adozona.hu
BH 2012.10.247
BH 2012.10.247
Egyedileg meg nem tárgyaltnak minősül a közjegyzői okiratba foglalt, egyedileg megfogalmazott szerződés is. E szerződés tisztességtelensége a 93/13/EGK irányelv mellékletének 1.i) pontjában szereplő okból is vizsgálható. [A tanács 93/13/EGK irányelve 3. cikk (3) bekezdése, melléklet 1.i) pont, Hpt. 203. § (6) bek., 213. § (1) bek. d) pont, Ptk. 209/A. § (2) bek., 210. § (1) bek., 236. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint 2008. augusztus 14-én a felek egy közjegyzői okiratban foglaltan három szerződést is kötöttek. Az I. r. és a II. r. alperes között kölcsönszerződés jött létre, melynek értelmében az I. r. alperes 45 000 000 Ft-nak megfelelő, a folyósítás időpontjában érvényes árfolyamon kalkulált, svájci frankban (CHF) nyilvántartott, részben hitelkiváltási célú kölcsönt nyújtott. Rendelkeztek arról, hogy a havi törlesztőrészlet öss...
BH 2012.10.247 Egyedileg meg nem tárgyaltnak minősül a közjegyzői okiratba foglalt, egyedileg megfogalmazott szerződés is. E szerződés tisztességtelensége a 93/13/EGK irányelv mellékletének 1.i) pontjában szereplő okból is vizsgálható. [A tanács 93/13/EGK irányelve 3. cikk (3) bekezdése, melléklet 1.i) pont, Hpt. 203. § (6) bek., 213. § (1) bek. d) pont, Ptk. 209/A. § (2) bek., 210. § (1) bek., 236. § (1) bek.].
A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint 2008. augusztus 14-én a felek egy közjegyzői okiratban foglaltan három szerződést is kötöttek. Az I. r. és a II. r. alperes között kölcsönszerződés jött létre, melynek értelmében az I. r. alperes 45 000 000 Ft-nak megfelelő, a folyósítás időpontjában érvényes árfolyamon kalkulált, svájci frankban (CHF) nyilvántartott, részben hitelkiváltási célú kölcsönt nyújtott. Rendelkeztek arról, hogy a havi törlesztőrészlet összege a futamidő alatt a devizaárfolyam függvényében változik. A közjegyzői okirat II. fejezetében a felperes és az I. r. alperes a II. r. alperes 45 000 000 Ft-nak megfelelő összegű, CHF-ben nyilvántartott tőketartozása és annak késedelmi kamata, valamint a szerződésben meghatározott költségek erejéig jelzálogjogot alapítottak a felperes ingatlanán. A felperes kifejezetten hozzájárult ahhoz, hogy az I. r. alperes jelzálogjoga az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre kerüljön. Kötelezte magát annak tűrésére, hogy amennyiben az I. r. alperes kielégítési joga megnyílik, úgy a zálogtárgyból kielégítést keressen. A közjegyzői okirat III. fejezetében ezen ingatlanra a felperes az I. r. alperes javára 2013. augusztus 13-áig gyakorolhatóan vételi jogot is biztosított, mellyel az I. r. alperes akkor élhet, ha a kölcsönszerződést egyoldalúan, azonnali hatállyal felmondja. A felperes úgy nyilatkozott, a II. r. alperes tartozását a kölcsönszerződés tartalmának ismeretében a vételi jog érvényesítésétől függő hatállyal, a vételár erejéig átvállalja és hozzájárul ahhoz, hogy a vevő a kölcsönszerződésből eredő valamennyi követelését a vételárral szemben beszámítsa. Hozzájárult a vételi jog ingatlan-nyilvántartási bejegyzéséhez is.A közjegyzői okirat záró rendelkezései szerint az eljáró közjegyzőhelyettes az okiratot az ügyfelek előtt felolvasta, tartalmát és jogkövetkezményeit megmagyarázta; a felek kijelentették, hogy az okirat tartalma valóságos ügyleti akaratuknak megfelel, ezért azt jóváhagyóan aláírták.
