adozona.hu
BH 2012.10.244
BH 2012.10.244
A biztosítási egyesületekre a csődtörvény rendelkezését a 2009. évi CL. törvény hatályba lépését követően indult vagyonelszámolási eljárásban kell alkalmazni [2003. évi LX. tv. 217. §, 2009. évi CL. tv. 104. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az I. r. alperes tulajdonában álló gépjármű 2006. augusztus 29-én közlekedési balesetet okozott, melynek során egy másik gépjármű károsodott. Az I. r. alperes a baleset bekövetkezéséért a felelősségét nem vitatta. A károsult gépkocsi olyan súlyos sérüléseket szenvedett, amelyek miatt szakszerű javítása már nem volt gazdaságos. A károsult gépjármű tulajdonosa a felperesnél rendelkezett Casco biztosítási szerződéssel. A biztosító a kárát megtérítette. Az I. r. alperesnek a II. r. alperes biztos...
BH 2012.10.244 A biztosítási egyesületekre a csődtörvény rendelkezését a 2009. évi CL. törvény hatályba lépését követően indult vagyonelszámolási eljárásban kell alkalmazni [2003. évi LX. tv. 217. §, 2009. évi CL. tv. 104. §].
Az I. r. alperes tulajdonában álló gépjármű 2006. augusztus 29-én közlekedési balesetet okozott, melynek során egy másik gépjármű károsodott. Az I. r. alperes a baleset bekövetkezéséért a felelősségét nem vitatta. A károsult gépkocsi olyan súlyos sérüléseket szenvedett, amelyek miatt szakszerű javítása már nem volt gazdaságos. A károsult gépjármű tulajdonosa a felperesnél rendelkezett Casco biztosítási szerződéssel. A biztosító a kárát megtérítette. Az I. r. alperesnek a II. r. alperes biztosító egyesületnél volt kötelező gépjármű felelősségi biztosítása. Az I. r. alperest a felperes 2006. október 25-én felszólította 1 104 300 forint és járulékai megfizetésére, majd fizetési meghagyást nyújtott be. Az I. r. alperes ez ellen ellentmondással élt, a per során arra hivatkozott, hogy gépjárműve a II. r. alperesnél felelősségbiztosítással rendelkezett, így a kárért a II. r. alperes köteles helytállni.A felperes a per során módosított keresetében 1 046 879 forint, annak 2006. október 10. napjától a kifizetésig járó törvényes kamatai megfizetését kérte az I. r. alperestől. A keresetét kiterjesztette a II. r. alperesre és kérte az alperesek egyetemleges marasztalását. Keresete jogalapjául a Ptk. 558. § (1) bekezdését, a 190/2004. (VI. 8.) Kormányrendeletet, valamint a Ptk. 345. §-ában és 339. §-ában foglalt rendelkezéseket jelölte meg.
Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte. A kereseti kérelem összegszerűségét nem vitatta csupán annak jogalapját. A II. r. alperes ugyancsak a kereset elutasítására irányuló kérelmet terjesztett elő. Annak jogalapja vitatásával előadta, hogy a II. r. alperes vagyonelszámolás alatt áll. A Kúria 2/2008. KPJE számú jogegységi döntése szerint ilyen esetben a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) szabályait kell megfelelően alkalmazni. A Cstv. 37. §-a értelmében a hitelezői igény a felszámolás közzétételétől egy éven belül jelenthető be, a határidő elmulasztása jogvesztéssel jár. A határidő 2009. december 15-én lejárt, a felperes csak ezt követően lépett fel a II. r. alperessel szemben igénnyel.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének részben helytadott, és az alpereseket egyetemlegesen kötelezte 1 046 829 forint, annak 2006. október 12. napjától a kifizetésig járó törvényes kamatai, valamint a perköltség megfizetésére. Ezt meghaladóan a bíróság a keresetet elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a Ptk. 558. § (1) bekezdése értelmében a felperes jogosult volt a kárért felelős személlyel szemben az igényt érvényesíteni. Az I. r. alperes a Ptk. 346. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Ptk. 339. § (1) bekezdése szerint kártérítésre köteles, felelőssége alól csak akkor mentesülhet, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. Az I. r. alperes ezzel szemben nem vitatta a felelősségét a baleset bekövetkeztéért.
