adozona.hu
BH+ 2012.8.351
BH+ 2012.8.351
A felszámoló szerződés megszüntetésére irányuló felmondásának, illetve a szerződéstől való elállásának a jogszerűsége bírósághoz benyújtott kifogás alapján indult eljárásban nem vizsgálható [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 47. § (1) bek., 51. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős végzésben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:
Az adós felszámolását a bíróság 2009. szeptember 4-én indította meg, felszámolóként a G. Zrt.-t jelölte ki.
2010. február 22-én nyújtotta be kifogását az I. és II. r. kifogást előterjesztő, melyben kérték a felszámoló intézkedésének megsemmisítését és az eredeti állapot helyreállítását a kifogást előterjesztők és az adós között létrejött engedményezési szerződéssel kapcsol...
BH+ 2012.8.351 A felszámoló szerződés megszüntetésére irányuló felmondásának, illetve a szerződéstől való elállásának a jogszerűsége bírósághoz benyújtott kifogás alapján indult eljárásban nem vizsgálható [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 47. § (1) bek., 51. § (1) bek.].
A jogerős végzésben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:Az adós felszámolását a bíróság 2009. szeptember 4-én indította meg, felszámolóként a G. Zrt.-t jelölte ki.
2010. február 22-én nyújtotta be kifogását az I. és II. r. kifogást előterjesztő, melyben kérték a felszámoló intézkedésének megsemmisítését és az eredeti állapot helyreállítását a kifogást előterjesztők és az adós között létrejött engedményezési szerződéssel kapcsolatban. Előadták, hogy kizárólagos tulajdonosai az adós társaságnak. 2007-ben a vállalkozás fejlesztése érdekében gépek, berendezések lízingeléséről határoztak, azonban az adósnak nem volt saját vagyona. A kifogást előterjesztők a saját tulajdonukban álló ingatlanra kölcsönt vettek fel - arra annak kifizetése érdekében jelzálogot alapítottak -, s a felvett kölcsönt tagi kölcsönként az adós rendelkezésére bocsátották a lízingeléshez szükséges önrész, valamint három és fél hónap bruttó lízingdíj megfizetése érdekében.
Az U. Zrt.-vel kötött két lízingszerződéshez továbbá készfizető kezességet is vállaltak az adós tartozásának kifizetése biztosítékaként. A második lízingügylet megkötése után kiderült, hogy a lízingbeadó olyan lízingtárgyakra kötötte meg a lízingszerződést, amelyeket nem tudott tulajdonba adni, azokat jogos tulajdonosaik vették birtokba és használják. A szállítóval szemben büntetőeljárás van folyamatban. A lízingbeadó nem fizette vissza a befizetett összegeket. A társaságnak fizetési nehézségei keletkeztek, a tagi kölcsönt visszafizetni nem tudta, ezért került sor arra, hogy taggyűlési határozat alapján az adós és a kifogást előterjesztő tagok között létrejöjjön az engedményezési szerződés az U. Zrt.-vel kapcsolatos követelés tekintetében.
Hivatkoztak arra, hogy magánhitelből biztosították a tagi kölcsönt, a havi 200 000 Ft-os részleteket a mai napig is a kifogást előterjesztő hitelezők törlesztik magánszemélyként. 2009. május 8-án kötötték meg az engedményezési szerződést 18 299 860 Ft összegű követelésre vonatkozóan 100 Ft+áfa ellenértékért.
A felszámoló az engedményezési szerződést azonnali hatállyal felmondta, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 40. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozva, feltűnően aránytalan értékkülönbözettel megkötött visszterhes jogügyletre hivatkozással. Kérték az azonnali hatályú felmondás megsemmisítését és az eredeti állapot helyreállítását.
A felszámoló előadta, hogy a kifogásban írtak tényszerűek, azokat nem vitatta. Az iratok áttanulmányozása után jutott arra a következtetésre, hogy a Cstv. 47. § (1) bekezdésében foglaltak szerint felmondja a szerződést. Az engedményezési szerződés azon a napon kelt, amikor egy szállító kezdeményezte a felszámolási eljárás lefolytatását az adóssal szemben. Hivatkozott arra, hogy a készfizető kezesség miatt keletkezett hitelezői igényt a kifogást tevőknek be kellett volna jelenteniük a felszámolóhoz. Amennyiben a felszámoló az engedményezési szerződést nem mondta volna fel, úgy egy - be nem jelentett - esetleges hitelező előnyben részesült volna a többi hitelezővel szemben, ha a követelés a lízingbe adóval szemben eredményesen érvényesíthető. Kérte a kifogás elutasítását arra hivatkozással, hogy a felszámoló a Cstv. 54. §-ában foglalt követelményeket betartva járt el.
Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította. Megállapította, hogy a felszámoló nem megtámadta az engedményezési szerződést, hanem a szándéka annak felmondására irányult. Kifejtette, hogy a Cstv. 47. § (1) bekezdése alapján a felszámoló jogosult a szerződések felmondására, a Cstv. 34. § (1)-(2) bekezdése szerint a vagyon feletti rendelkezést is átveszi. Utalt arra, a felmondást nem teszi jogszerűtlenné az, hogy a felszámolót milyen indok vezette, amikor nyilatkozatát megtette. Az adós által kötött szerződések felmondása vagy hatályban tartása a felszámoló Cstv.-ben biztosított joga. Az engedményezési szerződés alapján az adós vagyona csökkent, s ez volt a felszámoló felmondásának az oka még akkor is, ha a kifogást tevőknek - nem vitatottan - fedezetelvonó szándéka nem volt. Kifejtette a Ptk. 321. § (1) bekezdésére, 319. § (2) bekezdésére, valamint a Ptk. 328. § (1) bekezdésére hivatkozással, hogy a felmondás a jövőre nézve szünteti meg a szerződést, de a felek már teljesítették egymás felé a szerződésből eredő szolgáltatásaikat. Végül megállapította, hogy a felszámolót a felmondás joga megillette, ezért a kifogásolók által támadott nyilatkozata nem törvénysértő.
