adozona.hu
ÍH 2012.113
ÍH 2012.113
HATÓSÁG JOGELLENES HALLGATÁSA - ADÓHATÓSÁG INTÉZKEDÉSE ÖNKÉNTES TELJESÍTÉSNÉL Az elsőfokú adóhatóság a kérelmezők önkéntes teljesítése miatt a végrehajtási eljárás megszüntetéséről, a végrehajtási jog törléséről intézkedett, ezzel a kifogás tárgyává tehető végrehajtói cselekményeket mintegy hatálytalanította, erről a kérelmezőket értesítette. Ezzel a jogszabály által előírt eljárási kötelezettségének eleget tett, a hatóság jogellenes hallgatása nem volt megállapítható (Ket. 20. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
H. Város Önkormányzata Polgármesteri Hivatala a 6938/2009., 6939/2009. és a 6940/2009. szám alatti határozataival elrendelte a kérelmezettek csatorna hozzájárulás + kamat címén, összességében 9 millió forint fennálló tartozásának a végrehajtását. A végrehajtási ügyben 2009. november 11-én az önálló bírósági végrehajtó által felvett jegyzőkönyv mindezt rögzítette. A kérelmezők 2009. november 18-án, 2009. november 19-én kiegészített végrehajtási kifogást intéztek az elsőfokú adóhatósághoz, mely...
ÍH 2012.113 HATÓSÁG JOGELLENES HALLGATÁSA - ADÓHATÓSÁG INTÉZKEDÉSE ÖNKÉNTES TELJESÍTÉSNÉL
Az elsőfokú adóhatóság a kérelmezők önkéntes teljesítése miatt a végrehajtási eljárás megszüntetéséről, a végrehajtási jog törléséről intézkedett, ezzel a kifogás tárgyává tehető végrehajtói cselekményeket mintegy hatálytalanította, erről a kérelmezőket értesítette. Ezzel a jogszabály által előírt eljárási kötelezettségének eleget tett, a hatóság jogellenes hallgatása nem volt megállapítható (Ket. 20. §)
H. Város Önkormányzata Polgármesteri Hivatala a 6938/2009., 6939/2009. és a 6940/2009. szám alatti határozataival elrendelte a kérelmezettek csatorna hozzájárulás + kamat címén, összességében 9 millió forint fennálló tartozásának a végrehajtását. A végrehajtási ügyben 2009. november 11-én az önálló bírósági végrehajtó által felvett jegyzőkönyv mindezt rögzítette. A kérelmezők 2009. november 18-án, 2009. november 19-én kiegészített végrehajtási kifogást intéztek az elsőfokú adóhatósághoz, melyben vitatták a végrehajtási eljárás megindítását, a végrehajtó eljárását; kérték a végrehajtási eljárás megszüntetését; a végrehajtási jog törölését; az időközben befizetett, 9 millió forintot meghaladó összeg kamattal történő visszatérítését.
Az elsőfokú adóhatóság a 2009. december 7-én kelt tájékoztatás tárgyú levelében közölte, hogy a tartozás kiegyenlítésével egyidejűleg értesítette a végrehajtót a végrehajtási eljárás megszüntetéséről, valamint kérte az ingatlanokra bejegyzett végrehajtási jog törlését. A végrehajtó értesítése alapján a végrehajtási eljárást a végrehajtó is befejezettnek tekintette, a tartozás megfizetésével a végrehajtási eljárást lezárta, ezzel a végrehajtási kifogás is okafogyottá vált. Ezt követően a kérelmezők felügyeleti intézkedés iránti kérelemben kérték a kérelmező jogelődjétől az elsőfokú adóhatóság utasítását a végrehajtási kifogásnak a felettes hatósághoz történő felterjesztése iránt. A kérelmet a kérelmezett jogelődje a 40-604/10/2010. számú felügyeleti intézkedés mellőzéséről szóló értesítésében, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 141. § (3) bekezdése alapján elbírálta.
Ilyen előzmények után a kérelmezők kérték, hogy a bíróság kötelezze a kormányhivatal kérelmezettet a végrehajtási kifogás elbírálására. Az elsőfokú bíróság a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 20. § (6) bekezdése alapján a kérelmet elutasította. Az elsőfokú adóhatóság tájékoztató levele, és a felügyeleti intézkedés mellőzéséről hozott döntés alapján megállapította, hogy nincs elintézetlen kérelem, a jogalap hiányában befizetett összeg visszatérítése pedig polgári peres eljárásra tartozó igény.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen, annak megváltoztatása, a kérelem szerinti döntés meghozatala iránt a kérelmezők terjesztettek elő fellebbezést. Az Art. 159. §-a szerinti rendelkezésre figyelemmel állították, hogy jogellenesen járt el az elsőfokú adóhatóság amikor a végrehajtási kifogást a felettes adóhatósághoz nem terjesztette fel.
