adozona.hu
BH+ 2012.10.432
BH+ 2012.10.432
A késedelmi kamatot meghaladó kár érvényesíthető, annak felmerülését és összegét azonban bizonyítani kell [Ptk. 301. § (5) bek., Pp. 164. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest (jelen per I. r. alperesét), hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 5 481 027 Ft-ot, és ez összegből 720 000 Ft után 1995. július 31-től, 1 701 902 Ft után 1996. január 1-jétől, 1 039 125 Ft után ugyancsak 1996. január 1-jétől, 2 020 000 Ft után 1996. január 3-ától 2001. december 31-éig évi 20%-os, 2002. január 1-jétől 2004. december 31-éig évi 11%-os, 200...
BH+ 2012.10.432 A késedelmi kamatot meghaladó kár érvényesíthető, annak felmerülését és összegét azonban bizonyítani kell [Ptk. 301. § (5) bek., Pp. 164. § (1) bek.].
A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest (jelen per I. r. alperesét), hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 5 481 027 Ft-ot, és ez összegből 720 000 Ft után 1995. július 31-től, 1 701 902 Ft után 1996. január 1-jétől, 1 039 125 Ft után ugyancsak 1996. január 1-jétől, 2 020 000 Ft után 1996. január 3-ától 2001. december 31-éig évi 20%-os, 2002. január 1-jétől 2004. december 31-éig évi 11%-os, 2005. január 1-jétől a kifizetés napjáig járóan a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes alapkamattal megegyező mértékű kamatot. A bíróság a felperes ezt meghaladó keresetét elutasította.Az ítéletet az ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a ítéletével helybenhagyta. A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság ítéletével a jogerős ítéletnek a felülvizsgálati kérelemmel érintett rendelkezéseit hatályában fenntartotta. Önkéntes teljesítés hiányában a felperes az I. r. alperes ellen végrehajtási eljárást indított.
Az I. r. alperes 2009. február 10-én átruházta az R. Korlátolt Felelősségű Társaságban meglévő 60%-os tulajdoni hányadú üzletrészét gyermekére, a II. r. alperesre. A tagváltozást a bíróság, mint cégbíróság a cégjegyzékbe bejegyezte.
M.L. és M.B. eladók, valamint az I. r. alperes gyermekei, a II. r. és a III. r. alperesek mint vevők, továbbá az I. r. alperes mint haszonélvezeti vevő között 2007. november 14-én adásvételi szerződés jött létre a B., 8865/14. helyrajzi szám alatt felvett, természetben a B., E. u. 45. számon fekvő, lakásingatlan vonatkozásában. A II. és III. r. alperesek az I. r. alperes javára holtig tartó haszonélvezeti jogot engedtek.
A felperes felemelt kereseti kérelmében arra kérte a bíróságot, hogy állapítsa meg, az I. r. alperesnek a R. Kft.-ben fennállt 60%-os tulajdoni hányadú üzletrészének a II. r. alperesnek történő értékesítése, valamint a B., 8865/14. hrsz.-ú ingatlan adásvétele mint fedezetelvonó ügyletek vele szemben hatálytalanok, s az elvont vagyont érintően kötelezze a II. és III. r. alpereseket a végrehajtás tűrésére. Utalt arra, az I. r. alperes elleni végrehajtási eljárás nem vezetett eredményre, 2010. június 17-én az I. r. alperes hátraléka 17 454 672,10 Ft volt. Kérte továbbá a bíróságot, kártérítés címén az alpereseket egyetemlegesen kötelezze egyrészt 2 853 569 Ft, másrészt 2 444 875 Ft, továbbá 407 471 Ft tőke, valamint 20 278 219 Ft végösszegű összes tőkésített követelése után 2010. október 16-ától a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző napon érvényes jegybanki alapkamat 7%-kal növelt mértékű ügyleti kamata, végül 20 278 219 Ft teljes követelése erejéig az általa ténylegesen felvett hitelek után számított 35%-os mértékű hitelkamat és a keresetben követelt ügyleti kamat (jegybanki alapkamat + 7%) különbözetének megfizetésére.