A földhivatal 2008. szeptember 3-án jegyezte be a felperes tulajdonát képező ingatlanra az I. r. alperest megillető jelzálogjogot, valamint vételi jogot.
Az I. r. alperes a kölcsönszerződést 2009. július 13-án mondta fel, s értesítette erről a felperest is.
A felperes keresetében kérte a bíróságot, hogy a tulajdonát képező ingatlanra az I. r. alperes javára bejegyzett jelzálogjogot és vételi jogot érvénytelenség címén törölje, s kötelezze az I. r. alperest ennek tűrésére. Úgy ítélte meg, hogy az egy közjegyzői okiratba foglalt mindhárom szerződés több okból is érvénytelen. Elsődlegesen azt állította, a szerződések a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 203. § (6) bekezdésébe ütköznek, ugyanis az I. r. alperes a szerződés megkötésekor nem tájékoztatta őt az árfolyamváltozás kockázatairól, kockázatfeltáró nyilatkozatot nem írt alá. A szerződések semmissége következik a Hpt. 213. § (1) bekezdésének d) pontjából.
Másodlagosan azt adta elő, tisztességtelen szerződési feltételeket tartalmazó fogyasztói szerződésekről van szó, hiszen olyan feltételeket érintően kötelezték őt ezek a rendelkezések, melyek megismerésére a szerződés megkötését megelőzően ténylegesen nem volt lehetősége; ennek ellenkezője esetében nem vállalt volna kötelezettséget. Azt hitte, az ügylet célja tulajdonának tehermentesítése.
Harmadlagosan tévedésre is hivatkozott.
Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte. Az elsődleges és a másodlagos érvénytelenségi ok kapcsán úgy nyilatkozott, a felperes a kölcsönszerződésben nem volt szerződő fél, ezért kereshetőségi joga sem áll fenn. A II. r. alperes egyébként megfelelő kockázatfeltáró nyilatkozatot írt alá, illetőleg a felperes által is megismert kölcsönszerződés ugyancsak utalt az árfolyamváltozás kockázatára. A felperes nem lehetett tévedésben, hiszen a közokirat minden lényeges tájékoztatást tartalmaz, azt a közjegyző felolvasta és megmagyarázta. Ha pedig a felperes a közokirat tartalmának ismerete nélkül írta volna azt alá, úgy ez saját felróható magatartásának minősül. Ha a felperes tévedésben lett volna, azt legkésőbb a közjegyzői okirat felolvasásakor, vagy a földhivatali bejegyző végzésből fel kellett ismernie.
A II. r. alperes a felperes által előadottakat nem vitatta, a kereset teljesítését nem ellenezte.
Az első fokon eljárt bíróság ítéletében a keresetet elutasította. Kifejtette, a Hpt. 213. § (1) bekezdésének d) pontja szerinti semmisségi ok a hiteldíj megváltoztatására, nem pedig az árfolyamkockázatra vonatkozik. A másodlagos érvénytelenségi okot érintően kiemelte, a felperes és a II. r. alperes személyes előadásukkal cáfolták, hogy a feltételek megismerésére ne lett volna tényleges lehetőségük. A közokirat pedig bizonyítja, hogy az eljáró közjegyző-helyettes azt felolvasta, tartalmát és jogkövetkezményét megmagyarázta, a felek kijelentették, hogy az okirat tartalma ügyleti akaratuknak megfelel. Ennek ellenkezőjét a felperes sikerrel nem bizonyította. Ugyancsak nem bizonyította, hogy a szerződés megkötésekor lényeges körülmény tekintetében tévedésben lett volna, illetőleg ennek fennállása esetén is tévedését nem az I. r. alperes okozta és nem is ismerhette azt fel.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokai alapján helybenhagyta. Úgy ítélte meg, a kockázatok feltárása és tudomásulvétele mind a felperes, mind a II. r. alperes vonatkozásában a jogszabálynak megfelelően megtörtént. Mivel az adós és a vételi jog kötelezettjének személye nem volt azonos, a saját szerződéseikben rejlő kockázatok sem voltak egyformák. A felperes a vételi jogot biztosító szerződésben részletes tájékoztatásban részesült a vételi jog érvényesítésének módjáról és következményeiről, a vételár megállapításának és elszámolásának módjáról. A másodlagos érvénytelenségi ok vonatkozásában kifejtette, a semmisség következménye kizárólag akkor lett volna alkalmazható, ha a felperes bizonyítja, hogy a szerződéses