adozona.hu
BH+ 2012.9.391
BH+ 2012.9.391
A pénzintézet hitelezőt illetik meg azok az összegek, amelyek az adós felszámolási eljárásának megindulása után az adóssal kötött bankhitelszerződés biztosítékaként a készfizető kezestől befolynak a hitelezőhöz. Azzal, hogy a hitelező a készfizető kezes teljesítését az adós bankszámláján elszámolta, a megfizetett összeg nem válik a felszámolási vagyon részévé [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 4. § (1) bek., 34. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az irányadó tényállás szerint a peres felek 2007. augusztus 14-én bankszámlaszerződést kötöttek egymással, majd 2007. szeptember 11-én az alperes mint hitelező és a felperes mint adós között 2008. május 30-i lejáratú, 800 millió Ft összegű bankhitel szerződés jött létre. Ez utóbbi szerződésből eredő követelések megfizetését egyebek mellett a H. Kft. és H. N. készfizető kezesség vállalása biztosította.
2007. december 4-én az alperes azonnali hatállyal felmondta a bankhitel szerződést, az abbó...
BH+ 2012.9.391 A pénzintézet hitelezőt illetik meg azok az összegek, amelyek az adós felszámolási eljárásának megindulása után az adóssal kötött bankhitelszerződés biztosítékaként a készfizető kezestől befolynak a hitelezőhöz. Azzal, hogy a hitelező a készfizető kezes teljesítését az adós bankszámláján elszámolta, a megfizetett összeg nem válik a felszámolási vagyon részévé [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 4. § (1) bek., 34. § (2) bek.].
Az irányadó tényállás szerint a peres felek 2007. augusztus 14-én bankszámlaszerződést kötöttek egymással, majd 2007. szeptember 11-én az alperes mint hitelező és a felperes mint adós között 2008. május 30-i lejáratú, 800 millió Ft összegű bankhitel szerződés jött létre. Ez utóbbi szerződésből eredő követelések megfizetését egyebek mellett a H. Kft. és H. N. készfizető kezesség vállalása biztosította.2007. december 4-én az alperes azonnali hatállyal felmondta a bankhitel szerződést, az abból származó követeléseket esedékessé tette és mind a felperest, mind a készfizető kezeseket felszólította a felmondás napján fennálló 474 942 255 Ft tőke, 715 218 Ft kamat, valamint 24 641 Ft egyéb tartozás megfizetésére.
A felperes 2008. március 21-e óta felszámolás alatt áll, a felszámoló az alperes hitelezői igénybejelentését nyilvántartásba vette.
Az alperes azonnali beszedési megbízása alapján a H. Kft. készfizető kezestől - két részletben - összesen 92 582 571 Ft folyt be, mely összegből az alperes 92 528 112 Ft-ot 2008. április 1-jei értéknappal, 54 459 Ft-ot pedig 2008. május 15-i értéknappal részteljesítésként számolt el a felszámolás alatt álló felperes bankszámláján. Az alperes 2008. szeptember 9-én a perbeli bankhitel-szerződésből eredő összes követelését 305 129 168 Ft-ot ellenérték fejében az R. Szövetkezetre (a továbbiakban: Szövetkezet) engedményezte. A Szövetkezet által megfizetett ellenérték összegéből az alperes 221 845 102 Ft-ot 2008. szeptember 15-én a hitel visszafizetése címén szintén elszámolt a felperes bankszámláján.
A felperes keresetében kártérítés címén 314 427 673 Ft és ennek kamatai tekintetében kérte az alperes marasztalását az 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 4. § (1) bekezdésére és 34. § (2) bekezdésére alapítottan. Előadása szerint az alperes által jóváírt összegek a felperes felszámolási vagyonának részét képezték, mellyel csak a felszámoló volt jogosult rendelkezni. Az alperes kárt okozott a felperesnek azzal, hogy a felszámolási eljárást megkerülve csökkentette a jóváírt összegekkel a felperes alperessel szemben fennálló tartozását.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság 26. sorszámú ítéletében 314 427 673 Ft és ennek kamatai tekintetében marasztalta az alperest a felperes javára.
Szakértői bizonyítás lefolytatása után tényként állapította meg, hogy a felperes bankszámláján a hivatkozott jóváírások ténylegesen megtörténtek és álláspontja szerint a jóváírt összegek a felszámolási vagyon részévé váltak, azok felett már csak a felperes törvényes képviselője rendelkezhetett. Hangsúlyozta, hogy még a tévedésből, vagy tartozatlanul befizetett, átutalt összegeket sem lehet a felszámolás alatt álló céggel szemben érvényesíteni a felszámoló, illetve a Cstv. rendelkezéseinek megkerülésével. Az alperes is csak a felszámolási eljárás keretében érvényesítheti pénzkövetelését a felperessel szemben.