Állította, az I. r. alperes részéről a kártérítés esedékességkori megfizetésének elmulasztása, a II. r. és a III. r. alperesek vonatkozásában pedig a végrehajtás tűrésének késedelme számára súlyos kamatveszteséget okozott, melyet kárként az alperesekkel szemben egyetemlegesen érvényesíthet. Nettó követelése a bírósági ítélet szerinti esedékesség napáig, 2008. május 8-ig 14 572 304 Ft volt, melynek meg nem fizetése miatt a késedelmi kamatveszteség jelentkezett, s ennek vonatkozásában is érvényesíthető késedelmi kamat. 2008. május 9-étől 2010. október 15-éig a jegybanki alapkamatnak megfelelő kamatveszteség összege 2 853 569 Ft volt. A II. és III. r. alperesek felelőssége álláspontja szerint a tűrési kötelezettségük késedelmével okozott, a kamatveszteségben megmutatkozó kár mértékéhez igazodik, figyelemmel arra, hogy tűrési kötelezettségüknek haladéktalanul nem tettek eleget. A vélelmezett rosszhiszeműségük miatt szándékosan okoztak kárt, mely rövid időn belül meghaladja az elvont vagyon értékét. 2 444 875 Ft tőkekövetelését arra alapította, hogy a 2008. május 9-e és 2010. október 15-e közötti időszakban a jegybanki alapkamatnál lényegesen magasabb kamatokkal tudta volna a pénzt kölcsön adni, illetőleg hasznosítani. A jegybanki alapkamatot 7%-kal meghaladó mértékű ügyleti kamattal versenyképes ajánlatot tehetett volna kockázatmentes kölcsön nyújtásra, melyre az éppen kibontakozó pénzügyi és gazdasági válság, továbbá az ebből eredő hitelszűke miatt nagy igény mutatkozott. Az alperesek ténylegesen az őt megillető pénzt használják akkor, amikor azt nem fizetik meg részére; ebből következően ügyleti kamatot kell fizetniük. Az esedékességkor meg nem fizetett ügyleti kamat után is késedelmi kamat jár, melynek összege a 2008. május 9-e és a 2010. október 15-e közötti időszakban 407 471 Ft. Így összes követelése 2010. október 15-én 14 572 304 Ft + 2 853 569 + 2 444 875 + 407 471 = 20 278 219 Ft volt. Ez után 2000. október 16-ától igényelte az alperesektől jegybanki alapkamat + 7% mértékű ügyleti kamat megfizetését. Ezen túlmenően arra is utalt, hogy a javai tiszteletben tartásához fűződő uniós jogai kikényszerítése érdekében pénzügyi helyzetét hitelfelvétellel kívánja haladéktalanul helyreállítani, melynek költségei az alpereseket terhelik. Ilyen hitelt viszont csak megfelelően vonzó kockázati hitelkamatok mellett tud szerezni. Tárgyalásai során évi 35 %-os hitelkamat mellett tudta legalább egyévi futamidő mellett a potenciális hitelezők érdeklődését felkelteni. Hangsúlyozta, hogy e perben csak a késedelmes teljesítés miatti kamatveszteségek megtérítését, illetve tőkésítését kéri.
Az alperesek a kereset elutasítását, valamint a felperes perköltségben marasztalását kérték. Elsődlegesen hatásköri kifogást terjesztettek elő. Az üzletrész átruházási szerződés hatálytalanságára vonatkozó igény elkésett, mivel a 2006. évi V. törvény (Ctv.) 65. § (1) és (2) bekezdései szerinti jogvesztő határidőn túl terjesztette a felperes azt elő. Hivatkoztak arra, a Gt.</a> rendelkezései nem tartalmazzák az üzletrész átruházási szerződés hatálytalanságának megállapítására vonatkozó keresetindítási jogosultságot, ezért e tekintetben a felperes kereshetőségi joga megkérdőjelezhető. Ezen, valamint a B., 8865/14. helyrajzi szám alatti ingatlanra vonatkozó igény egyazon keresetben nem érvényesíthető. Az ingatlannal kapcsolatos kereseti kérelem megítélésük szerint zavaros, figyelemmel arra is, hogy a szerződést az alperesek nem egymás között, hanem harmadik személlyel kötötték.
