adozona.hu
EH 2012.07.G5
EH 2012.07.G5
I. A közhiteles nyilvántartásba bejegyzendő adatok tekintetében - mint amilyen a perbeli esetben a tagváltozás - az adatváltozást eredményező szerződés létrejöttének, érvényességének elbírálására az 1979. évi 13. tvr. 62/A. § h) pontja alapján nem állapítható meg a magyar bíróság kizárólagos joghatósága. II. Létre nem jött szerződésbe foglalt választottbírósági kikötés is létre nem jöttnek minősül.III. A cégjegyzéki adatot érintő ítélet jogkövetkezményeinek levonására a cégnyilvántartást vezető cégbíróság j
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A II. r. alperes egyedüli tagja 2004. november 26-áig a Cs. Korlátolt Felelősségű Társaság volt.
A ciprusi cégjegyzékbe bejegyzett felperes társaság nevében X. G. 2004. október 15-én egy nicosiai közjegyző által hitelesített, valamint Apostille-jal felülhitelesített meghatalmazást adott G. I. részére, mely szerint G. I. a felperes képviseletében jogosult a II. r. alperes "tulajdonosával, a Cs. Kft.-vel annak teljes (1/1) üzletrészére vonatkozó adásvételi vagy bármely más üzletrész átruházási...
EH 2012.07.G5 I. A közhiteles nyilvántartásba bejegyzendő adatok tekintetében - mint amilyen a perbeli esetben a tagváltozás - az adatváltozást eredményező szerződés létrejöttének, érvényességének elbírálására az 1979. évi 13. tvr. 62/A. § h) pontja alapján nem állapítható meg a magyar bíróság kizárólagos joghatósága.
II. Létre nem jött szerződésbe foglalt választottbírósági kikötés is létre nem jöttnek minősül.
III. A cégjegyzéki adatot érintő ítélet jogkövetkezményeinek levonására a cégnyilvántartást vezető cégbíróság jogosult.
IV. Amennyiben a felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél jogi képviselete a másodfokú eljárás befejezésével megszűnt, de a felülvizsgálati bíróság felhívására ennek pótlásáról határidőben gondoskodott, a felülvizsgálati kérelem hivatalból nem utasítható el.
Jogszabály: 1959. évi IV. tv. (Ptk.) 221. §, 2006. évi V. tv. (Ctv.) 76. § (1) bek. b) pont, 1979. évi 13. tvr. (továbbiakban: Nmtvr.) 29. §, 62/A. § h) pont, 1994. évi LXXI. tv. (Vbt.) 46. § (2) bek., 8. § (1) bek., 1952. évi III. tv. (Pp.) 73/A. § (1) bek. a) pont, 73/B. § (4) bek.
A II. r. alperes egyedüli tagja 2004. november 26-áig a Cs. Korlátolt Felelősségű Társaság volt.A ciprusi cégjegyzékbe bejegyzett felperes társaság nevében X. G. 2004. október 15-én egy nicosiai közjegyző által hitelesített, valamint Apostille-jal felülhitelesített meghatalmazást adott G. I. részére, mely szerint G. I. a felperes képviseletében jogosult a II. r. alperes "tulajdonosával, a Cs. Kft.-vel annak teljes (1/1) üzletrészére vonatkozó adásvételi vagy bármely más üzletrész átruházási szerződést kötni. Jogosult annak feltételeit megállapítani, a szerződést a M. H. LIMITED helyett és nevében aláírni és bármely más, az üzletrésznek a M. H. LIMITED tulajdonába kerüléséhez szükséges nyilatkozatokat megtenni, aláírásokat teljesíteni. Jogosult G. I. Úr az E. Kft. üzletrészének a M. H. LIMITED által történő megszerzését követően - visszavonásig terjedő hatállyal - a M. H. LIMITED tulajdonos nevében az egyszemélyes tulajdonosi jogokat gyakorolni."
A meghatalmazást elfogadó G. I. a felperes képviseletében 2004. október 29-én megkötötte a Cs. Kft.-vel a II. r. alperesben fennálló 100%-os üzletrész átruházására vonatkozó szerződést, melyet ügyvédként dr. T. L. ellenjegyzett. Ezt követően 2004 novemberében G. I. a felperes képviseletében eljárva tulajdonosi határozatokat hozott a II. r. alperes székhelyéről, angol nyelvű elnevezéséről, az egységes szerkezetbe foglalt alapító okirat elfogadásáról. A cégbíróság a változásokat 2004. november 26-i hatállyal bejegyezte.
