adozona.hu
ÍH 2012.95
ÍH 2012.95
KÖZBENSŐ MÉRLEG JÓVÁHAGYÁSA KÖRÉBEN VIZSGÁLANDÓ KÖRÜLMÉNYEK - A KÖZBENSŐ MÉRLEG SAJÁTOSSÁGAI, CÉLJA I. A közbenső mérleg jóváhagyása körében a bíróság azt vizsgálja, hogy a felszámoló a Cstv. közbenső mérlegre vonatkozó előírásait, továbbá a számviteli jogszabályok előírásait betartva készítette-e el a közbenső mérleget. II. A közbenső mérleg célja, hogy a felszámoló legalább évente megbízható és hiteles tájékoztatást adjon az adós vagyonáról, a felszámolás alatt bekövetkezett változásokról. Ugyanakkor n
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A 2008. augusztus 5. napján benyújtott hitelezői kérelem alapján indult felszámolási eljárásban az adós felszámolásáról szóló hirdetmény a Cégközlöny 2008. szeptember 15-i számában jelent meg, amely nap egyben a felszámolás kezdő időpontja is. Az elsőfokú bíróság felszámolóként a K. Gazdasági Tanácsadó és Szolgáltató Kft.-t jelölte ki.
A felszámoló 2009. december 22-én az elsőfokú bírósághoz jóváhagyás végett benyújtotta a közbenső mérleget. Kérte a díjának 23 310 000 forintban történő megál...
ÍH 2012.95 KÖZBENSŐ MÉRLEG JÓVÁHAGYÁSA KÖRÉBEN VIZSGÁLANDÓ KÖRÜLMÉNYEK - A KÖZBENSŐ MÉRLEG SAJÁTOSSÁGAI, CÉLJA
I. A közbenső mérleg jóváhagyása körében a bíróság azt vizsgálja, hogy a felszámoló a Cstv. közbenső mérlegre vonatkozó előírásait, továbbá a számviteli jogszabályok előírásait betartva készítette-e el a közbenső mérleget.
II. A közbenső mérleg célja, hogy a felszámoló legalább évente megbízható és hiteles tájékoztatást adjon az adós vagyonáról, a felszámolás alatt bekövetkezett változásokról. Ugyanakkor nem terheli olyan kötelezettség a felszámolót, hogy az adós felszámolás alatti jogügyleteiről egyenként beszámoljon a hitelezőnek. Az egyes kiadások, költségek adatai iránt érdeklődő hitelező iratbetekintés útján juthat további információhoz.
A 2008. augusztus 5. napján benyújtott hitelezői kérelem alapján indult felszámolási eljárásban az adós felszámolásáról szóló hirdetmény a Cégközlöny 2008. szeptember 15-i számában jelent meg, amely nap egyben a felszámolás kezdő időpontja is. Az elsőfokú bíróság felszámolóként a K. Gazdasági Tanácsadó és Szolgáltató Kft.-t jelölte ki.A felszámoló 2009. december 22-én az elsőfokú bírósághoz jóváhagyás végett benyújtotta a közbenső mérleget. Kérte a díjának 23 310 000 forintban történő megállapítását és kiegyenlítését részben a regisztrációs díjak, részben az adós vagyona terhére. A mérlegre három hitelező tett észrevételt. Az állami adóhatóság a felszámoló válaszát követően a közbenső mérleget jóváhagyhatónak tartotta. Az R. Követeléskezelő és Ingatlanforgalmazó Kft. hitelező észrevételét az elsőfokú bíróság "elutasította", a hitelező jogorvoslattal nem élt.
Az M. Bank Zrt. hitelező észrevételében - lényegét tekintve a könyvvizsgálói auditálást és a leltárt hiányolta, a termelő tevékenység folytatását, a bérbeadást sérelmezte, valamint a szöveges jelentésben írtak részletezését kérte a lízingcégek és lízingügyletek vonatkozásában. Kérte a kiadások egyes tételeinek konkretizálását, annak megjelölését, hogy volt-e zálogjogot érintő értékesítés, kérdéseket tett fel a beruházásként nyilvántartott összegekkel, az APEH ellenőrzéssel, és a felszámoló tervezett intézkedéseivel kapcsolatban. Kérte továbbá a szerződések, számviteli alapbizonylatok, számviteli nyilvántartások, analitikák, kivonatok megküldését, csatolását.
A felszámoló a mérleg jóváhagyását kérve kifejtette, hogy könyvvizsgálói auditálásra és leltár, valamint az egyes szerződések és könyvelési anyagok megküldésére nem köteles. A tevékenység folytatásával, a lízingügyletekkel, a beruházással, a bérbeadással kapcsolatos álláspontját részletezve utalt arra, hogy az adóellenőrzés megállapításainak kihatását a mérlegben feltüntette.
Az elsőfokú bíróság a közbenső mérleget a hitelezői észrevételek tükrében jóváhagyta, a felszámoló által kért díjat megállapította, valamint rendelkezett annak kiegyenlítéséről.