kikötéseket az I. r. alperes egyoldalúan előre meghatározta és azokat egyedileg nem tárgyalták meg. A közjegyzői okirat azonban közokirat, s mint ilyen a Pp. 195. § (1) bekezdése alapján teljes bizonyítékul szolgál arra, hogy a felperes az abban foglalt nyilatkozatot megtette. Eszerint a felek a szerződést, annak felolvasását és megmagyarázását követően jóváhagyóan aláírták. A felperes előadása akkor sem alkalmas a közokiratban foglalt nyilatkozata megdöntésére, ha az az egyik alperes előadásával egyezik, márpedig a II. r. alperes által elmondottak nem voltak függetlenek saját érdekeitől, szubjektív meggyőződésétől.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Elsődlegesen a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a kereseti kérelemnek megfelelő ítélet meghozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Úgy ítélte meg, az eljárt bíróságok a Hpt. 203. § (6) bekezdésében és 213. § (1) bekezdésében foglaltak ellenére találták alaptalannak a Ptk. 200. § (2) bekezdésében foglalt érvénytelenségi okra való hivatkozását. Igaz ugyan, hogy a kölcsönszerződés tartalmazza, miszerint a törlesztőrészlet összege a futamidő alatt a devizaárfolyamtól függ, ez azonban nem jelent teljes körű kockázatfeltárást, hiszen nem foglalja magában, hogy a bank az árfolyamkockázatot teljes egészében a II. r. alperesre terheli, vagy pedig annak egy részét átvállalja, beépítve pl. a kamat mértékébe. A szerződés nem tér ki arra sem, hogy az egyes törlesztőrészletek nagysága nem csupán a svájci frank napi árfolyamával van összefüggésben, hanem más tényezőkkel is (deviza kamatlábak változása, opciós kockázati felár stb.). A másodlagos érvénytelenségi ok tekintetében előadta, bizonyítást nyert, hogy a szerződéses kikötéseket az I. r. alperes egyoldalúan előre meghatározta, azokat egyedileg nem tárgyalták meg. A közjegyzői okirat felolvasására és megmagyarázására nem került sor. A felperes hivatkozott arra is, bár észlelte, hogy a szerződés II. fejezete jelzálogjog alapításáról szól, azonban nem tudta, hogy ennek alapján ingatlanát eladhatják.
Az I. r. alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A II. r. alperes a felülvizsgálati kérelemben foglaltaknak megfelelő dötés meghozatalát nem ellenezte.
A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és azt a felhozott okokból nem találta jogszabálysértőnek.
A felperes elsősorban semmisségre hivatkozott, arra, hogy a felek között létrejött szerződés a Hpt. 203. § (6) bekezdésében, illetve a 213. § (1) bekezdés d) pontjában foglaltakba ütközik.
A Hpt. perbeli szerződés megkötésekor hatályos, a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott 203. § (6) bekezdése azt írja elő, hogy a pénzügyi intézménynek fel kell tárnia az ingatlanra kikötött vételi jogot tartalmazó szerződés esetén a szerződéses ügyletben az ügyfelet érintő kockázatot, melynek tudomásulvételét az ügyfélnek aláírásával kell igazolnia. A Kúria mindenben osztotta a perben eljárt bíróságok azon egyező álláspontját, hogy mind a felperes, mind a II. r. alperes tekintetében a kockázatok feltárása, tudomásulvétele a jogszabályi előírásoknak megfelelően megtörtént. A felperes nem cáfolta, hogy az I. r. alperes tájékoztató levelét a kockázatokról kézhez kapta, annak kézhezvételét ellenkező bizonyítás hiányában a kölcsönigénylő lap aláírása megfelelően bizonyítja. Magában a felek által aláírt szerződésben is a szükséges mértékű tájékoztatás megtalálható, ahogy arra a másodfokú bíróság helyesen rámutatott. A szerződés kölcsönszerződés része, mely szerint bár a kölcsön felvevője nem a felperes volt, a felperes kötelezettségére is kihatott, és a felperes előtt is ismert volt, egyértelműen tartalmazta, hogy a havi törlesztő részlet összege a kölcsön futamideje alatt a devizaárfolyam változásai függvényében módosul. A tájékoztató levél azt is magában foglalta, hogy az árfolyamváltozásból eredő minden kockázat a kölcsön felvevőjét terheli.