Az alperes fellebbezése alapján eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította.
A jogerős ítélet szerint a másodfokú bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a harmadik személytől származó perbeli teljesítések a felszámolási vagyon részeivé váltak-e és az alperes jogellenesen rendelkezett-e azokkal.
A másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy a peres felek között egyrészt a Ptk. 529. §-a szerinti bankszámla szerződés, másrészt a Ptk. 522-523. §-a szerinti bankhitel szerződés jött létre, és míg a bankszámla szerződés vonatkozásában a felperes volt jogosulti pozícióban, az alperes által kezelt pénzeszközök tekintetében, a bankhitel szerződés vonatkozásában az alperes volt a jogosult. A Ptk. 529. §-a szerinti bankszámla szerződés alapján az alperes köteles volt - a bankszámla kivonat megküldése útján - értesíteni a felperest a számla javára és terhére írt összegekről, valamint a számla egyenlegéről. A perbeli esetben azonban az alperes a felperes bankszámláján nemcsak a felperes - rendelkezésre álló - pénzeszközeit kezelte és tartotta nyilván, hanem egyúttal az alperesnek a perbeli kölcsönszerződésből eredő, felperessel szembeni követelését is. Így amikor a számla javára és terhére írt összegekről, valamint a számla egyenlegéről a bankszámla kivonat megküldésével a felperest értesítette, egyúttal a felperes a bankszámlakivonaton arról is tájékoztatást kapott, hogy mennyi a kölcsönszerződés alapján fennálló tartozása.
A bankszámlakivonaton az utóbbival kapcsolatban szereplő "jóváírások" azonban nem jelentik azt, hogy a harmadik személyektől, azaz a kezestől és az engedményestől származó teljesítések a felperes bankszámlájára átutalásra kerültek volna.
Az történt ugyanis, hogy a kezes teljesítésével csökkent, az engedményes teljesítésével pedig megszűnt a felperes kölcsöntartozása, az alperes pedig ezt oly módon számolta el, hogy egy technikai jóváírás keretében előbb csökkentette a fennálló kölcsöntartozás összegét, majd a követelés megszűnésének tényét közölte a felperessel. Ez esetben tehát a "jóváírás" nem azt jelentette, hogy az alperes pénzforgalmi bankszámlájára a "jóváírt" összegek erejéig bárki átutalást teljesített volna. A bankkölcsön tartozás csökkenésére, majd teljes megszűnésére vonatkozó közlés kizárólag annak következménye volt, hogy a kezes és az engedményes az alperes felé teljesített.
A felperes olyan összegeket követel keresetében, melyek nem voltak a felperesnek a bankszámla szerződés alapján alperessel szemben fennálló követelései, és melyekkel az alperes nem rendelkezett. Az alperes az őt illető, neki megfizetett összegekkel - és nem a felperest megillető, bárki részéről a felperesnek átutalt - összegekkel csökkentette, majd tekintette megszűntnek a felperes vele szembeni tartozását. A kifogásolt jóváírások és egyenlegközlések közlésnek és nem rendelkezésnek, nem megterhelésnek minősültek.
Tartozatlan fizetés hiányában az EBH 2003/962. számú jogesetben foglaltak nem alkalmazhatóak és nem alkalmazhatóak a számla megterhelésének tilalmát kimondó BH 1994/47. számú jogesetben kifejtettek sem.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen az elsőfokú ítélet helybenhagyását, másodlagosan azt kérte, hogy a bíróság a másodfokú bíróságot kötelezze új eljárásra és az elsőfokú ítéletnek megfelelő határozat meghozatalára. Felülvizsgálati kérelmét az alábbiakkal indokolta:
Iratellenesen állapította meg a jogerős ítélet, hogy a felperes bankszámláján pénzmozgás nem volt, átutalásra nem került sor. A perben kirendelt szakértő véleménye szerint történt jóváírás, és pénzmozgás, ezt erősítik meg a felperes keresetéhez csatolt F/4-F/6. alatti iratok, valamint az alperes által A/8-9., A/13, A/17. szám alatti bizonylatok. A jogerős ítélet a vitathatatlanul megtörtént pénzmozgásokat, jóváírásokat egyenesen nem létezőnek minősítette, figyelmen kívül hagyva azt is, hogy a 227/2006. (XI. 20.) Korm. rendelet (Korm. rendelet) 2. §-ának 19.1. pontja szerint a bankszámla terhére, vagy javára a pénzforgalmi jogszabályban meghatározott bármely fizetési mód alkalmazható.