Döntése indokolásában kifejtette, hogy a felszámoló álláspontjával egyetért. A fellebbező hitelezőnek a felszámolói válaszra adott észrevételével kapcsolatban rögzítette, hogy a közbenső mérleggel szemben támasztott követelményeket a Cstv. 50. § (1)-(6) bekezdései és a felszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000 (XII. 19.) Korm. rendelet 7. §-a tartalmazzák. A Pécsi Ítélőtábla eseti döntésére (BDT 2009. 2162.) utalással azt hangsúlyozta, hogy a közbenső mérleget könyvvizsgálói záradékkal nem kell ellátni, a számviteli törvényhez képest a közbenső mérleggel szemben speciális követelményeket támasztó Cstv. és a Korm. rendelet nem tartalmaz rendelkezést sem a könyvvizsgálói záradékra, sem a leltárra vonatkozóan. Így ezek hiányára alappal hivatkozni nem lehet. Kifejtette továbbá, hogy a tevékenység folytatásával kapcsolatos hitelezői észrevétel, valamint az adós vagyonának bérbeadás útján történő hasznosítása nem a közbenső mérleg jóváhagyása körében vizsgálható, hanem kifogás tárgya lehet. A bíróságnak a közbenső mérleg jóváhagyásakor azt kell vizsgálnia, hogy az a Cstv. 50. § (1)-(6) bekezdéseinek, az 52. § (3)-(4) bekezdéseinek, valamint a 225/2000 (XII. 19.) Korm. rendelet 7. §-ában foglalt rendelkezéseknek megfelel-e.
Osztotta a felszámoló álláspontját abban a tekintetben is, hogy a Cstv. nem teszi kötelezővé a felszámoló részére egyes bizonylatok, főkönyvi kivonatok, illetve egyes szerződések hitelezők részére való megküldését. A Cstv. és a kormányrendelet nem tartalmaz olyan rendelkezést, amelynek értelmében a közbenső mérleg részét képeznék a bizonylatok, főkönyvi kivonatok. Álláspontja szerint a közbenső mérleg adatainak megfelelő számviteli bizonylatokon kell alapulnia, amelyek meglétét akkor szükséges vizsgálni, ha alapos kétség merül fel a bizonylatok megléte tekintetében, amely kétsége a bíróságnak az adott ügyben nem merült fel.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a közbenső mérleg és mellékletei megbízható, hiteles tájékoztatást nyújtanak az adós pénzügyi helyzetéről, tehát a közbenső mérleg megfelel a vele szemben támasztott követelményeknek.
A végzés ellen jogi képviselője útján az M. Bank Zrt. hitelező élt fellebbezéssel, amelyben a végzés megváltoztatásával a közbenső jelentés és a mérleg elutasítását kérte.
Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a döntését részben indokolás nélkül hagyta, részben jogilag megalapozatlan indokokkal támasztotta alá. Úgy vélte, az elsőfokú bíróság helytelenül hivatkozik a Pécsi Ítélőtábla döntésére, mivel annak tényállása jelentős mértékben eltér a jelen esetétől. Kifejtette, a Pécsi Ítélőtábla sem állította, hogy a leltárt, az eredmény kimutatást és a könyvvizsgálói záradékot ne kellene elkészíteni, csupán azt, hogy a bíróság részére nem kötelező azokat megküldeni. Ezzel kapcsolatban hivatkozott arra, hogy a jelen esetben a felszámoló nem nyilatkozott arról, hogy a bíróság részére meg nem küldendő mellékletek elkészültek-e, a mérleg egyes tételeit kibontani kérő hitelezői kérdésekre és észrevételekre érdemi választ nem adott, amelynek okán a bevételek és költségek alakulása nincs kellő részletességgel megmagyarázva. Utalt rá, hogy a felszámoló erre vonatkozó nyilatkozatának hiányában a bíróságnak kételkednie kellett volna abban, hogy a leltár elkészült-e, és hogy a mérlegben feltüntetett adatok alátámaszthatóak-e megfelelő számviteli bizonylatokkal.
Hangoztatta, hogy a Cstv. valamint a kormányrendelet csupán az eltérést megengedő szabályokkal írhatják felül a számviteli törvényt. Azokban a kérdésekben, amelyre ezek nem terjednek ki, a számviteli törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. Ezért a mérleg könyvvizsgálói auditálásától a felszámolás során sem lehet eltekinteni, amennyiben a számviteli törvény szabályai szerint az szükséges. Ez egyébként nem ellentétes a bíróság által hivatkozott BDT-ben közzétett eseti döntéssel sem, amely a záradék elkészíttetéséről nem foglal állást.
A BH 2001/490. számú döntésre hivatkozva sérelmezte, hogy a felszámoló nem adta magyarázatát az észrevételében megjelölt költségtételeknek. Álláspontja szerint emiatt nem kapható megbízható kép a mérlegből az adós gazdálkodásáról, melynek okán a bíróságnak a közbenső mérleget el kellett volna utasítania.
A felszámoló a fellebbezésre észrevételt nem tett.
A másodfokú eljárásban a Fővárosi Ítélőtábla a 2. sorszámú végzésével a hitelező közbenső mérlegre tett észrevételeire adott válasza kiegészítésére hívta fel a felszámolót, és kötelezte a kiegészítésnek a hitelező részére való megküldésére. A hitelezőnek 8 nap határidőt biztosított a további észrevételei megtételére. A felszámoló a 2012. február 2-án kelt F/140-338 számú beadványában tett eleget a hiánypótlási kötelezettségének, és igazolta, hogy a hitelező a kiegészítést 2012. február 9-én vette át.
A hitelező a felszámoló kiegészítésére észrevételt a határozat meghozatalát követő időpontban tett, így az abban foglaltak értékelésére a másodfokú bíróságnak már nem volt lehetősége.
A fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság a kellően feltárt tényállás alapján érdemben helytálló határozatot hozott. A hitelező a fellebbezésében nem hozott fel olyan új tényt vagy bizonyítékot, amely alkalmas lenne az elsőfokú bíróság végzésének a megváltoztatására.
