adozona.hu
BH+ 2012.8.347
BH+ 2012.8.347
A kezes sortartási kifogása nem megalapozott, ha a főkötelezettel szembeni felszámolási eljárás még nem fejeződött be jogerősen, de megállapítható, hogy a hitelezői igény részbeni kielégítése sem lehetséges [Ptk. 274. § (1) bek., 296. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes jogelődje, az S. Zrt. mint megrendelő, valamint a felperes mint vállalkozó között 2006. november 24-én és 2006. december 10-én vállalkozási szerződések jöttek létre. Az alperes jogelődje a felperesnek járó vállalkozói díjjal szemben 4 275 000 Ft erejéig beszámítással élt. A beszámítást az Y. Kft.-vel megkötött, 2007. január 24-ei alvállalkozói szerződés 4.8. pontjára alapította, mely szerint jelen per felperese kezességet vállal az elvégzett munka Y. Kft. általi kifizetésére.
A fe...
BH+ 2012.8.347 A kezes sortartási kifogása nem megalapozott, ha a főkötelezettel szembeni felszámolási eljárás még nem fejeződött be jogerősen, de megállapítható, hogy a hitelezői igény részbeni kielégítése sem lehetséges [Ptk. 274. § (1) bek., 296. § (1) bek.].
Az alperes jogelődje, az S. Zrt. mint megrendelő, valamint a felperes mint vállalkozó között 2006. november 24-én és 2006. december 10-én vállalkozási szerződések jöttek létre. Az alperes jogelődje a felperesnek járó vállalkozói díjjal szemben 4 275 000 Ft erejéig beszámítással élt. A beszámítást az Y. Kft.-vel megkötött, 2007. január 24-ei alvállalkozói szerződés 4.8. pontjára alapította, mely szerint jelen per felperese kezességet vállal az elvégzett munka Y. Kft. általi kifizetésére.A felperes 2007. január 29-ei keltezéssel az alperes jogelődjéhez intézetten kezességvállalási nyilatkozatot tett, mely szerint az Y. Kft.-nek az s.-i palackozó előregyártott vasbeton vázszerkezetének gyártási, szállítási és szerelési munkálatainak elvégzésére, valamint pénzügyi kifizetéseire kezességet vállal. A nyilatkozatot az alperes jogelődje és az Y. Kft. között 2007. január 29-én létrejött szerződés alapján tette a felperes.
Az Y. Kft. fizetésképtelenségét a bíróság 2009. január 22-én meghozott végzésével állapította meg, s rendelte el felszámolását. A bíróság felszámolóként a T. Zrt.-t rendelte ki. A felszámolás kezdő időpontja 2009. március 9-e. A felszámoló által 2010. március 9-ei fordulónappal elkészített közbenső mérleg szerint az adós az L.L. nevű vevővel 14 105 000 Ft követelést tart nyilván, melyet a bizonytalan megtérülés miatt 10%-os értéken szerepeltetett a bíróság által jogerősen jóváhagyott közbenső mérlegben. A felszámoló 2009. augusztus 10-én olyan nyilatkozatot adott ki, miszerint követelés megtérülésére fedezet nem várható. A bíróság 2011. április 13-án meghozott - a jelen perbeli jogerős ítélet meghozatalakor még jogerőre nem emelkedett -, a felszámolási eljárás befejezéséről és az adós megszüntetéséről rendelkező végzése szerint a bíróság megállapította, adósi vagyon hiányában a hitelezői igények kielégítése nem lehetséges.
A felperes kereseti kérelmében arra kérte a bíróságot, kötelezze az alperest 4 275 000 Ft, ez összeg vonatkozásában 2009. június 18-tól a kifizetés napjáig terjedő időre járó törvényes mértékű kamat és perköltségei megfizetésére. Utalt arra, az alperes követelése az Y. Kft. "f.a."-val szemben nem behajthatatlan, a Kft.-vel szembeni felszámolás nem fejeződött be jogerősen. Miután egyszerű sortartó kezességről van szó, ennek alapján a felperes kezesként a teljesítést megtagadhatja.
Az alperes ezt az érvelést vitatva a kereset elutasítását és a felperes perköltségeiben való marasztalását kérte. Úgy ítélte meg, követelése érvényesítésére az Y. Kft. "f.a."-val szemben reálisan nincs mód, az a főkötelezettel szemben behajthatatlan. Álláspontja szerint beszámítási kifogása alapos, mert követelése a felperessel szemben egynemű és lejárt; ezt nem érinti, hogy az alapjogviszonytól eltérő jogviszonyból származik. Utalt arra is, a kezesi mögöttes felelősséget megalapozó nyilatkozat a Pp. 196. § (1) bekezdésének b) pontja szerint teljes bizonyító erejű magánokiratnak minősül.
