adozona.hu
BH 2019.9.258
BH 2019.9.258
A jogalkotó a Katv. 5. § (1) bekezdés f) pontjában előírta a kisadózó vállalkozások tételes adója szerinti adóalanyiság megszűnésének időpontját, amely a gazdasági társaság bejelentett kisadózó tagjának a gazdasági társaságból való kilépését követő nap. Meghatározása az időpontnak, mint a jogszabályban kifejezett jogalkotói akarat üresedne ki, és nem teljesülhetne akkor, ha hiánypótlásra kerülne sor, mert annak a további idő biztosítása a funkciója [2012. évi CXLVII. tv. (Katv.) 5. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A kisadózó vállalkozások tételesadó-alanyiságú felperesi társaságban dr. Sz. Á. kisadózó tag tagi jogviszonya 2016. december 6. napjával megszűnt, a vállalkozás tevékenységében más bejelentett kisadózó nem működött közre, és új kisadózó bejelentésére a felperes részéről nem került sor.
[2] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kelet-budapesti Adó- és Vámigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a 2017. január 25. napján kelt 3188727580 számú határozatával a felperes kisadózó vállalkozások t...
BH 2019.9.258 A jogalkotó a Katv. 5. § (1) bekezdés f) pontjában előírta a kisadózó vállalkozások tételes adója szerinti adóalanyiság megszűnésének időpontját, amely a gazdasági társaság bejelentett kisadózó tagjának a gazdasági társaságból való kilépését követő nap. Meghatározása az időpontnak, mint a jogszabályban kifejezett jogalkotói akarat üresedne ki, és nem teljesülhetne akkor, ha hiánypótlásra kerülne sor, mert annak a további idő biztosítása a funkciója [2012. évi CXLVII. tv. (Katv.) 5. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A kisadózó vállalkozások tételesadó-alanyiságú felperesi társaságban dr. Sz. Á. kisadózó tag tagi jogviszonya 2016. december 6. napjával megszűnt, a vállalkozás tevékenységében más bejelentett kisadózó nem működött közre, és új kisadózó bejelentésére a felperes részéről nem került sor.[2] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kelet-budapesti Adó- és Vámigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a 2017. január 25. napján kelt 3188727580 számú határozatával a felperes kisadózó vállalkozások tételesadó-alanyiságát 2016. december 7. napjával megszüntette.
[3] A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2017. március 24. napján kelt 2233769050 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[4] Döntése a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény (a továbbiakban: Katv.) 5. § (1) bekezdés f) pontja, (2) bekezdése, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 138. § (1) bekezdése, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 72. § (1) bekezdés rendelkezésein alapul.
[5] Indokolása szerint a Katv. 5. § (1) bekezdés f) pontja alapján a kisadózó vállalkozások tételes adója szerinti adóalanyiság megszűnik a gazdasági társaság bejelentett kisadózó tagjának a gazdasági társaságból való kilépését követő nappal, ha a kisadózó vállalkozás tevékenységében más bejelentett kisadózó nem működik közre, és a kisadózó tag kilépését követő napig más kisadózó nem került bejelentésre. A felperesnél dr. Sz. Á. 2013. január 1. napjától kisadózóként közreműködött, majd a kisadózó beltag tagi jogviszonya 2016. december 6. napjával megszűnt. A megszűnést követő napig: 2016. december 7-ig az adózó nem jelentett be a tevékenységében közreműködő más kisadózó személyt.
[6] Az alperes kifejtette, a tagváltozás cégbírósághoz történő bejelentése nem eredményezi azt, hogy a társaság új tagja automatikusan úgy kerül bejegyzésre az adóhatóság nyilvántartásába, mint a cég tevékenységében kisadózóként közreműködő tag. Az új tag kisadózói minőségét az adózónak a T201T bejelentő- és változásbejelentő lapon az adóhatósághoz külön be kell jelentenie.
[7] Fellebbezésében az adózó kérte annak figyelembevételét, hogy az adóhatóság megbízható adózónak minősítette, adófizetési kötelezettségét rendszerint határidőre teljesíti, elmaradása nincs, és a meghatalmazottként eljáró tag egészségügyi körülményei miatt mozgásában akadályozva van. Az alperes szerint az előadottak elfogadására nincsen lehetőség, mivel a Katv. kógens rendelkezései nem biztosítanak mérlegelést, méltányosságot az adóhatóság számára a jogkövetkezmény alkalmazásában. Kizárólag annak vizsgálatára van lehetősége, hogy a kisadózó tagnak a társaságból való kilépését követő napig az adózó tevékenységében más bejelentett kisadózó közreműködik-e, illetve a tagi jogviszony megszűnését követő napig az adózó bejelentett-e más, a tevékenységében közreműködő kisadózó személyt. Az Art. megbízható adózókra vonatkozó 6/A-6/D. §-ai sem tartalmaznak olyan rendelkezést, hogy megbízható adózó esetében a kisadózó vállalkozásokra a Katv.-ben rögzített feltételektől eltérő körülményeket az adóhatóság értékelhetne.