A Fővárosi Ítélőtábla az indokolási kötelezettség teljesítésével kapcsolatban megállapítja, az elsőfokú bíróság utalt arra, hogy teljes egészében osztja a felszámoló álláspontját, továbbá a hitelező válasz észrevételével kapcsolatban külön is kifejtette a könyvvizsgálói záradékkal, a leltárral, az alapbizonylatok, szerződések és a főkönyvi kivonatok becsatolásával, a termelő tevékenység folytatásával és a vagyon bérbeadásának a közbenső mérleg elbírálása körében való vizsgálhatóságával kapcsolatos jogi indokait. A felszámoló álláspontjának elfogadására való utalás mellett tehát a válaszészrevétel kapcsán külön is kifejtette a hitelező valamennyi lényeges észrevételével kapcsolatos álláspontját, ezzel a Pp.</a>-ben írt indokolási kötelezettségének eleget tett.
Az adós felszámolására irányuló kérelem benyújtásának időpontjára tekintettel a jelen felszámolási eljárásra a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló, többször módosított 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 2008. augusztus 5-én hatályos szabályait kell alkalmazni. A Cstv. 50. § (1) bekezdése szerint, ha a felszámolási eljárás során a hitelezők igényeinek kielégítéséhez elegendő pénzeszköz folyt be, a felszámoló a követelések bejelentésére megadott határidő letelte után közbenső felszámolási mérleget (továbbiakban: közbenső mérleg) készíthet. A közbenső mérleg tartalmazza a gazdálkodó szervezet tevékenységet lezáró mérlegének adatait. A közbenső mérleget az 52. § (3) bekezdésében, a bevételek és költségek alakulásáról készített kimutatást az 52. § (4) bekezdésében meghatározott bontásban kell elkészíteni. A szöveges jelentésnek tartalmaznia kell a tevékenységet lezáró mérleg és a közbenső mérleg eltéréseinek, valamint a bevételek és költségek alakulásának részletes magyarázatát. Az (5) bekezdés alapján a közbenső mérleget, a bevételek és költségek alakulásáról készített kimutatást és a hitelezők részbeni kielégítésének sorrendjét és összegét tartalmazó részleges vagyonfelosztási javaslatot a felszámoló köteles a hitelezőknek - választmány alakítása esetén a választmánynak is - megküldeni azzal, hogy arra 15 napon belül észrevételt tehetnek. Az (1) bekezdésben meghatározott iratokat a bíróság részére jóváhagyás végett be kell mutatni, a hitelezők (választmány) véleményét is csatolva. A (6) bekezdés szerint a bíróság a közbenső mérleget és a részleges vagyonfelosztási javaslatot 30 napon belül végzéssel jóváhagyja vagy elutasítja, és rendelkezik a közbenső mérleg elkészítéséig értékesített vagyontárgyakból és behajtott követelésekből együttesen befolyt összeg, valamint az adós felszámolás alatti tevékenysége esetén az ebből eredő árbevétel törvényben meghatározott százalékának a nyilvántartásba vételi díjak, illetve az adós pénzeszközei terhére történő kiutalásáról.
A felszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XII. 19.) kormányrendelet (továbbiakban: Korm. r.) 2. § (1) bekezdése szerint a felszámolás időszaka alatt a gazdálkodó szervezetre a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Számv. tv.) előírásait a hatályos Cstv.-ben és e rendeletben előírtak figyelembevételével kell alkalmazni. A 4. § (1) bekezdése értelmében a gazdálkodó szervezet a felszámolási időszak alatt is köteles megfelelni a Számv. tv. 12. §-ának (1)-(2) bekezdésében meghatározott könyvvezetési kötelezettségnek a Korm. r. 4. § (2)-(9) bekezdésben foglaltak figyelembevételével.
Tény, hogy a Korm. r. a felszámolás időszaka alatt is a Számv. tv. előírásait rendeli alkalmazni. Azt is kimondja azonban, hogy a felszámolás időszaka alatt a gazdálkodó szervezetre a Számv. tv. előírásait a hatályos Cstv.-ben és e rendeletben előírtak figyelembevételével kell alkalmazni, [2. § (1) bek.] a felszámolás időszaka alatt vezetett számviteli nyilvántartásoknak alkalmasaknak kell lenniük a közbenső mérleg, a felszámolási zárómérleg, a vagyonfelosztási javaslat, a bevételek és költségek alakulását tartalmazó kimutatás, az adóbevallások, a saját tőke különbözete meghatározásának, továbbá a zárójelentés bizonylati alátámasztására. [2. § (2) bek.] A Korm. r. 4. §-a tehát a könyvvezetési kötelezettség vonatkozásában rögzíti az Számv. tv. megfelelő alkalmazásának elvét. Nem ad azonban eligazítást arra, hogy az így vezetett könyvek (számviteli nyilvántartások) alapján készült mérleg számviteli szempontú ellenőriztetésére (könyvvizsgálat) is alkalmazni kell-e a Számv. tv. előírásait.
A Számv. tv. bizonyos esetekben előírja az éves beszámoló auditálását, amit azonban egyrészt nem tekint érvényességi feltételnek, másrészt a Számv. tv. 155. § (1) bekezdése szerint a könyvvizsgálat célja annak megállapítása, hogy a vállalkozó által az üzleti évről készített (egyszerűsített) éves beszámoló, továbbá az összevont (konszolidált) éves beszámoló e törvény előírásai szerint készült, és ennek megfelelően megbízható és valós képet ad a vállalkozó (a konszolidálásba bevont vállalkozások együttes) vagyoni és pénzügyi helyzetéről, a működés eredményéről.
