adozona.hu
EH 2012.05.K1
EH 2012.05.K1
Az adóhatóság csak az utólagos ellenőrzés során tárhatja fel a tartalmilag hiteltelen bizonylatokat, az egyes adókötelezettség teljesítésére irányuló ellenőrzés során nem. A jogvita eldöntésére mindig a határozatokkal érintett időszakra vonatkozó hatályos szabályokat kell alkalmazni az egyszerűsített számla esetében is [1992. évi LXXIV. törvény 32. §, 35. §, 44. §, 4. §, 45. §, 2003. évi XCII. tv. 87. §, 118. §, EU 2006/112/EK tanácsi irányelv 226b. cikke].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2008. április 28-án adásvételi szerződéssel értékesítette a tulajdonába lévő tehergépkocsit (a továbbiakban tehergépkocsi), az ügyletről számlát nem bocsátott ki. Az adásvételi szerződés második pontja értelmében a vevő a vételárat a szerződés aláírásának napján fizette meg. A felperes a vételárat pénztári bevételként, árbevételként könyvelésében nem szerepeltette, a tárgyi eszközt főkönyvéből nem vezette ki.
A felperes leltárai hiányosak voltak, nem tartalmaztak konkrét adatokat ...
EH 2012.05.K1 Az adóhatóság csak az utólagos ellenőrzés során tárhatja fel a tartalmilag hiteltelen bizonylatokat, az egyes adókötelezettség teljesítésére irányuló ellenőrzés során nem. A jogvita eldöntésére mindig a határozatokkal érintett időszakra vonatkozó hatályos szabályokat kell alkalmazni az egyszerűsített számla esetében is [1992. évi LXXIV. törvény 32. §, 35. §, 44. §, 4. §, 45. §, 2003. évi XCII. tv. 87. §, 118. §, EU 2006/112/EK tanácsi irányelv 226b. cikke].
A felperes 2008. április 28-án adásvételi szerződéssel értékesítette a tulajdonába lévő tehergépkocsit (a továbbiakban tehergépkocsi), az ügyletről számlát nem bocsátott ki. Az adásvételi szerződés második pontja értelmében a vevő a vételárat a szerződés aláírásának napján fizette meg. A felperes a vételárat pénztári bevételként, árbevételként könyvelésében nem szerepeltette, a tárgyi eszközt főkönyvéből nem vezette ki.A felperes leltárai hiányosak voltak, nem tartalmaztak konkrét adatokat a beszerzett anyagokra, ezekben csak egyes beszerzések kerültek feltüntetésre, és az egyes években számított haszonkulcs is eltérő volt. A felperes rendelkezett tehergépjárművel, ezt használta az általa végzett építkezéshez és fa szállításához.
A felperes 2006. II. negyedévében befogadta a T. Kft. (által 2006. május 30-án és június 14-én kibocsátott számlákat. Ezek ingatlan értékesítésről kerültek kiállításra, 16,67%-os áfa kulccsal. A felperes e két számla alapján áfát helyezett levonásba. A számlák alapjául szolgáló 2006. június 14-én kelt adásvételi szerződés 4. pontja szerint 2006. május 30-án megfizetett 2 000 000 Ft egy része előlegnek, másik része foglalónak minősült, az ingatlan értékesítés teljesítésének időpontja pedig 2006. június 14. volt.
Az adóhatóság a felperesnél bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett 2006. május 30-tól 2006. december 31-ig terjedő időszakra, és 2007-2008. évekre. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére áfa adónemben adóhiánynak minősülő adókülönbözetet írt elő, százalékos egészségügyi hozzájárulásban adóhiánynak minősülő adókülönbözetet, javára társasági adóban adókülönbözetet, társas vállalkozások külön adója adónemben pedig 19 000 forint adókülönbözetet állapított meg, adóbírságot szabott ki, késedelmi pótlékot számított fel, a jogszabályokban előírt bizonylatok kiállításának, könyvek, nyilvántartások vezetésének elmulasztása, illetve előírásoktól történő eltérő vezetése miatt 150 000 forint, az adólevonási kötelezettség elmulasztása miatt pedig 2 359 000 forint mulasztási bírságot szabott ki.
A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 2010. augusztus 27. napján kelt határozatában az elsőfokú határozatot helyben hagyta.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését, és az első fokon eljárt adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte. Hivatkozott eljárási és anyagi jogszabálysértésekre, a tényállás tisztázatlan, bizonyítatlan voltára, vitatta az érdemi döntés jogalapját.
