BH 2012.10.248

I. A felszámoló évente köteles közbenső mérleget előterjeszteni. Ha a közbenső mérleget az elsőfokú bíróság jóváhagyja, a felszámoló a jóváhagyott mérlegadatokból kiindulva készítheti el a következő közbenső mérleget, a jóváhagyó végzés elleni nem halasztó hatályú fellebbezés ezt a kötelezettségét nem befolyásolja. E kötelezettség megsértése megalapozza a felszámoló felmentését. II. Az adós vagyonának indokolatlan ügyvédi letétbe helyezése a Cstv. 54. §-ában szabályozott kötelezettség súlyos megsértésének m

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A jogerős végzésben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:
Az adós felszámolását a bíróság elrendelte, felszámolóként az M. Felszámoló és Szakértő Iroda Kft.-t jelölve ki. A felszámolás kezdő időpontja 2003. szeptember 24., a felszámolást elrendelő végzés 2003. október 22-én jelent meg a Cégközlönyben.
A felszámoló 2004. szeptember 30-i fordulónappal elkészítette az adós közbenső mérlegét, melyet az elsőfokú bíróság 2006. június 2...

BH 2012.10.248 I. A felszámoló évente köteles közbenső mérleget előterjeszteni. Ha a közbenső mérleget az elsőfokú bíróság jóváhagyja, a felszámoló a jóváhagyott mérlegadatokból kiindulva készítheti el a következő közbenső mérleget, a jóváhagyó végzés elleni nem halasztó hatályú fellebbezés ezt a kötelezettségét nem befolyásolja. E kötelezettség megsértése megalapozza a felszámoló felmentését.
II. Az adós vagyonának indokolatlan ügyvédi letétbe helyezése a Cstv. 54. §-ában szabályozott kötelezettség súlyos megsértésének minősül, amely a Cstv. 27/A. § (7) bekezdése értelmében alapul szolgálhat a felszámolói tisztségből történő felmentésre. [1991. évi XLIX. tv. 27/A. § (7) bek., 51. § (2) és (6) bek., 54. §].
A jogerős végzésben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:
Az adós felszámolását a bíróság elrendelte, felszámolóként az M. Felszámoló és Szakértő Iroda Kft.-t jelölve ki. A felszámolás kezdő időpontja 2003. szeptember 24., a felszámolást elrendelő végzés 2003. október 22-én jelent meg a Cégközlönyben.
A felszámoló 2004. szeptember 30-i fordulónappal elkészítette az adós közbenső mérlegét, melyet az elsőfokú bíróság 2006. június 26-án kelt végzésével jóváhagyott. A felszámoló díját a közbenső mérleg elkészítéséig tartó időszakra 5 630 551 Ft-ban állapította meg, melynek egy részét a nyilvántartásba vételi díjakból, másik részét az adós vagyonából rendelte kifizetni. A végzés ellen benyújtott fellebbezés folytán az ítélőtábla 2007. május 10-én kelt végzésével az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az első közbenső mérleg fordulónapját követő időpontban a felszámoló (2004. október 12-én) értékesítette - a hitelezői választmány hozzájárulásával, pályázaton kívül - az adós vagyonát (a Csongrád X. hrsz. alatti ipartelep megnevezésű ingatlant, a technológiai berendezéseket, felszereléseket, gépparkot, vagyoni értékű jogot, raktárkészletetet és egyéb ingóságokat bruttó 250 millió forintért) működő egységként a R.-T. Kft. részére. A vevő az adásvételi szerződésben vállalta, hogy 104 fő munkavállalót egy évig munkáltatói jogutódlással továbbfoglalkoztat.
A felszámoló az első közbenső mérleget követően nem készített közbenső mérleget, ezért az M. K. Zrt. és a NAV Dél-alföldi Regionális Igazgatósága hitelező kifogással élt a bíróságnál a felszámoló mulasztása miatt. Mindketten sérelmezték, hogy a felszámoló 2004 óta nem nyújtott be közbenső mérleget, holott az évente kötelező lett volna.
