adozona.hu
BH+ 2012.10.443
BH+ 2012.10.443
A törvény erejénél fogva az állam tulajdonába került termőföldekre akkor sincs a végelszámolónak rendelkezési joga, ha az állam tulajdonszerzése nem került átvezetésre az ingatlan-nyilvántartáson [1992. évi II. tv. 25/A. § (1) bek. 356/2007. (XII. 23.) Korm. r. 9. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
2008. november 21-én érkezett a Körzeti Földhivatalhoz a végelszámolás alatt álló szövetkezet, valamint a felperesi kft. cégszerű aláírásával ellátott földhasználati bejelentő lap, amelyben a végelszámolás alatt álló szövetkezet 2009. január 1-jétől 2013. december 31-ig haszonkölcsön jogcímén használatba adta a felperesi kft. részére a T. város külterületén található szántó, rét, legelő megjelölésű - a bejelentő lapban felsorolt 24 db helyrajzi számon jelölt - termőföldet.
A kérelem alapján ...
BH+ 2012.10.443 A törvény erejénél fogva az állam tulajdonába került termőföldekre akkor sincs a végelszámolónak rendelkezési joga, ha az állam tulajdonszerzése nem került átvezetésre az ingatlan-nyilvántartáson [1992. évi II. tv. 25/A. § (1) bek. 356/2007. (XII. 23.) Korm. r. 9. § (1) bek.]
2008. november 21-én érkezett a Körzeti Földhivatalhoz a végelszámolás alatt álló szövetkezet, valamint a felperesi kft. cégszerű aláírásával ellátott földhasználati bejelentő lap, amelyben a végelszámolás alatt álló szövetkezet 2009. január 1-jétől 2013. december 31-ig haszonkölcsön jogcímén használatba adta a felperesi kft. részére a T. város külterületén található szántó, rét, legelő megjelölésű - a bejelentő lapban felsorolt 24 db helyrajzi számon jelölt - termőföldet.A kérelem alapján a Körzeti Földhivatal a 2008. december 19-én kelt egyszerűsített határozatával a megjelölt helyrajzi számú földterületekre haszonkölcsön jogcímén - 2009. január 1-jei kezdettel, 2013. december 31-i lejárattal - a V. Agro Kft. földhasználatát bejegyezte.
2010. március 22-én érkezett a földhivataltól a V. Mg. Szövetkezet "v. a." - mint használatba adó -, és a V. Agro Kft. - mint használatba vevő - cégszerű aláírásával ellátott, 2009. december 30-án kelt megállapodás arról, hogy az előzőekben felsorolt helyrajzi számú földterületekre a bejegyzett földhasználat jogcímét 2010. január 1-jétől haszonkölcsönről haszonbérletre módosították, és a használat időtartamát 2025. december 31-ig meghosszabbították, 16 évben határozták meg.
2010. július 2-án ismételten kérelmet nyújtottak be a földhivatalhoz, melyben az előzőekben is megjelölt helyrajzi számú földterületeknek a használati jogcímét ismételten haszonkölcsönben jelölték meg, a használat kezdő időpontját 2009. január 1-jében, a lejárati időpontot pedig 2025. december 31-ében tüntették fel.
A határozathozatal előtt a körzeti földhivatal megkereste a Megyei Mezőgazdasági és Szakigazgatási Hivatal Földművelésügyi Igazgatóságát, azt tisztázandóan, hogy a megjelölt helyrajzi számú ingatlanokra vonatkozóan a végelszámoló jogosult-e használatba adóként rendelkezni a földhasználatról; ha nem, akkor a földeket ki, és milyen formában adhatja jogszerűen használatba, és a korábban bejegyzett földhasználat a megjelölt időpontig - 2013. december 31-ig - nyilvántartható-e, vagy szükséges-e a nyilvántartásból törlés.
A válasz megérkezését követően a Körzeti Földhivatal a 2010. november 24-én kelt határozatával a megjelölt földrészletekre vonatkozó földhasználati nyilvántartásba vétel iránti kérelmet elutasította.