2004. december 3-án dr. T. L. kérte a felperest, hogy az általa mellékelt tulajdonosi határozatot a felperes ügyvezetője írja alá és láttassa el mind a három aláírást Apostille-jal. Az ennek a kérésnek eleget téve született "Egyszemélyes tulajdonosi döntés" elnevezésű okiratban a felperes - utalva arra, hogy egyszemélyes tulajdonosa a II. r. alperesnek, mely cég székhelyáthelyezése, illetve tagváltozása bejegyzése az illetékes cégbíróságokon folyamatban van - rögzítette a következőket:
"1. M. H. LIMITED tulajdonost a fenti cégváltozási ügyekben a cégbírósági iratokhoz csatolt, Nicosiában, 2004. október 15-én kelt meghatalmazás szerint G. I. úr teljes jogkörrel képviseli, tulajdonosi döntések meghozatalára jogosult.
2. Egyben - bár erre meghatalmazása alapján egyébként is jogosult lenne - kifejezetten felhatalmazzuk, hogy az E. Kft. törzstőkéjének (jegyzett tőkéjének) 500 000 000 Ft-tal (azaz ötszázmillió forinttal) történő felemeléséről egyszemélyes tulajdonosi döntést hozzon, annak feltételeit helyettünk és nevünkben meghatározza.
3. A G. I. Úr részére 2004. október 15-én adott tulajdonosi jogok gyakorlására vonatkozó teljes körű meghatalmazásunkat megerősítjük, az változatlanul érvényben van."
A 2. pontban írt törzstőke-emelésről és G. I. 2005. január 1-jétől 2009. december 31-ig terjedő időre történő ügyvezetővé választásáról a felperes 2004. december 29-én tulajdonosi határozatot hozott, melyet X. G. írt alá. A felperes a későbbiekben is maga gyakorolta a II. r. alperesben meglévő tulajdonosi jogait.
A felperes tulajdonosa, a G. Limited igazgatótanácsa 2007. december 6-án - egyebek mellett - arról határozott, hogy a cégcsoporthoz tartozó társaságok részvényeivel, üzletrészeivel, illetve eszközeivel kapcsolatban bármilyen ügyletre kizárólag az adott ügyletnek a G. Limited felügyelőbizottsága általi tanulmányozását követően és előzetes hozzájárulásával kerülhet sor. G. I. igazgatótanácsi tagként ezt a határozatot aláírta.
A 2009. április 28-án, Budapesten kelt szerződés szerint - melyet a ciprusi bejegyzésű felperes társaság képviseletében G. I. mint az "eladó, képviselője önálló aláírási joggal" írt alá - a felperes a magyarországi nyilvántartásba bejegyzett II. r. alperes társaságban fennálló 100%-os üzletrészét átruházta a svájci bejegyzésű I. r. alperes társaságra 1 USD vételárért, melynek átvételét a szerződés aláírásával az eladó képviselője elismerte és nyugtázta (4. pont).
A szerződés 1.3. pontjában a felek kijelentették, hogy "a jelen ügylet érvényességéhez a magyar, ill. a ciprusi társasági törvény szerint - kivéve a II/6. pontban írt MEH jóváhagyást - valamint saját társaságaik társasági szerződése szerint további jóváhagyásra nincs szükség." A szerződés 11. pontja akként rendelkezett, hogy "a jelen szerződésből adódó viták eldöntésére a felek kikötik az Oroszországi Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Választott Bíróság kizárólagos hatáskörét. Az alkalmazandó jog a magyar jog, az eljárás nyelve magyar és orosz."
A II. r. alperes társaságban bekövetkezett tagváltozást 2009. április 30-án egységes szerkezetű alapítói okiratba foglalták. A cégbíróság 2009. május 4-én kelt végzésével a változásbejegyzés iránti kérelemnek helyt adott, 2009. április 29-i hatállyal a cégjegyzékből törölte a felperes tagságát és az I. r. alperest tagként bejegyezte. A határozat a Cégközlöny 2009. május 21-i számában került közzétételre.
A felperes igazgatói 2009. május 8-án, illetve május 13-án közös nyilatkozatot tettek arra vonatkozóan, hogy nem járultak hozzá a felperes II. r. alperesben fennálló 100%-os üzletrésze bármely jogcímen történő átruházásához, illetve erre vonatkozó meghatalmazást senkinek nem adtak.
A felperes 2009. szeptember 1-jén terjesztette elő keresetét az I. r. alperessel szemben, melyet a 2010. november 12-i tárgyaláson kiterjesztett a II. r. alperesre is. Pontosított keresetében kérte, hogy a bíróság elsődlegesen állapítsa meg, hogy a felperes és az I. r. alperes között a II. r. alperes üzletrészének átruházása tárgyában nem jött létre szerződés, vagy ezen szerződés semmis. E kereset vonatkozásában kérte a II. r. alperes tűrésre kötelezését.
