adozona.hu
AVI 2012.6.67
AVI 2012.6.67
Hitelt érdemlőnek az olyan adat minősül, amely ellenőrizhető, egyértelműen azonosítható, valóságtartalma kellően alátámasztott és alkalmas a vele igazolni kívánt tény alátámasztására [2003. évi XCII. tv. 109. § (3) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek házastársak, a családban két kereső (I., II. r. felperes) és két eltartott van. A felperesek mindketten tulajdonosok az E., a P. Mezőgazdasági és a S. Kft.-ben (továbbiakban: Kft.-k), melyek részére tagi hitelt nyújtottak, illetve részt vettek ezek alapításában.
Az adóhatóság a felpereseknél 2001-2005. évekre vonatkozóan személyi jövedelemadó (továbbiakban: szja.) adónemben ellenőrzést végzett.
A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban az adóhatóság az I. r. felperes...
AVI 2012.6.67 Hitelt érdemlőnek az olyan adat minősül, amely ellenőrizhető, egyértelműen azonosítható, valóságtartalma kellően alátámasztott és alkalmas a vele igazolni kívánt tény alátámasztására [2003. évi XCII. tv. 109. § (3) bek.]
A felperesek házastársak, a családban két kereső (I., II. r. felperes) és két eltartott van. A felperesek mindketten tulajdonosok az E., a P. Mezőgazdasági és a S. Kft.-ben (továbbiakban: Kft.-k), melyek részére tagi hitelt nyújtottak, illetve részt vettek ezek alapításában.Az adóhatóság a felpereseknél 2001-2005. évekre vonatkozóan személyi jövedelemadó (továbbiakban: szja.) adónemben ellenőrzést végzett.
A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban az adóhatóság az I. r. felperest kötelezte 33 088 350 Ft adókülönbözet, 16 504 729 Ft adóbírság, 16 128 892 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes az elsőfokú határozatot - az indokolás kiegészítésével - határozatában helybenhagyta. Az alperes megállapította, hogy a felperes az ellenőrzött időszakban a Kft.-k részére összesen 92 441 828 Ft tagi hitelt nyújtott, amelyre vizsgált időszakra bevallott összesen 8 486 248 Ft illetve az ezt megelőző időszakra bevallott jövedelmei nem nyújthattak fedezetet. Mivel az I. r. felperes korábbi évekből származó megtakarítást hitelt érdemlő adatokkal nem tudott igazolni, jövedelmét az adóhatóság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 108-109. §-ai, illetve a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 4. § (1) és (2) bekezdései alapján becsléssel állapította meg.
A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban az adóhatóság a II. r. felperest kötelezte 72 883 875 Ft adókülönbözet, 36 419 999 Ft adóbírság és 37 243 611 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. A II. r. felperes fellebbezése alapján eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperes határozatában megállapította, hogy a II. r. felperes a vizsgált időszakban a Kft.-knek összesen 207 306 250 Ft tagi hitelt nyújtott, amire az ellenőrzéssel érintett, illetve az ezt megelőző időszakra bevallott jövedelmei (8 239 545 Ft, illetve 5 839 938 Ft) nem nyújthattak fedezetet. A II. r. felperes megtakarítást nem tudott hitelt érdemlő adatokkal igazolni, ezért az alperes jövedelmét becsléssel állapította meg.
Az I. és II. r. felperes keresetében az alperesi határozatok hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte, vitatták a becslés jogalapját. Hivatkoztak arra, hogy 2003. évben az alperes valósnak fogadta el jövedelmükre tett nyilatkozataikat.
A megyei bíróság a felperesek keresetét elutasította megállapítva, hogy az alperes jogszerűen járt el akkor, amikor a felperesek adóalapját becsléssel állapította meg, a keresettel támadott határozatok nem jogszabálysértők. A felperesek a 2001-2005. évekre lefolytatott adóhatósági vizsgálat és a per során nem tudták hitelt érdemlően igazolni, hogy a vizsgált időszakban rendelkeztek volna mintegy 200 millió forintos olyan megtakarítással, amely biztosította volna a nagy összegű tagi kölcsönök fedezetét.
A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, kérték annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelmük szerinti döntés meghozatalát. Azzal érveltek, hogy a határozatok nem felelnek meg az Art. 5. § (1) és (2) bekezdésében, 50. § (3) bekezdésében, 87. § (1) bekezdés d) pontjában, 97. § (4)-(6) bekezdéseiben, a Pp. 3. § (2) bekezdésében foglaltaknak. Fenntartották a keresetben is kifejtett jogi álláspontjukat, hivatkoztak az EBH 2006/1462. számú határozatba foglaltakra is azzal, hogy hitelt érdemlő bizonyítékokat terjesztettek elő. Sérelmezték, hogy az adóigazgatási eljárásban nem részesültek megfelelő tájékoztatásban, illetve, hogy a megyei bíróság nem a hatályon kívül helyezésre irányuló kérelmük tárgyában döntött, mivel az ítélet indokolása olyan érvelést tartalmaz, amely csak a megváltoztatásra irányuló kérelem elbírálása esetén lehetne irányadó.