A V. Agro Kft. fellebbezésének elbírálása során az alperes a 2011. január 10. napján kelt másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatának - az elsőfokú határozatra kiterjedő - felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte.
Arra hivatkozott, hogy tévesek a határozat megállapításai, a végelszámoló rendelkezhetett a földhasználatba adásról.
E körben a Legfelsőbb Bíróság 2004. évi két eseti döntésére hivatkozott, amelyekben a bíróság kimondta, hogy a szövetkezet földhasználati joga a tulajdonjoggal egyenértékű, és ugyanazok a rendelkezési jogok illetik, mint a tulajdonost.
A felperes álláspontja szerint tévesen emelte ki a határozat a haszonbérletre vonatkozó jogszabályi meghatározást, mert jelen esetben haszonkölcsön volt a jogcím, a Ptk. 583. §-a szerint.
Téves az a közlés is, hogy a szövetkezet földhasználati joga 1992-ben megszűnt. A földalapok kijelölése után a termőföld tulajdonjoga, használati joga akkor szűnik meg, amikor részarány-tulajdonjogról rendelkező földkiadó bizottsági határozat jogerőre emelkedik. Jelenleg is a szövetkezet földhasználati joga van bejegyezve, az ingatlanok részarány-kiadással nem érintettek, így a szövetkezet rendelkezési joga nem szűnt meg.
A határozatban felhívott jogszabály nem ad alapot a nyilvántartásbavétel megtagadására, a használat nem jogszabálysértő, és a szerződés nem érvénytelen.
A felperesi beavatkozó is az alperesi határozatok hatályon kívül helyezését kérte, arra hivatkozással, hogy a hatályban lévő jogszabályok alapján a földhasználót állami támogatás illeti meg, illetve az AKG Program esetében még további támogatásra jogosult.
A földhasználati jog átengedése jogszerű volt, azt a beavatkozó képviseletében eljáró végelszámoló jogszerűen írta alá és nincs akadálya, hogy a felperes részére a földhasználati jog bejegyzésre kerüljön.
Utalt arra is, hogy a földhasználati jog már be van jegyezve 2013. december 31. napjáig, a szövetkezettől a földhasználati jog nem került megvonásra.
A megyei bíróság a felperes keresetét alaptalannak értékelte, és elutasította azt.
Ítéletének indokolásában - a felperes állításával ellentétben - kifejtette, hogy a jogerős határozat szerint a földhasználati nyilvántartásba vételi kérelem (valójában módosítás nyilvántartásba vételi kérelem) elutasítása alapvetően nem a díjfizetés hiányán alapult.
Megállapította a megyei bíróság, hogy a jogerős határozatnak a keresetlevélben kifogásolt 2. oldalon lévő utolsó előtti bekezdése ténylegesen a "megállapodás" megnevezésű kérelemre utal vissza, ahol valójában haszonbérletet jelölt meg a használatba adó és a földhasználó, és valóban nem csatolták a kötelezően írásban megkötendő és kötelezően csatolandó haszonbérleti szerződést.
A felperes által a jogerős határozat 3. oldal harmadik bekezdésében kifogásolt részben az alperes a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal tájékoztatásában foglaltakat idézi, amire - függetlenül attól, hogy annak tartalmával a felperes nem ért egyet - az alperesnek lehetősége van.
A megyei bíróság álláspontja szerint a földhivatalnak lényegében arról kellett döntenie, hogy a jogerős elsőfokú határozattal bejegyzett földhasználati nyilvántartáson átvezeti-e a földhasználónak és a használatba adónak a használat 2013. december 31-i lejárati határidejét meghosszabbító, és a használat jogcímét megváltoztató első, majd az ezt módosító - csak a használati időre vonatkozóan fenntartott - második kérelme alapján a változást, vagy elutasítja a kérelmet.
A változás átvezetése során is nyilvánvalóan figyelembe kellett venni a földhasználati nyilvántartás részletes szabályairól szóló 356/2007. (XII. 23.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Kormányrendelet) 9. § (1) és (2) bekezdésében írtakat; vizsgálni kell, hogy az adatlap alapján a használat jogszerű-e.