A megyei bíróság a felperes keresetét kisebb részben alaposnak, túlnyomó részben alaptalannak minősítette, és az alperes határozatát a 6. pont (Bt. számlák) tekintetében hatályon kívül helyezte, e körben az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
Az alperes megalapozottan és jogszerűen helyezkedett arra az álláspontra, hogy a tehergépkocsi eladásából származó vételárral az ügyvezető rendelkezett, ezt kivonta a pénztárból. Ez nem tekinthető könyvelési hibából eredő tévedésnek, az összeg az ügyvezető egyéb jövedelmének minősül. A felperes a peres eljárás során sem bizonyította a vételár pénztári befizetését, az összeg más célra fordításának igazolására sem ajánlott fel bizonyítást, ezért az e körben tett alperesi megállapítások is törvényesek.
Az alperes jogszerűen alkalmazott becslést, annak módszere is törvényes volt, mivel a beszerzett, értékesített tűzifa mennyiség, a hirdetések nagysága, a felhasznált gázolaj és benzin mennyiség egyértelműen arra utalt, hogy a felperes értékesítéseit nem megfelelően bizonylatolta, iratai nem voltak alkalmasak a valós adó alapjának megállapítására. Az alperes jogszerűen járt el, amikor nem fogadta el menetleveleket a megtett futásteljesítés igazolására. A felperes a becslés jogalapját és módszerét vitató kereseti érvelésében előadottak bizonyítására semmiféle okiratot nem terjesztett elő, előadását nem bizonyította a peres eljárás során.
A jogerős ítélet ellen a felperes és az alperes is felülvizsgálati kérelmet nyújtott be.
A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a keresetét elutasító ítéleti döntések hatályon kívül helyezését, és e körben is kereseti kérelme szerinti határozat meghozatalát, vagy a megyei bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében - a Bt. által kibocsátott számlákkal kapcsolatos adókülönbözet és jogkövetkezményeit érintő - felperesi keresetnek helyt adó ítéleti döntés hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének teljes körű elutasítását kérte.
A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos, az alperes felülvizsgálati kérelme alapos.
A Kúria a Pp. 275. §-a alapján eljárva - a rendelkezésére álló iratok alapján - a következőket állapította meg:
A 2009. október 12. napján kelt és adóhatósághoz benyújtott okiratban a felperes ügyvezetője cégszerűen aláírt teljes bizonyító erejű magánokiratban hatalmazta fel a képviselet ellátására. A képviseleti jogra vonatkozó meghatalmazás mindkét oldalán teljes körű képviseleti jogosultság került rögzítésre. A meghatalmazás egyértelműen és kifejezetten tartalmazza, hogy "a meghatalmazottam képviseleti joga teljes körű, azaz hatósági és hatóságon kívüli ügyekre is kiterjed ..." A megyei bíróság tehát hiánytalanul és iratszerűen állapította meg a képviselettel kapcsolatos adatokat, és azt is, hogy a felperes ügyvezetője nem volt elzárva nyilatkozattételtől, sőt 2009. december 10. napján írásbeli nyilatkozatban válaszolt a revízió azon kérdéseire, amelyekre a meghatalmazott korábban nem tudott nyilatkozni. A felperes ügyvezetője továbbá e nyilatkozatában, illetve ezt követően sem kérte, hogy a továbbiakban ne a meghatalmazottat, hanem őt nyilatkoztassák a felmerülő kérdésekről. Ennél fogva az adóhatóság jogszerűen járt el a közigazgatási eljárás során, amikor elfogadta teljes körű meghatalmazottként B. B.-t, eljárása megfelelt az Art. 97. § (5) bekezdésében és 98. § (1) bekezdés d) pontjában foglaltaknak, az e körben kifejtett felperesi érvelés alaptalan.
A felperes felülvizsgálati kérelmében maga sem vitatta, hogy a tehergépkocsi értékesítésével kapcsolatos összeg nem szerepelt a pénztári nyilvántartásában. A megyei bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdése, 221. § (1) bekezdése alapján eljárva e körben valamennyi rendelkezésre álló adat okszerű, és a logika szabályainak is megfelelő, továbbá teljes körű értékelésével megalapozottan és jogszerűen állapította meg, hogy az alperes határozata nem jogszabálysértő. Nem lehet kizárólag a pénztári nyilvántartás pontatlan és hiányos voltának betudni a 2 250 000 forint bevételkénti nem szerepeltetését, mivel a felperes által előadott körülmények elfogadása esetén ennek a ténynek legkésőbb az év végi leltár összeállításakor ki kellett volna tűnnie, de erre nem került sor. A felperes továbbá az értékesítésről számlát nem is bocsátott ki, így a nem létező számlát könyvelőjének nem is tudta átadni. A felperes a közigazgatási és a peres eljárás során nem jelölt meg, így nem is bizonyított olyan tényt, körülményt, amely alapot adhatott volna a vételár pénztári befizetésének, vagy vállalkozási célú felhasználásának megállapítására. Tekintettel arra, hogy a felperes pénztárát kizárólag ügyvezetője kezelte, rajta kívül más személy az összeget nem vonhatta ki. Hangsúlyozza a Kúria, hogy a felperes e körben felülvizsgálati kérelmében kizárólag a bizonyítékok felülmérlegelését kérte, amire az előzőekben részletezettekre figyelemmel nem kerülhetett sor. A felperes konkrétan nem is jelölt meg olyan jogszabályhelyet, amellyel felülvizsgálati kérelemben kifejtett érvelését alátámaszthatta volna, ezért a megyei bíróság keresetét e tárgyban is jogszerűen utasította el.
