adozona.hu
AVI 2012.6.68
AVI 2012.6.68
Megalapozhat jogszabálysértést a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése [Pp. 275. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2005. évre személyi jövedelemadó adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. Az ellenőrzés eredményeként a 2007. június 18. napján kelt határozatával a felperes terhére 4 208 596 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, és kötelezte a felperest az adóhiány, 2 104 298 Ft adóbírság és 472 832 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
A fellebbezé...
AVI 2012.6.68 Megalapozhat jogszabálysértést a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése [Pp. 275. § (1) bek.]
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2005. évre személyi jövedelemadó adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. Az ellenőrzés eredményeként a 2007. június 18. napján kelt határozatával a felperes terhére 4 208 596 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, és kötelezte a felperest az adóhiány, 2 104 298 Ft adóbírság és 472 832 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2007. szeptember 28. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint felperesnek az adóhatóság előtt ismert vagyoni helyzete nem állt arányban a vizsgált időszakban megszerzett jövedelmeivel, a Z. Kft.-nek 11 900 000 Ft összegben nyújtott kölcsön fedezetéül a feltárt jövedelme nem szolgálhatott. A felperes bevallott adóköteles jövedelme, az általa megjelölt jövedelemforrások nem álltak arányban vagyongyarapodásával és kiadásaival, ezért az elsőfokú hatóság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 109. §-ának (1)-(3) bekezdései alkalmazásával az adó alapját becsléssel állapította meg, és az adóalapot növelő forráshiányként jelentkező összegeket a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 28. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján egyéb adóköteles jövedelemnek minősítette.
Az alperes nem fogadta el azon felperesi hivatkozást, hogy a tagi hitel forrása magánszemélytől kapott kölcsön lett volna, mert a bizonyítási eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a felperes által hivatkozott kölcsönszerződés önmagában nem bizonyítja a pénz átadását, és azt, hogy az adózó ezen összeget az általa megjelöltekre használta fel.
A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását illetve hatályon kívül helyezését kérte, állítva, hogy bizonyította a tagi kölcsön forrását.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát, az elsőfokú határozatra is kiterjedően, hatályon kívül helyezte. Indokolásában a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként megállapította, hogy a felperes hitelt érdemlően bizonyította a baráti kölcsön felvételét, illetve azt, hogy rendelkezett azzal az összeggel, amely lehetőséget nyújtott számára a gazdasági társaság részére hitelnyújtásra. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint elfogadható az a felperesi előadás, hogy a kölcsönvett 9 500 000 Ft-ot nem bankban, hanem 11 hónapig otthon a széfjében tartotta.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és keresete teljesítését kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Art. 97. §-ának (4) és (6) bekezdését, 108. §-ának (1)-(2) bekezdéseit, 109. §-át. Az alperes fenntartotta és lényegében megismételte a határozatában foglaltakat.
A felperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
Az Art. 108. §-ának (1) bekezdése szerint a becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti. Az Art. 109. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját is becsléssel állapítja meg. Ez esetben - figyelemmel az ismert és adóztatott jövedelmekre is - az adóhatóságnak azt kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége.
Az Art. 108. §-ának (2) bekezdése alapján az adóhatóság köteles bizonyítani, hogy a becslés alkalmazásának a feltételei fennállnak, azonban az Art. 109. §-ának (3) bekezdése lehetőséget szabályoz az adózónak ahhoz, hogy a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést hitelt érdemlő adatokkal igazolja.
E pertípusban, az úgynevezett vagyonosodási eljárásban meghozott adóhatározatok bírósági felülvizsgálata iránti perben is a [Pp. 324. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó] Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. Az elsőfokú bíróság a közigazgatási eljárásban az adóhatóságot terhelő bizonyítási kötelezettség és a felperesnek biztosított igazolási lehetőség alapján lefolytatott bizonyítási eljárást, és az eredményeként meghozott alperesi döntést a kereseti kérelem keretei között, a perben lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként jogsértőnek minősítette.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275. §-ának (1) bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye. Jogszabálysértést a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhat.
A Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. 206. §-ának (1 bekezdésében foglaltak alkalmazása során, a bizonyítási eljárás eredményeként tévesen jutott arra a megállapításra, miszerint a felperes hitelt érdemlően bizonyította, hogy a baráti kölcsönből finanszírozta 2005. december 30-án a tagi hitel összegét.
A bizonyítási teherre vonatkozó szabályokból következően az adóhatóságnak nem kell azt bizonyítania, hogy felperes az általa megjelölt baráti kölcsönösszeget a tagi hitel nyújtását megelőzően elköltötte, ugyanakkor a felperesnek hitelt érdemlően kell igazolnia azt, hogy a tagi hitel fedezete a rendelkezésére állt, és azt is, hogy azt a baráti kölcsönből finanszírozta. Az adózó rendelkezik ugyanis saját tevékenységére konkrét ismeretekkel, adatokkal és ezek igazolására alkalmas bizonyítékokkal, amelyek hitelt érdemlőségéről az adóhatóságnak - vita esetén pedig - a bíróságnak kell döntenie.
A felperes sem a közigazgatási eljárásban, sem a perben hitelt érdemlően nem bizonyította, hogy az általa megjelölt baráti kölcsön a tagi hitelt nyújtásakor még a rendelkezésére állt, és az azonos volt a tagi hitel fedezetével. Hitelt érdemlőnek csak az olyan adat minősül, amely ellenőrizhető, egyértelműen azonosítható, valóságtartalma megfelelően alátámasztott, formája, tartalma, jellege, más adatokkal történő egybevethetősége és alátámasztottsága folytán alkalmas az igazolni kívánt konkrét tény alátámasztására. A felperes önmagában álló - egyéb bizonyítékkal alá nem támasztott - előadása nem hitelt érdemlő adat, nem kétséget kizáró bizonyíték. Az a felperesi előadás, hogy az általa megjelölt baráti kölcsön összeget otthon tartotta, és azt nyújtotta tagi hitelként, egyéb bizonyíték hiányában bizonyítatlan állítás maradt.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján, a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.229/2008.)