A felperes a szerződés létre nem jöttének megállapítására irányuló keresete indokaként előadta, hogy G. I. a 2009. április 28-án kelt szerződést egy hatályát vesztett és eredetileg sem eladásra vonatkozó meghatalmazás jogszerűtlen felhasználásával írta alá a felperes nevében, így cselekménye a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 221. §-a szerint álképviselet. A felperes G. I. eljárását utólag semmilyen formában nem hagyta jóvá, sőt kifejezetten tagadta, hogy ilyen szerződési akarata lett volna, ezért az álképviselő nyilatkozata nem köti a felperest.
A Ptk. 207. § (1) bekezdése szerint vizsgálva a szerződéskötéshez használt felhatalmazást, megállapítható, hogy G. I. a felperes képviseletében a Cs. Kft. üzletrészének a megvásárlására volt jogosult, a meghatalmazás az eladásra utalást sem tartalmaz. Ha a meghatalmazó szándéka az üzletrész elidegenítésére is kiterjedt volna, akkor e körben is képviseleti joggal ruházta volna fel őt. A meghatalmazásban szereplő tulajdonosi jogok gyakorlására vonatkozó felhatalmazás kizárólag a társaság belső jogviszonyaira vonatkozott, az egyszemélyes tulajdonosi jogokba az üzletrész értékesítésére vonatkozó jog nem tartozik bele.
Hivatkozott arra, hogy a meghatalmazás G. I. ügyvezetővé választásával 2005. január 1-jén okafogyottá is vált, s ezt követően a felperes saját maga gyakorolta az egyszemélyes tulajdonosi jogokat. Utalt arra is, hogy a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (továbbiakban: 2006. évi Gt.) 142. §-a, 168. §-a és 170. §-a egybevetéséből következően az egyszemélyes kft. tulajdonosa az egyszemélyes tulajdonosi jogok gyakorlására a társaság ügyvezetőjének érvényes meghatalmazást nem is adhat. A 2006. évi Gt. 127. § (2) bekezdésében foglaltakból következően egy ilyen esetleges meghatalmazást írásba kellett volna foglalni, mert az üzletrész átruházás is írásbeli alakisághoz kötött.
A szerződés tehát nem jött létre, mert a Ptk. 205. § (1) bekezdése szerint a felperes akarata hiányzott az üzletrész átruházásához.
Az I. r. alperes elsődlegesen a per megszüntetését kérte a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 157. § a) pontja alapján, a Pp. 130. § (1) bekezdés d), illetve i) pontjára figyelemmel.
Joghatósági kifogást terjesztett elő - egyebek mellett - arra hivatkozással, hogy a támadott 2009. április 28-i szerződés 11. pontjában a felek a szerződésből eredő jogviták eldöntésére kikötötték az Oroszországi Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Választottbíróság kizárólagos hatáskörét, s ez az 1962. évi 25. számú tvr. által kihirdetett, New Yorkban 1958. június 10-én kelt Egyezmény II. cikk 1. pontja alapján, továbbá a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (Vbt.) 46. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó 8. § (1) bekezdése szerint a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítását kell, hogy eredményezze.
Érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint G. I. a felperestől meghatalmazással rendelkezett az üzletrész átruházási szerződés aláírására. A 2004. október 15-én kelt meghatalmazásnak mind az angol, mind a magyar szövege egyértelmű, a tulajdonosi joggyakorlás szűkítése abból nem vezethető le. A meghatalmazás megfelel a Ptk. 222-223. §-ában foglaltaknak, azt arra jogosult személy írta alá, kitűnik, hogy mire hatalmazták fel G. I.-t és azt az ügylet megkötéséig nem vonták vissza. A meghatalmazást megerősítette a felperes 2004. december 3-i egyszemélyes tulajdonosi döntése is.
A meghatalmazás keltezése sem keltett az I. r. alperesben kételyt, tudta, hogy a felperes ciprusi postafiókcég, tényleges tevékenységet nem folytat, egyetlen meghatalmazottja és kézbesítési megbízottja Magyarországon G. I. volt, aki valamennyi hatóság előtt képviselte a felperest, éveken át több milliárd forintos árbevételt kezelt, illetve jelentős beruházásokról döntött külön meghatalmazás nélkül.
Az eladási szándékot alátámasztotta a II. r. alperes gazdasági helyzete, az, hogy kétséges volt az eladott gáz eredete, és ismert volt az is, hogy a felperes a veszteséget átvállaló, folyamatos gázszállítást biztosító vevőnek kívánja az üzletrészt értékesíteni.
Álláspontja szerint az I. r. alperes alappal bízhatott az üzletrész átruházási szerződés érvényes létrejöttében, miután a felperes nem bizonyította, hogy G. I. meghatalmazását bármikor korlátozta vagy visszavonta volna.