Az elsőfokú bíróság 2008. június 25-én kelt végzésében megküldte a felszámolónak a hitelezők kifogásait és kötelezte a felszámolót, hogy a kézbesítéstől számított 20 nap alatt adjon számot a közbenső mérleg beterjesztése óta a felszámolási eljárás során bekövetkezett eseményekről, ezen határidő alatt terjessze elő a zárómérleget és a vagyonfelosztási javaslatot, illetve amennyiben ez nem lehetséges, úgy készítse el a közbenső mérleget és azt nyújtsa be a bírósághoz. Figyelmeztette a felszámolót, hogy ha a felhívásnak nem tesz eleget, akkor a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 27/A. § (7) bekezdésében foglaltak alapján tisztségéből felmenti.
2008. július 18-án a felszámoló közölte, hogy a felszámolási zárómérleg elkészítése, a hitelezőkkel - köztük a kifogást előterjesztővel - a követelésük egyeztetése folyamatban van és kérte, hogy engedélyezzen a bíróság további 60 napot a felszámolási zárómérleg előterjesztésére.
A felszámoló a NAV hitelező felszámolási költségek közé sorolható hitelezői igényét vitatta, melyről az elsőfokú bíróság határozott. A felszámoló fellebbezése folytán indult másodfokú eljárás miatt a felszámoló 2008. október 31-én további határidő hosszabbítást kért a felszámolási zárómérleg benyújtására.
A bíróság 2009. február 5-ig meghosszabbította a zárómérleg benyújtásának határidejét. A benyújtott kifogások alapján az elsőfokú bíróság a hitelezők kifogását elbírálta és a 2009. január 14-én kelt, február 5-én jogerőre emelkedett végzésével kötelezte a felszámolót, hogy 20 nap alatt terjessze elő a közbenső mérleget.
2009. február 10-én a felszámoló nem felszámolási zárómérleget, hanem - 2008. december 31-i mérlegfordulónapra elkészítve - a II. számú közbenső mérleget nyújtotta be. Eszerint az adós vagyona összesen 393 593 108 Ft volt, ebből 91 438 838 Ft pénzeszköz maradt a közbenső mérleg fordulónapján, melyből 83 249 466 Ft ügyvédi letétben volt.
Az elszámolási időszakra (2004. október 1. - 2008. december 31.) 390 787 096 Ft bevételt jelölt meg, ugyanakkor kiadásként 302 154 240 Ft-ot tüntetett fel azzal, hogy abból 26 370 000 Ft-ot hitelezői igény, míg 275 784 240 Ft-ot a felszámolás alatti költségek kiegyenlítésére fordította.
Az elsőfokú bíróság a 2009. június 17-én kelt végzésében a közbenső mérleg jóváhagyását megtagadta, egyben kötelezte a felszámolót a végzés jogerőre emelkedésétől számított 30 napos határidővel a felszámolási zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat előterjesztésére. Kifejtette, a közbenső felszámolási mérleg célja, hogy megbízható, hiteles helyzetfelmérés alapján történjen a hitelezők és a bíróság tájékoztatása az adós pénzügyi helyzetéről. A kifogást benyújtó hitelező alappal kifogásolta, hogy a közbenső mérleg számadataiból - további részletezés nélkül - nem állapítható meg minden kétséget kizáróan, a felszámoló az eljárás során milyen jellegű költségeket egyenlített ki, azok valóban felszámolási költségnek minősíthetőek-e vagy sem. Nem állapítható meg az "a" kategóriás hitelezői követelések kielégítésének időpontja és esedékessége, továbbá helytállóan utalt arra is a hitelező, hogy a felszámolói díj esedékessége a közbenső mérleget jóváhagyó végzés időpontjával azonos. Mindezekre tekintettel tagadta meg a közbenső mérleg jóváhagyását a Cstv. 50. § (6) bekezdése alkalmazásával.
