adozona.hu
ÍH 2012.67
ÍH 2012.67
VÁLASZTOTTBÍRÓSÁGI KIKÖTÉS ÉRTÉKELÉSE - VÁLASZTOTTBÍRÓSÁGI KIKÖTÉS SZERZŐDÉS RÉSZÉVÉ VÁLÁSA A választottbírósági kikötés - mint szokásostól eltérő rendelkezés - akkor tekinthető a felek között létrejött megállapodásnak, ha azt az általános szerződési feltételekre vonatkozó törvényi előírás szerint a másik fél megismerte és kifejezetten elfogadta. A választottbíróság eljárását ily módon kikötő általános szerződési feltétel - mint jogszabály előírásainak megfelelően meghatározott feltétel - nem minősül tiszte
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében a közte és az alperes között 2005. december 6. napján létrejött kölcsönszerződés alperes általi felmondása jogellenességének a megállapítását kérte a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján, továbbá a kölcsönszerződés általa megjelölt egyes pontjainak, szövegrészei érvénytelenségének a megállapítását is kérte, mivel azok a jóerkölcsbe ütköznek, illetve a Ptk. 209. § (1), 209/A. § (1) bekezdése alapján tisztességtelen szerződési feltételnek minősülnek. Keresetét így az 1996....
ÍH 2012.67 VÁLASZTOTTBÍRÓSÁGI KIKÖTÉS ÉRTÉKELÉSE - VÁLASZTOTTBÍRÓSÁGI KIKÖTÉS SZERZŐDÉS RÉSZÉVÉ VÁLÁSA
A választottbírósági kikötés - mint szokásostól eltérő rendelkezés - akkor tekinthető a felek között létrejött megállapodásnak, ha azt az általános szerződési feltételekre vonatkozó törvényi előírás szerint a másik fél megismerte és kifejezetten elfogadta. A választottbíróság eljárását ily módon kikötő általános szerződési feltétel - mint jogszabály előírásainak megfelelően meghatározott feltétel - nem minősül tisztességtelen kikötésnek. Az ilyen kikötés tisztességtelenségének megítélése körében a 93/13/EGK Irányelv rendelkezéseinek közvetlen alkalmazására nincs lehetőség [Ptk. 7. § (2) bek., 200. § (2) bek., 205/A. §, 209. §, 209/A. §; 1994. évi LXXI. tv.]
A felperes a keresetében a közte és az alperes között 2005. december 6. napján létrejött kölcsönszerződés alperes általi felmondása jogellenességének a megállapítását kérte a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján, továbbá a kölcsönszerződés általa megjelölt egyes pontjainak, szövegrészei érvénytelenségének a megállapítását is kérte, mivel azok a jóerkölcsbe ütköznek, illetve a Ptk. 209. § (1), 209/A. § (1) bekezdése alapján tisztességtelen szerződési feltételnek minősülnek. Keresetét így az 1996. évi CXII. törvény 213. § b) pontjára is alapította, továbbá a szerződés érvénytelenségét megtévesztés, uzsora címén is megállapítani kérte. Keresete a tisztességtelen és jóerkölcsbe ütköző feltételek figyelmen kívül hagyására, a tisztességtelen szerződési feltételek szerződés részévé nem válásának megállapítására is irányult.
Az elsőfokú bíróság végzésével a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasította.
A végzés indokolása értelmében a kölcsönszerződés részét képező Általános Szerződési Feltételek 97. pontja szerint a felek a kölcsönszerződéssel kapcsolatos jogvitáikban alávetették magukat a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság kizárólagos illetékességének. Az 1994. évi LXXI. törvény (a továbbiakban: Vbt.) 8. § (1) bekezdése alapján ezért idézés kibocsátása nélkül elutasította az elsőfokú bíróság a keresetlevelet.