Az első fokon eljárt bíróság ítéletével megállapította, hogy az I. r. alperes, mint eladó és a II. r. alperes mint vevő között az R. Kft. 60%-os tulajdoni hányadú üzletrésze tárgyában létrejött szerződés a felperessel szemben hatálytalan. Egyetemlegesen kötelezte az I. és II. r. alpereseket annak tűrésére, hogy a felperes a fenti vagyontárgyból az általa az I. r. alperes ellen a 5 481 027 Ft és járulékai iránt indított végrehajtási eljárásban magát követelése és járulékai erejéig kielégítse. Kötelezte az I. r. és a II. r. alpereseket, hogy külön felhívásra egyetemlegesen fizessenek meg a Magyar Államnak 108 000 Ft, a felperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt kereseti illetéket. Ezt meghaladóan a bíróság a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alpereseknek 10 000 Ft perköltséget, valamint az államnak az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt 792 000 Ft kereseti illetéket.
Az elsőfokú bíróság az alperes eljárási kifogásait nem találta megalapozottnak.
Az I. és a II. r. alperesek közötti üzletrész átruházási szerződés vonatkozásában úgy ítélte meg, a II. r. alperes jóhiszeműsége kizárt, tudatában volt annak, hogy az I. r. alperest a bíróság már megelőzően jogerősen marasztalta a felperes javára, s ellene a végrehajtási eljárás is megindult. A Ptk. 203. § (2) bekezdésében foglalt törvényi vélelemmel szemben nem merült fel adat arra, hogy a II. r. alperes jogszerzése ellenérték fejében történt volna.
A kártérítés jogcímén előterjesztett kereseti kérelemmel összefüggésben az alábbiakat fejtette ki. A 2 853 569 Ft megfizetése iránti követelés vonatkozásában az elsőfokú bíróság - hivatkozással a Pp. 229. § (1) bekezdésére - azt állapította meg, a korábbi perben hozott jogerős ítélet a marasztalási összeg után a kifizetés napjáig járóan állapította meg a késedelmi kamatfizetés kötelezettségét, ezzel ítélt dolog keletkezett. A keresettel érvényesített jog tárgyában hozott ítélet jogereje kizárja, hogy ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt ugyanazok a felek egymás ellen új keresetet indíthassanak, vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben vitássá tehessék. A 2008. május 9-e és a 2010. október 15-e közötti időszakra ügyleti kamatként igényelt 2 444 875 Ft tekintetében álláspontja szerint a felperes egyazon kárigénnyel kapcsolatban érvényesítette kár megtérítése iránti jogát. Az anyagi jogerő tárgyi terjedelme, a jog azonossága azonban ugyancsak kizárja az újbóli elbírálás lehetőségét. Mindebből következik, hogy az ügyleti kamatveszteségként megtéríteni kért 407 471 Ft, továbbá az összes tőkésített követelés utáni kamatkövetelés is alaptalan.
Az elsőfokú bíróság utalt arra is, a felperes több beadványában is kérte a rendelkezésre álló adatok alapján, további bizonyítási indítvány nélkül ítélet hozatalát. A rendelkezésre álló iratokból azonban egyáltalán nem volt megállapítható, hogy a felperes valóban hitelt vett volna fel amiatt, mert az I. r. alperes a jogerős ítéletben foglalt kötelezettségének határidőben nem tett eleget.
A bíróság a perköltségről a pernyertesség és a pervesztesség arányára figyelemmel, a Pp. 81. § (1) bekezdésére hivatkozással határozott. Az üzletrész 1 800 000 Ft-os értékét alapul véve rendelkezett a felperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt illeték megosztásáról, tekintettel az általa megjelölt pertárgy értékre.
Az elsőfokú bíróság ítéletének meghozatalát követően, 2011. február 10-én kelt végzésével engedélyezett az I. r., a II. r. és a III. r. alpereseknek teljes személyes költségmentességet.