A Számv. tv. tehát a vállalkozó által a saját üzleti évéről készített (készíttetett) mérleg könyvvizsgálatát teszi bizonyos esetekben kötelezővé. A közbenső mérleget azonban nem a vállalkozó (az adós gazdálkodó szervezet) készíti, hanem a felszámolására a bíróság által kijelölt felszámoló. Az adós közbenső mérlege sem a felszámoló közbenső mérlege, hanem a tőle elkülönült jogi személyiséggel bíró, általa felszámolt adósé. Így a felszámolás alatt álló adósok felszámoló által készített mérlegeinek auditáltatására a Számv. tv-ben a vállalkozó saját mérlegei vonatkozásában előírt auditálási kötelezettség nem vonatkozik. (A Számv. tv. alapján a felszámoló a saját mérlegének auditálására köteles a törvény szerinti esetekben.) A jogalkotó ezzel elismerte - az egyébként könyvvizsgálót is foglalkoztatni köteles - felszámoló szakértelmét, továbbá a felszámolási eljárásban az auditálást is helyettesíti elsősorban a hitelezők nagyobb rálátásának és beleszólásának biztosítása, valamint feltehetően a költségek csökkentése érdekében is - a közbenső mérleg bíróság általi jóváhagyására irányuló eljárás, melynek során a hitelezők maguk kapnak lehetőséget a mérleg vizsgálatára és észrevételezésére. A Cstv. alapján minden adós közbenső mérlegét be kell nyújtani jóváhagyásra, nem csak azokét, akik egyébként könyvvizsgálati kötelezettség alá esnének az Számv. tv. alapján. A közbenső mérleget tehát - összhangban a Cstv. 34. § (1) bekezdésében foglaltakkal is -, nem az adós gazdálkodó szervezet legfőbb szerve fogadja el, hanem ezt a jogalkotó minden esetben a bíróság feladatává tette, amely jóváhagyásnak azonban nem szabta feltételéül a könyvvizsgálatot.
Mivel a közbenső mérleg elsősorban a hitelezők tájékoztatását szolgálja, a közbenső mérleget és mellékleteit - a bíróság részére történő bemutatást megelőzően - meg kell küldeni a hitelezőknek (választmánynak), akik arra 15 napon belül tehetnek észrevételt. Sem a Cstv. sem a kormányrendelet nem tartalmaz kifejezett rendelkezést arra, hogy a felszámoló számoljon el az adós vagyonával, az elszámolás a közbenső mérleg elkészítésével és a hitelezők részére való megküldésével valósul meg. A hitelezők és az eljárás más szereplői ugyanis ebből és ennek mellékleteiből értesülnek arról, hogy az adós által kimutatott vagyon valóban rendelkezésre állt-e, a felszámoló az adós vagyonának felmérése során a kimutatott vagyont fellelte-e, ha igen konkrétan mely részében, hogy a nyilvántartott vagyonértékhez képest a rendelkezésre álló vagyon ténylegesen mekkora értékkel bír, van-e a számviteli nyilvántartásokban már értékkel nem szerepeltethető (pl. értékcsökkenés elszámolása miatt), de forgalmi értéket képviselő és értékesíthető vagyon, hogy a fellelt vagyon hogyan változott a felszámoló intézkedéseinek hatására stb. A hitelezők a mérlegből vonhatják le a követeléseik megtérülésére vonatkozó következtetéseket is. A mérleg mellékletéből szerezhetnek tudomást a felszámoló által a kielégítés érdekében végzett tevékenységről. A felszámoló tehát a beszámolási kötelezettségét teljesíti a mérleg (beszámoló) elkészítésével, ami ezáltal a hitelezők érdekében folyó felszámolási eljárásban a hitelezői érdekvédelem egyik fő garanciális eszköze.
A Korm. r. 7. § (1) bekezdése - a Számv. tv. 18. §-ához hasonlóan - a közbenső felszámolási mérleg célját akként határozza meg, hogy megbízható, hiteles helyzetfelmérés alapján történjen a hitelezők és a bíróság tájékoztatása a pénzügyi helyzetről. A közbenső mérleg elkészítésének célja tehát, hogy a felszámoló legalább évente megbízható és hiteles tájékoztatást adjon az adós vagyonáról, a költségek és bevételek alakulásáról, illetve biztosítsa az esetleges hitelezői kielégítést a tartalékon felüli pénzvagyon terhére. A közbenső mérleg ezért az adós vagyonában a felszámolás alatt - a tevékenységet lezáró mérleg adataihoz képest - bekövetkező változásokat tükrözi, a szöveges jelentésnek pedig a változások, köztük a pénzforgalom magyarázatát kell adnia.
A mérlegnek meg kell felelnie a csődtörvény előírásain túl a Korm. r. 7. §-ában írtaknak és a 4. §-ában foglaltak figyelembevételével a Számv. tv.-ben írt általános számviteli követelményeknek is [Számv. tv. 12. §-ának (1)-(2) bekezdés].
Az elsőfokú bíróságnak pedig a mérleg jóváhagyása körében az esetleges észrevételekre is figyelemmel azt kell vizsgálnia, hogy a közbenső mérleg a számviteli előírásoknak megfelelően, helyesen tartalmazza-e az elkészítéséig megtörtént gazdasági eseményeket, valós képet ad-e a felszámolási vagyonban bekövetkezett változásokról. Továbbá, hogy a felszámoló a közbenső mérleget a Cstv. a Korm. r. és a Számv. tv. felszámolási eljárásban is alkalmazandó előírásainak megfelelően készítette-e el, a közbenső mérleg kiegészítésének, módosításának, esetleg kijavításának szükségessége felmerül-e.
