adozona.hu
AVI 2012.6.62
AVI 2012.6.62
Nem áll fenn az áfa-levonási jog, ha az adózó olyan számlát fogad be, amelyen helytelenül van feltüntetve a tevékenység besorolása [1992. évi LXXIV. tv. 44. § (5) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 2004. december hónapra és 2005. január-március hónapokra vonatkozóan kiutalás előtti ellenőrzést folytatott általános forgalmi adónemben.
A felperes tevékenységi köre elsősorban veszélyes hulladékok ártalmatlanítása volt. A tevékenysége körében különböző gazdálkodó szervekkel kötött szerződéseiben vállalta a hulladékkezelési és ártalmatlanítás teljes folyamatának végrehajtását.
A szerződések alapján kimenő számláin a tevékenységét az SzJ-90.02.14 szám alá sorolta...
AVI 2012.6.62 Nem áll fenn az áfa-levonási jog, ha az adózó olyan számlát fogad be, amelyen helytelenül van feltüntetve a tevékenység besorolása [1992. évi LXXIV. tv. 44. § (5) bek.]
Az adóhatóság a felperesnél 2004. december hónapra és 2005. január-március hónapokra vonatkozóan kiutalás előtti ellenőrzést folytatott általános forgalmi adónemben.A felperes tevékenységi köre elsősorban veszélyes hulladékok ártalmatlanítása volt. A tevékenysége körében különböző gazdálkodó szervekkel kötött szerződéseiben vállalta a hulladékkezelési és ártalmatlanítás teljes folyamatának végrehajtását.
A szerződések alapján kimenő számláin a tevékenységét az SzJ-90.02.14 szám alá sorolta, és ennek megfelelően a fizetendő adó mértékét 15%-ban tüntette fel.
Az adóhatósági ellenőrzés megállapította, hogy a felperes az egyes hulladékkezelési szerződési feladatokat alvállalkozókkal kötött szerződések szerint végeztette.
Ezek az alvállalkozók a hulladékkezelés és ártalmatlanítás részfeladatait végezték, kivéve az elkülönült szállítást végzőt.
A vizsgált időszakban az alvállalkozók egyes számláikban a részfeladatok teljesítésére nem a 15%-os adómértéket tüntették fel, hanem 25%-os mértékű adót.
A felperes ezeket a számlákat is befogadta és a feltüntetett adót levonásba helyezte.
Az adóhatóság megállapította, hogy a felperes olyan számlák alapján is gyakorolt adólevonási jogot, amelyen az adómérték összege nem volt megfelelő. Ezeket a számlákat ezért a levonási jog gyakorlására nem fogadta el.
Ennek következtében a felperes terhére az elsőfokú határozat 2004. december hónapra 57 761 000 Ft általános forgalmi adókülönbözetet állapított meg, amelyből 23 319 000 Ft minősült pénzügyileg rendezendőnek és 22 900 000 Ft adóhiánynak, 2 290 000 Ft adóbírságot, és 2 149 000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg. Külön határozatával a 2005. január-március hónapokra 36 439 000 Ft általános forgalmi adókülönbözetet, amelyből 27 423 000 Ft jogosulatlanul visszaigényelt adónak minősült és 2 742 000 Ft adóbírságot állapított meg a terhére.
Az elsőfokú adóhatóság az adóbírság mértékét az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 170. § (1), (2) bekezdése, és 171. § (1) bekezdése alapján az adóhiány 10%-ában állapította meg, figyelemmel arra, hogy az adókülönbözet összege a tevékenységek besorolását érintő téves jogértelmezésből fakadt.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, 2006. január 17-én hozott határozataival az elsőfokú határozatokat összegszerűségében megváltoztatta és részletesen indokolta, hogy a felperes elmulasztotta a kellő körültekintést a számlák tekintetében, hiszen tisztában kellett volna lennie a veszélyes hulladék ártalmatlanítási tevékenység általános forgalmi adó kulcsával.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
Álláspontja szerint az alperes nem tárta fel teljes körűen a tényállást és nem minősítette megfelelően a szerződések valós tartalmát, célját a felek akaratát.
