adozona.hu
ÍH 2012.133
ÍH 2012.133
ÜZLETRÉSZ-ÁTRUHÁZÁSI SZERZŐDÉS ÍRÁSBELISÉGE - PÁLYÁZATI KIÍRÁS, MINT AJÁNLATTÉTELRE FELHÍVÁS - FELSZÁMOLÓ FELMONDÁSI, ELÁLLÁSI JOGA - MELLÉKSZOLGÁLTATÁS TELJESÍTÉSÉNEK ELMULASZTÁSÁVAL KAPCSOLATOS IGÉNYÉRVÉNYESÍTÉSRE JOGOSULTSÁG - Az üzletrész átruházásához írásbeli szerződést kell kötni és legalább a szerződés lényeges tartalmát írásba kell foglalni. A pályázati kiírás nem más, mint ajánlattételre történő felhívás, amely csak abban az esetben válik a megkötött szerződés részévé, ha arról a felek a szerződés
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a perben nem álló D. Vagyonkezelő Kft. (a továbbiakban: Kft.) a D. Község Önkormányzata alperes egyszemélyes tulajdonában állt. Az alperes 2008. augusztus 1-jén nyilvános pályázati felhívást tett közzé a Kft. 49%-os üzletrészének értékesítésére azzal, hogy az üzletrész fix vételára 2 500 000 forint, míg a "mozgó vételár" legalább 8 000 000 forint. A pályázati felhívás 5.3.3. pontja szerint az alperes mellékszolgáltatási kötelezettséget...
ÍH 2012.133 ÜZLETRÉSZ-ÁTRUHÁZÁSI SZERZŐDÉS ÍRÁSBELISÉGE - PÁLYÁZATI KIÍRÁS, MINT AJÁNLATTÉTELRE FELHÍVÁS - FELSZÁMOLÓ FELMONDÁSI, ELÁLLÁSI JOGA - MELLÉKSZOLGÁLTATÁS TELJESÍTÉSÉNEK ELMULASZTÁSÁVAL KAPCSOLATOS IGÉNYÉRVÉNYESÍTÉSRE JOGOSULTSÁG
- Az üzletrész átruházásához írásbeli szerződést kell kötni és legalább a szerződés lényeges tartalmát írásba kell foglalni. A pályázati kiírás nem más, mint ajánlattételre történő felhívás, amely csak abban az esetben válik a megkötött szerződés részévé, ha arról a felek a szerződésben kifejezetten rendelkeznek. [Gt. 9. § (2) bek., 127. § (2) bek., Ptk. 218. § (1) bek.]
- A felszámoló megszűnt szerződést nem mondhat fel, és nem állhat el olyan szerződéstől, melyet a felek kölcsönösen teljesítettek. [Cstv. 47. § (1) bek., Ptk. 319. § (2) bek., 321. § (1) bek., Gt. 127. § (4) bek.]
- A mellékszolgáltatás a tagnak a társasági szerződésen alapuló olyan teljesítési kötelezettsége, melyből eredően a taggal szemben a társaság válik jogosítottá és kötelezetté, így a mellékszolgáltatási kötelezettség elmulasztása folytán a szerződésszegésből eredő igényt a társaság érvényesítheti. [Gt. 119. §]
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a perben nem álló D. Vagyonkezelő Kft. (a továbbiakban: Kft.) a D. Község Önkormányzata alperes egyszemélyes tulajdonában állt. Az alperes 2008. augusztus 1-jén nyilvános pályázati felhívást tett közzé a Kft. 49%-os üzletrészének értékesítésére azzal, hogy az üzletrész fix vételára 2 500 000 forint, míg a "mozgó vételár" legalább 8 000 000 forint. A pályázati felhívás 5.3.3. pontja szerint az alperes mellékszolgáltatási kötelezettséget vállalt arra, hogy a javára szóló D. I-VI. kavicsbánya tavak vízmélységét növelő és vízminőséget javító kotrása tárgyú vízjogi létesítési engedélyt - a 49%-os üzletrész adásvételi szerződés és a létesítő okirat-módosítás aláírását követően - a Kft. részére "átadja".
A per felperese az A. Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. "fa.".