A gazdálkodó szervezet mérlegének - így a hitelezők tájékoztatásának céljából készülő közbenső mérlegnek is - valós adatokon kell alapulnia (valódiság elve), és tartalmaznia kell mindazon gazdasági eseményeket, amelyek az adott üzleti évre vonatkoznak (teljesség elve). A mérleg tehát akkor felel meg a számviteli szabályoknak, ha valamennyi bevételt és kiadást tartalmazza, akkor is, ha azok mértékét vagy indokoltságát a hitelezők esetleg vitatják, vagy azok jogszerűtlenül kerültek kifizetésre. Amennyiben az adott költséget kiegyenlítették, úgy ezt a könyvelésben ki kell mutatni, és annak eredményét a számviteli beszámolóban figyelembe kell venni. Ha ugyanis ezek a kifizetések a mérlegben nem szerepelnének, akkor a mérleg egyrészt nem felelne meg a valódiság és a teljesség elvének, tehát jogszabálysértő lenne, másrészt nem töltené be azt a célját: hogy a hitelezők a vagyoni helyzet változásáról - ide értve a felszámolási eljárás bevételeit és a felszámoló által eszközölt minden kiadást is -, értesüljenek. Az, hogy az adott költséget a felszámoló jogszerűen vagy jogszerűtlenül fizette-e ki, a mérleg számviteli helyességétől független kérdés. Amennyiben tehát a mérleg a sérelmezett kifizetéseket tartalmazza - és ezt a hitelező az adott ügyben nem vitatta -, úgy maga a mérleg ezen kifizetések miatt nem támadható meg, hiszen az alapul vett időszak gazdasági eseményeinek leírását tartalmazza.
A felszámolási eljárásban a bíróságnak nincs hatásköre arra, hogy a költségeket gazdaságossági szempontból felülbírálja. Amennyiben a hitelező álláspontja szerint a felszámoló - akár az adós tevékenységének folytatásával, akár a tevékenység folytatása módjának megválasztásával - felesleges költséget okozott az adósnak, úgy a Cstv. 54. §-a alapján van lehetősége az ebből eredő kárát a felszámoló ellen az általános hatáskörű bíróságnál indított perben érvényesíteni. A mérleg jóváhagyása során tehát a mérleg szabályszerűségének vizsgálatára van lehetőség, a mérlegidőszakban tett felszámolói intézkedések jogszerűségének, illetve a mulasztásoknak a felülvizsgálatára pedig a Cstv. 51. §-a ad lehetőséget. Hasonló érvelést fejtett ki a Legfelsőbb Bíróság az EBH 2004. 1133. számú elvi határozatában.
A Számv. tv. 19. § (3) bekezdése alapján a mérlegben és az eredmény kimutatásban minden tételnél fel kell tüntetni az előző üzleti év megfelelő adatát. Ha az adatok nem hasonlíthatók össze, akkor ezt a kiegészítő mellékletben be kell mutatni és indokolni kell. A Számv. tv. 69. § (2) bekezdése szerint minden esetben kell leltározni, ha a vállalkozó a számviteli alapelveknek megfelelő mennyiségi nyilvántartást folyamatosan és naprakészen nem vezet. Amennyiben tehát a vállalkozó az eszközeiről a mennyiségi nyilvántartást a számviteli alapelveknek megfelelően, folyamatosan és naprakészen vezeti, és a mennyiségi nyilvántartás értékben a főkönyvi könyvelés adataival megegyezik, akkor a leltár összeállítását megelőzően nem kötelező leltározni. A felszámoló nem tett nyilatkozatot arra vonatkozóan, hogy a tevékenységet lezáró mérleg alapján leltárhiányt állapított volna meg, és a hitelező sem állította azt, hogy a tevékenységet lezáró mérlegben feltüntetett vagyon hiányos lenne.
A közbenső mérleg szöveges mellékletében és a hitelező észrevételére adott válaszában a felszámoló a termelés folytatását megindokolta. Egyrészt a mérleg szöveges jelentésének 3. pontjában kifejtette: "Ahhoz hogy a meglévő megrendeléseket teljesíteni tudja és ezáltal jelentős kötbértehertől mentesítse a társaságot és azonnal ne kelljen elbocsátani a teljes rendelkezésre álló munkaerőt (amely 33 M Ft azonnali munkabér-kiadással, továbbá az eszközök állagmegóvásával összefüggésben bevétel nélküli, egyéb ráfordítással járt volna) továbbá, hogy az átvett eszközökben azonnal ne következzen be visszafordíthatatlan leértékelődés, folytatta a termelési tevékenységet. Másrészt arra is hivatkozott, hogy a tevékenység leállítása teljes piacvesztéssel, a piac elvesztésének következménye pedig egyértelműen a felszámolási vagyon jelentős leértékelődésével járt volna. A termelés leállításával a 87 fő dolgozói létszám elbocsátásának költségei végső soron a felszámolást terhelték volna. Harmadrészt a hitelező észrevételére adott válaszában kitért arra, hogy a hitelezői választmány csak 2009 nyarán alakult, a felszámoló a termelést 2009. október 1-jei hatállyal - még mielőtt tudomást szerzett volna arról, hogy a választmány nem támogatja azt - megszüntette. Előadta, hogy az adós a felszámolást megelőzően nagy értékű (1 097 135 eft) beruházást hajtott végre, amely a használatbavételi engedély hiánya miatt befejezetlen maradt. Kifejezetten úgy nyilatkozott, azért döntött a tevékenység folytatása mellett, mert nyilvánvaló, hogy egy működő, piaccal rendelkező, nyereséggel termelő, a szükséges engedélyekkel rendelkező termelőegységet magasabb áron lehetséges értékesíteni, mint az egyes nem termelő, speciális rendeltetésű (műanyagpohár-gyártás) eszközöket és vagyonelemeket.