A perbeli esetben átutalások történtek, a jóváírt összegek jogosultja pedig a számlatulajdonos felperes lett. Az alperes nem volt jogosult arra, hogy közel akkora összegeket eltüntessen a felperes számlájáról, melyekhez a készfizető kezes, illetve az engedményes teljesítése alapján hozzájutott. A bankszámlán jóváírt összegekkel az alperes a számlatulajdonos felperes kötelezettje lett.
A Pp. 206. § (1) bekezdését megsértve tekintette úgy a másodfokú bíróság, hogy az értesítés nem ténylegesen megvalósult pénzmozgást takart. A személyi jövedelemadóról szóló törvény 3. § 7. pontjának értelmező rendelkezése szerint a jóváírás az a pénzügyi művelet, melynek eredményeként a magánszemély az adott bevétel felett rendelkezhet. A jóváírt összeg felett a felszámoló még akkor is rendelkezhet a kialakult bírói gyakorlat szerint, ha a jóváírás tartozatlan fizetés következménye.
A Korm. rendeletbe ütközik a jogerős ítéletnek az az állítása, hogy a felszámolási eljárás közzététele után a bankszámla ún. hitelszámla is lehet. A Korm. rendelet tiltja, hogy a számlavezető alperes olyan negatív egyenleget tartson nyilván a bankszámlán, amely a felperes vagyonába kerülő összegeket eltünteti, elvonja a felszámolótól a jóváírt összeg feletti rendelkezés jogát. A jogerős ítélet figyelmen kívül hagyta a Cstv. 4.§ (1) bekezdésében, 34. § (2) bekezdésében, 38. § (3) bekezdésében, 57. § (1) bekezdésében és 58. § (1) bekezdésében írtakat. Az alperes azzal, hogy a felszámolás kezdő időpontja után a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelését nem a felszámolási eljárás keretében érvényesítette és önhatalmúlag megsértette "a kielégítési sorrend és időbeli esedékesség szabályait", kárt okozott a felperesnek és rajta keresztül a hitelezőknek. Valótlanul, tényszerűtlenül megalapozatlanul degradálta az alperes a történteket "hitelszámla tájékoztatássá".
A hitelkeret-szerződés felmondása után a folyószámla hitel követelés "ekként megszűnt létezni", s úgymond visszaalakult Ptk. 522-523. § szerinti, bankhitel szerződés alapján fennálló követeléssé. Ezt követően bármilyen pénzmozgás, jóváírás, terhelés csak a bankszámla szerződés alapján kezelt bankszámlán történhetett.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, vizsgálhatta felül és azt nem találta jogszabálysértőnek.
A Ptk. 529. § (1) bekezdése szerint a bankszámla szerződéssel a pénzintézet arra vállalt kötelezettséget, hogy kezeli és nyilvántartja a számlatulajdonos rendelkezésére álló pénzeszközöket, azok terhére teljesíti a szabályszerű kifizetési és átutalási megbízásokat, értesíti a számlatulajdonost a számla javára és terhére írt összegekről, valamint a számla egyenlegéről.
A perbeli esetben nincs jelentősége annak, hogy a személyi jövedelemadóról szóló törvény értelmező rendelkezése milyen pénzügyi műveletet ért a "jóváírás" alatt. A felülvizsgálati kérelemben írtakkal szemben egyértelmű tény, hogy a perbeli esetben az alperes által elszámolt összesen 314 427 677 Ft ténylegesen nem került átutalásra a felperes bankszámlája javára, e vonatkozásban tényleges pénzmozgás nem történt. Egyetért a Kúria a másodfokú bírósággal abban, hogy kizárólag könyveléstechnikai műveletként értékelhető a felperes bankszámláján annak rögzítése, hogy 2008 áprilisában 92 528 112 Ft-tal, 2008 májusában 54 459 Ft-tal, 2008 szeptemberében pedig további 221 845 502 Ft-tal csökkent - és ezzel teljesen meg is szűnt - a felperesnek a bankhitel szerződés alapján alperes felé fennállt tartozása. A perben kirendelt szakértői vélemény is megerősítette, hogy a felperes által hivatkozott jóváírással valójában egy technikai jóváírás jelent meg a felperes bankszámláján, tehát az alperes technikai jellegű elszámolást végzett azzal, hogy összesen 314 427 673 Ft-ot a hitel törlesztéseként "jóváírt" a felperes javára.
