AVI 2012.9.103

A származást igazoló okmányokat az importáló ország vámhatóságához kell benyújtani (Európai Megállapodás 4. sz. jegyzőkönyv 24. cikk)

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes részére a vámhivatal 2003-2004. években a kipufogó hűtőház áruk tekintetében belföldi forgalom számára vámkezelést végzett. A felperes a S. csehországi céggel állt szerződéses kapcsolatban, az árukat e cégtől szerezte be, de ezek nem közvetlenül a cseh beszállítótól érkeztek Magyarországra, mivel rajtuk az A. nevű francia cég bevonatolást végzett. A francia cég a bevonatolást követően a vámárukat vámtarifaszám megváltoztatása nélkül továbbította Magyarországra akként, hogy kiszámlá...

AVI 2012.9.103 A származást igazoló okmányokat az importáló ország vámhatóságához kell benyújtani (Európai Megállapodás 4. sz. jegyzőkönyv 24. cikk)
A felperes részére a vámhivatal 2003-2004. években a kipufogó hűtőház áruk tekintetében belföldi forgalom számára vámkezelést végzett. A felperes a S. csehországi céggel állt szerződéses kapcsolatban, az árukat e cégtől szerezte be, de ezek nem közvetlenül a cseh beszállítótól érkeztek Magyarországra, mivel rajtuk az A. nevű francia cég bevonatolást végzett. A francia cég a bevonatolást követően a vámárukat vámtarifaszám megváltoztatása nélkül továbbította Magyarországra akként, hogy kiszámlázta a munkadíjat, amit az árunyilatkozaton is feltüntettek. A vámáruról a cseh cég németországi anyacége a G. Németországban állított ki számlát, amelyeken cseh származást igazoló számlanyilatkozatok szerepeltek. Ezekkel a számlákkal kérték vámkezelni a Magyarországra beérkezett árut.
A vámhivatalnak kétsége támadt az áruk származásával kapcsolatban (a számlanyilatkozatot utólag ragasztották a számlákra, illetve a gazdálkodó részére korábban beérkezett áruk származó helyzetét a német vámigazgatás elutasította) ezért a számlákat a kiállítás helye szerinti német vámigazgatás részére utólagos vizsgálat céljából megküldte.
A német vámigazgatás a 2007. április 10-én kelt okiratában közölte a magyar vámigazgatással, hogy a vizsgálatot lefolytatta. Ennek eredményeként megállapította, hogy a kiküldött 91 okmány közül az egyes általa megjelölt sorszámokhoz tartozó számlákon szereplő számlanyilatkozatokat nem a német cég állította ki. A kiküldött proforma számlák vonatkozásában pedig egyes általa megjelölt sorszámhoz tartozó számlákat nem a német cég állította ki, és a számlanyilatkozatokat sem e cég tüntette fel. E miatt nem tudja megerősíteni, hogy "a származási igazolásokon feltüntetett áruk esetében az EK-magyar megállapodás értelmében vett származó árukról van szó".
Ezt követően az elsőfokú vámhatóság a határozata 1. sz. mellékletében felsorolt, 66 alkalommal a belföldi forgalom számára vámkezelt vámárukhoz kapcsolódóan az utólagos megerősítésre külföldre kiküldött összesen 91 számla esetében számlanyilatkozattal igazolni kért cseh származó helyzet német vámigazgatás által történő megerősítésének elutasítása eredményeként kötelezte a felperest 33 396 825 Ft vám és 8 349 206 Ft általános forgalmi adó, összesen 41 746 031 Ft vámteher pótbefizetésére. Határozatát azzal indokolta, hogy a számlanyilatkozatok esetében a vámáruk származó helyzetét a német vámigazgatás nem erősítette meg, ezért a felperes nem jogosult a kedvezményes vámtétel igénybevételére.