A városi bíróság a 2010. október 28-án meghozott, majd a 2011. május 19-ei keltű 26. sorszámú kiegészítő ítélettel kiegészített ítéletével a keresetet elutasította, a felperest az alperes részére perköltség, míg az államnak a feljegyzett illeték megfizetésére kötelezte. A bíróság álláspontja szerint az Y. Kft. "f.a." teljesítéséért a felperes sortartó kezességet vállalt, melyet teljes bizonyító erejű magánokiratban foglalt nyilatkozatával tett meg. Az alperes követelésének behajthatatlansága - tekintettel a felszámoló behajthatatlansági nyilatkozatára -, valamint a bíróság közbenső mérleget jóváhagyó végzésére - aggálytalanul megállapítható; a behajthatatlanság megállapításához nem szükséges a felszámolási eljárás jogerős befejezése.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság, mint másodfokú bíróság 2011. szeptember 5-én meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, s az alperest a kereseti kérelemnek megfelelően 4 275 000 Ft és annak törvényes kamata megfizetésére kötelezte. Hangsúlyozta, a behajthatatlansági nyilatkozatnak elsősorban számviteli rendeltetése van, jelen perben az csak a per további adataival összevetve értékelhető bizonyítékként. A megyei bíróság megítélése szerint az Y. Kft. "f.a."-val szembeni követelés tekintetében a behajthatatlanság nem állapítható meg, tekintve, hogy a felszámolási eljárás azért nem fejeződött be, mert vitás, az adósnak van-e követelése, az mennyiben behajtható, illetve a felszámoló maradéktalanul eleget tett-e ezzel kapcsolatos kötelezettségének. Ebből az is következik, hogy az alperesnek nincs a felperessel szemben beszámítható és lejárt követelése, ezért a nem vitás felperesi igényt teljesítenie kell.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását, továbbá a felperes perköltségben marasztalását kérte. Hivatkozott arra, nem vitatottan, a felperes az Y. Kft. főkötelezettnek a 2007. január 24-ei alvállalkozói szerződésen alapuló pénzügyi kifizetéseire kezességet vállalt. Az Y. Kft. az alperes jogelődjével kötött vállalkozási szerződés alapján az alperest megillető vállalkozói díjból 11 800 000 Ft-ot nem fizetett meg az alperes részére, melyre tekintettel ez összeg és késedelmi kamata vonatkozásában hitelezői igényét a felszámolási eljárásban bejelentette, a felszámoló azokat, "f" és "g" kategóriába sorolt igényként nyilvántartásba vette, az adósnak az alperes felé fennálló tartozását elismerte, 2009. augusztus 10-én pedig kiadta a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 3. § (4) bekezdés 10.c alpontján alapuló behajthatatlansági nyilatkozatot. Már a 2010. március 9-ei felszámolási közbenső mérleghez fűzött szöveges jelentés tartalmazta, hogy az adós társaság nem rendelkezik felosztható vagyonnal, a felszámoló vagyonfelosztási javaslatot ezért nem készített. Az L. L. társasággal szembeni követelés az Y. Kft. "f.a." bankszámlájára már korábban megérkezett; ezt a megállapítást támasztotta alá a bíróságnak az adóst első fokon megszüntető végzése. A felszámoló közölte, az L. L. 2007-ben igazolhatóan teljesített, ez azonban az adós könyvelésében nem szerepel. Az alperes szerint egyértelmű, az adósnak sem vagyona, sem harmadik személlyel szembeni követelése nincs. Az alperes értelmezése szerint a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 3. § (4) bekezdésének 10.c alpontja szerint kiadott behajthatatlansági nyilatkozat a bíróságot köti, az ezzel ellentétes rendelkezés jogszabálysértő. A másodfokú ítélet a Ptk. 274. § (1) bekezdésébe és 296. §-ába is ütközik. Miután követelése az Y. Kft. "f.a." adóstól behajthatatlan, a felperes köteles részére teljesíteni, illetőleg követelését vele szemben beszámíthatja.