A pályázat eredményeként a felek között 2008. szeptember 2-án üzletrész átruházási szerződés jött létre, amelyet 2009. június 24-én azzal a tartalommal módosítottak, hogy az alperes javára 2013. szeptember 2-ig visszavásárlási jogot kötöttek ki. A Kft. társasági szerződésének 10. pontja szerint a tagok a törzsbetétjük szolgáltatásán kívül vagyoni értékű szolgáltatás (a továbbiakban: mellékszolgáltatás) teljesítésére is kötelesek. A 10.2.2. pont alapján a Kft. kezelésében álló tavak vízmélység növelő és vízminőség javító, illetve ásványi anyag (kavics, sóder) kitermelési üzletágat (a továbbiakban: 1. üzletág) a felperes által delegált cégvezető látja el, amelynek személyi, dologi és pénzügyi feltételeit díjazás ellenében (önköltségtérítés) mellékszolgáltatásként - a jogszabályok betartásával - köteles a társaság javára nyújtani. A 10.2.3. pont szerint a kotrási technológia üzemeltetését az 1. üzletágat irányító felperes biztosítja, melynek önköltségét és kizárólag önköltségét (a továbbiakban: önköltség) ellentételező árbevétel elérését követően halasztott fizetésű számlát bocsát ki a Kft. felé, amelyek nem az alperes által szakfeladatra átadott pénzeszközökből, hanem kizárólag a Kft. 1. üzletágának az árbevételéből teljesíthetőek.
Az árbevétel elérése érdekében a kotrással járó sódert (homok, kavics) a Kft. értékesíti és számlázza. Ha a Kft. adózás utáni eredményéből osztalék nem fizethető, vagy nem fizethető ki évente legalább 8 000 000 forint osztalék, a felperes 8 000 000 forint erejéig a Kft. javára üzleti évenként díjazás nélküli mellékszolgáltatási kötelezettségként vagyoni értékű készfizető kezességet vállalt a rendkívüli ráfordítás megfizetésére (önkormányzat garantált rendkívüli árbevétele: 10.3.2.3. pont).
Az alperes 2008. augusztus 18-án a Közép-Duna-Völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőséghez fordult azzal kéréssel, hogy a 2000. július 10. napján kelt és 2000. augusztus 3. napján jogerősítő értesítéssel ellátott "D. I-VI. kavicsbánya tavak vízmélységét növelő és vízminőségét javító kotrása" tárgyú - 7.1/1/135 vízikönyvi számú vízjogi létesítési engedélyt a Kft. nevére módosítsák.
Az alperes 2009. október 28-án felszólította a felperest, hogy 2009. november 15-ig kezdje meg a mederkotrás műszaki felvonulását (mellékszolgáltatás teljesítését) a d.-i 1335/15 hrsz.-ú üzemterületre. Tájékoztatta a felperest, hogy a társasági szerződés alapján előírt szeptemberi műszaki készenléthez képest a fent kitűzött határidő póthatáridőnek minősül. A felperes a felszólítást nem vette át, és a fenti mellékszolgáltatási kötelezettségét sem teljesítette, ezért az alperes a 2009. december 17-én kelt írásbeli nyilatkozatával el kívánt állni a mellékszolgáltatási kötelezettségre vonatkozó megállapodástól.
Az alperes a Közép-Duna-Völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőséghez 2008. augusztus 18-án benyújtott kérelmét - annak elbírálását megelőzően - 2010. január 18-án visszavonta.
A Kft. 2010. február 1. napjától végelszámolás, a felperes pedig 2010. június 30. napjától felszámolás alatt áll.
A felperes 2011. március 8-án el kívánt állni üzletrész adásvételi szerződéstől, amelyet a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 47. § (1) bekezdése alapján is megkísérelt felmondani.
A felperes keresete 10 500 000 forint és járulékainak megfizetésére irányult, egyúttal kérte a Kft. "tagjegyzékének módosítását" oly módon, hogy a felperes 2009. december 17-től nem tagja a Kft.-nek. Kérelmének alátámasztásaképpen előadta, hogy az alperes 2009. december 17-ei nyilatkozata az üzletrész adásvételi szerződéstől való elállásnak minősül. A felperes kizárólag azért kötötte meg a szerződést, mert az alperes vállalta, hogy a vízjogi létesítési engedélyt a Kft. megszerzi. Az alperes a pályázati kiírásban foglalt kötelezettségének nem tett eleget, míg a felperes csak az engedéllyel tudott volna árbevételt szerezni.
A felperes a kereseti kérelmét másodlagosan arra alapította, hogy 2011. március 8-án a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 300. §-a alapján - érdekmúlás folytán - elállt az adásvételi szerződéstől, mert a vízjogi létesítési engedély megszerzésének lehetősége nélkül az üzletrészt nem vásárolta volna meg.