A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Érdemi döntését a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény 75. § (1) bekezdés b) pontjában, a vámkezeléskor hatályban lévő 1995. évi C. törvény (továbbiakban: Vtv.) 16. §-ában, 2. § (6) bekezdésében, 125. §-ában, 147. § (1) bekezdés a) pontjában, (7) bekezdésében, valamint a Vtv. végrehajtása tárgyában kiadott 45/1996. (III. 25.) Kormányrendelet (továbbiakban: Vhr.) 32. § (1) és (5) bekezdésében, 3. sz. mellékletének A. rész 2.2. pontjában, az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló Európai Megállapodás származást szabályozó 4. sz. Jegyzőkönyvének (továbbiakban: 4. sz. Jegyzőkönyv), 4. és 7. cikkében, 21. cikkében, 31. cikk (2) bekezdésében, 32. cikk (1), (2) és (5) bekezdéseiben foglaltakra alapította. Határozatának indokolása szerint mivel a német cég számláira került felragasztásra a számlanyilatkozat a német vámigazgatást kereste meg. A német vámigazgatás nem erősítette meg, hogy a származást igazoló okmányokon feltüntetett áruk az EK-Magyarország közötti megállapodás alapján származó áruk lennének. Mivel a termékek nem felelnek meg a 4. sz. Jegyzőkönyv előírásainak a kedvezményes vámtétel nem alkalmazható. A fellebbezésre reagálva rögzítette, hogy az áruk cseh származó helyzete - a megmunkálásra figyelemmel - nem valós. Mivel a szállítmányok a bevonatolást követően Franciaországból érkeztek, a francia cégnek kellett volna igazolni a származó helyzetet, erre azonban nem került sor. A német vámhatóság igazolhatta volna a termékek cseh származását, ha az áruk onnan indultak volna Magyarországra, és megtartották volna cseh származó helyzetüket.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését, vagy hatályon kívül helyezés mellett a közigazgatási szerv új eljárásra kötelezését kérte. Azzal érvelt, hogy az áruk cseh származók, ezért jogosult a kedvezményes vámtételre. Az alperesnek nem a német, hanem a francia vámhatóságot kellett volna megkeresnie a származás utólagos megerősítése céljából. Mivel nem így járt el az ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges eljárási jogszabálysértést követett el. Hangsúlyozta, hogy az első- és másodfokú hatóság olyan megkeresés alapján tagadta meg a kedvezményes vámtételt, amire nem is volt szükség.
A felperes a peres eljárás során becsatolta a cseh cég által kiállított két számlanyilatkozatot, és az összes árura vonatkozó ún. átfogó nyilatkozatot annak igazolására, hogy az áruk cseh származásúak. Hivatkozott arra, hogy a bevonatolás nem változtatta meg az áruk származását, és arra is, hogy a vámáruk cseh, francia és német származás esetén egyaránt 0%-os vámtétel alá esnek.
A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította, jogi álláspontja a következő volt:
A német vámhatóság által kibocsátott közokiratra figyelemmel az áruk származó helyzetének igazolására a vámkezeléskor benyújtott számla, illetve számlanyilatkozat nem alkalmas. Az áruk származó helyzetét csak szabályszerűen kiállított származó okmány bizonyíthatja. A származás igazolás módja volt szabálytalan a német vámhatóság megállapítása szerint, melynek eredményeként az áruk nem közösségi származók. A Közép-Európai Szabadkereskedelmi Megállapodást (továbbiakban: CEFTA Megállapodás) a perbeli esetben nem lehetett alkalmazni, mert az árun Franciaországba történő szállítás után bevonatolás történt, így az áru francia származást is elnyerhetett, de a francia cég csak a bevonatolásról szóló számlát csatolta. Az eljárás során a rendelkezésre álló adatok alapján a német céget kellett exportőrnek tekinteni. Az alperes nem sértett jogszabályt a vámteher pótbefizetésére kötelezéssel, mivel az áruk nem az Európai Közösségből származók, ezért a felperes nem jogosult a kedvezőbb vámtétel alkalmazására.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát, vagy a megyei bíróság utasítását új eljárásra és új határozat hozatalára. Azzal érvelt, hogy az alperes az ügy érdemi eldöntésére is kiható súlyos eljárási jogszabálysértést követett el azzal, hogy olyan megkeresés alapján tagadta meg a kedvezményes vámtétel alkalmazását, amelyre szükség és jogi lehetőség sem volt, olyan megkeresést pedig nem végzett el, amelyre köteles lett volna. Az alperesnek a francia vámhatóságot kellett volna megkeresnie, amely igazolhatta volna az áruk cseh vagy francia származását. Álláspontja szerint az eljárási jogszabálysértést a megyei bíróságnak hatályon kívül helyezésre alapot adó okként kellett volna értékelnie. Hivatkozott arra is, hogy a jogerős ítélet iratellenes, nyilvánvalóan téves megállapításokat, ténybeli és jogkövetkeztetéseket, illetve jogértelmezést tartalmaz. Hangsúlyozta, hogy az áruk cseh származó jellegét a perben utólag igazolta, és a bíróság a szabad bizonyítási rendszerben nincs kötve meghatározott bizonyítékokhoz. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy a vámáruk tekintetében mindenképpen a 0%-os vámtétel alkalmazható. Sérelmezte, hogy a bíróság nem tett eleget a Pp. 221. § (1) bekezdése szerinti indokolási kötelezettségének. Jogi álláspontjának alátámasztásaként hivatkozott a 4. sz. Jegyzőkönyv 32. cikkére, 3. cikk (2) bekezdésére, 7. cikkére, a Vhr. 3. sz. melléklet A. rész 2.2. pontjára.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét - részben eltérő indokolással - hatályában fenntartotta.