Kifejtette a megyei bíróság, hogy a Kormányrendelet tartalmazza a földhasználati nyilvántartás szabályait.
A 2009. október 1-jét követően indult ügyekben - a jelen ügyben is - alkalmazandó 13. § (1) bekezdése alapján többek között a használat jogcímében, időtartamában bekövetkezett változásokat a felek közös kérelme, adatlap, vagy szerződés alapján vezeti át a nyilvántartáson a földhivatal.
A 2. § (3) bekezdése szabályozza, hogy a nyilvántartásnak milyen adatokat kell tartalmaznia.
A 6. § (1), (2) bekezdése szerint a megindult eljárásban termőföld használatát az adatlap és földhasználó által benyújtott szerződés alapján kell nyilvántartásba venni, a (3) bekezdés pedig leírja, hogy jogi személy esetén még milyen iratokat kell csatolni.
A 6. § (1) bekezdése visszautal az 1994. évi LV. törvény (a továbbiakban: Tft.) 25/B. § (2) és (3) bekezdésében foglaltakra.
A Tft. a 11. §-tól kezdődően meghatározza a termőföldekre vonatkozó használati jogokat.
A Ptk. 583-585. §-aiban szabályozott haszonkölcsön-szerződés alapján a kölcsönvevő a dolgot - így az ingatlant is - ingyenesen használja; ez a termőföld használatának ingyenes átengedését jelenti, amire a Tft. 24/A. § (2) bekezdése alapján lehetőség van.
A Kormányrendelet 9. § (1) bekezdése szerint el kell utasítani a nyilvántartásba vételi kérelmet, amennyiben az adatlap, vagy a szerződés alapján megállapítható, hogy a használat jogszabálysértő, vagy a szerződés nyilvánvalóan érvénytelen.
Kifejtette a megyei bíróság, hogy az alapeljárásban a használat jogcímét haszonkölcsönben jelölték meg a felek, majd az ezen eljárásban benyújtott, 2010. március 22-én érkezett - minden egyéb kérelem nélkül beadott - "megállapodás" a használat jogcímét haszonbérletre módosította, a 2010. július 2-án mintegy a korábbi megállapodás-kérelmet módosítva, a használat jogcímét ismét haszonkölcsönben jelölték meg; így a változással már csak a használat lejárati ideje érintett.
A megyei bíróság álláspontja szerint a kérelem elbírálásakor nem volt mellőzhető a Kormányrendelet 9. § (1) bekezdésében írtak figyelembe vétele. E rendelkezésnek tett eleget a földhivatal, amikor az adatlap-kérelem alapján vizsgálta - a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal megkeresésével -, hogy a használatba adó az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés ellenére a szövetkezetekre, termőföldre irányadó speciális rendelkezések alapján jogosult-e a kérelemben megjelölt földterületeket használatba adni.
E körben helyesen tulajdonított kiemelt jelentőséget az alperes a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal tájékoztatásában írtaknak, hiszen ez a hivatal van birtokában azon adatoknak, amelyek a kérelemben is felsorolt helyrajzi számú termőföld-területek tulajdonjogát, tsz-földhasználati jogát lényegesen érinthetik.
A tájékoztatás szerint a használatba adó szövetkezet területén a részarány-nevesítés befejeződött. A tényről 2009. július 3-án kelt levélben értesítették is az MNV Zrt.-t, megküldve a tsz földhasználati jogával nyilvántartott földrészletek adatait tartalmazó záró földkönyvet is.
A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatályba lépéséről, és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény (a továbbiakban: Amt.) 25/A. § (1) bekezdése alapján pedig a törvény erejénél fogva a maradványföldek tulajdonjogát megszerezte az állam.
Az állam tulajdonszerzését, rendelkezési jogosultságát - mivel a törvény erejénél fogva bekövetkezett - nem érinti az a tény, hogy még mindig a tsz. földhasználati joga van bejegyezve az ingatlan-nyilvántartásba.