Megjegyzi a Fővárosi Ítélőtábla, hogy a felszámoló a 2008. december 8-án kelt, teljesítési segédek igénybevétele iránti kérelmében azt is írta, hogy a felszámolási eljárás során a termelés gazdaságos folytatásának feltételei nem állnak fenn. Azonban az E. Kft. "f.a." közel 100 munkavállalót foglalkoztat, jelentős értékű élő árbevétel lenne elérhető piaci kapcsolatai révén. A felszámolási eljárás következtében beálló károk és az ebből eredő hitelezői igények minimálisra csökkentése érdekében a felszámoló a szállítási szerződések harmadik személyekre történő cedálása, illetve az ehhez szükséges eszközök átmeneti bérbeadása mellett döntött. A gazdálkodó szervezet eszközállományának jogi helyzete különösen bonyolult, a társaság által használt ingatlanok jó része esetében a felépítmény és a földterület tulajdonjoga elválik egymástól, továbbá a termelő eszközök nagyrészt lízingszerződések alapján állnak a társaság birtokában. Ezen felül az adós gazdálkodó szervezet tulajdonában álló üzem értékesítése érdekében bonyolult engedélyeztetési eljárások lefolytatása szükséges. A felszámoló tehát a termelés fenntartását egyrészt a munkaerő sorsának rendezésével, másrészt a termelés leállításával keletkező károk elhárításával, harmadrészt a vagyon értékesítéséből származó későbbi bevételek növelésével indokolta. Ezzel részletes indokát adta a termelés folytatására vonatkozó döntésének.
A Cstv. 50. §-a meghatározza, hogy a felszámoló mely okiratokat (közbenső mérleget, amelynek része a szöveges jelentés is, a bevételek és költségek alakulásáról készített kimutatást és a hitelezők részbeni kielégítésének sorrendjét és összegét tartalmazó részleges vagyonfelosztási javaslatot) köteles megküldeni a hitelezőknek. A felszámoló tehát - ahogyan azt a Fővárosi Ítélőtábla a hitelező által a jelen adós felszámolásában 2010. március 16-án benyújtott kifogás alapján meghozott 12. Fpkf. 44.436/2011/2. számú jogerős határozatában már kifejtette - szerződések, számviteli alapbizonylatok, könyvelési anyagok, leltár (főkönyvi kivonatok, kartonok) hitelezőknek való megküldésére, becsatolására nem kötelezhető. A hitelező azonban a felszámolás felszámolónál lévő irataiba a Pp.</a> iratbetekintésre vonatkozó szabályai szerint a felszámolás szükségtelen zavarása nélkül a saját költségére betekinthet. Amennyiben a felszámoló a hitelező által konkrétan meghatározott iratok megtekintését a hitelező részére nem teszi lehetővé, úgy a hitelező az ezzel kapcsolatos jogsérelme orvoslását a Cstv. 51. §-a szerinti kifogás útján kérheti.
A használati díjakkal kapcsolatban a felszámolónak a mérleg szöveges jelentésében adott magyarázata a mérleg jóváhagyásához kielégítő információval szolgál. Eszerint a használati díjakat a korábban lízingelt eszközök használatáért fizette ki, azok termelésben való megtartása érdekében, miután a lízingcégek a lízingszerződéseket felmondták. A felszámoló arra azonban nem válaszolt, hogy az I. Leasing Hungária Kft. és a V. Lízing Zrt. lízingcégeknek miért nincs a 100 000 forint regisztrációs díj befizetése ellenére hitelezői igényük. Majd a Fővárosi Ítélőtábla hiánypótlási felhívására előadta, hogy a lízingcégek a felszámolás kezdő időpontjával felmondták a szerződéseket, és az adós használatában hagyott eszközökön kívüli - az adós vagyonába egyébként nem tartozó - lízingtárgyak értékesítését követően az adóssal elszámoltak. Az értékesítésből a lízingcégek követelései maradéktalanul megtérültek, a követelésüknél magasabb értéken történt értékesítésből adódóan elszámolási különbözetként 10 583 810 forint az adós részére kiutalásra került (a lízingelszámolásról a hiánypótláshoz mellékletet csatolt). A másodfokú eljárásban tehát a felszámoló a hitelező kérdésére választ adott.
A szöveges jelentésben a fentieken túl a felszámoló a bevételeket a kialakult gyakorlatnak megfelelően jelölte meg, amit a bíróság elegendőnek talált. A hitelező kérte az értékesített tárgyi eszközökből befolyt 280 435e forinttal kapcsolatban annak megjelölését, hogy az milyen eszközök értékesítéséből származik, és képezte-e, illetve képezhette-e a zálogjoggal biztosított hitelezők kielégítésének alapját. A felszámoló által a másodfokú eljárás során adott válasz szerint a felszámoló a felszámolás kezdő időpontjában minimális forgóeszköz állománnyal (alapanyag, félkész-, késztermék) rendelkezett, melyet a termelő tevékenység fenntartásához a mérlegidőszakban forgótőkeként kezelt. Egyéb zálogjoggal terhelt eszközértékesítés nem történt.