A felszámoló fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta azzal, hogy az adós második közbenső mérlegét elutasította. Kifejtette, a felszámoló a fellebbezésében alaptalanul hivatkozott arra, hogy a közbenső mérleg megfelelő bontásban tartalmazza a felszámolási eljárás során felmerült költségeket, melynél részletesebb kimutatást sem a Cstv., sem a 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) nem ír elő. A Rendelet 7. § (7) bekezdése értelmében ugyanis a felszámolónak részletes tájékoztatást kell nyújtania a nyitó mérleg és az aktuális közbenső mérleg adatai közötti eltérések, változások minősítéséről, indokairól. A felszámoló által készített kimutatások ezt az előírást nem elégítették ki, ezért indokolt volt az adóhatóság bevételek-költségek alakulásának részletezésével kapcsolatos igénye.
Az elsőfokú bíróság 2009. november 13-án kelt végzésében felhívta a felszámolót a záróanyag benyújtására. A felszámoló közölte, hogy ellene a VPOP Dél-alföldi Regionális Nyomozóhivatal Békés Megyei Osztálya büntetőeljárást folytat, ennek során lefoglalták a zárómérleg elkészítéséhez szükséges iratokat és főkönyvi kartonokat. Iratok hiányában a felszámolási zárómérleget nem tudja előterjeszteni.
A bíróság a zárómérleg benyújtására megállapított határidőt 2010. április 15-ig meghosszabbította, azonban a felszámoló ezen a napon közölte, hogy változás nem történt, ezért további 180 napos határidő-hosszabbítást kért.
Ezt követően a felszámolóbiztos ellen az ügyészség vádiratot nyújtott be, az adós felszámolásában történt számvitel rendje megsértésének vétsége és adócsalás bűntette miatt.
Az elsőfokú bíróság végzésében a kijelölt felszámolót felmentette és új felszámolót jelölt ki. Kötelezte a felmentett felszámolót az adós iratainak, vagyonának az új felszámoló részére történő átadására, valamint arra, hogy készítsen tételes kimutatást a szerződésekről, a folyamatban levő eljárásokról, értékesítésekről. Felhívta továbbá, hogy készítsen közbenső mérleget és nyilatkozzon arról, az az adós vagyoni helyzetéről valós és megbízható képet ad-e. A végzését előzetesen végrehajthatónak nyilvánította.
A végzés indokolásában kifejtette, a felszámolónak a közbenső mérlegek törvény szerinti benyújtásával biztosítania kell, hogy a hitelezők megfelelően tájékozódhassanak a tevékenységéről, az adós gazdasági helyzetéről és a vagyonértékesítésről. A felszámoló csak egy közbenső mérleget terjesztett elő, majd hosszú időn keresztül újabb közbenső mérleg előterjesztésére nem került sor, s amikor a bíróság hitelezői kifogásnak helyt adva kötelezte a felszámolót a közbenső mérleg benyújtására, az alkalmatlan volt az elbírálásra. A felszámoló nem nyújtotta be a záróanyagot, folyamatosan arra hivatkozott, hogy azt nem tudta elkészíteni, mert azt a nyomozást folytató pénzügyőri szervezet 2008. november 25-én lefoglalta. Ennek azonban ellene mond az a tény, hogy a felszámoló a 2008. december 31-i fordulónapra készítette el a 2009. február 10-én benyújtott - az elsőfokú bíróság által elutasított - közbenső mérleget.
Utalt arra is az elsőfokú bíróság, hogy a felszámolónak lett volna jogszabály adta lehetősége a lefoglalt iratok megtekintésére. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a felszámoló az adós készpénzvagyonának túlnyomó részét - 83 249 466 Ft-ot - ügyvédi letétben helyezte el, amit semmi nem indokolt. A felszámolóbiztos ellen indított büntetőeljárás önmagában nem ad alapot a felszámoló felmentésére, azonban jelen esetben a felszámolóbiztos ellen az adós felszámolási eljárásában felmerült cselekmények miatt indult a büntetőeljárás.
Összességében a bíróság úgy ítélte meg, a felszámoló nem az őt terhelő, az adott helyzetben tőle elvárható gondosság követelményének megfelelően járt el, mulasztásával ismétlődően megsértette a jogszabályokat amikor évente nem nyújtotta be a közbenső mérlegeket, valamint amikor felhívásra nem terjesztette elő az adós záróanyagát. A Cstv. 27/A. § (7) bekezdése alapján ezért felmentette a felszámolót és a (11) bekezdés alapján kötelezte az iratok, valamint a vagyon új felszámolónak történő átadására.