A mindkét fél fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének a felperesnek azt a kereseti kérelmét elutasító rendelkezését, amelyben annak tűrésére kéri kötelezni a II. r. és a III. r. alpereseket, hogy követelését a B., 8865/14. hrsz.-ú ingatlanból végrehajtás útján kielégítse, hatályon kívül helyezte és ebben a keretben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Az illeték megfizetésére vonatkozó rendelkezését részben megváltoztatta és az I. r. és a II. r. alperesek által az államnak egyetemlegesen fizetendő illeték összegét 108 000 Ft-ról 328 900 Ft-ra emelte fel, míg a felperes által az államnak fizetendő illeték összegét 792 000 Ft-ról 571 100 Ft-ra szállította le. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az államnak - az adóhatóság külön felhívására - 571 100 Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. Megállapította, hogy az I. és a II. r. alperesek személyes költségmentességére tekintettel le nem rótt 328 900 Ft fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Megállapította továbbá, hogy a felperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illeték összege 328 900 Ft, míg a felperesnek és együttesen az alpereseknek a másodfokú eljárásban 125 000 Ft - 125 000 Ft költségük merült fel.
Úgy ítélte meg, az elsőfokú bíróság az üzletrész átruházási szerződés relatív hatálytalanságának megállapítására irányuló kereseti kérelemnek helytálló jogi következtetéssel adott helyt és kötelezte tűrésre az I. és II. r alpereseket. Az alperesek fellebbezése helytálló volt annyiban, hogy az üzletrész átruházási szerződés megkötésekor az ítélőtábla ítéletét még nem hozta meg, azaz a felperes igénye kapcsán ekkor még sem jogerős ítélet, sem végrehajtási eljárás nem volt. Az I. r. alperes azonban ettől függetlenül, a körülményekből adódóan számíthatott az esetleges marasztalására és az elsőfokú ítélet helybenhagyása esetére a jogerős ítélet alapján a végrehajtás megindítására. Mellőzte az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtetteket arról, hogy a II. r. alperes jóhiszeműsége kizárt. Rámutatott azonban arra, mivel az I. r. és II. r. alperesek a visszterhességet, illetve a jóhiszeműséget nem bizonyították, az elsőfokú bíróság jogi indokolása pontatlanságának jelentősége nem volt.
Az ítélőtábla a kártérítési keresetet elutasító ítéleti rendelkezéssel összefüggésben az alábbiakra mutatott rá. Az elsőfokú bíróság a felperes - a 2011. június 30-i időpontra aktualizált, ennek megfelelően felemelt - kártérítés megfizetése iránti keresetét érdemben helytállóan utasította el, jogi indokait azonban részben módosította, illetve kiegészítette. Álláspontja szerint a Pp. 229. § (1) bekezdésének rendelkezései maradéktalanul nem alkalmazhatók, mert a II. r. és a III. r. alperesek esetében nincs szó azonos felekről, másrészt pedig a Ptk. 301. § (4) bekezdésének értelmében a késedelmi kamatot meghaladó kár érvényesíthető, s a felperes az ügyleti kamatveszteség, illetve az általa a ténylegesen felvett hitel után fizetendő és a keresetben megjelölt ügyleti kamat különbözetének megfizetése iránti kereseti kérelme alapjaként érdemben ezt a jogcímet jelölte meg. Megalapozottan utasította el az elsőfokú bíróság a Pp. 229. § (1) bekezdésére utalással az I. r. alperessel szemben előterjesztett korábbi tőkésített késedelmi kamat megfizetése iránti kereseti kérelmet. A korábbi perben keletkezett jogerős ítélet a marasztalási összeg után a kifizetés napjáig járóan állapította meg a késedelmi kamatfizetési kötelezettséget, és ezzel a késedelmi kamatköveteléssel ítélt dolog keletkezett, ezért a bíróság ismételten nem rendelkezhet ennek mértékéről.