A kiadási oldalon konkrétan megjelölt tételekkel kapcsolatban megállapítható, hogy az üzemanyag költséget a felszámoló az adós által termelt áruk fuvarozásával megindokolta. Azt a hitelező nem állította, hogy az üzemanyag költséget a felszámoló alapbizonylatok nélkül számolta el, így az észrevétele és az arra adott - a bíróság által kielégítőnek tartott válasz - a mérleg számviteli helyességét nem befolyásolja.
Az egyéb anyag költség részletezését is kérte a hitelező. A felszámoló további részletezést nem, csupán annyit közölt, hogy a költség a tevékenység folytatásával kapcsolatban merült fel. A hitelező a költség felmerülését nem vitatta, csak annak jogosságát kívánta ellenőrizni. A másodfokú eljárás során a felszámoló főkönyvi számlalapot csatolt a fenti tétel részletezésére.
A bérleti díjakat a felszámoló nem részletezte, a hitelező észrevételére adott válaszából csak az állapítható meg, hogy a bérleti díj a "tevékenység folytatáshoz szükséges eszközök bérletének költségei"-t jelenti. A felszámoló tehát részben válaszolt a hitelező kérdésére, a hitelező további információ céljából iratbetekintéssel élhet.
A nem termelő berendezések javításával kapcsolatos hitelezői kérdésre a felszámoló nem válaszolt, a másodfokú eljárásban előadta, hogy ez a költség az adós szerszámkészítő és szerszámjavító üzeme által a kiszolgáló egységekben végzett felújítási és karbantartási munkálatokat foglalja magában, amire a gépek üzemszerű működése érdekében volt szükség.
A használati díjakra vonatkozóan a szöveges jelentésből megállapítható, hogy azokat a felszámoló a korábban lízingelt gépekkel kapcsolatban fizette ki.
A megbízási díjakat a felszámoló a termelés fenntartásával indokolta, azokat a hitelező észrevételére nem részletezte. A hitelező betekinthet az iratokba, a felszámoló a kért adatszolgáltatásra (kinek, milyen szerződések alapján, mikor) azonban nem kötelezhető. Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy a felszámoló részére az elsőfokú bíróság a 13. sorszámú végzésével engedélyezte az S. Ügyvédi Iroda, valamint a K. Bt. teljesítési segédként történő igénybevételét, és az ezzel kapcsolatos felszámolási költségeknek a felszámolói díjon túli elszámolását az adós vagyona terhére. A részletezés nem befolyásolja a mérleg számviteli helyességét. A hitelező az ezzel kapcsolatos iratokba ugyancsak betekinthet, ha pedig úgy ítéli meg, hogy a megbízási díjak kifizetésével a felszámoló kárt okozott, úgy erre vonatkozó igényét a Cstv. 54. §-a alapján a felszámolóval szemben indított perben érvényesítheti.
Az egyéb igénybevett szolgáltatást a felszámoló nem részletezte, nem közölte, hogy konkrétan milyen szolgáltatásokról, díjakról van szó. A 29 millió forint összegű egyéb igénybevett szolgáltatás részletezésére a másodfokú bíróság felhívására főkönyvi számlalapot csatolt. A részletezés hiánya nem befolyásolja a mérleg számviteli helyességét.
A biztosítási díjakkal kapcsolatos hitelezői észrevételre a felszámoló annyit válaszolt, hogy azok szükségesek voltak az árbevétel eléréséhez. A másodfokú bíróság felhívására szintén főkönyvi számlalapot csatolt, amelyből megállapítható a kimutatott biztosítási díj felmerülésére. Az eladott (közvetített) szolgáltatások értékével kapcsolatban a felszámoló a másodfokú bíróság felhívására bejelentette, hogy a 71,1 millió forint költség a C. Holding Kft. "f.a." által elhasznált - és részére továbbszámlázott - villamos energia költségét takarja. A felszámolás alatti ki nem egyenlített szállítók 199,6 M forint költségével összefüggően pedig azt a tájékoztatást adta, hogy a felszámolás alatti szállítói kötelezettségek a felszámolás alatti bevételből a fordulónapot követően kiegyenlítésre kerültek, illetve kerülnek a termelés átadása folyamatához igazodóan. A hitelező kérdése azonban arra vonatkozott, hogy a kiadás milyen célból merült fel, és hogy azt a felszámolási költségek miért nem tartalmazzák. A másodfokú bíróság felhívására a felszámoló az előadását azzal egészítette ki, hogy a fenti összeg tartalmaz felszámolási költségnek minősülő és a mérleg fordulónapján még ki nem egyenlített tartozást is, de döntően a tevékenység és a termelés folyamatossága (alapanyagszállítók, szolgáltatók, kereskedőpartnerek stb.) generálta szállítói állományt tükröz. Megjegyezte, hogy ezen tételekből ma már egy sem nyitott. A 34,3 MFt beruházásként feltüntetett összeget a felszámoló a szöveges jelentés 8. oldalán a használatbavételi engedélyezési eljárás befejezése érdekében felmerült ráfordításként jelölte meg, a válaszában pedig azt írta, hogy az összeg a használatbavételi engedély megszerzéséhez eszközölt ráfordításokat takarja (környezetvédelmi, tűzvédelmi, ÁNTSZ és egyéb szakhatósági engedélyek megszerzése érdekében felmerült kiadások). A felszámoló válasza nem tartalmazott új érdemi információt, azonban a másodfokú bíróság felhívására nagyrészt részletezte az itt elszámolt tételeket. A részletezés hiánya egyébként a mérleg számviteli helyességét nem érinti, az pedig, hogy a használatbavételi és működési engedély megszerzése még milyen további ráfordításokat igényel, nem a jelen közbenső mérleg jóváhagyására tartozó kérdés, mivel ezeket a jövőben esetlegesen felmerülő és összegszerűségében jelenleg ismeretlen költségeket a jelen közbenső mérleg nem tartalmazhatja.