A II. r. alperes a választottbírósági kikötésre figyelemmel a magyar bíróságok joghatósága hiányában a per megszüntetését kérte.
A felperes vitatta, hogy a per megszüntetésére alapot adó körülmények állnának fenn. Álláspontja szerint választottbírósági szerződés akarategyezőség hiányában nem jött létre, ezért e kikötés nem irányadó. Még ha létrejött volna, akkor sem lenne helye a "rendes" bíróság előtti per megszüntetésének, ha a "rendes" bíróság megállapítja, hogy az említett megállapodás semmis, hatálytalan vagy nem teljesíthető [Vbt. 46. § (2) bekezdés, 8. §].
Egyebekben a magyar bíróságnak a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. (Nmtvr.) 62/A. § h) és g) pontja szerint fennáll a kizárólagos joghatósága a jogvita elbírálására, illetve különös joghatósági okként hivatkozott az Nmtvr. 55. és 57. §-aiban foglaltakra is.
Az elsőfokú bíróság a felperes elsődleges keresetét megalapozottnak találva megállapította, hogy nem jött létre a felperes mint eladó és az I. r. alperes, mint vevő között a B.-n, 2009. április 28. napján kelt üzletrész átruházási szerződés, aminek tárgya a II. r. alperes teljes, 100%-os üzletrésze, és amit felperes képviselőjeként G. I. írt alá. Felhívta a cégbíróságot, hogy a II. r. alperes cégjegyzékéből törölje a tagok adatai közül az I. r. alperes adatait és jegyezze be a felperes adatait. Kötelezte a II. r. alperest ennek tűrésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította és kötelezte az I. r. alperest perköltség fizetésére.
Az alperesek által előterjesztett fellebbezések alapján eljárt másodfokú bíróság a 2009. április 30-i alapító okirat érvénytelenségének megállapítására irányuló másodlagos kereseti kérelem tekintetében a pert megszüntette, e körben az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta azzal, hogy mellőzte a cégbíróság I. r. alperes törlésére és felperes bejegyzésére irányuló felhívását, valamint a II. r. alperes ennek tűrésére kötelezését. Rendelkezett ítéletének a cégbíróság részére való megküldéséről, valamint kötelezte az alpereseket a felperes javára másodfokú perköltség fizetésére.
A jogerős ítélet ellen az I. r. alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a per megszüntetését, valamint a felperes perköltségben való marasztalását. Állította a Pp. 229. §-a, 130. § (1) bekezdés d) pontja, 157. § a) pontja és 158. § (1) bekezdése, a Vbt. 46. § (2) bekezdése és a 8. §-a megsértését.
A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, melyben kérte a jogerős ítélet megváltoztatását oly módon, hogy a rendelkező rész tartalmazza a cégbíróság felhívását a II. r. alperes cégjegyzékéből az I. r. alperesnek, mint a II. r. alperes tagjának a törlésére és a felperesnek, mint a II. r. alperes egyedüli tagjának a visszajegyzésére - az elsőfokú bíróság ítéletével egyező módon -, illetve, hogy az indokolás tartalmazza: a per tárgyát képező adásvételi szerződés létre nem jöttének megállapítására irányuló kereseti kérelemmel kapcsolatban a magyar bíróságok kizárólagos joghatósággal rendelkeznek.
A felperes a csatlakozó felülvizsgálati kérelmében foglaltakat meghaladóan, a felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását, az I. r. alperes perköltségben történő marasztalását.
A felülvizsgálati bíróságnak elsőként a felperes által a felülvizsgálati tárgyaláson előterjesztett eljárásjogi kifogás tekintetében kellett határoznia.
A felperes azért jelentett be eljárási kifogást, mert a felülvizsgálati kérelmet benyújtó I. r. alperesi képviselőnek a felülvizsgálati kérelem benyújtásának időpontjában, illetve annak előterjesztésére rendelkezésre álló határidőn belül nem volt érvényes meghatalmazása a felülvizsgálati kérelem benyújtására. Ebből következően - álláspontja szerint - a felülvizsgálati bíróságnak a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül, hivatalból el kellett volna utasítania.
A felülvizsgálati bíróság az I. r. alperes jogi képviselője által az elsőfokú ítélet meghozatalát követően, 2011. április 29-én benyújtott "kifogás és fellebbezés" megnevezésű okirathoz (62/IA/1) csatolt mellékletből megállapította, hogy az I. r. alperes a jogi képviselő részére a fellebbezés, az elsőfokú bíróság eljárása elleni panasz benyújtására és a másodfokú eljárásban az I. r. alperes képviseletére adott meghatalmazást 2011. április 27-én, és a jogi képviselő ezt ilyen tartalommal fogadta el.