A felperes részletesen értékelte, hogy az egyes számlakibocsátók a vitatott számlákkal kapcsolatban nem végezhettek hulladékkezelési tevékenységet, mert erre vonatkozó hatósági engedéllyel nem rendelkeztek, tevékenységi körük cégnyilvántartásba nem is volt bejegyezve. A valós tevékenység nem kapcsolódott közvetlenül a veszélyes hulladékkezeléséhez és ártalmatlanításához, ezért a 25%-os áfa-kulcs alkalmazása a jogszabálynak megfelelt.
A felperes sérelmezte a bírság mértékét, hangsúlyozta, hogy a jogértelmezési kérdésben a felperes helyesen járt el.
A felperes hivatkozott az Európai Bíróság egyes döntéseire, amely szerint az adóhatóság megfosztotta a felperest az általános forgalmi adólevonási joggal való éléstől és ezzel megsértette az arányosság elvét és a felperest alanyi jogától is megfosztotta.
Az alperes kérte a kereset elutasítását és fenntartotta a határozataiban foglaltakat.
A Fővárosi Bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperesi állásponttal egyezően az irányadó SZJ a szolgáltatásokat a végzett tevékenységeket sorolja be. Nincs jelentősége annak, hogy ki nyújtja a szolgáltatást. Az alvállalkozók ugyanazokat a résztevékenységeket végezték, amely a főtevékenységhez kapcsolódik.
Az elsőfokú bíróság az alperes által hivatkozott KSH tájékoztató és a felperes által csatolt tájékoztató közötti ellentmondás feloldása céljából meghallgatta a KSH tisztviselőjét, aki a vallomásában előadta, hogy a tájékoztató levelek között nem volt ellentmondás, mindig a konkrét kérdésre válaszoltak.
Az elsőfokú bíróság kitért arra, hogy az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése adott esetben nem volt alkalmazható, a felperesnek ugyanis, aki rendszeresen és üzletszerűen végez ilyen tevékenységet, ismernie kell az erre vonatkozó speciális előírásokat, és ebből következtetni kellett volna arra, hogy a befogadott számlákban tévesen volt feltüntetve az adó mértéke. A számlakibocsátókkal kapcsolatban a bíróság megállapította, hogy az alperesi hatóság nem sértette meg az Art. 130. §-át. Egyes számlakibocsátóknál ugyan valóban folytatott le ellenőrzést az adóhatóság, de nem volt olyan megállapítás, amely ellentétesen minősítette volna a jogviszonyt a felperesi megállapításnál.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, és a kereseti kérelmének megfelelő döntés meghozatalát.
A felperes ismételten részletesen kifejtette azt az álláspontját, miszerint az elsőfokú bíróság tévesen ítélte meg a perbeli kifogásolt számlák alapján az egyes alvállalkozók által végzett tevékenységgel kapcsolatos besorolást, illetőleg az általános forgalmi adó mértékének meghatározását.
A felperes hangsúlyozta, és megismételte azt az álláspontját, miszerint az egyes alvállalkozók nem a veszélyes hulladék ártalmatlanításának egyes részfeladatait végezték el, hanem az attól jól elkülöníthető, nem ebbe a kategóriába sorolt olyan tevékenységet végeztek, amelyre az általános mértékű adófizetési kötelezettség vonatkozott.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság jogerős ítéletének adóbírságra vonatkozó részét hatályon kívül helyezte, az alperes határozatainak adóbírságra vonatkozó részét akként változtatta meg, hogy az elsőfokú határozatok adóbírságra vonatkozó részét hatályon kívül helyezte; ezt meghaladó körben a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság tényállás megállapítása és jogkövetkeztetés levonása a jogszabályoknak megfelelt.