A kifogást benyújtók fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Helytállónak találta az elsőfokú bíróság álláspontját arra vonatkozóan, hogy a felmondással a felszámoló jogszabályt nem sértett, mert erre a Cstv. 47. § (1) bekezdése alapján joga van. Megállapította, hogy nem a jelen kifogásolási eljárás keretei közé tartozik annak eldöntése, hogy a felmondás milyen joghatással jár, hogy az engedményes a követelését miként és ki ellen érvényesíti és igénye mennyiben tekinthető megalapozottnak. Miután a kifogást előterjesztők már peres eljárást indítottak a lízingbeadóval szemben, a másodfokú bíróság álláspontja szerint a felszámoló felmondásának jogkövetkezményéről majd a keresetet elbíráló bíróságnak kell döntenie. Erre tekintettel az anyagi jogi jogkövetkezményeket taglaló (a Ptk. rendelkezéseire hivatkozó) bekezdéseket az elsőfokú bíróság végzéséből mellőzte.
A jogerős végzéssel szemben a kifogást előterjesztők nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérték a jogerős másodfokú végzésnek - az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedő hatályú - hatályon kívül helyezését és a kifogásnak helyt adva a felszámoló intézkedésének megsemmisítését. Tartalmában állították a Cstv. 47. § (1) bekezdésének és a Ptk. 328. § (1) bekezdésének a megsértését.
Kifejtették, hogy a jogerős végzés tévesen ítélte meg az engedményezési szerződés felmondhatóságát, illetve azt, hogy az engedményezési szerződés teljesedésbe ment-e. Az engedményezés perfekt jogügylet, az engedményezési szerződés megkötésével átszáll a követelés az engedményesre, s ez kizárja az engedményezési szerződés felmondását. A felszámoló a még nem teljesített szerződést jogosult felmondani, miután azonban az engedményezési szerződés teljesedésbe ment, az nem mondható fel. (EBH 1999.124. BH 1993.446.)
A kifogással érintett eljárásban a követelés teljesítési céllal került engedményezésre. A felszámolónak figyelemmel kell lennie az anyagi jogszabályokra is, amikor a feladatát teljesíti, ezért a Ptk. szerint fel nem mondható szerződést a felszámoló sem mondhatja fel, mert ugyan a Cstv. 47. § (1) bekezdése valóban biztosít felmondási jogot a felszámolónak, ez nem írja felül a Ptk. 328. § (1) bekezdésében írtakat. Utaltak arra, hogy ha a felszámolónak az engedményezési szerződés érvényességével kapcsolatban lettek volna aggályai, akkor nem felmondania kellett volna a szerződést, hanem a Cstv. 40. §. (1) bekezdése alapján meg kellett volna támadnia azt.
Az adós nevében a felszámoló nem terjesztett elő felülvizsgálati ellenkérelmet.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős másodfokú végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 275. § (2) bekezdése alapján.
A felülvizsgálati kérelem alapján eldöntendő jogkérdés az, hogy bár a felszámoló részére a Cstv. biztosítja a szerződés felmondásának jogát, amennyiben a felszámoló felmondása egyéb anyagi jogszabályokkal ellentétes, a Cstv. 51. § (1) bekezdése szerinti kifogás alapján indult eljárásban vizsgálhatók-e a felszámoló bíróság által a felmondás anyagi jogi indokai, vizsgálható-e a felmondás tartalma, annak érvényessége.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a jogkérdés megválaszolásánál a Cstv. 47. § (1) bekezdésének rendelkezéseiből kell kiindulni. A Cstv. 47. § (1) bekezdése szerint a felszámoló jogosult az adós által kötött szerződéseket azonnali hatállyal felmondani, vagy ha a felek egyike sem teljesített szolgáltatást, a szerződéstől a felszámoló elállhat. A másik felet ennek folytán megillető követelés az elállás illetve a felmondás közlésétől számított 40 napon belül a felszámolónak való bejelentéssel érvényesíthető.
Ha a hitelező a felmondásból, elállásból eredő követelését bejelentette a felszámolási eljárásban a Cstv. 47. § (1) bekezdése alapján, az azt jelenti, hogy elfogadta a felmondást, elállást, annak már csak a jogkövetkezményei tekintetében van vita a felek között, tehát ilyen esetben nem merülhet fel a felmondás, elállás érvénytelenségének kérdése. Ha azonban az adóssal szerződő fél nem fogadja el a felszámoló felmondását, elállását - emiatt nem is jelenti be a hitelezői igényét -, úgy a felmondás érvényességének a megállapítása, az elállásból eredő jogkövetkezmények levonása iránt a felszámolónak kell a peres eljárást megindítania, mert ő kívánja érvényesíteni az adós jogát a szerződő féllel szemben.
Mindezekből következően a bíróság a jogerős végzésében helytállóan helyezkedett arra a jogi álláspontra, hogy amennyiben a felszámoló érvényesíteni kívánja az engedményezési szerződés felmondásának jogkövetkezményeit, annak tárgyában a peres eljárást lefolytató bíróságnak kell határozatot hoznia.
A kifejtett indokokra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős végzés a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sérti, ezért azt hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával. (Legf.Bír. Gfv.X.30.135/2011.)