Leszögezte, a tőkésített késedelmi kamat után érvényesíthető kamatnak két feltétele van: az egyik a tőkére elszámolandó részteljesítés, a másik pedig, hogy mindez gazdálkodó szervezetek egymás közötti viszonyában alkalmazható. Jelen ügyben e feltételek egyike sem áll fenn. Az egységes bírói gyakorlat értelmében késedelmi kamat tőkésítésére és az így megnövelt tőke után újabb késedelmi kamat felszámolására nincs jogszabályi lehetőség, csak az esedékességkor meg nem fizetett ügyleti kamattartozás után jár késedelmi kamat.
A II. és a III. r. alperesek kártérítési felelőssége vonatkozásában kifejtette, hogy a hatálytalan szerződés jogosultjaival szemben előterjesztett megalapozott kártérítési keresethez a felperesnek olyan jogellenes és felróható többletmagatartást kellett volna bizonyítania, amellyel közvetlen okozati összefüggésben érte kár őt. Nem várható el a II. r. és a III. r. alperesek részéről, miszerint önként felajánlják a felperesnek a tulajdonukban álló és a felperes állítása szerint fedezetelvonó szerződéssel szerzett vagyontárgyaikat, hogy abból az igényét kielégítse. E magatartásuk nem jogellenes, nem felróható, kártérítésre alapot nem adhat. A felperes részükről olyan további magatartást, amelyre kártérítési igényét alapította, nem jelölt meg, ezért az elsőfokú bíróságnak e körben nem volt a felperessel szemben tájékoztatási kötelezettsége.
Az ügyleti kamatveszteségre hivatkozással előterjesztett igény tekintetében a másodfokú bíróság kifejtette, ez csak akkor lenne megalapozott, ha a felperes bizonyította volna egyrészt a kár bekövetkeztét, másrészt annak mértékét. Ezzel szemben nem bizonyította, hogy az általa vázolt feltételekkel valóban hasznosítani tudta volna a pénzt. Utalt emellett arra is, hogy a felperes tevékenységi köre cégkivonata szerint nem terjed ki hitelezési tevékenységre, így ebből származó bevételkiesése (elmaradt haszna) ténylegesen nem keletkezhetett.
Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helytálló indokolással utasította el a ténylegesen felvett hitelek után fizetendő 35%-os hitelkamat és a tőke után járó kamatok közötti különbözet megfizetésére irányuló kártérítési igényt. A felperes fellebbezésében sem állította, hogy ilyen hitelt felvett volna, ezért az elsőfokú bíróságnak e körben sem volt a Pp. 3. § (3) bekezdése szerinti tájékoztatási kötelezettsége arra nézve, hogy bizonyítsa a tényleges hitelfelvételt.
A másodfokú bíróság részben megváltoztatta az elsőfokú ítélet perköltség viselésére vonatkozó rendelkezését.
A jogerős részítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. A kártérítés iránti kereset vonatkozásában a jogerős részítélet hatályon kívül helyezését, valamint az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával az I. r. és a II. r. alperesek egyetemleges marasztalása mellett a kereseti kérelemnek megfelelő határozat hozatalát kérte. Kérte a részítélet perköltségre vonatkozó rendelkezésének hatályon kívül helyezését, s azt, hogy az alpereseket a teljes perköltség viselésére kötelezze. Kérte továbbá, a Kúria vonja el az alperesektől részükre az elsőfokú bíróság által engedélyezett teljes személyes költségmentességet.
Előadta, az alperesek több mint 15 millió Ft összegű jogerős követelése piaci feltételek szerint történő hasznosítását hiúsították meg, ezzel nagy kárt okoztak. Kárigényét a jogerős ítéletet hozó bíróság iratellenes és jogsértő indokok alapján utasította el. Utalt arra, kárát késedelemmel, rosszhiszemű fedezetelvonással okozták. A részítélet által megállapított rosszhiszeműségen túlmenően ezzel kapcsolatban semmilyen további vizsgálatra nincs szükség. Az eljárt bíróságok a valós tényállást figyelmen kívül hagyták, jogszabálysértően mellőzték az érdemi tárgyalást, ezáltal alapvető jogai, az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében, továbbá az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény, kihirdette az 1993. évi XXXI. törvény) 6. cikke szerinti tisztességes eljáráshoz fűződő alapjoga sérült. Kártérítés iránti igényének elutasítása a rosszhiszemű alpereseknek bátorítást adott a károkozás folytatásához; a R. Kft.-t "kiürítették".