A felperes a fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú végzés megváltoztatását és kereseti kérelmének helyt adást, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Fellebbezését a Ptk. 685. § e) pontjára, a Ptk. 209. §-ára, a 209/A. § (2) bekezdésére, a 93/13/EGK Irányelvre, különösen annak 6. cikke (1) bekezdésére alapította, amelyek alapján megítélése szerint a kereseti kérelemre tekintettel az elsőfokú bíróságnak hivatalból kellett volna vizsgálnia a választottbíróságra vonatkozó feltétel semmisségét mind a feltétel tisztességtelenségére, mind annak egyedi megtárgyalására figyelemmel. Az Irányelv 3. cikke (1) bekezdésére, illetve melléklete 3. cikke és q) pontjára, valamint a 18/1999. (III. 5.) Korm. rendelet 1. § (1) bekezdés i) pontjára is hivatkozott. Álláspontja szerint a felek között létrejött szerződés választottbírósági kikötést tartalmazó rendelkezése a szokásostól eltérő rendelkezés, ami csak abban az esetben vált volna a szerződés megkötésével annak részévé, ha erről a felperest az alperes előzetesen tájékoztatja, illetve ha e feltétel egyedileg megtárgyalásra kerül. Kiemelte, hogy sem az alperes tevékenységét szabályozó Üzletszabályzatnak, sem a felek közötti jogviszony alapját képező szerződésnek nincs olyan rendelkezése, amely azt tükrözné, hogy a felek a választottbírósági kikötést egyedileg megtárgyalták volna. Rámutatott, hogy a szerződésben kikötött az állandó választottbíróság szabályzatának díj és költségviselésre vonatkozó rendelkezései rögzítik, hogy a perben a feleket költségmentességben, vagy illetékfeljegyzési jogban nem lehet részesíteni. Az eljárás lefolytatásával felmerülő költségek közül csupán a választottbírósági díj mértékét figyelembe véve egyértelműnek tartotta, hogy a választottbírósági kikötés alkalmazása a felperes igényérvényesítésére nyitva álló lehetőségeit hátrányosan befolyásolja, magánszemély lévén nagy anyagi terhet ró rá, peres eljárás kezdeményezésére vonatkozó jogosultságát gátolja, ezért tisztességtelen feltételnek minősül.
Az alperes az elsőfokú bíróság érdemben helyes végzésének helybenhagyását indítványozta.
A fellebbezés az alábbiak szerint nem alapos.
A kereset tárgyát képező, a peres felek között létrejött kölcsönszerződés V. pontja szerint: "Az Adós (Adóstárs) tudomásul veszi, hogy a Kölcsönszerződés hatályba lépésekor érvényes »Gépjármű Kölcsönszerződés - Általános Szerződési Feltételek" (a továbbiakban: ÁSZF) a Kölcsönszerződés elválaszthatatlan, 3. számú mellékletét képezi, és a Kölcsönszerződés aláírásával tanúsítja, hogy annak tartalmát megismerte, továbbá, hogy a Hitelező az ÁSZF III., X. és XII. fejezeteiben tájékoztatást megértette és azokat kifejezetten elfogadja.«
A kölcsönszerződés teljes bizonyítóerejű magánokiratban került a fenti kikötéssel írásba foglalásra. Az Általános Szerződési Feltétel XII. 97. pontja szerint a kölcsönszerződésből eredő jogvitáik rendezésére az adós, adóstárs, biztosítéki szerződés felei, valamint a hitelező alávetik magukat a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság kizárólagos illetékességének, amely választottbíróság saját eljárási szabályai alapján jár el. A tárgyalás helye Budapest, mindegyik fél egy-egy választottbírót jelöl, és az így jelölt két választottbíró választja meg az elnököt. Ha bármelyik fél a választottbíró jelölésével késik, vagy azt elmulasztja, másik fél jogosult választottbírót kijelölni, és az így kijelölt választottbírók jogosultak megválasztani az elnököt.
