adozona.hu
AVI 2012.8.86
AVI 2012.8.86
A kellő körültekintés körében az adózónak arról is meg kell győződnie, hogy a számlakibocsátó rendelkezik-e megfelelő engedéllyel, illetve alkalmazotti létszámmal ahhoz, hogy a számlában szereplő módon teljesítsék a szerződésben vállalt kötelezettséget [1992. évi LXXIV. tv. 44. § (5) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 2005. évre ellenőrzést tartott.
Az ellenőrzés megállapításai közül a jelen eljárásban is érintett megállapítások szerint a felperes munkaerő-kölcsönzésre irányuló vállalkozó szerződést kötött különböző cégekkel. Ezeknek a szerződéseknek alapján a vállalkozók a vállalkozói díjról számlát bocsátottak ki, a számlában feltüntetett általános forgalmi adót a felperes áfa-nyilvántartásaiban és bevallásaiban levonható adóként szerepeltette.
Az adóhatóság az ellenőrzésébe...
AVI 2012.8.86 A kellő körültekintés körében az adózónak arról is meg kell győződnie, hogy a számlakibocsátó rendelkezik-e megfelelő engedéllyel, illetve alkalmazotti létszámmal ahhoz, hogy a számlában szereplő módon teljesítsék a szerződésben vállalt kötelezettséget [1992. évi LXXIV. tv. 44. § (5) bek.]
Az adóhatóság a felperesnél 2005. évre ellenőrzést tartott.Az ellenőrzés megállapításai közül a jelen eljárásban is érintett megállapítások szerint a felperes munkaerő-kölcsönzésre irányuló vállalkozó szerződést kötött különböző cégekkel. Ezeknek a szerződéseknek alapján a vállalkozók a vállalkozói díjról számlát bocsátottak ki, a számlában feltüntetett általános forgalmi adót a felperes áfa-nyilvántartásaiban és bevallásaiban levonható adóként szerepeltette.
Az adóhatóság az ellenőrzésében megállapította, hogy az így kibocsátott számlák az általános forgalmi adó levonási jog gyakorlására nem voltak alkalmasak. Az adóhatóság a kibocsátott számlákat hiteltelennek minősítette. Ennek oka többféle volt. Így egyes esetekben a kölcsönbe adó a hivatalos nyilvántartási adatok alapján sem rendelkezett a munkaerő-kölcsönzéshez szükséges alkalmazottakkal, adó-, járulékfizetési, levonási- és adatszolgáltatási kötelezettségének nem tett eleget. Más esetekben a jelenléti ívek és beérkező számlák vizsgálata alapján megállapították, hogy a jelenléti íveken feltüntetett ledolgozott óraszám és a szolgáltatás ellenértéke több esetben nem egyezett meg a számlákon szereplő óraszámmal és ellenértékekkel. Az adóhatóság egyes esetekben a számlakibocsátónál célellenőrzést folytatott, (így a R. Kft.-nél és az Ö. Kft.-nél) amely esetekben megállapította, hogy a számlakibocsátó cégek által bejelentett foglalkoztatottak adatai nem egyeztek meg a jelenléti íveken szereplő személyek adataival. A R. Kft. a társaság székhelyét megváltoztatta, ugyanakkor a változtatást a munkaügyi központ nem vette nyilvántartásba, így a számlakibocsátás idején engedéllyel sem rendelkezett.
Az ellenőrzés eredményeképpen meghozott elsőfokú határozat a felperes terhére 208 846 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, kötelezte továbbá 2 496 000 Ft adóbírság és 1 058 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
A fellebbezés folytán eljáró alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes módosított keresetében az alperesi határozat 2., 3., 4., 6., és 7. pontjában tett megállapítások hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint a felperes a munkaerő-kölcsönzési szerződésekben szereplő adatoknak megfelelő megállapodást kötött, az adóhatóság által feltárt változások a számlakibocsátók adataiban a szerződéskötést követően álltak be, amely a megvalósult gazdasági események valóságát nem érinthette.
Az általános forgalmi adó levonási jog gyakorlását nem befolyásolhatják az olyan körülmények, amelyek a számlakibocsátó felelősségi körébe tartoznak.
A felperes hangsúlyozta, hogy valamennyi szerződéskötés előtt ellenőrizte a szerződő partnercégek valódiságát és hogy rendelkeznek-e munkaerő közvetítéséhez szükséges engedélyekkel.
Az alperes kérte a kereset elutasítását és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság a vitatott adóhatósági megállapításokat egyenként megvizsgálta és megállapította, hogy az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontja, 35. § (1) bekezdés a) pontja, 44. § (5) bekezdése, valamint a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Sztv.) 166. § 2. pontja alapján a felperes a vitatott számlákkal kapcsolatosan általános forgalmi adólevonási joggal nem rendelkezhetett, a felperes a kellő körültekintést nem tanúsította. Ez a felperesi magatartás ugyanis, hogy elfogadja a szerződő fél nyilatkozatát, miszerint a teljesítésre képes, nem jelentheti azt, hogy kellő körültekintéssel vizsgálta a számlakibocsátók engedélyeit, jogszabályi feltételek teljesítését.