A Hpt.-nek a szerződés megkötésekor hatályos 213. §-a (1) bekezdésének d) pontja szerint a lakossági kölcsönszerződésnek tartalmaznia kell azon feltételeknek, illetőleg körülményeknek a részletes meghatározását, amelyek esetében a hiteldíj megváltoztatható, vagy ha ez nem lehetséges, az erről szóló tájékoztatást. A hiteldíj a szerződés szerinti hitelszerződéssel kapcsolatban felmerülő díjakat (pl. kamat, kezelési költség, folyósítási jutalék) tartalmazza. A szerződés rendelkezik arról, hogy a kamat milyen feltétek bekövetkezése esetén változhat. A felperes keresetében nem állította és értelemszerűen nem bizonyította, hogy egyáltalán a kamat, illetve a hiteldíj egyéb elemei változtak-e, ha igen, milyen mértékben és mennyiben nem a szerződésben foglaltaknak megfelelően. A Kúria hangsúlyozza, jelen perben az elsődlegesen hivatkozott érvénytelenségi ok vonatkozásában csak abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a hivatkozott szerződés a Hpt. 203. § (6) bekezdésében, ill. a 213. § (1) bekezdés d) pontjában foglaltakba ütközik-e és e tekintetben a Kúria osztotta a perben eljárt bíróságok azon véleményét, hogy nem.
A szerződés tisztességtelenségének megállapítása körében a Kúriának először is vizsgálnia kellett a felek között létrejött szerződéseket abból a szempontból, hogy azok fogyasztói szerződéseknek, illetve általános szerződési feltételek alkalmazásával létrejött szerződéseknek minősülnek-e.
Nem vitatottan a felek között fogyasztói szerződések jöttek létre egy közokiratba foglaltan. A Legfelsőbb Bíróság 2/2011. (XII. 12.) PK véleményének 2. pontja egyértelműen tartalmazza, hogy az minősül általános szerződési feltételnek, melyet az egyik fél egy vagy több szerződés megkötése céljából a másik fél közreműködése nélkül határoz meg. Önmagában tehát az, hogy a szerződés nem tartalmaz utalást az I. r. alperes üzletszabályzatára, vagy általános szerződési feltételeire, illetve, hogy nem blanketta kitöltésével jött létre, hanem közjegyzői okiratba foglaltan, nem jelenti azt, hogy a szerződés tartalmát illetően annak minden részlete tekintetében a felek tárgyalása eredményeként került a szerződés megfogalmazásra. A hivatkozott kollégiumi vélemény szerint amennyiben bizonyított, hogy a felek között olyan fogyasztói szerződés jött létre, mely egyoldalúan, a másik fél közreműködése nélkül, előre meghatározott szerződési feltételt tartalmaz, vélelem szól amellett, hogy azt egyedileg nem tárgyalták meg. Ezt megdönteni pedig a fogyasztóval szerződő fél csak úgy tudja, ha minden kétséget kizáróan bizonyítja, miszerint a vele szerződő fél részére ténylegesen fennállt a szerződés tartalmi befolyásolásának lehetősége. A felperesnek és a II. r. alperesnek az I. r. alperes által sem cáfolt nyilatkozataiból az állapítható meg, hogy a szerződés tartalmának kialakításában a felperes és a II. r. alperes döntően nem vettek részt, az I. r. alperes pedig a perben nem bizonyította, hogy a felperesnek és a II. r. alperesnek jogában állt a szerződés tartalmi befolyásolása. A vélelem megdöntéséhez nem elegendő, hogy a fogyasztó a szerződés tartalmát azt megismerve elfogadta.