A kereseti kérelem
[8] A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését kérte.[9] Álláspontja szerint a hatóság eljárása sérti a Ket.-nek a mulasztás igazolására vonatkozó 66. § (1)-(5) bekezdések, 67. § (1) bekezdés rendelkezéseit. A hatóságnak méltányosan kellett volna eljárnia, ahogyan ezt számára a Ket. 72. § (1) bekezdés e) pont ec) alpontja, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339/B. §-a előírja.
Az elsőfokú határozat
[10] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az első- és másodfokú határozatokat hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte.[11] Indokolása szerint felperes a megállapított tényállást nem vitatta, így azt sem, hogy az adóhatósághoz tagbejelentés a részéről nem történt, a tényállásra irányadó jogszabályok alkalmazásának jogszerűségét sérelmezte.
[12] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az adóhatóságnak először hiánypótlási felhívást kellett volna kiadnia, ugyanis az Art. 1. § (5) bekezdése, az 5/A. § (3) bekezdése, a 6/C. § (1) bekezdése, a Ket. 5. § (1) bekezdése, 5. § (2) bekezdés a) pontja alapján, amennyiben a bevallásban, vagy más adatszolgáltatásban az adóhatóság problémát, vagy adathiányt észlel, akkor felhívást kell kibocsátania a hiányok pótlására. Ez nem történt meg. Az új eljárásban hiánypótlást kell kibocsátani az első fokon eljáró adóhatóságnak.
[13] Az igazolási kérelem körében kifejtette, hogy a felperes fellebbezése nem volt igazolási kérelem, mert nem teljesítette az elmulasztott cselekményt.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[14] Az alperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte.[15] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az alkalmazott jogszabályok téves értelmezésével jogsértő döntést hozott. A Katv. 5. § (1) bekezdés f) pontja alapján annak érdekében, hogy ne szűnjön meg az adózó kisadózói adóalanyisága, a törvényhelyben előírtakat - legkésőbb a kisadózói tagnak a társaságból való kilépését követő napig - teljesíteni kell. Nem alkalmazható ezért a hiánypótlásra való felhívás, az adóhatóságnak nem volt törvényi kötelezettsége, de lehetősége sem a felperest hiánypótlásra felszólítani. Az adózó mulasztásának jogkövetkezménye pedig nem mulasztási bírság kiszabása, hanem a kisadózói tag társaságból való kilépését követő nappal ipso iure, a törvény erejénél fogva a kisadózói adóalanyiság megszűnése. Az időpontot a jogalkotó pontosan meghatározta, ahogy azt is, hogy az adóhatóság a Katv. 5. § (2) bekezdése szerint csak deklaratív határozatot hoz, megállapítja az adózó kisadózói adóalanyiságának megszűnését.
[16] Az ítéletben említett, az adózó hiánypótlásra való felhívása a kisadózó adóalanyiság alá történő bejelentkezésekor történt, amely más tényállás, mint a tagváltozás, illetve a tagnak a társaságból való kilépése, a tag személyében való változás bejelentése.
[17] A felperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokolása
[18] A felülvizsgálati kérelem alapos.[19] Elsődlegesen kiemeli a Kúria, hogy a jogerős ítélet meghozatalát követően a peres feleknek lehetőségük van rendkívüli jogorvoslat igénybevételére, ténykérdésben perújítási, jogkérdésben felülvizsgálati kérelmet terjeszthetnek elő. A felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között, és a megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatta felül [Pp. 272. § (2) bekezdés, 275. § (2) bekezdés, BH 2002.490., KGD 2002.262.]. A felperes felülvizsgálati kérelmet nem terjesztett elő, a Kúria felülvizsgálatának kereteit és tartalmát az alperes felülvizsgálati kérelme határozta meg.