A felülvizsgálati bíróság 2. sorszámú, 2011. december 2-án kelt végzésében felhívta az I. r. alperes jogi képviselőjét, hogy három napon belül csatolja képviseleti jogosultságát a felülvizsgálati eljárásra kiterjedően is igazoló meghatalmazását.
Az I. r. alperes jogi képviselője a hiánypótlásra megállapított határidőben, 2011. december 12-én nyújtotta be a Pp.</a>-ben előírt példányszámban meghatalmazását, melyben A. L. az I. rendű alperes szervezeti képviselőjeként 2011. december 8-án hatalmazta meg a jogi képviselőt a felülvizsgálati eljárásban való eljárásra. A meghatalmazást egy zürichi közjegyző 2011. december 8-án Apostille-jal látta el. A meghatalmazás tartalmazza, hogy - bár az eredeti meghatalmazás is kiterjedt a felülvizsgálati eljárás kezdeményezésére - az I. r. alperes képviselője jóváhagyja a meghatalmazott által benyújtott felülvizsgálati kérelmet és "a felülvizsgálati eljárásban a meghatalmazott minden eddig megtett egyéb nyilatkozatát."
A Pp. 73/A. § (1) bekezdés a) pontja alapján a felülvizsgálati eljárásban a jogi képviselet kötelező, így a 73/B. § (4) bekezdése szerint a bíróságnak - egyebek mellett - akkor kell hivatalból elutasítania a perorvoslati kérelmet, ha a fél a megszűnt jogi képviseletének pótlásáról felhívás ellenére nem gondoskodik.
Az I. r. alperes jogi képviselete nem vitásan megszűnt a másodfokú eljárás befejezésével, azonban a felülvizsgálati bíróság felhívására ennek pótlásáról határidőben gondoskodott, így a felülvizsgálati kérelem hivatalból történő elutasításának nem volt helye. Mindezekre tekintettel a felülvizsgálati bíróság a felperes eljárásjogi kifogását alaptalannak találta.
A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján és a felhozott okokból a jogerős ítéletet nem találta jogszabálysértőnek.
A felülvizsgálati eljárásban eldöntendő elsődleges jogkérdés az, helytálló-e a másodfokú bíróság azon álláspontja, hogy a magyar bíróságnak fennáll a joghatósága, bár az nem kizárólagos.
E körben a Kúria rámutat arra, miszerint a felülvizsgálati eljárásban a felperes a csatlakozó felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet indokainak megváltoztatását arra hivatkozással, hogy az Nmtvr. 62/A. § h) pontja alapján a perbeli jogvita elbírálására kizárólagos joghatósága van a magyar bíróságnak. Amennyiben ez az állítása helytálló, és fennáll a magyar bíróság kizárólagos joghatósága, akkor a feleknek a kizárólagos joghatóság alá tartozó ügyekben nincs lehetősége választottbírósági szerződés megkötésére, és annak létrejöttét szükségtelen vizsgálni.
Az Nmtvr. 62/A. §-ának h) pontja szerint kizárólag magyar bíróság vagy más hatóság járhat el jogoknak, tényeknek és adatoknak belföldön vezetett közhitelű nyilvántartásba történő bejegyzését érintő eljárásban.
A jogszabály szövegének nyelvtani értelmezésével egyértelműen megállapítható, hogy jogok, tények és adatok bejegyzése tárgyában, közvetlenül a közhiteles nyilvántartást vezető bíróság eljárásával kapcsolatosan indult eljárásokban áll fenn a kizárólagos joghatóság. Ilyen például a cégbejegyzést, változásbejegyzést elrendelő végzés hatályon kívül helyezése iránti per (Ctv. 65-67. §-ai).
Helytállóan mutatott rá a másodfokú bíróság arra, hogy a bejegyzendő adatok tekintetében, mint amilyen jelen esetben a tagváltozás, a tagváltozást eredményező szerződés létrejöttének, érvényességének megítélésére a kizárólagos joghatósági szabály nem irányadó. Különösen nem helytálló a felperesi álláspont e tekintetben azért, mert a perbeli szerződésen alapuló bejegyzési eljárásban az üzletrész átruházására vonatkozó szerződést a cégiratokhoz csatolni nem kellett (a szerződés megkötésekor hatályban levő Ctv. 2. számú melléklet II/1/a), de ha kellett volna, akkor is a bejegyzési eljárásban a cégjogi szabályok kizárták és kizárják jelenleg is az üzletrész átruházási szerződés létrejöttének, érvényességének mindenre kiterjedő alapos vizsgálatát. Jelen ügyben a per tárgya nem a bejegyzés, annak tartalma, hanem a jelen perben hozott ítéletnek a jogkövetkezménye a nyilvántartásban szereplő adat módosításának szükségessége.