Az alperesek érdemben a kárigényt nem kifogásolták; ehhez képest is a kérelemhez kötöttség elve ugyancsak megalapozza az alperesek védekezésén túlterjeszkedő részítélet "megváltoztatását".
Hivatkozott arra, az áruszállításhoz kapcsolódó, vállalkozások közötti hitelezés jogszerű és általános gyakorlat, a szerződéskötési szabadság körébe tartozik, nem esik korlátozás alá. Amennyiben az ilyen hitelezés nem üzletszerűen történik, úgy az nem tiltott. Semmilyen jogszabályi akadálya nincs annak, hogy a piaci feltételeknél "lényegesen kisebb" kamatok mellett hasznosítsa pénzét, kihasználva a hitelszűke miatti rendkívüli finanszírozási igényt a vállalkozások részéről az árukapcsolatokban.
Kifejtette, jogi képviselő nélkül eljárva nem hívták fel figyelmét a bizonyítási teher alakulására, ennek ellenére "úgy bizonyított maradéktalanul, hogy senki sem tudta azt kifogásolni". A késedelmi kamatot meghaladó részletesen levezetett kárát a részítélet alaptalanul vonta kétségbe. Utalt arra, védekezésük hiányában az alperesekre nem lehetett bizonyítási terhet "kiróni", a per eljárási szabálysértés nélkül zárult; jogsértő nem az eljárás, hanem a részítélet volt. A piaci kamatoknál jelentősen alacsonyabb ügyleti kamatok érvényesítéséhez való jog álláspontja szerint megilleti őt, hiszen ezt az ügyleti kamatot harmadik személyekkel szemben cáfolhatatlanul érvényesíthette volna. Az alperesek követelését az R. Kft. saját tőkéjének csökkentésével ki tudták volna fizetni, ehelyett azonban 2007-e óta 100 millió Ft nagyságrendű eszközvagyont vontak el a cégtől.
A felperes kifejtette azt is, a Legfelsőbb Bíróság irányadó elvi döntéseinek megfelelően számszerűsítette kárát. Nem a késedelmi kamatot tőkésítette, hanem az ügyleti kamatot, hiszen a meg nem fizetett ügyleti kamatok után évente kell számolni a késedelmi kamatot. Késedelmi kamat nemcsak a meg nem fizetett ügyleti kamatok után, hanem a meg nem fizetett tőke után is jár. Bizonyította az érvényesíthető piaci ügyleti kamatok szintjét, aminek alapján az ügyleti kamatok késedelme miatt az ügyleti kamatok után is ügyleti kamatot követelt. Hangsúlyozta, a késedelmi kamaton felüli kárt, nevezetesen ügyleti kamatveszteséget és annak is csak azon részét érvényesíti, amely a korábbi marasztaló ítélet után keletkezett, azaz e korábbi pernek tárgya nem lehetett.
Sérelmezte a jogerős részítéletnek a perköltségre vonatkozó rendelkezéseit is.
Álláspontja szerint az alperesek részére engedélyezett teljes személyes költségmentesség illetéktelen előnyt nyújt részükre, annak feltételei eleve nem álltak fenn, figyelemmel egyrészt rosszhiszeműségükre, másrészt vagyoni helyzetükre.
Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős részítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezései hatályában fenntartását, s a felperes felülvizsgálati perköltségben való marasztalását kérték. Álláspontjuk szerint ebben a vonatkozásban a jogerős ítélet indokai helytállóak. Arra is utaltak, a III. r. alperes vonatkozásában a követelés azért sem foghat helyt, mert a III. r. alperesre nézve tűrési kötelezésre vonatkozó ítélet nincs.
