adozona.hu
AVI 2012.7.76
AVI 2012.7.76
Az adó megfizetésére kötelezett az ellene indult eljárásban nem vitathatja az adóhatóság által adózó terhére rótt tartozás jogcímét, a végrehajtható okirat szerinti összegszerűségét (2003. évi XCII. tv. 35., 123. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az É. Kereskedelmi és Szolgáltató Bt.-t 2002. július 24-én jegyezték be a cégnyilvántartásba.
A társaság beltagja a felperes volt, kültagja S. István.
A felperes 2003. július 31-én tagsági jogviszonyát azonnali hatállyal felmondta, és felmondását a társaság kültagjával közölte.
A Cégbíróság végzésével felhívta a kültagot, hogy tegyen nyilatkozatot erre vonatkozóan. A kültag a felhívásnak nem tett eleget, ezért a Cégbíróság végzésével megállapította, hogy a cég 2003. október 24. napjával a ...
AVI 2012.7.76 Az adó megfizetésére kötelezett az ellene indult eljárásban nem vitathatja az adóhatóság által adózó terhére rótt tartozás jogcímét, a végrehajtható okirat szerinti összegszerűségét (2003. évi XCII. tv. 35., 123. §)
Az É. Kereskedelmi és Szolgáltató Bt.-t 2002. július 24-én jegyezték be a cégnyilvántartásba.A társaság beltagja a felperes volt, kültagja S. István.
A felperes 2003. július 31-én tagsági jogviszonyát azonnali hatállyal felmondta, és felmondását a társaság kültagjával közölte.
A Cégbíróság végzésével felhívta a kültagot, hogy tegyen nyilatkozatot erre vonatkozóan. A kültag a felhívásnak nem tett eleget, ezért a Cégbíróság végzésével megállapította, hogy a cég 2003. október 24. napjával a felperes beltag tagsági viszonya 2003. július 23. napjával megszűnt. Egyidejűleg elrendelték a cég végelszámolását. A végelszámoló bejelentése alapján a 2005. szeptember 6-án kelt végzésével a megyei bíróság az É. Bt. felszámolási eljárását egyszerűsített módon befejezetté nyilvántartotta, a Bt.-t megszüntette és elrendelte a cégjegyzékből való törlését.
Az elsőfokú adóhatóság ellenőrzést rendelt el az É. Bt.-nél, valamennyi adóra, és költségvetési támogatásra.
Az ellenőrzés eredményeként meghozott 2004. augusztus 22-i határozatával az É. Bt. terhére 392 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, mely után 196 000 Ft adóbírságot és 67 000 Ft késedelmi pótlékot is kiszabott.
Ezt követően az elsőfokú adóhatóság 2007. április 25-én kelt határozatával a felperest, mint a felszámolással megszűnt É. Bt. volt beltagját, kötelezte összesen 727 000 Ft nyilvántartott adótartozás megfizetésére.
A határozatát az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény, (a továbbiakban: Art.) 35. § (2) bekezdés f) pontjára alapította, valamint utalt a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) 54. § (1) bekezdésére, 55. § (2) bekezdésére, 56. § (1) bekezdésére és 90. § (1) bekezdésére.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság, 2007. július 12-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint, mivel az É. Bt.-ben a tagsági viszony a 2003. július 23-ával megszűnt, ettől az időponttól kezdődően az É. Bt.-vel semmilyen kapcsolatban nem állt, adófizetési kötelezettség nem terhelte.
Az alperes kérte a kereset elutasítását és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az É. Bt. beltagja a felperes volt, akinek a tagsági viszonya a cégiratok, a cégbejegyzésbe történő bejegyzés alapján 2002. július 24-től 2005. november 8-ig állt fenn.