E tény a szövetkezet képviselőjét - a szövetkezetekre és a termőföld vonatkozó törvény rendelkezéseire figyelemmel - a földterülettel történő rendelkezésre nem jogosítja fel.
Mivel a maradványföldek nem a végelszámolás alatt álló szövetkezet tulajdonába kerültek, joghatályosan nem hosszabbította meg a használat időtartamát sem az alperesi hatóság.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak megváltoztatását kérte, a keresetében foglaltakat fenntartotta.
Kifejtette, hogy a maradvány-területek sorsáról külön rendelkezett az FVM Miniszter utasításában; az utasítás a Magyar Állam tulajdonba kerülés eljárási rendjét szabályozza.
Az utasítás 4. §-a konkrétan meghatározza az FVM Hivatalok feladatait, és azok végrehajtására határidőket jelöl.
Nem rendelkezett az FVM, nem küldött erről értesítést, a felperes jelen eljárásban értesült arról, hogy mikor fejeződött be a földkiadás.
Álláspontja szerint önmagában az a tény és körülmény, hogy állami tulajdonba kell adni ezeket a területeket, nem lehet vitás, azonban erről rendelkezni kell; a földhivatalok csak és kizárólag az okiratok alapján tudnak földhivatali bejegyzésben módosítást eszközölni.
Mindaddig, amíg a földhivatalnál ezen külterületi ingatlanokra a végelszámolás alatt álló szövetkezet használati joga van bejegyezve, addig a szövetkezet végelszámolójának rendelkezési joga fennáll. Továbbra is hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság 2004. évi 147. és 162. számú, BH-ban megjelent eseti döntésére.
A felperes álláspontja szerint tévedett a megyei bíróság, amikor azt állapította meg, hogy a szövetkezet képviselőjét - a szövetkezetekre és a termőföldre vonatkozó törvényi rendelkezésre figyelemmel - a földterülettel történő rendelkezés nem illeti meg.
A végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény rendelkezése alapján a végelszámolási eljárás megindítását követően a képviseleti jog csak és kizárólag a végelszámolót illeti.
Hangsúlyozta, hogy az eljárás egyetlen szakaszában sem kifogásolta azt, hogy jelenleg földhasználati joga van a szövetkezetnek bejegyezve, mert nyilvánvaló, hogy a Tft.-t követően a szövetkezetek tulajdonjogát a termőföldekről törölték, és csak használati jogot jegyeztek be.
A maradványföldek sorsáról a szövetkezet közgyűlésének kellett volna döntenie, az FVM-utasításban foglaltak szerint.
Megítélése szerint, amennyiben a jogkörrel felruházott hivatalok megfelelő időben döntést hoztak volna, akkor elképzelhető, hogy az országban valamennyi vitatott terület állami tulajdonba kerülne, és ebben az esetben a Magyar Államot képviselő NFA szervezettől kellett volna a használatra vonatkozó kérelmük teljesítését kérni.
Önmagában egy közigazgatási szerv hallgatása nem hozhatja hátrányos helyzetbe azokat a szövetkezeteket, akiknél még jelentős terület van földhasználati jogukként nyilvántartva.
A felperes álláspontja szerint jogerős ítélet nem vette figyelembe az Amt. 25/A. § (1) bekezdésében foglaltakat, továbbá a 3/2005. számú FVM utasítást sem.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felperesi beavatkozó a felülvizsgálati kérelemre tett észrevételében - ahhoz csatlakozva - a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését kérte, és a keresetnek történő helyt adást.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Kúria álláspontja szerint a megyei bíróság megfelelő alapossággal feltárta és rögzítette ítéletének indokolásában az ügyben irányadó tényállást, és abból - az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazásával - helytálló jogi következtetést vont le, azzal a Kúria is egyetért.
A Kúria alapvetően tévesnek értékelte a felperes azon állítását, hogy az ingatlanokkal kapcsolatban a Magyar Állam tulajdonba adása céljából rendelkezni kell.