Arra az esetre, ha az elsőfokú bíróság a fentiek alapján az adásvételi szerződés felbontását nem állapítaná meg, a felperes arra hivatkozott, hogy a Cstv. 47. § (1) bekezdése alapján az adásvételi szerződést felmondta.
Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Előadta, hogy a felperes nem tett eleget a mellékszolgáltatási kötelezettségének, ezért az alperes 2009. december 17-én a felperessel kötött mellékszolgáltatási kötelezettség körében létrejött megállapodástól elállt. Az üzletrész adásvételi szerződés egy mozzanatból álló jogügylet, a szerződés aláírásával és a vételár kifizetésével teljesedésbe megy. A felperes érdekmúlásra tekintettel a szerződéstől nem állhatott el, és azt fel sem mondhatta.
Az elsőfokú bíróság a 2011. május 11-én meghozott ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 10 500 000 forintot és ezen összeg után 2011. április 1. napjától kezdődően a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 7%-kal növelt kamatát, valamint perköltséget. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Az elsőfokú bíróság az ítéletét a Ptk. 320. § (1) bekezdésére, a 319. § (3) bekezdésére, valamint a gazdasági társaságról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 119. §-ára és a Cstv. 47. § (1) bekezdésére alapította. Indokolásában kifejtette, hogy a mellékszolgáltatásról a társasági szerződésben kell rendelkezni, amely mindig a tagokhoz kapcsolódó vagyoni értékű szolgáltatást jelent, és nem része a törzstőkének, ezért az üzletrész átruházásával a mellékszolgáltatási kötelezettség is megszűnik. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a mellékszolgáltatási kötelezettségtől önmagában elállni nem lehet, míg az alperes elállási nyilatkozata kiterjesztően nem értelmezhető, ezért a felperes elsődleges kereseti kérelme megalapozatlan.
Az elsőfokú bíróság a Ptk. 320. §-ára alapított kérelemmel kapcsolatosan kifejtette, hogy a teljesedésbe ment üzletrész adásvételi szerződéstől nem lehet elállni, míg a vízjogi létesítési engedélynek önmagában vagyoni értéke nincs. A Pp. 164. § (1) bekezdése alapján a felperesre hárult annak bizonyítása, hogy a vízjogi engedély nélkül az üzletrészt nem vásárolta volna meg, míg a felperes a társasági szerződésben általa vállalt mellékszolgáltatási kötelezettségnek nem tett eleget.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a felperes felszámolása folytán a felszámoló a Cstv. 47. § (1) bekezdése alapján jogszerűen élt az azonnali hatályú felmondás jogával, ezért a Ptk. 319. §-a szerint a szerződés a megkötésnek az időpontjára visszamenő hatállyal megszűnt, és a már teljesített szolgáltatások visszajárnak. A felperes a felmondás közlésével 2011. március 31-ig biztosított határidőt az alperesnek a vételár visszafizetésére, azonban az alperes ennek nem tett eleget, így 2011. április 1. napjától kezdődően késedelembe esett, és ezért a Ptk. 301/A. § (1) bekezdése alapján köteles a felperes részére a késedelmi kamatot is megfizetni.
Az elsőfokú bíróság a a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) alapján - hatáskör hiányában - utasította el a felperesnek a tagsági jog törlésére vonatkozó kereseti kérelmét.
Az elsőfokú ítélettel szemben mindkét fél fellebbezést nyújtott be.
Az alperes fellebbezése az elsőfokú ítélet megváltoztatására és a felperes keresetének teljes elutasítására irányult. Álláspontja szerint a felszámolónak az üzletrész adásvételi szerződést felmondó nyilatkozata jogszabálysértő, mert a Cstv. 47. § (1) bekezdése alapján a felszámoló csak a még fennálló, folyamatos kötelezettségekkel járó szerződéseket mondhatja fel. Ennek alátámasztásaképpen több eseti döntésre is hivatkozott. A Ptk. 321. § (1) bekezdése, valamint a 319. § (2) bekezdése alapján téves az elsőfokú bíróság ítéletének azon rendelkezése, amely - a felperes Cstv. 47. § (1) bekezdése szerinti felmondását tévesen jogszerűnek minősítve - a felmondás következményeként a Ptk. 319. §-a alapján a felek közötti szerződést visszamenőleges hatállyal szüntette meg, ezért az elsőfokú bíróság tévesen kötelezte az alperest a vételár visszafizetésére.