A felperes 2003. július 23-val megszűnő tagsági viszonya csak a felek viszonyában volt hatályos, a harmadik személy irányában csak akkor, ha a változás a cégnyilvántartásba is átvezetésre került. Ennek alapján a felperes tagsági viszonya a cég törléséig folyamatosan fennállt, ezért az É. Bt. tartozásáért való felelőssége a hivatkozott Art. szabályai alapján - mint mögöttes felelősnek - megállapítható volt. Az É. Bt. felszámolása alatt a felszámoló részére kézbesítésre kerültek a határozatok, az ellen jogorvoslattal nem élt, így annak összegszerűségét sem lehet már utóbb vitatni.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, és a kereseti kérelmének megfelelő döntés meghozatalát.
A felperes fenntartotta azt a jogi álláspontját, hogy a Bt. megszüntetésére és a felszámolás elrendelésére abban az időszakban került sor, amikor a felperes már nem volt beltag. Ebből következően semmiképpen sem tartozhat felelősséggel az adóbírság megállapításáért, hiszen ezt olyan okból szabták ki, amely a felperes beltagsági viszonyának megszűnése után keletkezett, egyébként ezen túlmenően a társasági törvény 104. § (1) bekezdésének sérelmét jelenti, amennyiben évekig fennáll a cég tartozásáért való felelősség az azonnali hatályú felmondást követően is.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A nem vitás tényállás szerint a felperes beltagi jogviszonyának törlésére a cégbírósági nyilvántartásba bejegyzett adatok szerint 2005. november 8-án került sor.
Az adóhatóság, mint úgynevezett "harmadik személy", e bejegyzés figyelembevételével volt köteles eljárni.
Az Art. 54. § (1) bekezdés a) pontja alapján az adóhatóságnak kötelessége a vállalkozónál ellenőrzést folytatni, ha felszámolását (végelszámolását) rendelték el.
Ennek alapján folytatta le az É. Bt.-nél az ellenőrzést, és hozta meg azt a 2004. augusztus 22-én kelt határozatát, amellyel a társaság terhére adóhiánynak minősülő adókülönbözetet, az adóhiány után pedig adóbírságot és késedelmi pótlékot szabott ki. Ez ellen a határozat ellen az É. Bt. felszámolója jogorvoslati kérelmet nem terjesztett elő. Az Art. 35. § (1) bekezdés f) pontja alapján a felperes az adó megfizetésére kötelezett úgynevezett mögöttes felelős személy, aki a gazdasági társaság adótartozásáért helytállni köteles. Az adómegfizetésre kötelező határozatok tekintetében a jogalapot az teremti meg, és határolja be, hogy az adózó az esedékes adót nem fizette meg és azt tőle nem lehet behajtani. Az adó megfizetésére kötelezett tehát az adózási folyamat utolsó szakaszában lép be az anyagi jogi szabályok által meghatározott feltételek mellett az eredeti kötelezett, az adózó helyébe. Az Art. 35. § (2) bekezdése szerinti határozat az Art. 123. § szerinti szabályozásból is következően nem az adózó, hanem az adó megfizetésre kötelezett személy jogát vagy kötelezettségét érintő közjogi aktus érdemi döntés közigazgatási határozat. Ennél fogva az Art. 35. § (2) bekezdésére alapított határozatok elleni jogorvoslat során nem az adózóval, hanem az adó megfizetésére kötelezettel szemben hozott határozatok jogszerűsége bírálható felül. A pénzügyi jogi jogviszonyra és az ebből eredő jogviták elbírálására vonatkozó anyagi és eljárási szabályok nem adnak lehetőséget arra, hogy az adó megfizetésére kötelezett személy az adózó ellen indult eljárásokban félként eljárjon, vagy az adózóval szemben hozott határozatot utóbb vitássá tegye. Az Art. 14. § (3) bekezdése alapján is a felszámolási eljárás során az adózót a felszámoló képviseli.
Így ebből következően az adó megfizetésére kötelezett az ellene indult hatósági eljárásban nem vitathatja az adóhatóság által adózó terhére írt tartozás jogcímét a végrehajtható okirat szerinti összegszerűségét.
Mindebből következik, hogy az adóhatóság és az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a felperes fizetési kötelezettségét.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.305/2008.)