A felperesek felülvizsgálati kérelmük "kiegészítésében" kérték annak figyelembevételét is, hogy a felszámolás alatt álló cégüknél, a P.I.G. Kft.-nél az adóhatóság "ugyanazon adóhiányt kívánja beszedni" mint tőlük, a két vizsgálat "nagymértékben fedi egymást", és ezt az adóhatóság a bíróság előtt elhallgatta.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati kérelmet nem lehet kiegészíteni és a felülvizsgálati eljárásban nem lehet hivatkozni olyan tényre, bizonyítékra, vagy jogcímre, amely nem volt tárgya az ezt megelőző eljárásnak. [Pp. 270. § (1) bekezdése, 275. § (1) bekezdése, BH 2002/283. és 447., EBH 2002/653.] Ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem "kiegészítésben" foglaltakat érdemben nem vizsgálta meg.
A felülvizsgálati, rendkívüli jogorvoslati eljárásban nincs helye bizonyítás felvételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének és felülmérlegelésnek sem, a Legfelsőbb Bíróság az iratok alapján dönt. [Pp. 275. § (1) bekezdése, BH 2002/229.]
Ítéleti tényállás kapcsán jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha az iratellenes, vagy a logika szabályaival ellentétes, okszerűtlen, nyilvánvalóan téves megállapításokat, ténybeli következtetéseket rögzít. Nem állapítható meg iratellenesség azon a címen, hogy a fél jogi álláspontja valamely bizonyíték bizonyító ereje tekintetében nem azonos a bíróságéval. Ez ugyanis nem iratellenességre utal, hanem a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul, amire a rendkívüli jogorvoslati eljárásban nincs lehetőség. (BH 1994/622. és 639.)
A becslés jogalapja mindkét felperes esetében fennállt a jelentős összegű tagi hitelek és a bevallott jövedelmek közötti ellentmondásra figyelemmel. A becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó igazolhatja hitelt érdemlő adatokkal [Art. 109. § (3) bekezdése]. Az alperes és a megyei bíróság helytállóan utalt arra, hogy hitelt érdemlőnek az olyan adat minősül, amely ellenőrizhető, egyértelműen azonosítható, valóságtartalma kellően alátámasztott, tartalmánál, jellegénél fogva vagy más adatokkal is egybevetve alkalmas a vele igazolni kívánt tény alátámasztására.
A megyei bíróság jogszerűen állapította meg, hogy a felperesek által szolgáltatott adatok nem alkalmasak a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérés hitelt érdemlő igazolására.
A megyei bíróság ítélete teljes körűen megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak, az abban megállapított tényállás nem jogszabálysértő. A felperesek érvelése kapcsán a Legfelsőbb Bíróság a következőkre kíván rámutatni:
A megyei bíróság nem hozott az EBH 2006/1462. számú határozattól eltérő tartalmú döntést, mivel nem mondta ki ítéletében, hogy elévülési időn túl is okirat-megőrzési kötelezettség terhelné az adózót. A megyei bíróság a perben - helytállóan - azt vizsgálta meg, hogy a felperesek előadásai, illetve az általuk felajánlott bizonyítékok alkalmasak-e vagy sem az előadottak hitelt érdemlő igazolására.
A felperesek - érvelésükkel ellentétben, az iratokból megállapíthatóan - a jegyzőkönyvek tanúsága szerint jogaikra és kötelezettségeikre vonatkozóan megfelelő tájékoztatásban részesültek.
A felperesek a 600 000 ATS-t (kb. 6 000 000 Ft-ot) kamatokkal növelten 1996. július 22-én vették ki a számláról, és semmivel nem igazolták, hogy ez az összeg a vizsgált időszakban is a rendelkezésükre állt volna, és a tagi kölcsönök egy részének fedezetéül szolgált volna.
A széfszerződés és az erről kibocsátott számla - egyéb bizonyíték hiányában - kizárólag a széfbérlet tényének és ellenértékének igazolására alkalmas.
A felperesek által hivatkozott 2003. év során tett adózói nyilatkozatok sem alkalmasak az adóalaptól való eltérés hitelt érdemlő igazolására tekintettel arra, hogy ezek a nyilatkozattevők által előadottakon kívül valóságban ellenőrizhető, igazolható, a nyilatkozatokban foglaltakat alátámasztó adatokat egyáltalán nem tartalmaznak.
A Vélemény, ami 2007. július 6-án készült, a felperesek által szolgáltatott adatokon és kalkuláción alapul, az alapanyagokat, azok beszerzését, a termelést, a bevételt tényként kezeli, ezek alátámasztására azonban hiteles adatokat és bizonyítékokat (Pl.: számlát vagy egyéb bizonylatot, dokumentumot) nem tartalmaz. Ezért a Vélemény a felperesek által hivatkozott jövedelem forrását és összegszerűségét nem bizonyítja. A felperesek semmilyen bizonyítást nem ajánlottak fel annak igazolására, hogy a Vélemény szerinti bevétel ténylegesen létrejött volna, és rendelkezésre állt volna, és ez lett volna a forrása a jelentős összegű tagi hiteleknek.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felperesek felülvizsgálati kérelme által vitatott körben nem sért jogszabályt, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.213/2008.)