A felmentett felszámoló fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az új felszámoló kijelölésével, illetőleg a végzés előzetes végrehajthatóságával kapcsolatos rendelkezéseket mellőzte, egyebekben az elsőfokú végzést helybenhagyta.
A végzés indokolásában kifejtette, alaptalanul hivatkozott a felmentett felszámoló arra, hogy azért nem készített 2007. december 30-i fordulónappal újabb közbenső mérleget, mert a megyei bíróság gazdasági hivatala az I. számú közbenső mérleg alapján járó regisztrációs díjak kiutalásáról csak 2008 májusában rendelkezett, erre figyelemmel a jogerős végzés és a rögzített állapot hiányában nem tudott valós képet adni a felszámolás helyzetéről.
A másodfokú bíróság a Cstv. 46. § (7) bekezdése alapján kifejtette, alaptalanul állította a felszámoló, hogy a felszámolói díja kiegyenlítésének elmaradása miatt közbenső felszámolási mérleg nem volt készíthető. Az iratok lefoglalásáig ugyanis semmi nem akadályozta a felszámolót a közbenső mérleg elkészítésében. A felszámolónak az az álláspontja, hogy a NAV vitatott hitelezői igénye akadályozza a mérlegkészítést, szintén nem helytálló, mert a Cstv. 50. § (3) bekezdése és a Rendelet 7. § (2) bekezdése értelmében az nem akadálya a közbenső mérleg elkészítésének.
A lefoglalt iratokkal kapcsolatban a másodfokú bíróság kifejtette, hogy a büntető eljárás a felszámolóbiztossal szemben folyik, így a felszámoló társaság más felszámolóbiztost is meghatalmazhatott volna a mérleg elkészítésére a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) 70/B. § (7) bekezdése szerint.
Egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával abban a tekintetben, hogy a felszámoló súlyosan megsértette a Cstv. 54. §-ában foglalt, az eljárás során az adott helyzetben elvárható gondosság tanúsítására vonatkozó kötelezettségét, amikor az adós igen jelentős készpénzvagyonát ügyvédi letétben helyezte el és nem az adós számláján. Úgy ítélte meg, hogy a felszámoló akkor járt volna el helyesen, ha az álláspontja szerint jogszabálysértő - a pénzösszeg végrehajtásának veszélyével járó - jogerős másodfokú határozat elleni felülvizsgálati eljárás megindításakor kezdeményezi a jogerős határozat végrehajtásának felfüggesztését. A felszámolónak fokozottan kell ügyelnie az adós vagyonának, értékének megőrzésére, e körben a vagyonkezelést átlátható, ellenőrizhető módon kell végeznie, s az adós készpénzvagyonának ügyvédi letéti számlán való elhelyezése az előbbi követelményeket súlyosan sértő felszámolói magatartás.
A kifejtett indokok miatt a másodfokú bíróság arra a jogi következtetésre jutott, hogy a felszámoló súlyosan és ismétlődően megsértette a Cstv. előírásait, amikor nem készített évente közbenső mérleget és az adós készpénzvagyonát huzamosabb időn keresztül ügyvédi letétben helyezte el, ezért indokolt a felmentése.
A felmentett felszámoló nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte - a jogerős végzés hatályon kívül helyezése mellett - az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását és felmentésének mellőzését. Állította, hogy a jogerős végzés a Cstv. 27/A. § (7) bekezdésében, továbbá és a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Sztv.) 15. § (2) és (3) bekezdéseiben foglaltakat sérti.
Az Sztv. 15. § (2) bekezdése szerinti teljesség elvére, és a (3) bekezdésben található valódiság elvére hivatkozással előadta, hogy a közbenső mérleg jogerős jóváhagyása időpontjáig újabb közbenső mérleg előterjesztése sérti e két elvet. A felszámoló a jogerős végzés és rögzített állapot hiányában nem tud valós képet adni a felszámolás helyzetéről.