Az 1994. évi LXXI. törvény 5. § (1) bekezdése értelmében a választottbírósági szerződés a felek megállapodása, amely szerint meghatározott, akár szerződéses, akár szerződésen kívüli jogviszonyokból keletkezett, vagy keletkező vitájukat választottbíróság elé terjeszthetik. A (2) bekezdés szerint a választottbírósági szerződés más szerződés részeként, vagy önálló szerződésként köthető, akár eseti, akár állandó választottbíróság kikötését tartalmazhatja. A (3) bekezdés a választottbírósági szerződés írásba foglalásának kötelezettségét mondja ki, míg a további rendelkezések szabályozzák az írásbeliség követelményének teljesülését. A törvény 8. § (1) bekezdése előírja, hogy az a bíróság, amely előtt a választottbírósági szerződés tárgyát képező ügyben keresetet indítottak - kivéve az 54. § szerinti keresetet -, a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja, kivéve, ha úgy ítéli meg, hogy a választottbírósági szerződés nem jött létre, érvénytelen, hatálytalan, vagy betarthatatlan.
E rendelkezések egymással összhangban történő értelmezése alapján abból, hogy a választottbírósági szerződés a felek között létrejött szerződés részeként is megköthető, önmagában okszerűen következik, hogy a jelen kereset tárgyától, nevezetesen a választottbírósági szerződést is tartalmazó szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló keresettől függetlenül ítélendő meg, hogy a kereset tárgyában választottbírósági szerződés érvényesen, hatályosan létrejött-e a felek között.
Ugyanakkor a felek között létrejött kölcsönszerződés választottbírósági kikötést tartalmazó rendelkezése a szokásostól eltérő rendelkezés, ezért mint a Ptk. 205/A. § szerinti általános szerződési feltétel akkor tekinthető a felek között létrejött megállapodásnak, ha azt a másik fél megismerte, kifejezetten elfogadta.
A Kölcsönszerződés V. pontja kifejezetten hivatkozik az ÁSZF XII. pontjára, az abban foglalt rendelkezésekre, amelynek része a 97. pontba foglalt választottbírósági kikötés. A Kölcsönszerződés ezen pontja utal a külön figyelem felhívás tényére és az adós kifejezett nyilatkozatára, mely szerint a figyelemfelhívó tájékoztatást megértette és azt kifejezetten elfogadta. Az adós ezt aláírta, ezáltal elismerve a választottbírósági eljárásról, kikötésről szóló tájékoztatást, annak elfogadását. Mindebből következően a választottbírósági kikötés a szerződés részévé vált.
A Ptk. 7. § (2) bekezdése kifejezetten felhatalmazást ad a választottbíróság eljárásának kikötésére, annak kimondásával, hogy bírósági peres eljárás helyett a felek választott bírósági eljárást köthetnek ki. Ezzel összhangban van a Vbt. 3. § (1) bekezdése. Ebből következően törvényi rendelkezések alapítják meg bíróság helyett más, választottbíróság előtti igényérvényesítés lehetőségét. A fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet 1. § (1) bekezdés i) pontja a fogyasztói szerződésben tisztességtelennek minősíti azt a szerződési feltételt, amely kizárja, vagy korlátozza a fogyasztó jogszabályon, vagy a felek közötti megállapodáson alapuló igényérvényesítési lehetőségeit, kivéve, ha azt egyben más, jogszabályban meghatározott vitarendezési móddal helyettesítik. Ez utóbbi vitarendezési mód a választottbíróság előtti igényérvényesítés. Mindebből következően a gazdálkodó szervezet és a fogyasztó közötti választottbírósági kikötést jogszabály lehetővé teszi, amely választottbírósági eljárás a fogyasztó igényérvényesítési lehetőségét biztosítja, ezért önmagában a választottbírósági kikötés nem minősíthető tisztességtelen szerződési feltételnek, kikötésnek.