Önmagában azonban általános szerződési feltétel alkalmazása, akár oly módon is, hogy a szerződés túlnyomó részt vagy szinte kizárólagosan általános szerződési feltételekből áll, nem tisztességtelen. A tisztességtelen szerződési feltétel fogalmát a Ptk. 209. § (1) bekezdése határozza meg, a tisztességtelenség egyrészt ezen alapulóan bírói mérlegeléssel állapítható meg, másrészt a Ptk., illetve a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet nevesít - nem taxatívan - ilyen szerződési feltételeket.
A felperes a per során és felülvizsgálati kérelmében is magának a szerződésnek és nem egyes konkrétan meghatározott rendelkezésnek, rendelkezéseknek a tisztességtelenségére hivatkozott, nevezetesen a 93/13/EGK tanácsi irányelv (a továbbiakban: irányelv) mellékletének 1.i) pontjában írtak megvalósulására. E szerint tisztességtelenek azok a feltételek, melyek tárgya vagy hatása az, hogy a fogyasztót visszavonhatatlanul kötelezik olyan feltételek vonatkozásában, amelyek alapos megismerésére nem volt tényleges lehetősége a szerződés megkötése előtt.
Az irányelv 3. cikk (3) bekezdése maga rögzíti, miszerint a melléklet csupán a tisztességtelennek tekinthető feltételek "jelzésszerű" és nem teljes felsorolását tartalmazza. A hivatkozott 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet 3. § (2) bekezdése deklarálja, hogy az - a Ptk. irányadó rendelkezéseivel együtt - az irányelvnek való megfelelést szolgálja. Kétségtelen, hogy az irányelv melléklete 1.i) pontjában foglalt tisztességtelennek tekintendő szerződési feltételt a hivatkozott Korm. rendelet kifejezetten nem nevesíti. Az adott ügyben a fenti feltétel megvalósulása mégis vizsgálandó volt, hiszen a bíróság nemcsak az átültetett nemzeti jogszabályban tételesen meghatározott esetekben állapíthatja meg egy szerződési feltétel tisztességtelenségét, figyelemmel a Ptk. 209. § (1) bekezdésére és 209/A. § (2) bekezdésében írtakra.
A felperes és a II. r. alperes maguk nyilatkozták, hogy a szerződést annak aláírása előtt kézhez vették, elolvasták. A felperes azt is előadta, hogy voltak a szerződésben olyan rendelkezések, melyeket nem értett, de ezekre nem kérdezett rá, s nem állította, hogy nem volt lehetősége kérdések feltételére. A felperes azt sem állította, hogy hosszabb határidőt kért volna a szerződés áttanulmányozására, esetleg jogban jártas személy véleményének kikérésére, de ez irányú kérelmének az I. r. alperes nem adott helyt. A bizonyítékok mérlegelésével a másodfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy nemcsak módja volt a felperesnek a szerződés elolvasására, hanem azt a közjegyzőhelyettes fel is olvasta. Ezt a mérlegelést a Kúria nem találta felülmérlegelhetőnek a felülvizsgálati eljárásban mint rendkívüli jogorvoslati eljárásban, függetlenül attól, hogy a felperes és a II. r. alperes egyezően akként nyilatkoztak, hogy a felolvasásra nem került sor, de mint érdekelteknek a nyilatkozatát a másodfokú bíróság nem találta alkalmasnak a közokiratban írtak lerontására. E mérlegelése iratellenesnek, a logika alapvető szabályaival ellentétesnek nem tekinthető. Ezért a Kúria nem találta megállapíthatónak, hogy a felperes által hivatkozott okból a szerződés tisztességtelen.
A fentiekre figyelemmel a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdésére hivatkozással a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. IX. 30.387/2011.)