adozona.hu
BH 2012.8.206
BH 2012.8.206
A belső fuvarozásra vonatkozó vámjogszabályok megsértése [1992. évi LXXIV. tv. 28. §, 46. §, 2454/1993. EGK 558. §, 2913/1992. EGK 204. §, 214. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az osztrák vámhatóság járőrei 2009. július 10-én vámellenőrzés keretében megállapították, hogy a felperes tehergépkocsival és a pótkocsival - a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK Tanácsi rendelet (továbbiakban: Vámkódex) végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, a Bizottság 2454/93/EGK rendelete (továbbiakban: Vhr.) 555. Cikk (1) bekezdés c) pontja szerint - belső forgalomban végzett fuvarozást Magyarországról Ausztriába. A tehergépkocsi osztrák-szerb, il...
BH 2012.8.206 A belső fuvarozásra vonatkozó vámjogszabályok megsértése [1992. évi LXXIV. tv. 28. §, 46. §, 2454/1993/EGK rendelet 558. cikk, 2913/1992/EGK rendelet 204. cikk, 214. cikk]
Az osztrák vámhatóság járőrei 2009. július 10-én vámellenőrzés keretében megállapították, hogy a felperes tehergépkocsival és a pótkocsival - a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK Tanácsi rendelet (továbbiakban: Vámkódex) végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, a Bizottság 2454/93/EGK rendelete (továbbiakban: Vhr.) 555. Cikk (1) bekezdés c) pontja szerint - belső forgalomban végzett fuvarozást Magyarországról Ausztriába. A tehergépkocsi osztrák-szerb, illetőleg magyar-szerb fuvarozási engedéllyel rendelkezett, amely belső fuvarozásra nem jogosít fel, ezért a járművekre vámtartozás keletkezett a Vámkódex 204. Cikk (1) bekezdése alapján.Az elsőfokú vámhivatal határozatával a felperest 378 139 Ft vám, és 855 152 Ft általános forgalmi adó megfizetésére kötelezte. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Hivatkozott a Vámkódex 214. Cikk (1)-(2) bekezdésére, 215. Cikk (1) bekezdésére, valamint az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 10. §-ára, 28. § (2) és (4) bekezdésére, 46. § (2) bekezdés e) pontjára.
A felperes módosított keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte azzal, hogy járművei "ideiglenes behozatal teljes vámmentességgel" vámjogi sorssal kerültek az Európai Unió vámterületére. Ezt a beléptető vámhivatal alakiság és formaiság nélkül engedélyezte. A vámhatóság a vámtartozásról és az ezzel együtt járó szabad forgalomba hozatalról szóló határozatának meghozatala előtt azonban nem rendelkezett külön határozattal ezen vámjogi sors visszavonásáról. Jogsértőnek ítélte azt is, hogy a vámtartozást kiszabó határozatát a vámhatóság a járműszerelvény végleges kiléptetését követően hozta meg és közölte.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítélete meghozatalakor figyelembe vette a perben meghallgatott Sz. Z. igazságügyi vámszakértő nyilatkozatát is. Megállapította, hogy a felperes a bilaterális engedélyek ellenére a Vhr. 555. Cikk (1) bekezdés c) pontja szerinti belső forgalomban való áruszállítást végzett. A járműszerelvény behozatala ideiglenes behozatallal történt, azonban a Vámkódex 204. Cikk (1) bekezdés b) pontja alapján a belső forgalomban való áruszállítással visszamenőlegesen vámtartozása keletkezett a felperesnek. A felperes ugyanis a Vhr. 558. Cikk (1) bekezdés c) pontjának első fordulatában írt vámmentességi feltételt megszegte, a járműszerelvény nem kizárólag a Közösség vámterületén kívül kezdődő vagy végződő szállításra használta.
A Vámkódex és a Vhr. szabályozásából nem következik, hogy rendelkezni kellene a teljes vámmentességgel való ideiglenes behozatal visszavonásáról. Az elsőfokú bíróság nem látta relevánsnak azt a tényt sem, hogy a járműszerelvény a vámteher kiszabása előtt a Közösség területét már elhagyta. A felperes vámtartozása a behozatalra visszamenőleg keletkezett, így érdektelen, hogy a járműszerelvény a vámtartozás kiszabásakor már elhagyta a Közösség területét.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítélete ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet azzal, hogy a jogerős ítélet megsértette a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 50. § (1) bekezdését, mivel a döntéshozatalhoz szükséges tényállást nem tisztázta és a nem tisztázott és tévesen megállapított tényállásra támaszkodva hozta meg határozatát.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 270. § (2) bekezdése alapján a fél a jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozással kérheti a Legfelsőbb Bíróságtól. A jogszabálysértésre való hivatkozás vonatkozhat mind anyagi, mind eljárási jogszabálysértésre, de utóbbinak a Pp. 275. § (3) bekezdése értelmében az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással kell lennie. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A felperes felülvizsgálati kérelmében a Ket. 50. § (1) bekezdésének megsértésére hivatkozott.
A Ket. 50. § (1) bekezdése értelmében a hatóság köteles a döntéshozatalhoz szükséges tényállást tisztázni. Amennyiben ehhez nem elegendőek a rendelkezésre álló adatok, hivatalból vagy kérelemre bizonyítási eljárást folytat le. A Ket. 50. § (1) bekezdése tehát a hatóság, a perbeli esetben a vámhatóság tényállás tisztázási kötelezettségét fogalmazza meg, a közigazgatási perben ítélkező elsőfokú bíróságnak a Ket. 50. § (1) bekezdése alapján nem áll fenn tényállás tisztázási kötelezettsége. A bíróság eljárására nem a Ket., hanem a Pp.</a> rendelkezései irányadóak. A felperes felülvizsgálati kérelme legfeljebb oly módon értelmezhető, hogy az alperes megsértette tényállás tisztázási kötelezettségét, és ezt a jogszabálysértést az elsőfokú bíróság jogszabálysértően nem vette figyelembe, illetve maga sem tett eleget a Pp. 221. § (1) bekezdésére tekintettel tényállás megállapítási kötelezettségének.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint mind az elsőfokú bíróság, mind az alperes az ügy eldöntése szempontjából lényeges körülményeket feltárta, amelyeket a megállapított tényállás tartalmaz. A perben ügydöntő volt, hogy a felperes csak bilaterális engedélyekkel rendelkezett, ezek azonban nem jogosították fel belső fuvarozásra. Mivel a felperes az eredetileg fennálló vámmentesség feltételeit [Vhr. 558. Cikk (1) bekezdés c) pontja] megsértette, a belső forgalomban való áruszállítással visszamenőlegesen a Vámkódex 204. Cikk (1) bekezdés b) pontja alapján vámtartozása keletkezett.
Ugyancsak helytállóan mutatott rá az elsőfokú bíróság arra, hogy a vámteher kiszabása előtt nem kellett visszavonni az ideiglenes behozatal engedélyezését (mely írásbeliség nélküli volt), illetve a felperes vámtartozása szempontjából érdektelen körülmény, hogy időközben a járműszerelvény elhagyta a Közösség területét. Ez nem mentesítette a felperest az alól, hogy engedély nélkül belső fuvarozást végzett.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.463/2010.)