A felperes által hivatkozott Irányelv és annak melléklete alapján sem vezethető le a választottbírósági kikötés tisztességtelensége. Az Irányelv 1. cikke (2) bekezdése a Ptk. 209. § (6) bekezdéséhez írthoz hasonló, a tisztességtelenség megállapítását kizáró szabályt tartalmaz, amikor kimondja, hogy azok a feltétek, amelyek kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket… tükrözik, … nem tartoznak az ebben az Irányelvben előírt rendelkezések hatálya alá. Emellett az Irányelv 11. cikke értelmében az Irányelv címzettjei a tagállamok, így a rendelkezéseinek horizontális alkalmazására csak abban az esetben nyílna lehetőség, ha egy tagállam belső szabályozása ellentétben állna az Irányelv rendelkezéseivel. Az Irányelv preambulumának 20. bekezdése pedig rámutat, hogy a csatolt mellékletben felsorolt feltételek jelzés értékűnek tekinthetők, és az Irányelv minimális jellege miatt ezeknek a feltételeknek a körét a tagállamok bővíthetik, vagy szűkíthetik saját nemzeti jogalkotásukban.
A fentiekben hivatkozott magyar jogi szabályozás - élve az Irányelv 20. bekezdésében foglalt felhatalmazással - némileg szűkítette a tisztességtelenség megállapításának lehetőségét az Irányelv melléklete 1.q) pontjában meghatározott esethez képest. A nemzeti szabályozás ugyanis kivette a tisztességtelenség esetei közül azt, amikor a kikötés a jogszabályon alapuló rendes bíróság előtti igényérvényesítés [Ptk. 7. § (1) bekezdés] lehetőségét, egyben más, választottbírósági eljárásban [Ptk. 7. § (2) bekezdés, Vbt. 3. §] történő vitarendezési móddal helyettesíti. A választottbíróság eljárásának kikötése nem zárja ki és nem gátolja a fogyasztót abban, hogy jogát érvényesítse, igényérvényesítésének lehetősége ugyanis a rendes bíróság helyett a választottbíróság előtt fennáll.
Miután az Irányelv a Ptk. 209. § (6) bekezdéséhez hasonlóan maga veszi ki az ott előírt rendelkezések hatálya alól a törvényi, illetve rendeleti rendelkezéseket tükröző feltételeket, továbbá a preambulum 20. bekezdésének eltérő tartalmú jogalkotásra vonatkozó felhatalmazása folytán a melléklet 1.q) pontjában foglaltak közvetlenül nem alkalmazhatók a fogyasztói jogvitákban, a választottbírósági kikötés nem minősülhet tisztességtelennek ezen utóbbiak alapján sem.
A fentiek alapján tehát a magyar jogrendszer a választottbírósági eljárást kivételes, ám a rendes bíróság eljárását helyettesítő, azzal egyenértékű jogvita rendezési módozatnak ismeri el. A jogviszonyok egy részében, mégpedig azon részében, amelyekben a választottbírósági kikötés tipikusan előfordul, a kikötések tartalmát kógens törvényi előírás határozza meg. Ez utóbbi körülmény önmagában veszi ki a választottbírósági kikötést az Irányelv rendelkezéseinek hatálya alól is. A nemzeti szabályozás tartalmára, valamint az Irányelvnek a mellékletben foglaltaktól való eltérésre felhatalmazó 20. bekezdésére figyelemmel, ugyancsak nem vezethető le az ilyen kikötés tisztességtelensége az Irányelvből sem. Mindebből következően kizárt a választottbírósági kikötés tisztességtelenségének a megállapítása.
Miután a felek között létrejött kölcsönszerződés rendelkezéseiből következően a választottbírósági kikötést a felek megtárgyalták, az alperes részéről figyelemfelhívó tájékoztatás megtörtént, azt a felperes az aláírásával elfogadta, így a választottbírósági kikötés érvényes.
Mindezek alapján az elsőfokú bíróság a jogszabály helyes alkalmazásával utasította el a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül. Ezért a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 259. §-a alapján alkalmazandó Pp. 253. § (2) bekezdés értelmében az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 4. Pf. 20.259/2012/2.)