Az alperes bejelentette, hogy a P. Megyei Bíróság mint Cégbíróság a Kft.-t 2011. május 11-i hatállyal törölte a cégjegyzékből.
Az alperes hangsúlyozta, hogy a vízjogi létesítési engedély megszerzésének elmaradása nem értékelhető az üzletrész adásvételi szerződés részét képező olyan szolgáltatási kötelezettségnek, amelynek elmulasztása ténybeli alapot teremt az üzletrész adásvételi szerződéstől történő elállásra. A vízjogi létesítési engedély átruházása a társasági szerződésben vállalt mellékszolgáltatási kötelezettség, melynek feltételeiről - a teljesítés megtagadásának jogkövetkezményeire kiterjedően - társasági szerződésben kell rendelkezni. A mellékszolgáltatási kötelezettség teljesítése a Kft. és tagja (nem pedig a Kft. két tagja) közötti jogviszony, ezért a tagok által megkötött üzletrész átruházási szerződéstől erre alapítva elállni nem lehet.
Az alperes vitatta a felperesnek azt az állítását, hogy a peres felek szerződéskötési akarata a vízjogi létesítési engedély feltétel nélküli "átcedálására" irányult. A felperes mindezt bizonyítani nem tudta, míg az üzletrész adásvételi szerződés 9. és 10. pontja rögzíti, hogy a felperes teljes körűen tájékozódott a társaságról. Megjegyezte, hogy az alperes a hatósági engedély ügyében az üzletrész adásvételi szerződés aláírását (2008. szeptember 2.) megelőzően, már 2008. augusztus 18-án megtette a szükséges intézkedéseket, és csak 2010. január 18-án jelentette be az engedélyező hatóságnak, hogy mégsem kívánja azt átruházni az akkor már végelszámolás alatt álló Kft.-re. A fentiek alapján az alperes volt az, aki a mellékszolgáltatási kötelezettség teljesítése során elől járt, és a felperes szerződésszegése (a vízjogi létesítési engedély gyakorlásához szükséges műszaki előfeltételeket határidő kitűzésével sem teljesítette) alapján nem volt elvárható, hogy a vízjogi létesítési engedély átruházására irányuló eljárást folytassa.
A felperes a fellebbezésében az elsőfokú ítélet indokolásának megváltoztatását kérte oly módon, hogy a Fővárosi Ítélőtábla az alperest marasztaló rendelkezést a másodlagosan előadott kérelemre alapítsa. A felperes hangsúlyozta, hogy a felek között létrejött üzletrész átruházási szerződést az alperes által kiírt pályázat előzte meg. Az ügyletet a pályázati kiírással és a pályázat eredményeként létrejött szerződéssel együtt, mindenre kiterjedően kell vizsgálni. A szerződés előzményeire is tekintettel a megállapodást nem lehet egymozzanatos jogügyletnek tekinteni, mert a felperes az üzletrészt egy olyan pályázaton szerezte meg, amelynek lényeges feltétele volt a jelentős vagyoni értéket képviselő vízjogi létesítési engedély megszerzése. A cégnyilvántartásba a tagváltozást - nem vitásan - bejegyezték, azonban ezzel a szerződés teljesítése nem történt meg, mert az alperes a pályázatban foglalt egyéb kötelezettségének nem tett maradéktalanul eleget. A felperes a fentiek alátámasztásaképpen a pályázati kiírás 5.3.3. pontjára hivatkozott, amely szerint a vízügyi hatóság engedély módosításának hiánya a pályázat alapján létrejött szerződéseket érvénytelenné teszi, és ebből eredően a felek kölcsönösen kötelesek a pályázat kiírásait megelőző eredeti állapotot helyreállítani. A felperes szerint ez a feltétel egyértelműen igazolja, hogy az üzletrész értékesítésére azzal az elválaszthatatlan feltétellel került sor, hogy az alperes a vízjogi létesítési engedélyt utóbb a közös társaságba "cedálja" át. A Kft. módosított társasági szerződésének az osztott üzletágakra vonatkozó rendelkezései is egyértelműen alátámasztják, hogy a peres felek mindezek hiányában a szerződést nem kötötték volna meg. Szükséges lett volna annak megállapítása is, hogy az engedély 2013. december 13-áig érvényes, és annak megszerzése esetén az ásványi anyag kitermelésére kellő idő állt volna rendelkezésre. Az elsőfokú bíróság elmulasztotta annak a körülménynek az értékelését, hogy a vízjogi létesítési engedélyt azért nem írták át a Kft. nevére, mert az alperes a vízügyi hatóságnak a 2008. október 14-én kelt hiánypótló felhívásban foglalt kötelezettségének nem tett eleget.