A kérelmezett a fellebbezésre észrevételt nem tett.
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta, a kérelmezőket illeték megfizetésére kötelezte.
A közigazgatási szerv, amelyre a jogszabály hatósági hatáskört telepít az illetékességi területén köteles eljárni. Ha ennek nem tesz eleget, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) módosításáról és az egyes közigazgatási nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról szóló 2005. évi XVII. törvény (a továbbiakban: Knp.) 4. §-a szerinti eljárási rendben, a Knp. 2. §-a, a Ket. 20. § (1)-(6) bekezdése szerinti feltételek mellett van lehetőség, a felügyeleti szerv útján - ilyen hatóság hiányában közvetlenül - a bírósághoz fordulva az eljárás lefolytatására kényszeríteni. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a kérelmezett eljárás lefolytatására kötelezésének jogalapja nem állt fenn, jogi álláspontját az alábbiak kiemelésével a Fővárosi Ítélőtábla helyes indokai szerint osztja:
A törvény a közigazgatási hatóság jogsértő mulasztása esetére írja elő az ügyek elintézésére vonatkozó bírói kötelezést, azaz a bíróság akkor kötelezheti a közigazgatási szervet az eljárás lefolytatására, ha megállapítható, hogy az a hatáskörébe tartozó ügyben, az eljárási kötelezettsége ellenére, nem döntött. Az elsőfokú nemperes eljárás iratai alapján egyértelműen megállapítható, hogy az elsőfokú adóhatóság az Art. 146. § (1) bekezdés szerint végrehajtási eljárást indított, a végrehajtást önálló bírósági végrehajtó útján foganatosította. Az Art. 155. § (3) bekezdése alapján az adóhatóság, illetőleg az adóhatóság megbízásából eljáró bírósági végrehajtó az ingatlan lefoglalása végett megkereste az ingatlanügyi hatóságot, az r.-i Körzeti Földhivatalt, hogy a kérelmezői ingatlanokra a végrehajtási jogot jegyezze be az ingatlan-nyilvántartásba. A végrehajtási eljárásban is biztosított a jogorvoslat, ez az Art. 159. § (1) bekezdése szerinti végrehajtási kifogás, amely a végrehajtás során az adóhatóság által hozott végzések, illetőleg az adóvégrehajtó (ideértve az adóhatóság megbízásából eljáró bírósági végrehajtót is) törvénysértő intézkedése vagy intézkedésének elmulasztása miatt terjeszthető elő. Azzal helyesen érveltek a kérelmezők, hogy az elsőfokú adóhatóságnak a végrehajtási kifogást az Art. 159. § (2) bekezdése szerint az ügy összes iratával együtt 8 napon belül kell felterjesztenie a felettes adóhatósághoz. Ez alól maga a jogszabály veszi ki azt az esetet, amikor a végrehajtást foganatosító adóhatóság a kifogásban foglaltakat maradéktalanul elfogadja, és erről a benyújtót tájékoztatja. Az elsőfokú adóhatóság a kérelmezők önkéntes teljesítése miatt a végrehajtási eljárás megszüntetéséről, a végrehajtási jog törléséről intézkedett, ezzel a kifogás tárgyává tehető végrehajtói cselekményeket mintegy hatálytalanította, erről a kérelmezőket értesítette. Ezzel a jogszabály által előírt eljárási kötelezettségének az elsőfokú adóhatóság eleget tett, a hatóság jogellenes hallgatása nem volt megállapítható. A végrehajtási kifogásról a felettes szerv, azaz a kérelmezett felügyeleti eljárás keretében döntött. Az Art. 155. § (1) bekezdése alapján megállapította, hogy az önálló bírósági végrehajtó eljárása jogszerű volt, ezzel a hatáskörébe utal ügyben eljárt, a hatóság hallgatása miatti eljárásra kötelezés jogalapja ezért nem állt fenn. A befizetett összeg jogszerűsége pedig nem lehet a végrehajtási kifogás tárgya, erre nézve a kérelmezettnek nincs jogszabályban deklarált hatásköre, így értelemszerűen ez okból az eljárásra kötelezésének sem lehetett helye.
Mindezek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Knp. 4. §-a, és a Pp. 259. §-a folytán alkalmazandó Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A kérelmezettnek a Pp. 78. § (1); (2) és 79. § (1) bekezdése értelmében járó másodfokú költsége nem merült fel, míg a sikertelenül fellebbező kérelmezők az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39. § (3) bekezdésének c) pontja, a 47. § (1) bekezdése és a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján egyetemlegesen kötelesek a feljegyzett fellebbezési illeték megfizetésére.
(Fővárosi Ítélőtábla 3. Kpkf. 51.739/2011/2.)