adozona.hu
AVI 2012.7.80
AVI 2012.7.80
Becslési eljárás esetén az adózó bizonyítási körében minden kétely, bizonyítatlanság az adózó terhére esik [2003. évi XCII. tv. 109. § (3) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesi adózónál 2002-2005. évekre vonatkozóan személyi jövedelemadó adónemben folytatott ellenőrzést. Ennek eredményeként a felperes terhére 29 832 880 Ft forráshiányt, ennek alapján személyi jövedelemadó adónemben 11 261 739 Ft adókülönbözetet állapított meg, amely után 5 630 868 Ft adóbírság és 4 647 853 Ft késedelmi pótlék megfizetését írta elő.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Megállapította, h...
AVI 2012.7.80 Becslési eljárás esetén az adózó bizonyítási körében minden kétely, bizonyítatlanság az adózó terhére esik [2003. évi XCII. tv. 109. § (3) bek.]
Az elsőfokú adóhatóság a felperesi adózónál 2002-2005. évekre vonatkozóan személyi jövedelemadó adónemben folytatott ellenőrzést. Ennek eredményeként a felperes terhére 29 832 880 Ft forráshiányt, ennek alapján személyi jövedelemadó adónemben 11 261 739 Ft adókülönbözetet állapított meg, amely után 5 630 868 Ft adóbírság és 4 647 853 Ft késedelmi pótlék megfizetését írta elő.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Megállapította, hogy az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 109. § (3) bekezdése alapján a felperes a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést hitelt érdemlő adatokkal nem tudta igazolni. Nem fogadta el a felperesnek a B. Lászlóné, a német rokonoktól, továbbá az élettársától kapott kölcsönökre való hivatkozását.
A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát kérte, azzal, hogy az adóhatóság nem folytatott le megfelelő bizonyítási eljárást, a bizonyítékokat nem megfelelően mérlegelte.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Ítéletének indokolásában hivatkozott az Art. 109. § (3) bekezdésére, illetőleg 108. § (8) bekezdésére, amely alapján a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózónak kell hitelt érdemlő adatokkal igazolni. Az elévülési időt megelőzően szerzett vagyongyarapodás forrásának okirati bizonyítékairól rendelkezik az Art. 109. § (3) bekezdése, míg az Art. 108. § (8) bekezdése határozza meg a bizonyítási eljárás menetét, amennyiben az adózó az elévülési időn belüli ellenőrzéskor más adózót is érintő szerződéses kapcsolatra, vagy egyéb ügyletre hivatkozik.
Az elsőfokú bíróság megállapította, ahhoz, hogy a bizonyítékok hitelt érdemlő adatoknak bizonyulnak-e, az adóhatóságnak további bizonyítási eljárást kellett volna lefolytatnia az Art. 108. § (8) bekezdése alapján a kölcsönt nyújtó személyek vonatkozásában, illetve a német rokon esetében külföldi jogsegély útján. Ennek alapján bizonyítani lehetett volna, hogy ténylegesen volt-e lehetőség a megjelölt összegű kölcsönök biztosítására. Az adóhatóság azonban tényállás tisztázási kötelezettségét elmulasztotta, ezért a határozat érdemi felülvizsgálatra alkalmatlan.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetének elutasítását azzal, hogy a felperes által felajánlott bizonyítékok nem minősíthetők hitelt érdemlőnek. Az alperes jogosan utasíthatta el a felperes által benyújtott bizonyítékokat, a hitelt érdemlőség hiányára hivatkozással.
A felperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Art. 97. § (4) bekezdése alapján, az ellenőrzés során a tényállást az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani, kivéve, ha a törvény a bizonyítást az adózó kötelezettségévé teszi. Az Art. 109. §-a ehhez képest speciális eljárást szabályoz: Az (1) bekezdés szerint, ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját is becsléssel állapítja meg. Elsőként tehát az adóhatóságnak kell bizonyítania, hogy a becslési eljárás jogalapja fennáll. Ezt követően az Art. 108. § (6) és 109. § (3) bekezdései alapján a bizonyítási teher megfordul, és a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést, az adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja.
A Legfelsőbb Bíróság már több eseti döntésében vizsgálta a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérés esetén a felperes bizonyítási lehetőségét és kötelezettségét, és egyértelműen kifejtette, hogy eltérést, az adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja (EBH 2007/1654). A felperesnek tehát nem elegendő valamilyen bizonyítékot nyújtani, mely esetleg valószínűsíti, hogy rendelkezhetett az általa hivatkozott összeggel, megkaphatta a kölcsönt, ajándékot, amelyre hivatkozott, mert ennél magasabb fokú bizonyítási kötelezettséget ír elő az Art. 109. § (3) bekezdése a felperes terhére. E körben minden kétely, bizonyítatlanság az adózó terhére kell, hogy essen.
A fentieket figyelembe véve ugyanakkor az elsőfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy az adóhatósági eljárásban a tényállás teljes körű feltárására, a bizonyítási eljárás megfelelő lefolytatására nem került sor. Az adóhatóság érdemben nem vizsgálta a felperes kölcsönökre való hivatkozásait, a bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül utasította el azokat. Az adóhatóság sem tanúbizonyítás, sem megkeresett hatóság, sem kapcsolódó vizsgálat elrendelése útján nem vizsgálta, hogy a kölcsön végbe mehetett-e, ilyen hiányos tényállás mellett megalapozott döntést nem hozhatott volna.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.272/2008.)