adozona.hu
AVI 2012.6.63
AVI 2012.6.63
A cégadatokat valamennyi számlakibocsátó tekintetében vizsgálni kell [1992. évi LXXIV. tv. 44. § (5) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 2004-2005 évekre általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban kötelezte a felperest 11 994 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözet, 5 591 000 Ft adóbírság, 2 664 000 Ft késedelmi pótlék és 200 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alpere...
AVI 2012.6.63 A cégadatokat valamennyi számlakibocsátó tekintetében vizsgálni kell [1992. évi LXXIV. tv. 44. § (5) bek.]
Az adóhatóság a felperesnél 2004-2005 évekre általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban kötelezte a felperest 11 994 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözet, 5 591 000 Ft adóbírság, 2 664 000 Ft késedelmi pótlék és 200 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperes a 2004. I. félévről beadott áfa-bevallásból kimaradt számla miatt a felperes terhére 125 000 Ft adókülönbözetet írt elő. A nem hiteles (fiktívnek) minősített számlák befogadása miatt az általános forgalmi adóról szóló többször módosított 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontjára, 35. § (1) bekezdés a) pontjára alapítottan 2004. évre összesen 2 273 000 Ft, 2005. évre összesen 9 596 000 Ft adókülönbözetet állapított meg. Ez utóbbi körben határozata tartalmazta, hogy az S. és Társa Szolgáltató Bt., a B. Kft., a H. és Társa Bt., a T. Kft. és az A. Kft. által kibocsátott számlák nem hiteles bizonylatok, nem felelnek meg a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdésében, 166. § (2) bekezdésében foglaltaknak. A felperesnél, illetve a különböző gazdasági társaságoknál lefolytatott kapcsolódó vizsgálatok eredményeként megállapítható volt, hogy a számla szerinti gazdasági események a számla szerinti felek között nem jöhettek létre. A felperes beszállítói is fiktív cégektől fogadtak be számlákat, vagy a cégek nem végeztek semmilyen tevékenységet és így számláztak tovább. A felperes esetében az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése szerinti törvényi feltételek sem állapíthatók meg.
A felperes keresetében kérte az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését és az első fokon eljárt adóhatóság új eljárásra kötelezését. Azzal érvelt, hogy az alperes érdemi döntése nem felel meg az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésében foglaltaknak és az e körben kialakult bírói gyakorlatnak.
A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította, jogi álláspontja a következő volt:
A felperes által befogadott számlák tartamilag hiteltelenek. A felperest nem illette meg az adólevonási jog az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése alapján sem, mivel a kellő körültekintés megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha a számla hiteltelensége olyan okból következik be, amelyről a vevőnek nem volt tudomása, azt nem ismerhette fel, arra nem volt és nem lehetett ráhatása. A felperes nem vizsgálta a számlakibocsátók adóalanyiságát, és nem tudta bizonyítani, hogy a számlákon szereplő gazdasági eseményeket tényleges kik végezték el.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy az alperes határozata és a jogerős ítélet az általa vitatott körben nem felel meg az Áfa tv. 44. § (5) bekezdésében foglaltaknak. Jogi álláspontjának alátámasztásaként hivatkozott a 2006. évi KGD 54. szám alatt közzétett döntésre, valamint a BH 2006/1. számában közzétett határozatra (Kfv. I. 35.264/2005.).
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A megyei bíróság ítéletében foglaltakkal egyezően kiemeli a Legfelsőbb Bíróság is, hogy az alperes a felperes adólevonási jogát arra alapítottan utasította el, hogy a számlák tartalmilag hiteltelenek, fiktívek, a gazdasági esemény ugyanis nem a számlákban feltüntetett felek között ment végbe. Adólevonásra nem valamilyen gazdasági esemény jogosít, arra csak a hiteles számla szerinti gazdasági esemény adhat alapot. A számla pedig tartalmilag akkor hiteles, ha az azon feltüntetett gazdasági esemény a számla szerinti felek között a számla szerinti módon ment végbe és az ellenérték (beleértve az áfát is) kifizetésre került [Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja, 35. § (1) bekezdés a) pontja, Sztv. 15. § (3) bekezdés, 165. § (2) bekezdés, 166. § (2) bekezdés]. Az, hogy a gazdasági eseményt valaki vagy valakik elvégezték, még nem teszi a számlát hitelessé és az adólevonást jogszerűvé.
Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes a határozatoknak a számlák tartalmi hiteltelenségére vonatkozó megállapításait nem is vitatta. Abban az esetben pedig, ha a számlában feltüntetett gazdasági esemény fiktív, illetve a számlán szereplő felek között egyáltalán nem jött létre gazdasági esemény, vagy a valós gazdasági esemény nem azonos a számlában feltüntetettel, akkor a számlabefogadói oldalon - a fiktivitásra, illetve ennek okára figyelemmel - a kellő körültekintés megállapíthatósága fogalmilag is kizárt. Megjegyzi ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy a perbeli esetben irányadó tényállásra figyelemmel a felperesnek a számla szerinti felekkel fennálló személyes kapcsolata is lehetővé tette, hogy a felperes tudomással bírjon a szerződésekben vállalt munkák tekintetében a partnerek gazdasági magatartásáról, pontosabban ennek hiányáról.
A felperes nem élt ellenbizonyítással az alperes és a megyei bíróság ítéletébe foglalt azon tényszerű megállapításokkal szemben, melyek szerint a számlákon szereplő munkálatok elvégzésére a számlakibocsátók személyi és tárgyi feltételekkel nem rendelkeztek. A felperes semmilyen hitelt érdemlő bizonyítékot nem bocsátott rendelkezésre a tekintetben sem, hogy a számlákon szereplő gazdasági eseményeket ténylegesen kik végezték el. A felperes - ahogyan arra az alperes határozata és a megyei bíróság ítélete is rámutat - a gazdasági életben elvárható minimális körültekint sem tanúsította.
A felperes keresetében a perrel érintett konkrét adóköteles tényállásokkal kapcsán a kellő körültekintés megállapíthatóságának igazolására bizonyítást nem ajánlott fel. A felülvizsgálati kérelme is kizárólag általános érvényű, konkrétumokat nélkülöző érvelést tartalmaz, és a hivatkozott határozatok tényállása nem azonos a jelen perben megállapított tényállással.
Utal ugyanakkor e körben a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a perbeli esetben a cégadatok megtekintésére valamennyi számlakibocsátó tekintetében nem került sor. A felperesnek továbbá - érvelésével ellentétben - nem a számlakibocsátók adókötelezettségének teljesítését kellett volna ellenőriznie, hanem a számla szerinti gazdasági esemény valódiságáról kellett volna információval és hiteles bizonylatokkal rendelkeznie.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet teljes körűen megfelel az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésében foglaltaknak, nem sért eljárási, illetve anyagi jogszabályt. Ezért a megtámadott határozatot a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.215/2008.)