A felperes az alperesek ellenkérelmére reagálva beadványában annak tartalma szerint arra is hivatkozott, a III. r. alperes kártérítés megfizetésének kötelezését is kéri.
A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálva azt állapította meg, hogy az a felhozott okokból nem jogszabálysértő.
A Kúria leszögezi: a felperes a jogerős részítélet kártérítésre vonatkozó rendelkezéseit érintően kizárólag az I. r. és a II. r. alperesek vonatkozásában terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet (felülvizsgálati kérelem 8. oldala). A Pp. 273. § (5) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelmet nem lehet megváltoztatni. Ebből következően a felperesnek hónapokkal a felülvizsgálati kérelem benyújtására rendelkezésre álló határidő lejártát követően előterjesztett 5. sorszám alatt iktatott beadványa III. r. alperes kárfelelősségével kapcsolatos nyilatkozatát a Kúria nem értékelhette. Ezért a III. r. alperes vonatkozásában a késve előterjesztett felülvizsgálati kérelmet a Pp. 272. § (1) bekezdésében írtakra hivatkozással hivatalból elutasította.
A Kúria megítélése szerint a perben eljárt bíróságok eljárási szabálysértést nem követtek el, tisztességesen folytatták le az eljárást, nem sértették a felperes alapvető jogait és tájékoztatási kötelezettségüket sem sértették meg. A felperes előadásaiból ugyanis az volt egyértelmű, hogy megítélése szerint az átlagos piaci ügyleti hitelkamatoknak megfelelő, illetve annál szerényebb kamat jár számára, azt tovább bizonyítani nem kell, tehát a felperes tisztában volt azzal, hogy őt terheli a bizonyítás terhe, csak úgy ítélte meg, hogy állítása további bizonyítást nem igényel. Arról, hogy az előadott bizonyíték nem elégséges, a kereseti kérelemnek megfelelő döntéshez a bíróságot tájékoztatási kötelezettség nem terheli.
A Pp. 164. § (1) bekezdése értelmében a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy keresete, azon belül a kártérítés megfizetésére irányuló keresete megalapozott. Nem követtek el eljárási szabálysértést a perben eljárt bíróságok azzal, hogy a felperes keresetét érdemben vizsgálták. Az alperesek ugyanis a felperes kereseti kérelmében foglaltakat nem ismerték el.
Az alperesek ellenkérelmükben a keresettel érvényesített valamennyi követelés elutasítását kérték. Az alperesek valóban nem adták elő részletesen, a felperes kártérítési igényét miért vitatják, ettől függetlenül az eljárt bíróságoknak vizsgálniuk kellett a felperes követelésének helytállóságát. A részletes védekezés hiánya nem eredményezheti azt, hogy a bíróságnak a kereseti kérelemnek megfelelően kell döntenie.
A felperes a másodfokú eljárásban 2011. április 19-én érkeztetett beadványában kereseti követelését akként fogalmazta meg, hogy az ítélőtábla egyetemlegesen marasztalja az I-III. r. alpereseket 7 984 791 Ft-ban, mint a 2011. június 30-áig felhalmozódott kamatokban (2008. 05. 09. és 2011. 06. 30. közötti időszakban a jegybanki alapkamat + 7% kamat mértéket megjelölve a felperes a kamatveszteségét 6 562 531 Ft-ban, míg a fenti időszakban ügyleti kamatvesztéségét 1 422 260 Ft-ban jelölte meg), továbbá 2011. június 30-a után 22 557 095 Ft követelése után (14 572 304 + 6 562 531 + 1 422 260) a jegybanki alapkamat + 7% kamataiban (a kamatok féléves tőkésítésével).
Ez a beadvány, de a felperes korábbi beadványai alapján sem vonható alappal kétségbe, hogy a felperes az alperesekkel szemben kártérítési igényt érvényesített, állított kamatvesztesége megtérítésére kérte az alpereseket kötelezni, miután az I. r. alperes marasztalásával zárult ítéletben megítélt marasztalási összeget, illetve a tőke járulékait az I. r. alperes nem fizette meg az ítéletben megjelölt időtartamon belül, ehelyett fedezetelvonó ügyleteket kötött a II. és III. r. alperesekkel.