A 4. sz. Jegyzőkönyv 16. cikk (1) bekezdése értelmében a Közösségből származó termékek Magyarországra történő importálásuk esetén a Megállapodásban rögzített előnyöket élvezik az EUR1 szállítási bizonyítvány, vagy a 21. cikk (1) bekezdésével meghatározott esetben az exportőr által adott számlanyilatkozat benyújtása esetén.
A 4. sz. Jegyzőkönyv 16. cikke, 27-28. cikkei értelmében - a felperes érvelésével ellentétben - a származás igazolásával kapcsolatos bizonyítás kötött rendszerű. A származás kizárólag a 4. sz. Jegyzőkönyvben meghatározott okiratokkal (szállítási bizonyítvány, számlanyilatkozat) igazolható, tehát az ún. összes árura vonatkozó átfogó nyilatkozattal nem.
A 4. sz. Jegyzőkönyv 29. cikke rendelkezik az ún. kisebb eltérések és alaki hibák kezeléséről, amelyek nem teszik a származást igazoló okmányt eleve érvénytelenné vagy semmissé, ha hitelt érdemlően megállapítást nyer, hogy az okmány megfelel a bemutatott termékeknek. E kategóriába nem vonhatók be a felperes által vámkezeléskor benyújtott dokumentumok.
A származást igazoló okmányokat az importáló ország vámhatóságához kell benyújtani az ezen ország által megállapított eljárás szerint (4. sz. Jegyzőkönyv 24. cikk). A származás igazolása és a származást igazoló okmány beszerzése nem a vámhatóság, hanem az ügyfél feladata (17. cikk, 21. cikk). "Az árut pedig mindaddig nem lehet kedvezményezett országból származónak tekinteni, és kedvezményes elbánásban részesíteni, ameddig a megfelelő - az áru származását igazoló - bizonyítványt be nem nyújtják, vagy a származást utólag nem erősítik meg" [Vhr. 29. § (6) bekezdése]. A Magyar Köztársaság egyéb szabadkereskedelmi megállapodásaiban foglalt vámkedvezmények igénye esetén az áruk származását a vonatkozó megállapodás származási szabályokat tartalmazó jegyzőkönyvének megfelelően kell meghatározni és igazolni [Vhr. 32. § (2) bekezdése]. A 4. számú jegyzőkönyv végrehajtására vonatkozó rendelkezéseket pedig a Vhr. 3. sz. melléklete tartalmazza [Vhr. 32. § (5) bekezdése]. E szerint is származást igazoló okmány csak számlanyilatkozat vagy EUR1 szállítási bizonyítvány lehet (Vhr. 3. sz. melléklet A. rész 1. pont).