Amennyiben egy másik állam bírósága - vagy egy külföldi székhelyű választottbíróság - hoz egy olyan jogerős határozatot, amely Magyarországon elismerésre kerül, és amely cégjegyzéki adatra vonatkozik, úgy e döntés alapján is átvezetendő az abban megállapított jog, tény, adat a Magyarországon vezetett közhiteles nyilvántartásban. Mindebből következően tehát a jogerős ítélet indokolása nem sérti az Nmtvr. 62/A. § h) pontjában foglaltakat.
A magyar bíróságok kizárólagos joghatósága tehát nem áll fenn, s miután nem kizárt a felek közötti joghatósági megállapodás, ezért vizsgálni kellett, hogy a másodfokú bíróság a jogszabályoknak megfelelően jutott-e arra a jogi következtetésre, hogy a választottbírósági kikötés nem jött létre a felek között, s ebből következően nem volt helye a per megszüntetésének az I. rendű alperes által állított okból.
A felülvizsgálati kérelemben is fenntartott joghatósági kifogásban az I. r. alperes állította: G. I. jogosult volt választottbírósági szerződés megkötésére, mert erre meghatalmazással rendelkezett, s a választottbírósági kikötés miatt - figyelemmel az 1962. évi 25. törvényerejű rendelettel kihirdetett New York-i Egyezmény II. cikk.1. pontjára - a magyar "rendes" bíróságnak nincs joghatósága a jogvita elbírálására.
A felülvizsgálati bíróság megállapította, hogy a választottbírósági kikötés annak a szerződésnek a 11. pontjában került megfogalmazásra, amelynek létrejötte volt a jogvita tárgya. Tévesen állította az I. r. alperes, hogy ezzel a kérdéssel a másodfokú bíróság nem foglalkozott, mert a bíróság jogerős ítéletében részletesen kifejtette e körben is az álláspontját. Hivatkozva az Egyezmény II. cikk 3. pontjára - mely szerint a választottbírósági kikötés nem irányadó, ha megállapítható, hogy az semmis, hatálytalan vagy nem teljesíthető - a másodfokú bíróság megállapította, hogy a joghatósági kikötés is igényli a felek konszenzusát, az akarategyezőséget (II. fokú ítélet 19. oldal harmadik bekezdés).
A fentiek alapján tehát a Kúriának azt kellett megvizsgálnia, hogy a másodfokú bíróság határozata a szerződést kötő G. I. meghatalmazásának értelmezésével kapcsolatban helytálló-e, mert ennek függvényében állapítható meg az is, hogy létrejött-e a választottbírósági szerződés. E körben a felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében alaptalanul állította, hogy a perbeli meghatalmazás tartalma, a meghatalmazásra irányadó jog, a képviselet-álképviselet vonatkozásában tett I. rendű alperesi előadás a felülvizsgálati eljárásban nem vizsgálható.
A meghatalmazás tekintetében az I. r. alperes azt állította, hogy azt a ciprusi jog alapján kell megítélni. A másodfokú bíróság az Nmtvr. 30. §-ának (1) bekezdése alapján a szerződéskötés részének tekintette a meghatalmazást, és ennek alapján állapította meg a magyar jog alkalmazhatóságát. Hivatkozott ugyanakkor az Nmtvr. 29. §-ában foglaltakra is.
Az Nmtvr. 29. § szerint, ha az alkalmazandó jogot az Nmtvr. 24-28. §-aiban foglalt rendelkezések alapján nem lehet meghatározni, a szerződést az ezt elsősorban jellemző szolgáltatás kötelezettje lakóhelyének, szokásos tartózkodási helyének, illetve székhelyének (telephelyének) joga szerint kell elbírálni. Ha az alkalmazandó jogot így sem lehet meghatározni, azt a jogot kell irányadónak tekinteni, amelyhez a szerződés - az adott szerződéses viszony lényeges elemei szerint - leginkább kapcsolódik.
A Kúria álláspontja szerint a meghatalmazásra alkalmazandó jognál azt kell figyelembe venni, hogy azt milyen célra adták G. I. részére, az milyen szolgáltatáshoz kapcsolódik. Nem vitásan a meghatalmazás célja a Magyarországon való képviselet volt: a meghatalmazás a Magyarországon bejegyzett Cs. Kft. üzletrészének megszerzéséhez, illetve az azzal kapcsolatos eljárási jogok érvényesíthetősége, valamint a felperes II. r. alperessel kapcsolatos magyarországi képviselete biztosítása érdekében készült. Ezért az Nmtvr. 29. §-a alapján a meghatalmazás tartalmát a magyar jog alapján kellett megítélni, figyelemmel az Nmtvr. - szerződéskötéskor hatályos - 31. §-ára is, mely szerint az egyoldalú nyilatkozatokra - ha a törvényerejű rendelet másként nem rendelkezik - a szerződésekre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
Téves tehát az I. r. alperesnek az ezzel ellentétes jogi álláspontja.