A jogerős részítéletet hozó másodfokú bíróság a Kúria megítélése szerint helyesen foglalt állást abban, hogy felperes a Ptk. 301. § (5) bekezdésében írt, tehát késedelmi kamatot meghaladó kárát bizonyítani nem tudta.
Helyesen hivatkozott arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság GK 66. számú állásfoglalása jelen ügyben nem irányadó, az ezzel kapcsolatban kifejtettekkel a Kúria mindenben egyetértett, azt megismételni nem kívánja. Azzal, hogy a jogerős ítéleti rendelkezésnek megfelelően az I. r. alperes nem teljesített, késedelmi kamattartozása nem önállósult, nem vált olyan önálló követelésé, mely után újabb késedelmi kamat volt követelhető.
Bár a felperes helyesen hivatkozott arra, nincs jogi akadálya annak, hogy nem üzletszerűen kölcsönt nyújtson, ennek elmaradásából származó kárát (elmaradt hasznát), illetőleg annak mértékét azonban nem bizonyította. A másodfokú bíróság következtetése ebben a vonatkozásban nem téves, nem okszerűtlen, nem iratellenes, logikai ellentmondást nem tartalmaz, ezért ennek felülmérlegelésére a felülvizsgálati eljárásban nem volt mód (BH 1995.226).
A felperes nem szolgáltatott adatot arra nézve, hogy konkrétan kinek, milyen feltételek mellett, milyen összegben tudott volna pénzt kölcsönözni. A felperes kizárólag elvi lehetőségként állította, hogy ha a megítélt marasztalási összeghez, annak járulékaihoz az ítéletben megjelölt időpontban hozzájutott volna, milyen összegű nyereséget érhetett volna el az összeg kölcsönadásával. Egy olyan kinyilatkoztatás, hogy az általa megjelölt feltételekkel az összeg kölcsönadható lett volna, nem elégséges annak ítéleti megállapításához, hogy az általa megjelölt feltételek mellett a kölcsönügylet, ügyletek megkötésre kerültek volna és a megjelölt hasznot eredményezték volna. Ugyancsak helyesen fejtette ki az ítélőtábla, miszerint a felperes maga sem állította, hogy évi 35%-os kamatra vett volna fel hitelt, ezért az elsőfokú bíróságnak nem volt a Pp. 3. § (3) bekezdése szerinti tájékoztatási kötelezettsége arra, hogy bizonyítsa a tényleges hitelfelvételt.
A fentiek szerint tehát a felperes nem bizonyította, hogy ténylegesen kárt szenvedett. A kártérítési felelősség egyik eleme, a "kár" bekövetkezése bizonyítást nem nyert, így az I., II. r. alperesek marasztalására irányuló kereset tekintetében a perben eljárt bíróságok helytállóan foglaltak állást. Emiatt nincs jelentősége a kártérítési igény elbírálása szempontjából annak, hogy a II. r. alperestől mi volt elvárható magatartás a jogerős ítélet által megállapított fedezetelvonó, illetve a még elbírálás alatt álló fedezetelvonó ügyletre tekintettel. Ezért ezen szükségtelen kérdésnek a vizsgálatát a Kúria mellőzte.
A Kúria egyetért a másodfokú bíróságnak a perköltséggel kapcsolatos álláspontjával is.
Az elsőfokú bíróság teljes személyes költségmentességet engedélyező végzése nem minősül az ügy érdemében hozott jogerős végzésnek, ezért a Pp. 270. § (2) bekezdése folytán ennek felülvizsgálata nem kérhető, és a költségmentesség megvonására a Kúria nem látott alapot a felülvizsgálati eljárásban.
Mindezek miatt a Kúria az ítélőtábla érdemben helyes részítéletét a felülvizsgálati kérelemmel érintett részében a Pp. 275. § (3) bekezdésére hivatkozással hatályában fenntartotta. (Kúria Gfv.IX.30.405/2011.)