adozona.hu
BH 2012.10.246
BH 2012.10.246
Közösségi, külső árutovábbítási eljárásban okozott, vámügynök által érvényesített kártérítési igény elbírálásának jogi szempontjai. [Ptk. 305. §, 318. §, 339. §, 2913/92/EGK rendelet (Közösségi Vámkódex) 96. cikk (1), (2) bek., az 1971. évi 3. tvr.-rel kihirdetett Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről szóló Egyezmény (CMR Egyezmény) 9. cikk].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
2008. november 7-én egy kínai cég ruházati cikkeket adott el egy olaszországi cégnek 40 176,2 USA dollárért. Az eladó az árut Kínában hajóra rakta és az konténerben, a vevő költségén a koperi kikötőbe érkezett. A felperes a vevő érdekében eljárva, vámügynökként, közösségi külső árutovábbítási eljárást kezdeményezett 2008.december 11-én a szlovén vámhatóság koperi vámhivatalánál. A nem közösségi árut a vámeljárás lefolytatása végett Ausztriában, a meghatározott 1000200 azonosítószámú Freilager...
BH 2012.10.246 Közösségi, külső árutovábbítási eljárásban okozott, vámügynök által érvényesített kártérítési igény elbírálásának jogi szempontjai. [Ptk. 305. §, 318. §, 339. §, 2913/92/EGK rendelet (Közösségi Vámkódex) 96. cikk (1), (2) bek., az 1971. évi 3. tvr.-rel kihirdetett Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről szóló Egyezmény (CMR Egyezmény) 9. cikk].
2008. november 7-én egy kínai cég ruházati cikkeket adott el egy olaszországi cégnek 40 176,2 USA dollárért. Az eladó az árut Kínában hajóra rakta és az konténerben, a vevő költségén a koperi kikötőbe érkezett. A felperes a vevő érdekében eljárva, vámügynökként, közösségi külső árutovábbítási eljárást kezdeményezett 2008.december 11-én a szlovén vámhatóság koperi vámhivatalánál. A nem közösségi árut a vámeljárás lefolytatása végett Ausztriában, a meghatározott 1000200 azonosítószámú Freilager Wien megjelölésű vámhivatalnál kellett bemutatni nyilvántartásba vétel céljából, 2008. december 18-áig.2008. december 8-án a k.-i székhelyű I. Kft. megbízta az alperest a közöttük 2005. szeptember 15-én létrejött fuvarozási keretszerződés alapján az említett árunak Koperből Bécsbe, illetve a vámeljárás lefolytatása után Rómába szállításával. A 2008. december 11-i felrakást követően az alperes konténerben az árut Bécsbe szállította. Ott, egy az I. Kft. képviseletében eljáró személy átvette tőle a vámeljáráshoz szükséges dokumentumokat. Az alperes néhány napi parkolóban történt várakozás, illetve rövid ideig tartó, Magyarországra áru nélkül történt visszautazás, majd Bécsbe való visszatérés után, a fuvarozáshoz szükséges iratokat visszakapta. A vámeljárás lefolytatására vonatkozóan igazolással nem rendelkezett, a szállítmányt ennek ellenére a címzetthez eljuttatta.
A szlovén vámhatóság a nyomozása során megállapította, hogy a perbeli nem közösségi áru bemutatására nem került sor a rendeltetési vámhivatalnál az előírt határidőben. A felperest ezért 3 816,01 euró vám, 7123,22 euró áfa és 257,26 euró késedelmi kamat (összesen: 11 196,49 euró) megfizetésére kötelezte.
A felperes a keresetében 11 196,49 euró és annak 2009. október 16-tól a kifizetésig járó nemzetközi pénzpiaci kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy az alperes a vele kötött fuvarozási szerződést hibásan teljesítette. A nem közösségi árut - bár arra mind a felek közötti megállapodás, mind az Európai Unió Tanácsának a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK rendelete (a továbbiakban: Közösségi Vámkódex) 96. Cikkének (2) bekezdése értelmében köteles lett volna - a rendeltetési vámhivatalnál nem mutatta be. Az alperes köteles ezért a szlovén vámhatóság által kiszabott és a felperes által megfizetett pénzösszegnek megfelelő kártérítést, a Ptk. 305. § (1) bekezdése illetve 318. §-a alapján megtéríteni.
Az alperes - a követelés időelőttiségére hivatkozással - elsődlegesen a per megszüntetését kérte. Állította, hogy a felperes sem a kárának összegszerűségét, sem annak bekövetkeztét nem igazolta. Érdemben a kereset elutasítása iránt terjesztett elő kérelmet. Előadta, hogy az I. Kft. alfuvarozójaként járt el, az árut a fuvarlevélen megjelölt bécsi székhelyű, rendeltetési vámhivatalhoz elszállította. Az áru bemutatása az I. Kft. Bécsben tartózkodó képviselőjének intézkedésére megtörtént, a szállítmányt 2008. december 19-én az olaszországi címzett részére kiszolgáltatta.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének helyt adott. 11 196,49 euró és annak 2009. október 16-tól a kifizetésig járó késedelmi kamatai, valamint a perköltség megfizetésére kötelezte az alperest.