A II. r. alperes marasztalását az elsőfokú bíróság arra alapította, hogy a már idézett Kormányrendelet 8. § (1) bekezdése értelmében a károsult kártérítési igényét az üzembentartó biztosítójával szemben is jogosult érvényesíteni. Az I. r. alperes a károkozás idején érvényes kötelező gépjármű felelősségbiztosítással rendelkezett a II. r. alperesnél, így a II. r. alperes a Kormányrendelet 2. § (5) bekezdése és 7. § (1) bekezdése alapján ugyancsak helytállásra köteles. A Ptk. 334. § (1) és 355. § (4) bekezdése értelmében a kötelezettek egyetemlegessége áll fenn. A II. r. alperes védekezésével kapcsolatban az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában rámutatott, hogy a Kúria 2/2008. Közigazgatási Polgári Jogegységi Határozata a felszámoló jogi helyzetére alkalmazandó szabályok tartalmát határozta meg. Ugyanakkor az egyesület megszűnésének anyagi jogi és eljárásjogi következményei kapcsán a Kúria a jogegységi határozatában akként foglalt állást, hogy a jogi személy tulajdona - jogutód nélküli megszűnése ellenére - fennmarad, a polgári jogi jogviszonyokból eredő jogai és kötelezettségei nem szűnnek meg. A II. r. alperes célhoz kötött jogalanyisága tehát fennáll, így vele szemben a felperes bírósági úton igényt érvényesíthet. A jogerős bírósági ítéleten alapuló követelés felszámolási eljárásban történő érvényesíthetőségének korlátozását jelenti csak a vagyonelszámolási eljárásban meghatározott 2009. december 15-i határidő. Ez azt jelenti, hogy ezt követően a vagyonelszámolónak a beérkezett követeléseket nem áll módjában nyilvántartásba venni. Ez azonban a II. r. alperes marasztalásának nem akadálya.
A II. r. alperes által benyújtott fellebbezés folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság a tényállást a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján helyesen állapította meg és helyes az abból levont jogi következtetése is. Az elsőfokú bíróság helytállóan értékelte, hogy a II. r. alperes célhoz kötött jogalanyisága fennáll, ezért vele szemben a felperes bírói úton igényt érvényesíthet.
A jogerős ítélet ellen a II. r. alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Ebben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalával a felperes keresetének elutasítását kérte. Előadta, hogy a másodfokú ítélet jogszabálysértően értékelte a 2/2008. KPJE határozat tartalmát. A bíróság nem vette figyelembe, hogy a felperes a II. r. alperessel szemben folyó vagyonelszámolási eljárásban a hitelezői igényét a jogvesztő határidőn túl jelentette be, ez pedig a Cstv. 37. §-a alapján annyit jelent, hogy alanyi joga elenyészett és a felperes követelése a II. r. alperessel szemben véglegesen megszűnt. Bár a II. r. alperes vagyonelszámolója a vagyonelszámolás körében egy bírósági rendszeren kívüli vagyonfelosztási eljárást folytat le, a jogegységi határozat szerint a vagyonelszámoló feladatai lényegében a felszámoló feladatainak felelnek meg.
A 2009. évi CL. törvény 104. §-a 2009. december 26-i hatállyal módosította a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény 217. § (1) bekezdését és a bírói gyakorlatnak megfelelően kimondotta, hogy az ilyen eljárásra a Cstv. rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. A vagyonelszámoló értesítette a II. r. alperes hitelezőit, hogy a 2009. december 15. napja után érkező követeléseket a vagyonelszámolási eljárás lezárása érdekében már nem áll módjában nyilvántartásba venni. A felperes a követelését először 2010. július 9. napján jelezte akkor, amikor a II. r. alperes a felperesi keresetlevelet kézhez vette. A vagyonelszámolási eljárásban meghatározott jogvesztő határidő kihat a felperes követelésére, mert ezáltal a felperes a megtérítési igény érvényesítésére irányuló jogát a II. r. alperessel szemben elvesztette. Ha ez nem így lenne, akkor a többi a jogvesztő határidőt elmulasztott hitelező is az általános elévülési időn belül érvényesíthetné a jogát a bíróság előtt, ez mindenképp a nyilvántartott hitelezők érdeksérelmével járna.
A II. r. alperes utalt arra is, hogy a felperes jogelődje a 190/2004. (VI. 8.) Korm. rendeletben előírt kárbejelentési kötelezettségének nem tett eleget, így a felperesi jogelőd jogellenes magatartása is hozzájárult ahhoz, hogy a felperes hitelezői igénye a jogvesztő határidőn túl érkezett meg. A II. r. alperes álláspontja szerint a célhoz kötött jogalanyiság fennállása nem vitatott, ez azonban a felperesi igény érvényesíthetőségét - szemben az ítéletekben foglaltakkal - nem alapozza meg. A II. r. alperes álláspontja szerint abban az esetben, ha jogerős marasztaló ítéletek születnének, a vagyonelszámolási eljárás szabályaira tekintettel ezeket a vagyonelszámoló nyilvántartásba nem vehetné, és a vagyonelszámolási eljárásban ezeknek a követeléseknek az érvényesítése kizárt lenne.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A II. r. alperes felülvizsgálati kérelmében annak a jogkérdésnek az eldöntését kérte, hogy a biztosító egyesület esetében irányadó-e a Cstv. 37. §-a, vagyis abban az esetben, ha a felperes a vagyonelszámolási eljárásban a Cstv.-ben meghatározott jogvesztő határidőn belül nem jelentkezett be, úgy az igénye elenyészett-e. Az I. r. alperes tulajdonában álló gépkocsi 2006. augusztus 29-én okozott közlekedési balesetet, a felperes kárigénye ekkor keletkezett. Az egyesülési jogról szóló akkor hatályos 1989. évi II. törvény 21. §-ának (1) bekezdése azt írta elő, hogy a társadalmi szervezet megszűnése esetén - a hitelező kielégítése után - vagyonáról az alapszabály előírása vagy a legfelsőbb szervének döntése szerint kell rendelkezni. Az ezzel kapcsolatos teendők ellátása a felszámolók feladata.
A biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény (Bit.) 217. §-a csak a biztosító részvénytársaság és a biztosító szövetkezet elleni felszámolási eljárásra és végelszámolásra írta azt elő, hogy a Cstv. rendelkezését kell megfelelően alkalmazni. Az említett törvény számos a Cstv.-től eltérő rendelkezést is megállapított. A II. r. alperes a felülvizsgálati kérelmében hivatkozik a Bit.-t módosító 2009. évi CL. törvényre, amely a szabályozást kiterjesztette a biztosító egyesület vagyonelszámolási eljárására is (lásd e törvény 104. §-át, amely módosította a Bit. 217. §-át). E törvényt azonban a Magyar Közlönyben 2009. december 23-án hirdették ki. A 169. § (1) bekezdése értelmében a kihirdetést követő harmadik napon lépett hatályba. A hatálybalépési időpont alóli kivételek között a 104-107. § rendelkezései nem szerepelnek. A 170. § (9) bekezdése az átmeneti rendelkezések között kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a Bit. 217., 220. és 223. §-ának e törvénnyel módosított rendelkezéseit a hatálybalépést követően megindult vagyonelszámolási eljárásra kell alkalmazni. A fentiekből következően az a szabály, hogy a biztosító egyesület vagyonelszámolási eljárása során is a Cstv. rendelkezései megfelelően irányadók, kizárólag az említett törvény hatálybalépését követően indult eljárásokban alkalmazható.
A II. r. alperes vagyonelszámolási eljárása jóval korábban megindult, a felülvizsgálati kérelemben foglaltak szerint a II. r. alperes már 2009. december 15-én lejártnak tekintette azt a határidőt, amely alatt a hitelezők követelésük kielégítése érdekében a vagyonelszámolónál jelentkezhettek. Helytállóan állapította meg tehát a jogerős ítélet, hogy a jelen ügyben nem a Cstv. rendelkezéseit kell alkalmazni, hanem az egyéb, az egyesületekre vonatkozó jogszabályi rendelkezések mellett a 2/2008. Közigazgatási-polgári jogegységi határozat rendelkezései az irányadók. A jogegységi határozat igényérvényesítési határidőt nem állapít meg. Azt tartalmazza, hogy ha a társadalmi szervezet a megszűnését elhatározta, a tényleges megszűnésére csak a vagyonelszámolási eljárás lefolytatását követően, a hitelezők igényeinek rendezése után kerülhet sor és jogalanyiságát a nyilvántartásból való törléssel veszíti el. Emellett a vagyonelszámolási eljárást lefolytató jogát és kötelezettségét állapítja meg. Így a vagyonelszámolási eljárás során a jogutód nélküli megszűnést követően jognyilatkozatot csak az egyesület nevében eljáró, az egyesület által megbízott felszámoló tehet. Ebben az időszakban a Cstv. rendelkezései az egyesületek közül kizárólag a sportegyesületekre vonatkozóan voltak alkalmazhatók, a biztosító egyesületekre a Cstv. hatálya nem terjedt ki. A jogegységi határozat éppen a Cstv. alkalmazhatóságának hiányában rendelkezett arról, hogy milyen eljárási szabályok figyelembevételével kell a vagyonelszámolási eljárást lefolytatni, és ennek során ki jogosult a társadalmi szervezet képviseletére, a szervezet vagyonával való rendelkezésre.
A kifejtettek alapján az eljáró bíróságok helytállóan állapították meg azt, hogy a II. r. alperes marasztalását jogszabály nem zárja ki a felperesi igény teljesítése vonatkozásában. Alaptalanul utal a felülvizsgálati kérelem arra, hogy korábban bejelentkezett hitelezőket érné sérelem figyelemmel arra, hogy a II. r. alperes vagyonelszámolási eljárására irányadó szabályok szerint a hitelezők bejelentkezésére külön jogszabályi határidő nincs megállapítva. Amíg a vagyonelszámolási eljárás folyamatban van, a vagyonelszámolónak a jogos hitelezői igényeket figyelembe kell vennie.
A kifejtettek alapján a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül eljárva, a Pp. 275. § (3) bekezdése szerint hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. VI. 22.111/2011.)