Az alperes álláspontja szerint a másodfokú ítéletben megállapított tényállás súlyosan iratellenes, ekként a Pp. 221. § (1) bekezdésébe ütközik. A felszámolási ügy iratai alapján ugyanis kétség nélkül megállapítható, hogy az L. L. az adós részére teljesített. A felperes semmivel nem bizonyította, hogy az Y. Kft. "f.a."-nak az L. L. szemben be nem hajtott követelése volna.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte. Utalt arra, a jogerős ítélet felülvizsgálata kizárólag az annak meghozataláig bekövetkezett és jogerős ítélettel elbírált tényekre vonatkozhat. Úgy vélte, a bíróság mérlegelése körébe tartozó kérdés nem vizsgálható, nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. Az Y. Kft. "f.a."-val szembeni felszámolási eljárás a másodfokú ítélet meghozataláig jogerősen nem zárult le, ezáltal minden kétséget kizáró bizonyíték a behajthatatlanság tárgyában nem állt rendelkezésre. Az adós felszámolási eljárásában az alperes nyilvántartott hitelezőként szerepelt, rá nézve a behajthatatlanságra vonatkozó törvényi feltételek egyébként sem teljesültek. Emiatt kezesként alappal emelt sorttartási kifogást. A felszámoló 2009. augusztus 10-ei nyilatkozata jogi értelemben nem minősülhet behajthatatlansági nyilatkozatnak, mert a másodfokú ítélet meghozataláig volt reális esély az alperes követelése részben, vagy egészben való megtérülésére a felszámolási eljárás során. Az alperes nem bizonyította, hogy az Y. Kft. "f.a."-val szembeni követelését behajthatatlan követelésként kezeli, s könyveiből kivezette. E követelést az adós könyveiből sem vezették ki. Miután a másodfokú ítélet meghozataláig az alperes igénye jogilag a főkötelezettel szemben behajtható volt, ezért a másodfokú bíróság ítélete megfelel a jogszabályoknak. Hivatkozott arra is, hogy beszámításra kizárólag azonos jogalanyok között létrejött jogviszonyokból eredő kölcsönös követelések alkalmasak; ebben az esetben az Y. Kft. "f.a." felé fennálló követelés behajthatatlanságának jogerős megállapításáig az alperes érvényesen beszámítási kifogást nem tehetett volna.
A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálva azt állapította meg, hogy az a felhozott okokból jogszabálysértő.
Az eljárt bíróságoknak abban kellett állást foglalniuk, hogy az alperes főkötelezettel szembeni követelése behajtható volt-e, a felperes alappal támasztott-e sortartási kifogást. A Pp. 164. § (1) bekezdésének rendelkezése folytán a főkötelezettel szembeni követelés behajthatatlanságát az alperesnek kellett igazolnia.
A Legfelsőbb Bíróság, illetve a Kúria következetes gyakorlata szerint nem lehet elvi éllel, egységesen meghatározni, valamely hitelező mikortól van abban a helyzetben, hogy megállapíthassa, az adós vagyona követelését nem fedezi, igényének az adóssal szembeni érvényesíthetetlensége mikor válik bizonyossá (BH 2005.327., BH 2009.84.). A behajthatatlanság tényének megállapíthatósága tényállásfüggő, azonban az adós vagyoni helyzetének ismeretében nem feltétel a felszámolási eljárás jogerős befejezése.
A Kúria nem fogadta el a másodfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy az adott tényállás mellett a rendelkezésre álló okiratok, bizonyítékok alapján az adós elleni egyszerűsített felszámolási eljárás befejezését az adós megszüntetését elrendelő elsőfokú bíróság által hozott végzés jogerőre emelkedése előtt nem állapítható meg, hogy az adós vagyona az alperes követelését nem fedezi.
A Kúria megítélése szerint a felszámoló által 2009. augusztus 10-én kiadott, a behajthatatlanságot igazoló nyilatkozat a behajthatatlanság tényének igazolására önmagában nem elegendő. Ugyanakkor az más, a jelen eljárásban rendelkezésre álló dokumentumokkal, bírósági döntésekkel együtt értékelendő. Ilyen dokumentum a 2010. március 9-ei fordulónappal elkészített közbenső mérleghez fűzött felszámolói szöveges jelentés, mely rögzíti, miszerint az Y. Kft. "f.a." volt ügyvezetőjének nyilatkozata alapján 14 105 000 Ft-nak megfelelő euro összeg az adós bankszámlájára megérkezett, függetlenül attól, hogy a könyvelési anyagban ezt nem tüntették fel. A felszámoló felosztható vagyon hiányában vagyonfelosztási javaslatot már ekkor sem készített. A fenti előadást a bíróság jogerős végzésében elfogadta, a közbenső mérleget jóváhagyta. A másodfokú eljárásban már rendelkezésére állt a bíróság végzése, mely tartalmazza, a közbenső mérleg jóváhagyása óta eltelt időszakban az adós volt ügyvezetője a felszámoló rendelkezésére bocsátotta azokat a bankszámla kivonatokat, amelyek alapján megállapítható volt a L. L. 2007. évi teljesítése. A fenti okiratok alapján az alperesnek a más vagyonnal nem rendelkező főkötelezett elleni igénye egyértelműen megállapíthatóan behajthatatlanná vált, így a felperes sortartási kifogása nem volt megalapozott.
A fentiekből következően az alperesnek a kezes felperessel szemben egynemű és lejárt követelése állt fenn, melyet a Ptk. 296. § (1) bekezdése szerint tartozásába alappal számította be.
A Kúria rögzíti, hogy a felülvizsgálati eljárásban bizonyítási eljárás lefolytatásának nincs helye, a felülvizsgálati eljárásban csatolt új bizonyítékokat, ezért döntése meghozatala során nem vette és nem is vehette figyelembe.
Mindezekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdésére hivatkozással a jogszabálysértő másodfokú határozatot hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Kúria Gfv.IX.30.385/2011.)