Jogi álláspontja az volt: a közösségi külső árutovábbítási eljárás alá eső áru fuvarozására a speciális szállítmányozási tevékenységet folytató vámügynök felperes és az alperes között nemzetközi árufuvarozási szerződés jött létre. Ezt az alperes megszegte, mert a nem közösségi árut a rendeltetési vámhivatalnál nem mutatta be a Közösségi Vámkódex 96. Cikk (2) bekezdése alapján. Az alperes ezért a felperes ebből származó, a keresetlevélben megjelölt, igazolt kárát, a Ptk. 318. § (1) bekezdése, illetve a Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján köteles megtéríteni. Az elsőfokú bíróság utalt arra is, hogy a per megszüntetésére okot adó körülményt nem észlelt. A felperes kártérítés címén előterjesztett követelése nem volt időelőtti, kára ugyanis, a vámhatóság határozatában megjelölt pénzösszeg kifizetésével bekövetkezett.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Bizonyítottnak találta azt a felperesi állítást, hogy az alperes a nem közösségi árut nem mutatta be a bécsi székhelyű rendeltetési vámhivatalnál, és azt anélkül szolgáltatta ki a címzettnek. Egyetértett a felperessel abban is, hogy emiatt kellett vámot fizetnie áfával és késedelmi kamatokkal együtt, a Közösségi Vámkódex 96. Cikke (1) bekezdése alapján. Ez a kiadás számára vagyoncsökkenést idézett elő, a Ptk. 355. § (4) bekezdése értelmében. A másodfokú bíróság szerint a felperes helyesen hivatkozott arra is, hogy az áru fuvarozója és a címzettje is felel a közösségi árutovábbítási eljárásban szállított árunak a rendeltetési vámhivatalnál történő bemutatásáért, a Közösségi Vámkódex 96. Cikke (2) bekezdése értelmében.
Mindezek ellenére a másodfokú bíróság az alperes marasztalására nem látott jogi lehetőséget. Rámutatott: a nem közösségi árunak a hajóról történt kirakását követő továbbítására nemzetközi közúti árufuvarozási szerződés keretében került sor, az 1971. évi 3. törvényerejű rendelettel kihirdetett "Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről" szóló, Genfben, az 1956. évi május hó 19. napján kelt Egyezmény (a továbbiakban: CMR Egyezmény) 1. Cikk 1. pontja értelmében. A másodfokú bíróság a felperes által becsatolt CMR fuvarlevelek alapján megállapította: a 2008. december 11-i keltezésű fuvarlevélen a feladó a felperes, címzett az ausztriai W. S., míg a 2008. december 18-i fuvarlevélen a feladó a W.S., címzett az áru olaszországi vevője. Fuvarozóként mindkettőn az alperes szerepel. A CMR Egyezmény 9. Cikkére hivatkozva a bíróság hangsúlyozta azonban: a fuvarlevél csak az ellenkező bizonyításáig igazolja a fuvarszerződés megkötését, a feltüntetett adatok által meghatározott körben a szerződési feltételeket, az áru és a csomagolás állapotát, illetve az árunak a fuvarozó általi, fuvarozásra történő átvételét.
Az alperes az elsőfokú eljárás során becsatolt, az I. Kft.-től származó, 2008. december 8-i megrendeléssel igazolta, hogy a felperestől nem fuvarozóként, hanem alfuvarozóként vette át az MAGU 5131570 megjelölésű konténert a közösségi árutovábbításra, a Koper-Wien-Róma-Koper nemzetközi útvonalon.
A CMR Egyezmény 3. Cikke értelmében ezért a felperes, a nemzetközi fuvarozás során keletkezett kárból eredő igényét kizárólag a vele szerződéses jogviszonyban álló, azzal a fuvarozóval szemben érvényesítheti, akitől a nem közösségi árunak a nemzetközi fuvarozását megrendelte. Az említett előírás szerint ugyanis, a fuvarozó az alfuvarozó magatartásáért, illetve mulasztásáért úgy felel, mintha maga járt volna el.
Az ítélőtábla a CMR Egyezmény 3. Cikkét és a Közösségi Vámkódex 96. Cikke (2) bekezdését is egybevetette és azokat nem találta ellentétben állónak. Rámutatott: az utóbbi jogszabály is kizárólag a fuvarozót teszi felelőssé a közösségi árutovábbítási eljárásban fuvarozott nem közösségi árunak a rendeltetési vámhivatalnál történő bemutatásáért. Mindezek alapján azt a jogi következtetést vonta le, hogy a perbeli árutovábbítási eljárásban közreműködő, alfuvarozó alperessel szemben a felperes közvetlenül kártérítési igényt nem érvényesíthet.