A hitelező kérte annak megválaszolását, hogy a rövid lejáratra kapott hitelként feltüntetett 33,76 MFt-ot a felszámoló kitől, milyen kondíciókkal, milyen célból vette fel, és kérte az ezzel kapcsolatos dokumentumok becsatolását. A felszámoló a kért dokumentumok (alapbizonylatok) becsatolására nem kötelezhető, a hitelező azonban az ezzel kapcsolatos iratokba is betekinthet.
A szöveges jelentésnek a saját tőke változását részletező részében a 10. oldal utolsó előtti bekezdésében megjelölt 50 332 e forint - a hitelező észrevételével szemben - megegyezik a felette lévő táblázatban szereplő "Tárgyi eszköz értékesítés eredménye-lízing elszámolás" soron megjelölt összeggel, így nincs olyan eltérés, amely indokolást igényelne.
A felszámoló a mérlegben szereplő vevőállománnyal kapcsolatban a szöveges jelentés 9. oldalán annyit közölt, hogy annak egy része (51,5 MFt) a tevékenységzáró mérlegben kimutatott vevőállományból maradt fenn, a további része a felszámolás alatt keletkezett, és a mérleg fordulónapját követően szinte 100%-ban kiegyenlítésre került. A kötelezettek személye a mérlegsor helyességét nem befolyásolja, a hitelezőnek a követelések behajtása érdekében tervezett esetleges jövőbeni felszámolói intézkedésekről való tájékoztatási igénye pedig alaptalan.
A felszámoló nem válaszolta meg a hitelezőnek az APEH ellenőrzés mérlegre gyakorolt hatására vonatkozó észrevételét, csupán utalt arra, hogy azt a mérleg tartalmazza. A hitelező elvárása az ezzel kapcsolatos tájékoztatást illetően részben eltúlzott, iratok megküldését nem követelheti, azokba csupán betekinthet. Az ellenőrzés eredményeként az adófizetési kötelezettségben bekövetkezett változásokat pedig az adóhatóság érvényesíti hitelezői igénybejelentése útján, tehát a tevékenységet lezáró adóellenőrzés hatásai a hitelezői nyilvántartásban jelentkeznek. A bejelentett hitelezői követelés (vagyis a felszámolás előtti időszak adófizetési kötelezettsége) pedig a hitelezői nyilvántartásban szerepel az e) kategóriában. A mérleg ebben a kérdésben elegendő információval szolgál az adós pénzügyi helyzetére vonatkozóan, 18,777 eFt tartozást mutat. A felszámoló nem sorolt követelést a h) pontba, feltehetően ilyen követelés bejelentésére nem is került sor. A hitelező sem állította, hogy az adósnak ilyen tartozása lenne.
A felszámolónak a szöveges jelentés 8. oldalán a 34,4 M forint beruházási ellenérték jövőbeni megtérülésével kapcsolatos álláspontja nem befolyásolja a jelen mérleg számviteli helyességét és jóváhagyását. Ezért annak vizsgálatára jelen közbenső mérleg keretében nincs lehetőség. Ugyanígy az adós vagyonának jövőbeli hasznosításával és értékesítésével kapcsolatos kérdésekre a jelen - közbenső mérleg jóváhagyására irányuló - eljárás nem terjed ki.
Rámutat a másodfokú bíróság, hogy a felszámoló jövőbeni intézkedése illetve egyéb jogi álláspontja önmagában bírósági eljárás tárgya nem lehet. A jogvédelem lehetősége a jogsértés megtörténte esetén merül fel, tehát a bíróság a felszámoló egyes jogkérdésekben elfoglalt álláspontját csak a már megtett intézkedés jogszerűségének elbírálása során értékelheti [Cstv. 51. § (1) bekezdés].
A felszámolót továbbá nem terheli olyan kötelezettség, hogy az adós felszámolás alatti jogügyleteiről egyenként beszámoljon az egyes hitelezőknek. A felszámolót a közbenső mérleg elkészítése során is általános pénzügyi-gazdasági adatszolgáltatási kötelezettség terheli, mégpedig olyan mértékben, hogy annak alapján a hitelezők képet kaphassanak az adós vagyonában ténylegesen bekövetkezett változásokról, ide értve mind a jogszerű mind az esetlegesen jogszerűtlen intézkedések következtében beállott változásokat. Az egyes kiadások, költségek adatai (szerződés adatai, szerződéses partner neve, adatai stb.) iránt érdeklődő hitelező pedig az ezekkel kapcsolatos iratok (számviteli bizonylatok) megtekintése útján juthat további, konkrét információhoz. A felszámoló azonban a számviteli bizonylatok csatolására a közbenső mérleg elbírálása során csak akkor kötelezhető, ha a hitelező legalább valószínűsíti a számviteli bizonylatok hiányát. Erre vonatkozóan azonban a hitelező a jelen eljárásban utalást sem tett.
Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzését a többször módosított Cstv. 6. § (2) bekezdése folytán megfelelően alkalmazott Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 12. Fpkf. 44.697/2011/10.)