Az üzletrész átruházási szerződés aláírását meghaladó szerződéses kötelezettségek teljesítésével nem a felperesnek, hanem az alperesnek kellett volna elől járnia, és lehetővé tenni, hogy a vízjogi létesítési engedélyt a Kft. megkapja, amelyet az alperes az általa kiírt pályázati feltételek teljesítésének elmulasztásával megakadályozott, majd egyértelművé tette, hogy azt nem kívánja teljesíteni, és a vételár visszafizetését is megtagadta.
A felperes hangsúlyozta, hogy a szerződés alapján az alperesnek két szolgáltatást kellett volna teljesítenie, egyrészt egy üzletrész átruházását, másrészt az ezt követően nyújtandó vagyoni értékű jognak a közös társaságba történő "átcedálását", melynek formai meghatározása volt a mellékszolgáltatás, mert ez a szolgáltatás az üzletrész átruházáshoz nem kapcsolódhatott. A pályázati kiírás gazdaságilag és jogilag oszthatatlannak minősítette az alperes által egymástól külön szerződésekben és nyilatkozatokban nyújtandó szolgáltatások teljesítését, így részleges teljesítésre nem volt lehetőség. A teljesítésére az alperes felróható magatartása miatt nem került sor, így a felperes jogosulttá vált az üzletrész adásvételi szerződés felmondására és a vételár visszafizetésének követelésére. Rámutatott arra, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében a felszámoló azonnali hatályú felmondása az adásvételi szerződést a jövőre nézve szünteti meg, és a vételár visszafizetésének kezdő időpontját a felszámoló azonnali hatályú felmondását követő naptól kezdődően ítélte meg.
Az alperes előadta, hogy a felperes a mellékszolgáltatással kapcsolatosan kifogásait a Kft. taggyűlésén a megfelelő formában érvényesíthette volna. Vitatta a felperesnek az alperes által vállalt szolgáltatás oszthatatlanságáról kifejtett állítását, és kihangsúlyozta, hogy az üzletrész átruházási szerződés, valamint a társasági szerződés két különböző jogügylet.
A felperes fellebbezése megalapozatlan, míg az alperes fellebbezése alapos.
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a felperes és az alperes fellebbezésének korlátai között vizsgálta, így nem érintette az elsőfokú bíróság döntésének azt a részét, amely szerint az alperes 2009. december 17-én kelt nyilatkozata az üzletrész átruházási szerződést nem bontotta fel, valamint a tagjegyzék módosítására irányuló kereseti kérelmet elutasító rendelkezést.
A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a per eldöntéséhez szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, azonban az elsőfokú bíróság érdemi döntésével nem ért egyet.
A Gt. 127. § (2) bekezdése szerint az üzletrész átruházásához írásbeli szerződést kell kötni, míg a 9. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó Ptk. 218. § (1) bekezdése értelmében, ha jogszabály a szerződés megkötésére írásbeli alakot rendel, legalább a szerződés lényeges tartalmát írásba kell foglalni. A polgári jogi szerződés a szerződéskötési ajánlat elfogadásának közlésével jön létre [Ptk. 213. § (1) bekezdés], míg a pályázati kiírás nem más, mint ajánlattételre történő felhívás, amely csak abban az esetben válik a megkötött szerződés részévé, ha arról a felek a szerződésben kifejezetten rendelkeznek.
A felek által 2008. szeptember 2-án megkötött üzletrész átruházási szerződés a pályázati feltételekre történő utalást nem tartalmazott, a felek a vízjogi létesítési engedélyről a szerződésben nem rendelkeztek, így a felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a felek jogviszonyában mindez az alperes szolgáltatási kötelezettségébe tartozott. A per tárgyát képező üzletrész átruházási szerződés alapján módosított társasági szerződés 10.1. pontja szerint a tagok a törzsbetétjük szolgáltatásán kívül egyéb vagyoni értékű szolgáltatás (a továbbiakban: mellékszolgáltatás) teljesítésére kötelesek. A felek a társasági szerződés 10.3.1.3. pontjában az alperest terhelő mellékszolgáltatási kötelezettségként szabályozták a vízjogi létesítési engedélynek a társaság, mint új engedélyes javára történő átadását. A Gt. 119. § (1) bekezdése alapján a társaság tagjai törzsbetétjük szolgáltatásán kívül egyéb vagyoni értékű szolgáltatás (a továbbiakban: mellékszolgáltatás) teljesítésére is kötelezettséget vállalhatnak, míg a mellékszolgáltatás teljesítésének feltételeit a társasági szerződésben kell szabályozni.