A felperes a jogerős ítélettel szembeni felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének helyben hagyását kérte. Másodlagosan a hatályon kívül helyezés mellett, új másodfokú eljárás lefolytatásának, új másodfokú határozat meghozatalának elrendelése iránt terjesztett elő kérelmet. Beadványában, annak tartalma szerint: a jogerős ítélet a Pp. 206. § (1) bekezdését sérti, mivel a másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján okszerűtlenül következtetett arra, hogy a felperes és az I. Kft. között jött létre fuvarozási szerződés. Állította, a perbeli áru eladásáról kiállított számlából kitűnik: a hajóra rakást követően a szállítmány célba érkezéséhez szükséges ügyleteket a vevő intézte. A felperes speciális szállítmányozói tevékenység keretében vámügynökként járt el. A fuvarlevelet azért állította ki, hogy bizonyíthassa, az alperes a szállítmányt átvette a címzett vámhivatalban történő bemutatás végett. A peres felek között ténylegesen létrejött fuvarozási szerződés hiánya miatt, állította a CMR Egyezmény 1. Cikke 1. pontjának megsértését is, azaz, hogy a jogvita eldöntése során a CMR Egyezmény szabályait kell alkalmazni. Előadta: a felperes és az alperes között speciális szállítmányozási jogviszony jött létre, a kártérítési igényt arra tekintettel kellett volna elbírálni, amint azt az elsőfokú bíróság is tette. Vitatta azt is, hogy a Közösségi Vámkódex 96. § (2) bekezdésében említett fuvarozó fogalmát a CMR Egyezmény fogalmi rendszerével azonosan kell értelmezni.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban fenntartását kérte. Vitatta a felperes által állított jogszabálysértéseket. Utalt arra, hogy a felperes sem a megelőző eljárások során, sem a felülvizsgálati eljárásban nem jelölte meg, hogy kinek a megbízásából látott el speciális szállítmányozói tevékenységet.
A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján és megállapította, hogy a támadott határozat az alábbiakra tekintettel jogszabálysértő.
A Pp. 206. § (1) bekezdése azt tartalmazza: "A bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el."
A Kúria álláspontja szerint, az ismertetett eljárási szabályt sértette - az ügy érdemi elbírálására kihatóan - a másodfokú bíróság, amikor a jogerős határozatának meghozatalakor nem észlelte, hogy az elsőfokú bíróság a jogvita eldöntéséhez szükséges tényállást nem tárta fel.
Az elsőfokú bíróság ugyanis a CMR Egyezmény 9. Cikkében foglaltak ellenére - miszerint a fuvarlevél az ellenkező bizonyításáig szolgál csak bizonyítékul a fuvarozási szerződés megkötésére, a szerződés feltételeire nézve - nem vizsgálta az alperes ellenkérelme és az általa becsatolt 2008. december 8-án kelt írásbeli megbízás, a 2005. szeptember 15-én kelt fuvarozási keretszerződés, a 2008. december 11-e és 22-e között készült menetlevél és a Bécsben kiállított fuvarlevél adatainak egybevetésével, hogy a peres felek között valójában jött-e létre szerződéses jogviszony, s ha létrejött, azt miként kell minősíteni, annak mi volt a tartalma.
A másodfokú bíróság arra okszerűen következtetett, hogy az iratok között fellelhető fuvarlevelek és az alperes által rendelkezésre bocsátott, megelőzően említett egyéb bizonyítékok a peres felek közötti fuvarozási szerződés létrejöttét nem igazolják. Tévedett azonban, amikor a peres felek közötti egyéb jogviszony fennállására vagy hiányára, az I. Kft.-nek és a Bécsben kiállított fuvarlevelet feladóként aláíró F. S. m.b.h.-nak a felperessel vagy a címzettel való jogviszonyára vonatkozó és annak alapján az alperesnek a jogi láncolatban betöltött szerepét meghatározó bizonyítékok nélkül a jogvitát érdemben döntötte el.
A Kúria emiatt a jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletére kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján.
A megismételt eljárás során az elsőfokú bíróságnak fel kell hívnia a felperest,- mivel keresetét szerződésszegésre alapítva terjesztette elő - őt terheli annak bizonyítása, hogy az alperessel fennállt olyan egyéb szerződéses jogviszonya, amely alapján az alperest saját személyében terhelte a nem közösségi árunak a rendeltetési vámhivatalnál való bemutatás kötelezettsége, s annak elmulasztása miatt a vele szembeni kártérítési igény alapos. Tájékoztatni kell a felperest arról is, hogy az I. Kft.-nek és az F. S. m.b.h.-nak a jogi láncolatban betöltött helyét is bizonyítania kell, valamint fel kell tárnia azt is, hogy ő kitől kapta a megbízását a perbeli árura vonatkozó vámügynöki tevékenységének ellátására, megbízása kiterjedt-e az árufuvarozásra vonatkozó szerződéskötésre, ha igen, kivel állt jogviszonyban.
(Kúria Gfv. X. 30.343/2011.)