2010. március 22-én érkezett a földhivatalhoz a felperes és a V. Mg. Szövetkezet "v. a." között létrejött megállapodás, az érintett ingatlanok földhasználatának bejelentése céljából.
Az Amt. 25/A. § (1) bekezdése 2010. augusztus 31-ig hatályos rendelkezése szerint, ha a jogutód nélkül megszűnt, illetve felszámolás, végelszámolás alatt álló szövetkezet után maradt fel nem osztott termőföld-vagyon, a védett, illetőleg védelemre tervezett természeti területeknek nem minősülő maradvány-termőföldek - e törvény erejénél fogva - a Magyar Állam tulajdonába, és az NFA tulajdonosi joggyakorlása alá kerülnek.
A törvény tehát egyértelműen rendelkezik arról, hogy semmilyen további döntés nem szükséges a Magyar Állam tulajdonszerzéséhez, csupán az NFA-nak kell egy ingatlan-nyilvántartási kérelmet benyújtania, ezen jogszabályhelyre hivatkozással.
Hangsúlyozza a Kúria, hogy az Amt. 25/A. § (1) bekezdése a törvény erejénél fogva történő tulajdonszerzést rögzíti, ugyanakkor nem rendelkezik a Magyar Állam tulajdonjogának bejegyzéséről, ezért azt az arra jogosultnak kell kérnie; az Inytv. 8. §-a alkalmazásában azonban az ott megjelölt okiratot nyilvánvalóan az Amt. 25/A. § (1) bekezdése kiváltja.
Osztotta a Kúria a megyei bíróság azon álláspontját, hogy az Amt. rendelkezéséből, az MGSZH tájékoztatásából egyértelműen levezethető, hogy a végelszámolás alatt álló szövetkezet végelszámolója nem jogosult rendelkezni a kérelmében megjelölt termőföldekkel.
A Kúria megítélése szerint az ügy elbírálása szempontjából nem volt jelentősége annak, hogy a működő szövetkezetek gazdálkodási területén fekvő maradvány-termőföldek a Magyar Állam tulajdonába, és a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet vagyonkezelésébe történő kerülés eljárási rendjéről szóló 3/2005. (FVÉ 14.) FVM utasítás előírásait be nem tartva az MGSZH nem tájékoztatta őt a földkiadási eljárás befejezéséről, és arról csak a jelen eljárás során szerzett tudomást. Ennek a felperes azért tulajdonított jelentőséget, mert abban az esetben, ha a jogkörrel felruházott hivatalok megfelelő időben döntést hoztak volna, akkor a vitatott területek állami tulajdonba kerülnek, és akkor az NFA-tól kérték volna a használatra vonatkozó jogosultságot. Ezen felperesi hivatkozás azért nem foghat helyt, mert ellentétes az Amt. 25/A. § (1) bekezdésében foglaltakkal, a területek már a törvény erejénél fogva állami tulajdonba kerültek.
A felperes által kifogásolt "közigazgatási szerv hallgatásáról" sem lehet szó, ugyanis az első- és másodfokú földhivatal döntést hozott az ügyben.
A Kúria megítélése szerint a megyei bíróság az Amt. 25/A. § (1) bekezdésének helyes értelmezésével állapította meg, hogy a felülvizsgált határozatok jogszerűek és megalapozottak voltak.
A végelszámoló nem rendelkezhetett a földhasználatról; a Megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Földművelésügyi Igazgatósága a földhivatal által kért jogsegély-nyilatkozatában foglaltak megalapozták a földhivatal döntését, azaz a végelszámoló által használatba adott termőföldek földhasználati nyilvántartásba vételére irányuló kérelem elutasítását, a Kormányrendelet 9. § (1) bekezdése alapján.
Megjegyzi a Kúria, hogy a felperes által többször hivatkozott 2004. évi legfelsőbb bírósági eseti döntések a perbeli ügyre egyáltalán nem voltak vonatkoztathatók, semmiféle analógia nem állt fenn, azok más jogszabályi környezetben és kisajátítási eljárás során születtek.
Minderre tekintettel a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Kúria, Kfv.IV.37.500/2011.)