adozona.hu
AVI 2012.9.98
AVI 2012.9.98
A különbözet szerinti adózást választó adóalany a számlában nem tüntetheti fel az áthárított adót [1992. évi LXXIV. tv. 63. § (4) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Megyei Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2005. június-október hónapokra általános forgalmi adó adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. Az ellenőrzés eredményeként határozataiban összesen 38 803 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyet jogosulatlan visszaigénylésnek minősített, és a felperest 19 402 000 Ft adóbírság megfizetésére kötelezte.
A fellebbezés folytán eljárt alperes határozata...
AVI 2012.9.98 A különbözet szerinti adózást választó adóalany a számlában nem tüntetheti fel az áthárított adót [1992. évi LXXIV. tv. 63. § (4) bek.]
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Megyei Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2005. június-október hónapokra általános forgalmi adó adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. Az ellenőrzés eredményeként határozataiban összesen 38 803 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyet jogosulatlan visszaigénylésnek minősített, és a felperest 19 402 000 Ft adóbírság megfizetésére kötelezte.A fellebbezés folytán eljárt alperes határozataival az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. Az adóhatóság a 2005. augusztus 1-jétől október 31-ig terjedő időszak vonatkozásában a felperes értékesítéseit terhelő általános forgalmi adó összegét a bevallásokkal egyező összegben elfogadta. A beszerzési számlák közül az E. Cs. Kft. és a Sz. Kft. számláit tartalmilag hiteltelen, ezért adólevonási jog gyakorlására alkalmatlan bizonylatoknak minősítette. Az alperes megállapította, hogy az E. Kft.-től beszerzett fémhulladékon sem az E. Kft., sem annak beszállítója nem végzett átalakítási, feldolgozási tevékenységet, ezért az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 64/B. §-ának (1) bekezdése alapján a különbözet szerinti adózás szabályait kellett volna kötelezően alkalmazni, és az Áfa. tv. 63. §-ának (4) bekezdése alapján a számlakibocsátó a számlákban nem tüntethetett volna fel áthárított adót, így azt a felperes sem helyezhette levonásba. Az alperes álláspontja szerint a Sz. Kft. által kibocsátott számlákon feltüntetett termékértékesítések a valóságnak nem felelnek meg, továbbá azokat arra nem jogosult személy bocsátotta ki, ezért az Áfa. tv. 32. §-ának (1) bekezdés a) pontja, 35. §-ának (1) bekezdés a) pontja, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 166. §-ának (1)-(2) bekezdései alapján nem alkalmasak adólevonási jog gyakorlására.
Az alperes megállapította, hogy a felperes e két céggel kapcsolatosan nem járt el kellő körültekintéssel, így a tartalmilag hiteltelen számlák alapján az adólevonási joga az Áfa. tv. 44. §-ának (5) bekezdésében foglaltak szerint sem állapítható meg.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Állította, hogy a beszállítói oldalon objektív adófizetési kötelezettséget keletkeztető, áthárított adót tartalmazó számlák vitatására nem volt jogszabályi lehetősége.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította, megállapítva, hogy a vitatott számlákra adólevonási jog nem alapítható, az alperes döntése jogszerű.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és keresete teljesítését kérte.
Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Áfa. tv. XV. fejezete tartalmazza a különbözet szerinti adózásra és a hulladék-forgalmazásra vonatkozó külön adózási szabályokat.
Az Áfa. tv. 64/B. § (1) bekezdése szerint az az adóalany, aki (amely) hulladékot továbbértékesítési célra vesz át, illetve begyűjt, vagy árverés szervezőjeként a hulladékot árverés útján értékesíti, köteles e tevékenysége tekintetében a különbözet szerinti adózást alkalmazni. Az Áfa. tv. 63. §-ának (4) bekezdése értelmében a különbözet szerinti adózást választó adóalany számlaadási kötelezettségének oly módon tesz eleget, hogy a termékértékesítésről kibocsátott számlában, egyszerűsített számlában és számlát helyettesítő okmányban nem tüntethet fel áthárított adót, felszámított adómértéket és a 44. § (2) bekezdése szerinti százalékértéket.
A felperes nem vitatta azt a tényállási elemet, hogy nagy mennyiségben fémhulladékot vásárolt és értékesített. E tevékenysége alapján ismernie kellett az Áfa. tv. vonatkozó speciális szabályait. A felperes adózása során e jogszabályi rendelkezéseket megsértette, így az adóhatóság által helytállóan alkalmazott jogkövetkezményeket viselni köteles. A felperes a Pp. 164. §-ának (1) bekezdésében foglalt bizonyítási kötelezettsége ellenére nem bizonyította sem az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 130. §-ának alperes általi megsértését, sem azt, hogy számlabefogadóként az Áfa. tv. 44. §-ának (5) bekezdésében foglalt kellő körültekintéssel járt volna el az E. Kft.-vel folytatott termékértékesítés során.
Az Áfa. tv. 32. §-ának (1) bekezdés a) pontja alapján az adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja azt az adóösszeget, melyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany rá áthárított. Az Áfa. tv. 35. §-ának (1) bekezdés a) pontja értelmében az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Ilyen dokumentumnak minősül az adóalany nevére szóló számla, egyszerűsített számla. Az Áfa. tv. 43. §-ának (5) bekezdése szerint a számlára, az egyszerűsített számlára a számvitelről szóló 2000. évi C. törvénynek (a továbbiakban: Sztv.) a számviteli bizonylatra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
Az Sztv. 15. §-ának (3) bekezdése alapján a könyvvitelben rögzített és a beszámolóban szereplő tételeknek a valóságban is megtalálhatóknak, bizonyíthatóknak, kívülállók által is megállapíthatóknak kell lenniük (a valódiság elve). Az Sztv. 166. §-ának (2) bekezdése értelmében a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie.
Az elsőfokú bíróság e jogszabályok megfelelő alkalmazásával, a közigazgatási eljárás és a per teljes anyaga, a felek bizonyítékai és nyilatkozatai értékelésével állapította meg, hogy az alperes határozata a Sz. Kft. számlái vonatkozásában is jogszerű.
A per jogerős befejeződését követő rendkívüli jogorvoslati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275. §-ának (1) bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A Pp. 206. §-ának megsértését csak a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése valósíthatta volna meg, ilyen jogsértést azonban a felülvizsgálati kérelem alapján a Legfelsőbb Bíróság nem állapított meg.
Az elsőfokú bíróság a Pp. 221. §-ának (1) bekezdése alapján ítéletében részletesen megindokolta, hogy melyek voltak azok a tények és bizonyítékok, amelyek alapján az értékelt számlák nem minősültek az előzetesen felszámított adót hitelesen igazoló bizonylatoknak, annak ellenére sem, hogy a Sz. Kft. számláit kiállító személy a cégnyilvántartásban az ügyvezetők képviseleti megbízottjaként szerepelt. A felperes a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése szerinti kötelezettsége ellenére megfelelő bizonyítékokkal nem igazolta, hogy a valóságban a számlatartalommal azonosan valósult meg a gazdasági esemény. A Legfelsőbb Bíróság egyet értett az elsőfokú bíróságnak az ítéletében kifejtett azon álláspontjával is, hogy az érintett számlák kapcsán a felperes nem járt el az Áfa. tv. 44. §-ának (5) bekezdésében szabályozott kellő körültekintéssel.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.341/2008.)