EH 2012.08.M7

A munkaképesség-csökkenés és az egészségkárosodás egyaránt az egészség romlását, kedvezőtlen változását jelölő fogalom, ezért az erre vonatkozó szakmai szabályok, szempontok alapján egymással összevethetők, és meghatározható, hogy meghatározott mértékű munkaképesség-csökkenés milyen mértékű egészségkárosodásnak felel meg. Így az egészségkárosodás bekövetkezésének időpontja értelemszerűen a munkaképesség-csökkenés keletkezésének időpontja is lehet [387/2007. (XII. 23.) Korm. r. 5. § (1) bek.].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes 2009. január 22-én rendszeres szociális járadék iránt előterjesztett kérelmét az alperes nyugdíjbiztosítási igazgatóság határozatával elutasította azzal az indokolással, hogy a 2002. március. 1-jétől fennálló egészségkárosodása nem keresőtevékenység folytatásának időtartama alatt keletkezett. Az alperes igazgatója határozatával felperes fellebbezését elutasította, az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozat indokolásában megállapította, hogy felperes a 2002. március 1-jétől ...

EH 2012.08.M7 A munkaképesség-csökkenés és az egészségkárosodás egyaránt az egészség romlását, kedvezőtlen változását jelölő fogalom, ezért az erre vonatkozó szakmai szabályok, szempontok alapján egymással összevethetők, és meghatározható, hogy meghatározott mértékű munkaképesség-csökkenés milyen mértékű egészségkárosodásnak felel meg. Így az egészségkárosodás bekövetkezésének időpontja értelemszerűen a munkaképesség-csökkenés keletkezésének időpontja is lehet [387/2007. (XII. 23.) Korm. r. 5. § (1) bek.].
A felperes 2009. január 22-én rendszeres szociális járadék iránt előterjesztett kérelmét az alperes nyugdíjbiztosítási igazgatóság határozatával elutasította azzal az indokolással, hogy a 2002. március. 1-jétől fennálló egészségkárosodása nem keresőtevékenység folytatásának időtartama alatt keletkezett. Az alperes igazgatója határozatával felperes fellebbezését elutasította, az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozat indokolásában megállapította, hogy felperes a 2002. március 1-jétől véleményezett munkaképesség-csökkenése bekövetkezésének időpontjában keresőtevékenységet nem folytatott, gyermeknevelési támogatásban részesült.
A felperes a keresetében a határozatok megváltoztatását, a rendszeres szociális járadékra való jogosultsága megállapítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a 2008. november 26-ától véleményezett 43%-os egészségkárosodása idején munkaviszonyban állt.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes igazgatójának határozatát az alperes elsőfokú határozatára is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. A megállapított tényállás szerint a felperes 2002. március 1-jétől 100%-os, 2005. november 19-től 67%-os munkaképesség-csökkenés, 2008. január 1-jétől 50%-os egészségkárosodás alapján 2002. május 1-je és 2009. január 31-e között rokkantsági nyugdíjban részesült. Az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet (ORSZI) I. fokú bizottsága felperes egészségkárosodását 2008. november 26-ától 43%-ra, a II. fokú bizottság 40%-ra véleményezte. A felperes 2006. augusztus 8-ától 2009. június 30-áig folyamatosan munkaviszonyban állt.
A bíróság e tényállás jogi indokolásánál abból indult ki, hogy az egészségkárosodott személyek szociális járadékairól szóló 387/2007. (XII. 23.) Korm. rendelet (továbbiakban: R.) visszamenőleges hatállyal nem alkalmazható, az e rendeletben előírt egészségkárosodás és a korábbi szabályokban szereplő munkaképesség-csökkenés nem azonosítható egymással. Mivel a felperes rendszeres szociális járadékra jogosító, legalább 40%-os egészségkárosodása a fennállt keresőtevékenység időtartama alatt keletkezett, a támadott társadalombiztosítási határozatok jogszabálysértően utasították el felperes igényét a munkaképesség-csökkenés bekövetkezésének időpontja alapján.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetet elutasító határozat hozatalát kérte az R. 5. § (1) bekezdése téves értelmezésén alapuló jogszabálysértésre hivatkozva. A felperes korábbi keletű és folyamatosan fennálló egészségromlása a jogosultsága elbírálásánál nem hagyható figyelmen kívül, a rendelet az egészségkárosodás keletkezésének időpontját rendeli vizsgálni, ez 2008. január 1-je előtti időpont is lehet.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az R. 5. § (1) bekezdése a rendszeres szociális járadékra való jogosultság elsődleges feltételeként írja elő, hogy erre az ellátásra az a személy jogosult, akinek legalább 40%-os mértékű egészségkárosodása a keresőtevékenység folytatásának időtartama alatt keletkezett.
A jogszabály e jogosultsági feltétel tekintetében időbeli korlátozást nem tartalmaz, tehát ebből a szempontból bármely időpontban, azaz a rendelet hatályba lépése előtt fennállt keresőtevékenység idején bekövetkezett egészségromlás is megalapozhatja a járadékra való jogosultságot.
A 2008. január 1-jével hatályba lépett jogszabály-változások a korábbi "munkaképesség-csökkenés" helyett az "egészségkárosodás" fogalmát vezették be [pl. 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 36/A. §, 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 57. §, 2007. évi LXXXIV. törvény 1. §]. Az előbbi régi és új fogalom egyaránt az érintett személy egészségének romlását, kedvezőtlen változását jelöli, ezért az erre vonatkozó szakmai szabályok, szempontok alapján egymással összevethetők, vagyis meghatározható, hogy adott mértékű munkaképesség-csökkenés milyen mértékű egészségkárosodásnak felel meg. Így a szociális járadékra való jogosultság feltételeinek vizsgálatánál is az egészségkárosodás bekövetkezése időpontja értelemszerűen a munkaképesség-csökkenés keletkezésének időpontja is lehet.
Mindezek figyelembevételével megállapítható, hogy a jogerős ítélet téves jogértelmezéssel tekintette visszamenőleges hatályú alkalmazásnak a jogosultság elbírálásánál irányadó tények megállapítását, amennyiben azok az R.a> hatályba lépése előtti időpontra estek.
Az irányadó, nem vitatott tényállás szerint a felperes munkaképesség-csökkenése/egészségkárosodása 2002. március 1-jétől folyamatosan fennállt, kezdetben 100%, majd 67%, illetve a perbeli igényérvényesítés idején 40% mértékben. Tekintettel arra, hogy a többen a kevesebb benne foglaltatik, az egészségkárosodás bekövetkezésének időpontja megállapításánál kizárólag a legutóbbi, legalacsonyabb mértékű egészségkárosodás véleményezésének időpontját a jogerős ítélet az R. 5. § (1) bekezdése megsértésével vette figyelembe.
Mivel a perben az nem képezte vita tárgyát, hogy felperes 2002. március 1-jén keresőtevékenységet nem folytatott, a támadott társadalombiztosítási határozatok az akkor bekövetkezett egészségkárosodásra tekintettel a járadékra való jogosultság hiányát jogszabálysértés nélkül állapították meg.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a keresetet elutasította a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján.
(Legf. Bír. Mfv. III.10.183/2010.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.