A felperes érvelésével ellentétben az alperes, továbbá a megyei bíróság is helytállóan mutatott rá arra, hogy fennállt a becslés jogalapja és annak módszere is jogszerű volt.
Ismételten utal a Kúria arra, hogy a Pp. 164. § (1) bekezdése értelmében a per eldöntéséhez szükséges tényeket annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy ezeket a bíróság valónak fogadja el. A felperes a Kft. által kibocsátott számlák tekintetében több alkalommal hivatkozott arra, hogy megkereste a felszámolót a helyesbítő számlák kiállítása érdekében, e körben azonban nem csatolt be értékelhető bizonyítékot az elsőfokú határozat elleni fellebbezése során, és a megyei bíróság előtti eljárásban sem. A megyei bíróság ítéletében megalapozottan és jogszerűen állapította meg, hogy a Kft. által kibocsátott számlák nem felelnek meg az Áfa. tv. bizonylattal szemben támasztott adólevonási jog alapjául szolgáló követelményeinek. Megjegyzi a Kúria azt is, hogy amennyiben a felperes csatolt volna helyesbítő számlát, akkor az Áfa. tv. 45. § (3) bekezdése értelmében, a helyesbítést csak a helyesbítő számla kibocsátásának napját tartalmazó adó megállapítási időszakban lehetett volna figyelembe venni, tehát ez nem érinthette volna a kereseti kérelemmel támadott határozatokat, továbbá az ezek szerinti vizsgált időszakot. E körben a felperes tévesen hivatkozott arra is, hogy az adóhatóság korábban nála e számlákat érintően is ellenőrzést végzett. A korábbi ellenőrzés ugyanis egyes adókötelezettségek teljesítésére irányult, ami nem teremt ellenőrzéssel lezárt időszakot az Art. 87. § (2) bekezdése értelmében, és az ilyen ellenőrzés során az adóhatóság nem vizsgálhatja, és jelen esetben sem vizsgálta a számlák alaki és tartalmi hitelességét.
A Bt. által kibocsátott eredeti számlákon - az iratokból megállapíthatóan, a megyei bíróság megállapításával ellentétben - nincsenek feltüntetve az adóalapok, és áfa összegek, ezeken bruttó összeg szerepel. Rögzíti egyben a Kúria, hogy az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdés 17. pont j) alpontja, 44. § (2) bekezdés a) pontja értelmében a Bt.-nek az egyszerűsített számlákon kötelező adattartalommal 16,67%-os százalékmértéket kellett volna szerepeltetnie a 20%-os áfa megnevezése helyett. Mivel nem így járt el, a bizonylatok nem felelnek meg az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontjában, 35. § (1) bekezdésében, 43. § (3) bekezdésében, 165. § (2) bekezdésében, 166. § (1) és (2) bekezdéseiben foglaltaknak, nem alkalmasak az adólevonási jog gyakorlására.
A Kúria az előzőekben már rámutatott arra, az egyes adókötelezettségek teljesítésére irányuló ellenőrzés során - amely nem teremt ellenőrzéssel lezárt időszakot - az adóhatóság az Art. 87. § (1)-(2) bekezdései, 118. § (1)-(2) bekezdései értelmében azt ellenőrzi, hogy az adózó eleget tesz-e a törvényben előírt egyes adókötelezettségeinek, ezeket határidőben, illetőleg az adó megállapítására, bevallására, megfizetésére alkalmas módon teljesíti-e. Az ilyen ellenőrzés keretében az adóhatóság különösen a bejelentésre, bevallásra, adatszolgáltatásra, nyilvántartásra, bizonylat kiállításra, megőrzésre, könyvvezetésre, adóelőleg levonásra, beszedésre vonatkozó előírások megtartását ellenőrzi. Az adóhatóság csak az utólagos ellenőrzés során tárhatja fel a tartalmilag hibás bizonylatokat, illetőleg ezekkel kapcsolatos téves adólevonást. Bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést pedig csak a keresetben vitatott határozatok alapjául szolgáló ellenőrzést tekintetében valósult meg, tehát az egyes adókötelezettségek teljesítésére irányuló ellenőrzés során nem.