A meghatalmazás tartalmát vizsgálva megállapítható, hogy az két részből áll: az első rész kifejezetten a Cs. Kft. tulajdonában levő üzletrész adásvétellel vagy más átruházási szerződéssel a felperes részére történő megszerzéséhez, és az üzletrésznek a felperes tulajdonába kerüléséhez szükséges nyilatkozatok, aláírások felperes nevében történő megtételére hatalmazta fel G. I.-t.
A meghatalmazás második része a vita tárgya, mely szerint G. I. az üzletrész megszerzését követően jogosult - visszavonásig terjedő hatállyal - a felperes mint tulajdonos nevében az egyszemélyes tulajdonosi jogokat gyakorolni. A felperes írásban ezt a meghatalmazást nem vonta vissza.
A perben a vita ezzel összefüggésben arra koncentrálódott, hogyan kell értelmezni az "egyszemélyes tulajdonosi jogok gyakorlása" kifejezést, az milyen felhatalmazást tartalmaz.
E körben a Kúria a következőkre mutat rá:
Egy kft.-ben gyakorolható tulajdonosi jogok két nagy csoportra oszthatók. Az első csoportba a társasággal szemben gyakorolható tulajdonosi jogok (ilyen pl. a taggyűlésen gyakorolható részvétel, a szavazás joga, a kisebbségi jogok gyakorlása stb.), a második csoportba a kifelé, harmadik személyek irányába gyakorolható tulajdonosi jogok (ilyen tipikusan az üzletrész átruházásának, megterhelésének a joga) tartoznak.
Meghatalmazás alapján a társaság tagja helyett a tulajdonosi jogokat más is gyakorolhatja mind a társaság belső viszonyaiban, mind pedig a külső jogviszonyokban. Kizárt azonban a perben alkalmazandó 2006. évi Gt. 142. § (1) bekezdése alapján az ügyvezető meghatalmazása a tulajdonosi jogok gyakorlására a taggyűlésen gyakorolható jogok körében. (Ugyanígy rendelkezett a korábban hatályos 1997. évi CXLIV. törvény 151. § (1) bekezdése is.) Ebből következően egyértelmű, hogy ügyvezetővé választását követően a taggyűlés hatáskörébe tartozó kérdésekben G. I. meghatalmazottként, a tulajdonos képviseletében már nem járhatott el, az ügyvezetővé választását követően hozott tulajdonosi határozatokat (pl. tőkeemelés) a tulajdonos nevében nem hozhatta meg. Ezért az a tény, hogy ügyvezetővé választását követően G. I. a társasággal kapcsolatban a taggyűlésen már nem gyakorolta a tulajdonosi jogokat, nem támasztja alá a felperes állítását a meghatalmazás megszűnése tekintetében.
A perben az volt vizsgálandó, hogy a Ptk. 219. §-a alapján fennállt-e G. I. képviseleti joga a perben támadott adásvételi szerződés (külső jogviszony) - és benne a választottbírósági kikötés - megkötése tekintetében, a 2004-ben adott meghatalmazás alapján.
A Kúria álláspontja szerint - bár nem teljesen egyértelmű a meghatalmazás második részének szövege, és az a kifejtettek alapján nem korlátozta G. I. képviseleti jogosultságát az üzletrészről való rendelkezés jogában -, az ügy egyéb körülményeinek együttes értékeléséből egyértelműen megállapítható, hogy külső jogviszonyokban a meghatalmazás tartalmát a felperes korlátozta, és erről G. I.-nak is tudnia kellett.
Ez következik a 2007-ben született, az alperesek által nem cáfolt, a felperes tulajdonosának igazgatótanácsa által hozott határozatból, melyet annak tagjaként G. I. is ismert. Eszerint ahhoz a cégcsoporthoz tartozó társaságok részvényeivel, üzletrészeivel, illetve eszközeivel kapcsolatban, melyhez a felperes is tartozott, bármilyen ügyletre, csak a G. Limited felügyelőbizottságának előzetes hozzájárulásával kerülhetett sor. Ebből következően G. I. korlátozott jogkörrel rendelkezett a II. rendű alperes üzletrészének átruházására. A nem vitatott tényállás szerint az üzletrész átruházásához a G. Limited felügyelőbizottságának előzetes hozzájárulását nem szerezte be.