Kifejtette, hogy a felszámolónak a közbenső mérlegben a nyilvántartásba vételi díjak összegét ki kell mutatnia, alá kell támasztania. A bírósági gazdasági hivatal csak 2008. május 9-én teljesítette kötelezettségét. A közbenső felszámolási mérleg célja, hogy megbízható hiteles helyzetfelmérés alapján történjen a hitelezők és a bíróság tájékoztatása az adós pénzügyi helyzetéről. A hitelezők azonban a korábban előterjesztett közbenső mérleg jogerős jóváhagyása és teljesülése megtörténtéig nem kaphattak hiteles képet az adós pénzügyi helyzetéről.
Ezen túlmenően a bíróság felhívására a második közbenső mérleget benyújtotta, ezért a közbenső mérleg elkészítésére vonatkozó jogszabály megszegésére való hivatkozás sem szolgálhat a felmentése alapjául.
Az iratokat 2008. november 25-én és 2009. május 14-én foglalták le. A felszámoló erre hivatkozva kérte az elsőfokú bíróságot, hogy adjon újabb határidőt a záróanyag elkészítésére, amelyet a bíróság először megadott, majd azt elutasította. Állította, nincs lehetősége a felszámolónak arra, hogy az iratokba betekintsen, a nagyszámú másolatkérés elmulasztása nem írható a felszámoló terhére.
Végül a felmentett felszámoló kifejtette, hogy az adós pénzeszközeinek ügyvédi letétbe helyezésével kapcsolatos másodfokú bírósági álláspont téves, mert a Legfelsőbb Bíróság a Gfv. XI. 30.295/2005/6. számú végzésével háromévi pereskedés után állapította meg a másodfokú határozat jogszabálysértő voltát. Állította, hogy a felszá­moló pontosan ezzel védte meg az adós vagyonát a téves inkasszótól. Mindezen indokok miatt a felszámolót nem terheli jogszabálysértés, ezért az őt felmentő végzés megalapozatlan és jogszabálysértő.
Az adóst képviselő újonnan kijelölt felszámoló nem nyújtott be felülvizsgálati ellenkérelmet.
A Kúria - az eljárás adatai alapján - a tényállást kiegészíti azzal, hogy a felszámoló által hivatkozott Gfv. XI. 30.295/2005/6. számú ítéletet 2006. január 16-án hozta meg a Legfelsőbb Bíróság.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján és megállapította, hogy az a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő.
A felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabálysértésként hivatkozott Cstv. 27/A. § (7) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a bíróság a felszámolót hivatalból felmenti - erre irányuló kifogás hiányában is - ha az eljárás adataiból végzésében megállapítja, hogy a felszámoló súlyosan vagy ismétlődően megsérti a jogszabályokat.
A Kúriának elsőként abban a kérdésben kellett állást foglalnia, van-e lehetősége, fennáll-e a kötelezettsége a felszámolónak közbenső mérleg előterjesztésére abban az esetben, ha az előző közbenső mérleget jóváhagyó végzés még nem emelkedett jogerőre.
A felmentett felszámoló arra hivatkozott, hogy a felszámolási eljárásokban is alkalmazandó Sztv.-ben megfogalmazott teljesség és valódiság elve alapján a korábbi közbenső mérleg jogerőre emelkedése előtt nincs olyan mérlegadat, amiből kiindulva mérleget készíthetne.
Ezzel szemben - a Kúria álláspontja szerint - a Cstv. 50. § (6) bekezdése egyértelműen rendelkezik, hogy a bíróság közbenső mérleget és részleges vagyonfelosztási javaslatot jóváhagyó végzése elleni fellebbezésnek nincs halasztó hatálya. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a felszámoló a részleges vagyonfelosztási javaslat alapján - bár az esetleg még nem jogerős - az abban meghatározott vagyont szétoszthatja a hitelezők között, felveheti a mérlegidőszakra megállapított felszámolói díjat, hanem egyben azt is jelenti, hogy amíg a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által jóváhagyott közbenső mérlegben foglaltakkal ellentétes rendelkezést nem hoz, a felszámolónak azokból az adatokból kell kiindulnia, amelyeket az elsőfokú bíróság által jóváhagyott közbenső mérleg feltüntetett.