Az elsőfokú bíróság a felperes által indítványozott tanúkat meghallgatta, és ennek alapján megállapította, hogy a felperesi hivatkozások az egyes számszaki eltérésekre nem voltak alaposak, erre vonatkozóan a tanúk sem tudtak egyértelmű nyilatkozatot tenni.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, és a kereseti kérelmének megfelelő döntés meghozatalát.
A felperes fenntartotta a korábban kifejtett jogi álláspontját és hangsúlyozta, hogy a szerződéskötéskor ellenőrizte a partnerei adatait, a munkaerő kölcsönzésre való jogosultságukat, a későbbi hosszabb ideig tartó szerződéses kapcsolat alapján nem volt elvárható, hogy ismételten bekérjen valamennyi dokumentumot.
A felperes sérelmezte, hogy a kölcsönbe adók nyilvántartási bejelentéseinek hiányosságait rajtuk kérik számon.
A felperes továbbra is hangsúlyozta, hogy egyes összegszerű eltérések abból adódtak, miszerint szombat-, vasárnapi napokra a kölcsönzött munkaerő foglalkoztatására ultimátum-szerűen plusz különdíjat számoltak fel.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást és helytálló volt az abból levont jogkövetkeztetése is.
Az elsőfokú bíróság részletesen elemezte az ellenőrzés során az egyes vitatott számlákat. Ezzel kapcsolatban vizsgálta a számlakibocsátók jogosultságát és adatait a munkaerő-kölcsönzéssel kapcsolatosan.
Az elsőfokú ítéletben foglaltakkal egyezően a Legfelsőbb Bíróság is hangsúlyozza, hogy a munkaerő-kölcsönzésre speciális szabályok vonatkoznak a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (MT) 193/C. § a) pontja, a 193/D. pontja, továbbá a 193/G. § (1), (2) bekezdése és 193/H. §-ában írtak szerint vizsgálandó, hogy a számlakibocsátó munkaerő-kölcsönző társaságok a székhely szerint illetékes munkaügyi központ nyilvántartásában szerepelnek-e. Kölcsönbe adó a jelenléti nyilvántartásokban szereplő személyekkel köt munkaszerződést, és a munkavállalókkal írásban közli a kölcsönbe vevőre vonatkozó adatokat. A munkaerő-kölcsönzők megfelelő alkalmazotti létszámmal rendelkeznek-e ahhoz, hogy a szerződés teljesítésére képesek legyenek. A számlakibocsátó a jelenléti nyilvántartásban lévő személyekkel kötött-e munkaszerződést. Ugyancsak vizsgálható volt a munkaerő közvetítői tevékenység nyilvántartásba vételéről és folytatásának feltételeiről szóló 118/2001. (VI. 30.) Kormányrendelet alapján, hogy a számlakibocsátó társaságok a székhely szerint illetékes munkaügyi központ nyilvántartásába szerepeltek-e, illetőleg a székhely-változás esetén a más munkaügyi központ illetékességi területére megtörtént-e az átjelentkezés, illetőleg az iratok áttétele.
Az adóhatóság ezen előírásoknak megfelelően folytatta le az egyes számlakibocsátók ellenőrzését és hozta meg megállapításait, amelynek következtében a kibocsátott számlák a felsorolt hiányosságok miatt hiteltelennek minősültek.
Egyetértett a Legfelsőbb Bíróság azzal az értékeléssel is, miszerint a felperes e szerződésekkel kapcsolatosan, illetőleg a számlák befogadásakor nem tanúsított kellő körültekintést, ezért az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésében írt feltételek nem álltak fenn.
A felperes nem győződött meg kellő gondossággal arról, hogy a számlakibocsátók rendelkeztek-e megfelelő engedéllyel, illetőleg alkalmazotti létszámmal ahhoz, hogy a számlákban szereplő módon teljesítsék a szerződésben vállalt kötelezettségeiket.
Az elsőfokú bíróság helyesen értékelte ítéletében azt a tényt is, hogy a felperes által hivatkozott utólagos korrekciók elvégzése sem vezetett volna a számlákban kiállított összegek olyan megváltoztatására, amely a számlák ellenértékében is hiteles eredményre vezetett volna.
A Legfelsőbb Bíróság ezen túl hangsúlyozza, hogy a felperes lényegében a bizonyítékok mérlegelésével meghozott döntés megváltoztatását kívánta felülvizsgálati kérelmében.
A Pp. 275. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésére új bizonyíték értékelésére nincsen lehetőség, kivéve, ha iratellenesség, hiányosság, vagy feltűnő okszerűtlen következtetések levonása áll fenn.
A Legfelsőbb Bíróság ilyen körülményeket a perbeli esetben nem észlelt, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.230/2008.)