A perbeli esetben az áru Franciaországból érkezett, ahol elvégezték az árun az utolsó megmunkálást, és itt kérték az áruk kivitelét is. A francia cég, illetve francia vámigazgatóság azonban a perbeli esetekben semmilyen származást igazoló okmányt nem állított ki. A felperes által peres eljárás során benyújtott 2 számlanyilatkozat és az összes árura vonatkozó ún. átfogó nyilatkozat is csak azt igazolja, hogy a cseh gyártónál cseh származó helyzetű volt az áru. Nem áll azonban rendelkezésre olyan adat, amely egyértelműen igazolhatná, hogy az árun a Franciaországban történt megmunkálás változtatott-e vagy sem a származáson (4. sz. Jegyzőkönyv 3., 4. és 7. cikkei).
A perbeli esetben az alperesnek a francia vámhatóságot a származás megerősítése céljából nem kellett megkeresnie tekintettel arra, hogy a francia cég illetve francia hatóság nem állított ki és nem is hitelesített származást igazoló okmányt; és az alperes nem utólagos ellenőrzést végzett, hanem a 4. sz. Jegyzőkönyv 32. cikke szerinti megerősítési eljárást folytatott le. Mivel a francia vámigazgatás, illetve az exportőr semmilyen származást igazoló okmányt nem állított ki nem álltak rendelkezésre olyan származást igazoló okmányok, amelyek kapcsán az exportáló országot, azaz a francia vámhatóságot a megerősítési eljárás lefolytatása céljából az alperesnek meg kellett volna keresnie, és ilyen adat a perben sem nyert bizonyítást.
Egyetért a Legfelsőbb Bíróság azzal az alperesi jogi állásponttal, mely szerint a Megállapodásban rögzített előnyök, a 0%-os vámtétel nem cseh vagy francia származás esetén, hanem kizárólag a cseh vagy francia származás 4. sz. Jegyzőkönyvbe foglalt feltételeinek megfelelő igazolása alapján adható meg. A francia cég semmilyen származást igazoló okmányt nem állított ki, az általa kibocsátott számlákon csak a bevonatolás költsége szerepel, ezért a francia vámigazgatásnak a 21. cikknek megfelelő számlanyilatkozat hiányában nem lett volna mit vizsgálnia.
Tekintettel arra, hogy a perbeli esetben az áruk nem a Cseh Köztársaságból, hanem Franciaországból kerültek beszállításra, a 18/1996. (III. 25.) IKM-PM együttes rendelet 3. §-a szerinti feltételek nem teljesültek, ennél fogva a kedvezményes vámtétel ezen oknál fogva sem alkalmazható. A határozattal érintett vámárukra nézve nem a CEFTA, hanem a 4. sz. Jegyzőkönyv szabályai az irányadók.
A Legfelsőbb Bíróság korábban már rámutatott arra, hogy exportőrnek valóban a francia céget kell tekinteni, a kedvezmény megadása azonban a származást igazoló okmányhoz, a számlanyilatkozathoz kapcsolódik. A perbeli esetben a német vámigazgatás által kibocsátott közokiratból az állapítható meg, hogy a számlanyilatkozatok egy részét nem a német cég állította ki, a fennmaradó rész tekintetében pedig a számlákat sem a német cég állította ki és a számlanyilatkozatokat sem ő tüntette fel. A német cég által kiállított számlákra ragasztotta fel valaki a cseh cég által elfogadott exportőri számlanyilatkozatot, ami nem megengedett. Ezek kapcsán a felperes nem élt ellenbizonyítással, a német vámigazgatás megkeresése ennél fogva sem volt jogszabálysértő. A perbeli esetben tehát a származásigazolás módja szabálytalan volt, így a felperesnek nem volt a 4. sz. Jegyzőkönyv szabályainak megfelelő származást igazoló okmánya, ezért részére a kedvezményt nem lehet megadni.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a perben lefolytatott bizonyítás adatai sem igazolták, hogy az alperes az ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges, bírósági eljárásban nem pótolható jogszabálysértést követett volna el, mert a felperest a Megállapodásban rögzített előnyök, a 4. sz. Jegyzőkönyvben és a Vhr.-ben foglaltak alapján nem illették meg. Hiteles származást igazoló okmány hiányában vámkedvezmény nem adható, és a felperes hiteles származást igazoló okmánnyal nem rendelkezett, ilyet a perben sem bizonyított.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - részben eltérő indokolással - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.251/2008.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.