Ebből következően tehát a felszámolónak a Cstv. 50. § (2) bekezdése alapján a felszámolás kezdő időpontjától (2003. szeptember 24.) számítva évente, szeptember 24-i fordulónapokkal el kellett volna számolnia az adós vagyoni helyzetéről. A Kúria álláspontja szerint, még ha figyelembe vesszük is a korábbi, e tekintetben bizonytalan joggyakorlatot, az első közbenső mérleget jóváhagyó végzés jogerőre emelkedését követően - még 2007-ben - a felszámolónak azonnal be kellett volna nyújtania a második közbenső mérleget, majd ezt követően azt évente el kellett volna készítenie, amit elmulasztott.
Jelen ügyben különösen azért tartja fontosnak a Kúria az elszámolást - és tartja annak elmaradását súlyos jogszabálysértésnek -, mert a felszámoló az első közbenső mérleg fordulónapját követően jutott hozzá az adós vagyontárgyainak értékesítéséből származó bevételhez - mely előadása szerint bruttó 250 millió forint -, és ezt követően merült fel az az indokolatlan és értelmezhetetlenül magas felszámolási költség, amely miatt - az eljárás adatai szerint - a felszámolási költségek kielégítésére sem kerülhet sor teljes mértékben. Ha a felszámoló az első és második közbenső mérleg közötti öt éves periódusban közbenső mérlegben elszámolt volna a felszámolás során felmerült költségekkel, akkor a hitelezők nyomon tudták volna követni, hogy mi történt az adós vagyonával. Ennek hiányában a felszámoló jogszabálysértő magatartása egyértelműen megállapítható.
A felmentett felszámoló arra hivatkozott, hogy 2008-ig azért sem tudta elkészíteni a második közbenső mérleget, mert nem utalta ki a számára a gazdasági hivatal a megállapított nyilvántartásba vételi díjat.
A felszámolónak ez az érvelése is megalapozatlan. A gazdasági hivatal felszámoló által állított késedelme - amelyet egyébként a felszámoló nem igazolt - nem akadályozta a közbenső mérleg elkészítését, mert annak a mérlegben történő nyilvántartására a számvitel szabályai lehetőséget adnak, és erről a felszámoló a közbenső mérleghez csatolt jelentésében is beszámolhatott volna.
A felszámoló a felülvizsgálati kérelemben alaptalanul sérelmezte a jogerős végzésben foglalt azt a megállapítást is, mely szerint a Cstv. 54. §-ában szabályozott, az eljárás során az adott helyzetben elvárható gondossági kötelezettségét megsértette azzal a tevékenységével, hogy nem az adós számláján, hanem ügyvédi letétben tartotta az adós megmaradt vagyonának túlnyomó részét.
Az iratokból megállapítható, hogy a második közbenső mérlegidőszakra a felszámoló által megjelölt peres eljárás már befejeződött (2006-ban), ezért nem helytálló a felszámolónak az az érvelése, hogy az adós vagyonának védelmét szolgáló intézkedésként tartotta ügyvédi letétben még 2008-ban is az adós 83 249 466 Ft összegű pénzvagyonát. Az ügyvédi letéti számlán levő összeg nem kamatozik, míg az adós számláján levő pénzösszeg folyamatosan kamatot eredményezhetett volna a hitelezők számára, és ezzel a hitelezői igények kielégítési mértéke nőhetett volna. Erre is tekintettel a bíróság a jogerős végzésében jogszabálysértés nélkül jutott arra a megállapítása, hogy a felszámoló a Cstv. 54. §-ában szabályozott kötelezettségét súlyosan megsértette. E magatartása a Cstv. 27/A. § (7) bekezdése értelmében alapul szolgált a felszámolói tisztségből történő felmentésére.
Mindezeket figyelembe véve a Kúria megállapította, hogy a jogerős végzés nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. X. 30.302/2011.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.