Tévesen állítja a felülvizsgálati kérelem, hogy a 314 427 673 Ft-nak a felperes bankszámlájára való átutalásával a felperes mint számlatulajdonos ezen összeg jogosultjává vált. A felperes nem vitatta, hogy az általa követelt 314 427 673 Ft egyrészt a készfizető kezes által megfizetett 92 582 571 Ft-ból, másrészt az engedményes által az engedményezés ellenszolgáltatásaként megfizetett 221 845 102 Ft-ból tevődött össze.
A Ptk.-nak a kezességre vonatkozó szabályai értelmében akár egyszerű kezességről, akár készfizető kezességről van szó, a kezes a kötelezett helyett teljesít éspedig minden esetben a jogosult részére. A kezes tehát a jogosultat elégíti ki és erre tekintettel száll át rá a követelés az azt biztosító jogokkal és a végrehajtási joggal együtt [272. § (1) bekezdés, 276. § (1) bekezdés].
Az engedményezés valamely követelésnek más személyre való átruházását jelenti, mely visszterhes és ingyenes is lehet. Az engedményezéssel az engedményes a régi jogosult helyébe lép, és visszterhes engedményezés esetén az engedmény ellenértéke értelemszerűen az engedményezőt illeti meg [Ptk. 328. § (1) bekezdés, 329. § (1) bekezdés, 330. § (2) bekezdés].
Ennek megfelelően az alperes azonnali beszedési megbízása alapján a készfizető kezes az alperes részére teljesített, és az engedményes is az alperes részére fizette meg a visszterhes engedményezés ellenértékét. Ezek az összegek nem a felperes bankszámlájára, hanem az alperes belső banki számlájára érkeztek meg, azok az alperest illették meg és a kereset szerinti "jóváírásra" csak ezt követően került sor a már felszámolás alatt álló felperes bankszámláján.
A Cstv. 4. § (1) bekezdése szerint a felszámolási eljárás körébe tartozik a gazdálkodó szervezet minden vagyona, amellyel a felszámolási eljárás kezdő időpontjában rendelkezik, továbbá az a vagyon, amelyet ezt követően az eljárás tartama alatt szerez. Az alperes által a készfizető kezestől és az engedményestől beszedett összegek a Cstv. 4. § (1) bekezdésének egyik fordulata szerint sem tartozhattak a felperes felszámolási vagyonába, azok nem a felperest, hanem az alperest mint a felperes hitelezőjét illették meg. Az alperes által eszközölt technikai jellegű "jóváírással" a felperes a felszámolási eljárás tartama alatt nem szerzett vagyont, csupán annak rögzítésére került sor, hogy megszűnt a felperesnek az alperessel szembeni tartozása. A felülvizsgálati kérelemben írtakkal szemben az alperes a jóváírt összegeket nem tüntette el és az is alaptalan állítás, hogy elvonta volna a felszámoló rendelkezési jogát, ugyanis a felszámolási vagyonba nem tartozó összegek tekintetében a felperes felszámolóját rendelkezési jog nem illette meg. Nem merülhet fel ugyanezen okokból a Cstv. 57. § (1) bekezdésében és 58. § (1) bekezdésében írt kielégítési sorrend megsértése sem.
Megjegyzi a Kúria, hogy az alperes belső szabályainak ismerete nélkül nem lehetett állást foglalni abban, hogy az alperes egyébként a saját szakmai előírásainak megfelelően járt-e el ez azonban nem is volt a per tárgya. A perben eldöntendő lényeges jogkérdés ugyanis az volt, hogy a felszámolási vagyon részévé vált-e a felperes által követelt 314 427 673 Ft. E kérdés eldöntésénél pedig nem volt jelentősége annak, hogy az alperes technikai elszámolása szakmailag kifogástalan volt-e. Egyébként a perben kirendelt igazságügyi szakértő állította, hogy az alperes a "technikai jóváírásokkal" jogszabályt nem sértett, és a felperes sem hivatkozott olyan jogszabályhelyre, mely alátámasztotta volna, hogy a szakértőnek ez az álláspontja nem helytálló.
Mindezek alapján a Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdésének alkalmazásával a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Kúria Gfv.X.30.336/2011.)