Alappal utaltak arra az alperesek, hogy a meghatalmazott nem csupán akaratközvetítő, szemben a másodfokú ítéletben foglaltakkal. Nyilvánvaló, hogy a meghatalmazott ügyletkötési szándéka nélkül az ügylet nem jöhet létre, azonban az ügylet létrejöttéhez a meghatalmazó ügyletkötési szándéka is szükséges. A peradatokból kitűnően ilyen ügyletkötési szándéka a felperesnek nem volt, így G. I. jognyilatkozata a felperes jognyilatkozatának nem tekinthető.
Nem vitásan a meghatalmazásból nem állapítható meg, hogy G. I. nem a felperes akaratát juttatta kifejezésre a szerződés aláírásakor, de ez a körülmény nem akadályozza meg, hogy a peres bíróság a felperesi akarat hiányát megállapítsa és ennek jogkövetkezményeit levonja.
G. I. a meghatalmazást nem ügyvezetőként kapta és nem is a II. rendű alperes ügyvezetőjeként kötötte meg az adásvételi szerződést. Ebből következően nem irányadó a Ctv. 8. § (4) bekezdésének az a rendelkezése, mely szerint a meghatalmazás korlátozása harmadik személyekkel szemben hatálytalan.
Önmagában az, hogy a felperes akaratának hiánya az I. rendű alperes részéről nem volt felismerhető, nem jelenti azt, hogy akaratának hiányára a felperes nem hivatkozhat és akarathiány miatt a peres bíróság a szerződés létre nem jöttét nem állapíthatja meg.
A megkötött üzletrész adásvételi szerződést a felperes nem hagyta jóvá, ezért a felperest az álképviselő által kötött szerződés a Ptk. 221. § (1) bekezdése alapján nem jogosítja és nem kötelezi, az nem jött létre.
A Kúria nem ért egyet az I. r. alperes állításával, mely szerint a meghatalmazás általános meghatalmazásnak minősülne. Amennyiben ilyen tartalmú meghatalmazást akart volna adni a felperes, abban az esetben nem határozta volna meg a meghatalmazás első részében G. I.-nak az üzletrész megvásárlásával kapcsolatos feladatait.
Létre nem jött üzletrész adásvételi szerződés esetén az abban foglalt választottbírósági kikötés sem jött létre. A Vbt. 46. §-ának (2) bekezdése és a 8. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával helytállóan állapította meg tehát a jogerős ítélet, hogy nincs joghatósági összeütközés a magyar bíróság és a választottbíróság között, mert a választottbíróság joghatóságát megalapozó választottbírósági szerződés létrejötte sem állapítható meg.
Ebből következően a magyar bíróságnak fennáll a joghatósága a per lefolytatására, és a joghatóság hiánya okából nincs helye a per hivatalbóli megszüntetésének, az alperesek ezzel ellentétes álláspontja téves.
A csatlakozó felülvizsgálati kérelem azért is támadta a jogerős ítéletet, mert az mellőzte a cégbíróság törlésre és bejegyzésre irányuló felhívását.
A Kúria álláspontja szerint nem vitásan a Ptk. 237. § (1) bekezdésének megfelelő alkalmazásával szükséges, hogy a cégnyilvántartásban átvezessék a jogerős ítéletnek megfelelő jogokat és tényeket, ez következik a cégnyilvántartás közhiteles nyilvántartás jellegéből [Ctv. 22. § (1) bekezdés].
Helytállóan állapította meg azonban a másodfokú bíróság, hogy erre a cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárásában van mód. A cégbíróság feladata a cégnyilvántartás vezetése, azoknak a tényeknek, jogoknak és adatoknak a nyilvántartásba történő bejegyzése, amelyeket a cégnyilvántartás a Ctv. szerint közhitelesen tartalmaz. A bejegyzés rendjét a Ctv. tartalmazza. A Ctv. egy üzletrész adásvételi szerződés létrejötte, érvényessége tárgyában döntő bíróság részére a bejegyzés elrendelésére nem ad felhatalmazást. A bejegyzésre a Ctv. rendelkezése alapján vagy az arra jogosult kérelmére, vagy automatikus bejegyzéssel (online), vagy más bíróság, hatóság értesítésére indult eljárásban kerülhet sor, akár törvényességi felügyeleti eljárás eredményeképpen.
A másodfokú bíróság helytállóan utalt a Ctv. 76. § (1) bekezdésének b) pontjára, mely szerint hivatalból jár el a cégbíróság, ha az eljárást más bíróság kezdeményezi. A jogerős ítélet birtokában a cégbíróság törvényességi felügyeleti jogkörében biztosítja a jogerős ítéletnek megfelelő tartalmú bejegyzés létrejöttét.
A fent kifejtettek szerint a Kúria megállapította, hogy a másodfokú bíróság ítélete nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján - a felülvizsgálati, és csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel támadott részében - hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. X. 30.379/2011.)