A perben eldöntendő jogkérdés kizárólag az volt, hogy a vitatott, a felperes által befogadott alvállalkozói számlákban feltüntetett általános forgalmi adó mértéke megfelelt-e a jogszabályi előírásoknak, illetőleg ezzel kapcsolatban milyen mértékű adólevonási jog gyakorlására volt a felperes jogosult.
Az elsőfokú bíróság feltárta a tényállás valamennyi elemét, figyelembe vett az egyes megkeresésre adott KSH besorolási nyilatkozatokat. Tanúként hallgatta meg a KSH részéről véleményt nyújtó tisztségviselőt. Így ennek megfelelően helyesen jutott arra a következtetésre, hogy az egyes alvállalkozók által végzett tevékenység egyes elemei, és a tevékenység fajtája alapján osztotta a felperesi főtevékenységnek a veszélyes hulladék ártalmatlanításával kapcsolatban kibocsátott számlákban feltüntetett besorolását, és ennek megfelelően ugyanazzal az általános forgalmi adókulccsal kellett adóznia, mint a felperesi főtevékenységnek.
Egyetértett a Legfelsőbb Bíróság azzal az alperesi állásponttal, miszerint az alvállalkozók jelen peres eljárásban nem voltak ügyfelek és tanúkénti meghallgatásuk nem volt indokolt, mivel a számlát esetleges nyilatkozatuk sem tehette volna hitelessé.
Az eldöntendő jogkérdés nem az volt, hogy a számlakibocsátók fizikailag milyen munkát végeztek, hanem az, hogy ennek az alvállalkozói munkáknak mi volt a statisztikai besorolása. Önmagában a szerződések tartalma az eljárás során nem volt vitatott. Az SZJ-90. szám alá sorolja a Szolgáltatások Jegyzéke a hulladékkezelést, a szennyeződés mentesítését, és annak valamennyi munkafázisát, kivéve az elkülönült szállítást.
A hulladékkezelés összetett, több elemből, részfeladatból álló tevékenység, amelyről a hulladékgazdálkodásról szóló törvény rendelkezik a 2000. évi XLIII. törvény (Hgt.)
A KSH által kiadott állásfoglalás szerint is a veszélyes hulladékkezelésnek az SZJ-ben felsorolt folyamatainak végzését, az SZJ-90.02.14 veszélyes hulladék kezelése alkategória megfelelő tételébe kell sorolni, tehát nemcsak a végső ártalmatlanítás, hanem a hulladékkal az ártalmatlanításig végzett egyes munkafolyamatok is ide voltak sorolva.
A vitatott gazdasági események esetében a felperes és az alvállalkozók valamennyi szerződést veszélyes hulladékkezelésre kötötték. Éppen a hulladékkezelési tevékenység komplex jellegére tekintettel sorolja be az SZJ a 90.02 szakágazatba a tevékenység valamennyi elemét, részfeladatait.
Így a Legfelsőbb Bíróság egyetértett mind az adóhatóság, mind az elsőfokú bíróság megállapításával a tekintetben, hogy a felperes olyan számlákat fogadott be, amelyen helytelenül volt feltüntetve a tevékenység besorolása, illetőleg az ehhez tartozó általános forgalmi adó mértéke. Ezek a számlák ezért nem voltak alkalmasak az általános forgalmi adó levonási jog megfelelő értékeléséhez.
A felperes e tekintetben kellő körültekintést nem tanúsított, az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésében írt feltételek nem álltak fenn.
Figyelemmel azonban arra, hogy a felperes mint számlabefogadó jogértelmezési kérdésben volt eltérő állásponton, fel sem merült az adó eltitkolásának lehetősége, alkalmazható volt az Art. 171. § (1) bekezdésben írt kivételes méltányosság, és az eset összes körülményeinek mérlegelésével lehetőség volt arra, hogy a kiszabandó adóbírság a teljes egészében mellőzhető legyen.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a bírság vonatkozásában a jogerős ítéletet és az alperesi határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően a Pp. 275. § (4) bekezdése szerint hatályon kívül helyezte, egyebekben a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.180/2008.)