A felek által megkötött adásvételi szerződés az alperes szolgáltatási kötelezettségeként a vízjogi létesítési engedélynek a Kft. részére történő átadását nem tartalmazta, és nem is tartalmazhatta, mert a mellékszolgáltatás a tagnak a Gt.</a> hatálya alá tartozó társasági szerződésen alapuló olyan teljesítési kötelezettsége, amelyből eredően a taggal szemben a társaság válik jogosította és kötelezetté, így a mellékszolgáltatási kötelezettség teljesítésének elmulasztása folytán a szerződésszegésből eredő jogokat kizárólag a társaság érvényesítheti.
A kifejtett indokok alapján az alperes a társasági szerződés hatálya alá tartozó mellékszolgáltatási kötelezettség teljesítésének megtagadásával a felek által megkötött üzletrész átruházási szerződésben vállalt szolgáltatási kötelezettség teljesítésével késedelembe nem eshetett, amelyből eredően a felperest a Ptk. 300. § (1) bekezdése alapján nem illette meg a jogosultság arra, hogy az üzletrész átruházási szerződéstől elálljon. Mindezekre tekintettel a felperesnek az elsőfokú ítélet indokolásának megváltoztatása iránt benyújtott fellebbezése megalapozatlan.
A Cstv. 47. § (1) bekezdése szerint a felszámoló jogosult az adós által kötött szerződéseket azonnali hatállyal felmondani, vagy ha a felek egyike sem teljesített szolgáltatást, a szerződéstől a felszámoló elállhat. A Cstv. a Ptk. szabályain és a szerződés rendelkezésein túlmutató felhatalmazást teremtett az adós által megkötött szerződéseknek a felszámoló egyoldalú jognyilatkozata alapján történő megszüntetésére. A felmondás a szerződést a jövőre nézve szünteti meg [Ptk. 319. § (2) bekezdés és 321. § (1) bekezdés], ezért a felszámoló jognyilatkozatának kizárólag abban az esetben van a szerződés megszűnését eredményező hatálya, ha a szerződés a felek fennálló szolgáltatási kötelezettségének teljesítése folytán még nem szűnt meg.
A felek között 2008. szeptember 2-án létrejött szerződéssel az alperes forgalomképes vagyoni értékű jog (üzletrész tulajdon) átruházására, míg a felperes vételár fizetésére vállalt kötelezettséget. A vagyoni értékű jogok átruházása konszenzuális módon történik, a szerződéses akaratnyilatkozat kinyilvánításával a kötelmi hatályú jogátszállás a szerződést kötő felek között teljesedésbe megy, amely üzletrész átruházás esetén a társasággal szemben a tagjegyzékbe történő bejegyzés végett történő bejelentéssel válik hatályossá [Gt. 127. § (4) bekezdés]. A jogátszállás a fentiek alapján a szerződés megkötésével megtörtént, míg a felperes a vételárat az alperesnek kifizette, így a felszámolót a Cstv. 47. § (1) bekezdése szerint már nem illette meg a jogosultság a felek teljesítése folytán már megszűnt szerződés felmondására. A felszámoló felmondásához a szerződés megszűnését eredményező hatály nem fűződött, amelynek következtében a felperes nem jogosult az általa teljesített vételár összegének visszakövetelésére.
A fentiekre tekintettel nem helytálló az elsőfokú bíróságnak az a jogi következtetése, hogy a felszámoló felmondást tartalmazó nyilatkozata az üzletrész átruházási szerződést megszüntette, míg az alperes a fellebbezésében helytállóan hivatkozott arra is, hogy a felmondás a szerződést a jövőre nézve szünteti meg [Ptk. 319. § (2) bekezdés és 321. § (1) bekezdés], amelyhez a szerződés felbontásának jogi hatálya nem fűződhet.
A kifejtett indokok alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét pedig a Pp. 253. § (2) bekezdése értelmében megváltoztatta, és a felperes keresetét a marasztalás iránti keresetre is kiterjedően elutasította.
(Fővárosi Ítélőtábla 13. Gf. 40.433/2011/7.)