Az előzőekben részletezettek miatt csak a számla jogszerű helyesbítése illetve módosítására folytán lett volna lehetősége a felperesnek az adólevonási jog gyakorlására. A felperes által utóbb becsatolt készpénzfizetési számlák (a továbbiakban: CO számlák) azonban tartalmukat tekintve nem minősíthetők az Áfa. tv. szerinti helyesbítő számlának, és a 2008. január 1. napjától hatályos 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: új Áfa. tv.) szerinti módosító számlának sem, mivel nem felelnek meg az Áfa. tv. 45. § (2) bekezdésében és az új Áfa. tv. 170. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt tartalmi követelményeknek. Nem tartalmazzák ugyanis az eredeti tételeket és a különbözetet, csak a módosított tételeket. Rámutat a Kúria arra is, hogy amennyiben a CO számlák megfeleltek volna a helyesbítő számla kritériumainak, akkor sem eredményezhették volna vizsgált időszaki adólevonást, még az új Áfa. tv. rendelkezései szerint sem, mivel nem elégítik ki az új Áfa. tv. 170. § (2) bekezdése szerinti követelményeket. A CO számlák keltezése ugyanis 2010. február 16. és ezeknek valamint az eredeti számlák kiállítási időpontjának egybevetése alapján egyértelműen az állapítható meg, hogy a helyesbítésre, illetve módosítására az eredeti számlák kiállítását követően majdnem négy év elteltével került sor, ami nem nevezhető "ésszerű időn belüli"-nek. Utal e körben a Kúria arra is, hogy a revízió kérdésére a felperes meghatalmazottja és könyvelője, aki egyben a Bt. könyvelője is volt, 2010. május 5-én még úgy nyilatkozott, hogy "Ezeket a hibákat nem tudjuk javítani. Helyesbítő számlákat nem kérünk ezekhez a számlákhoz." A CO számlák ezt követően, az elsőfokú határozat elleni fellebbezéshez kerültek csatolásra, 2010. június 18-án. A CO jelű számlák és a képviselői nyilatkozat dátumának egybevetése és a becsatolásuk időpontja miatt az alperes - okszerű bizonyíték-értékeléssel - a CO számlák hitelességét még azért is alappal kérdőjelezte meg, mert a számlakibocsátó Bt. adószáma 2010. február 23. napjával felfüggesztésre került, és jogerős törlésének időpontja 2010. április 28. Az előbbiekben ismertetett rendelkezésre álló adatokból okszerű bizonyíték-értékeléssel az a ténybeli és jogkövetkeztetés vonható le, hogy a CO számlák utólagosan, az adóhatósági megállapítások ismeretében kiállított ugyancsak hiteltelen bizonylatok. A felperesnek tudnia kellett, hogy az általa befogadott - Kúria ítéletében megállapított tényállás szerinti Bt. számlák - nem felelnek meg az Áfa. tv. szerinti követelményeknek, így nem áll rendelkezésére olyan hiteles számla, amelyre adólevonási jogot alapíthat, bevallásaiban azonban ennek ellenére gyakorolta az adólevonási jogát.
Megjegyzi a Kúria, hogy az Irányelv, illetve ennek szabályai a határozatokkal érintett időszakokban nem voltak hatályban. A perben e körben vitatott bizonylatok továbbá nem a megyei bíróság által hivatkozott 2007. január 1-jével hatályba lépő Irányelv 226. cikke, hanem 226b. cikke alá tartoznak, és ez utóbbi értelmében pedig a "fizetendő HÉA összege vagy az annak kiszámításához szükséges adatok feltüntetése" az egyszerűsített számla kötelező adattartalma. E követelményeknek pedig a Bt. számlái - a Kúria által iratokból megállapított tényállás szerint - nem felelnek meg. Az alperes tehát nem alkalmazott közösségi joggal ellentétes nemzeti jogot, megalapozottan és jogszerűen írta elő az adókülönbözetet és az ehhez kapcsolódó jogkövetkezményeket a Bt. számlái kapcsán is a felperes terhére.
A kifejtettekre figyelemmel a Kúria azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet kereseti kérelemnek helyt adó döntése téves, ezért ezt hatályon kívül helyezte, és a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő határozat meghozatalával a felperes keresetét teljes körűen elutasította. [Pp. 275. § (3)-(4) bekezdései.]
(Kúria Kfv. V. 35.342/2011.)
Lábjegyzet
Az ebben a határozatban foglaltakat a Wolters Kluwer Kft. (korábban CompLex Kiadó Kft.) 2012.65 számon, külön szerkesztett formában is közölte a Közigazgatási-Gazdasági Döntések Tárában.