[20] A továbbiakban rögzíti a Kúria, hogy a bíróság a polgári ügyek körében felmerült jogvitát erre irányuló kérelem esetén bírálja el, feladata a jogvitákban a felek jogainak érvényesítése. A bíróság a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van [Pp. 2. § (1) bekezdése, 3. § (1)-(2) bekezdései], a keresetről a per érdemében ítélettel határoz, az írásbafoglalt ítéletnek tartalmaznia kell az ítélet rendelkező részét és indokolását [Pp. 212. § (1) bekezdés, 220. § (1) bekezdés d) pont]. Az ítéletben foglalt döntésnek ki kell terjednie a perben érvényesített valamennyi kereseti kérelemre, azonban a döntés nem terjedhet túl a kereseti kérelmen [Pp. 213. § (1) bekezdés, 215. §]. A Kúria a közigazgatási határozatok, a kereset, a jogerős ítélet, illetve a felülvizsgálati kérelem összevetése alapján megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást a valósággal egyezően állapította meg, azonban az alkalmazott jogszabályokat tévesen értelmezte.
[21] A felperes keresetében nem vitatta az alperesi határozatban megállapított tényállást, hogy kisadózó tagjának a tagi jogviszonya a társaságban 2016. december 6-án megszűnt, és a vállalkozás tevékenységében más bejelentett kisadózó nem működött közre, illetve a kisadózó tag kilépését követően új kisadózó bejelentésére nem került sor.
[22] E tényállásra irányadó, a Katv. 5. § (1) bekezdés f) pontja szerint a kisadózó vállalkozások tételes adója szerinti adóalanyiság megszűnik a gazdasági társaság bejelentett kisadózó tagjának a gazdasági társaságból való kilépését követő nappal, ha a kisadózó vállalkozás tevékenységében más bejelentett kisadózó nem működik közre, és a kisadózó tag kilépését követő napig más kisadózó nem kerül bejelentésre. E törvényhelyben foglaltak a felperesnél teljesültek, ezért adóalanyisága - amint arról az adóhatóság helytállóan határozatban tájékoztatta - megszűnt.
[23] A felperes kifogásolta az adóhatóság részéről a hiánypótlásra való felhívás elmaradását.
[24] Az Art. 5. § (1) bekezdése értelmében, ha e törvény adót, adófizetési kötelezettséget, költségvetési támogatást megállapító törvény másként nem rendelkezik, az adóügyekben - a (2) bekezdésben meghatározott kivételekkel - a Ket. rendelkezéseit kell alkalmazni. Adóügyben elsődleges eljárási törvény az Art., csak és kizárólag az Art. másként nem rendelkezése esetén alkalmazható a Ket.
[25] A jogalkotó az Art.-ban számos helyen alkalmazza a hiánypótlást, e jogintézmény meghatározását a hatóságok eljárásának általános szabályait tartalmazó Ket.-be helyezte. A Ket. 35. §-a a kérelem kötelező tartalmi elemeit, a 36. § (1) bekezdése a csatolandó mellékleteket határozza meg. Ha a kérelem nem felel meg a 35. §-ban, továbbá a 36. § (1) bekezdésében foglalt követelményeknek, az eljáró hatóság - a mulasztás jogkövetkezményeire történő figyelmeztetés mellett - hiánypótlásra hívja fel az ügyfelet. A hiánypótlásra való felhívásnak tehát tartalmaznia kell, hogy mit, mennyi időtartam alatt és milyen jogkövetkezményekkel kell az ügyfélnek pótolnia.
[26] Az Art. 5/A. § (3) bekezdés g) pontja szerint adóügyekben a hiányosan benyújtott kérelem esetén az adóhatóság hiánypótlási felhívást bocsáthat ki. A jogalkotó kérelem esetére szabályozta a hiánypótlást, és nem kötelezően, hanem csak lehetőséget engedve az adóhatóságnak arra, hogy azt - döntése szerint - kibocsáthassa. A kisadózó vállalkozások tételes adója szerinti adóalanyiság megszűnésének a Katv. 5. § (1) bekezdés f) pontjában meghatározott szabályozásában nincsen kérelem elem, így hiánypótlást a hatóság nem bocsáthatott ki.
[27] A jogalkotó a Katv. 5. § (1) bekezdés f) pontjában előírta a kisadózó vállalkozások tételes adója szerinti adóalanyiság megszűnésének időpontját, amely a gazdasági társaság bejelentett kisadózó tagjának a gazdasági társaságból való kilépését követő nap. Rámutat a Kúria, hogy meghatározása az időpontnak, mint a jogszabályban kifejezett jogalkotói akarat üresedne ki, és nem teljesülhetne akkor, ha hiánypótlásra kerülne sor.
[28] Ha a kisadózó vállalkozás tevékenységében más bejelentett kisadózó nem működik közre, és a kisadózó tag kilépését követő napig más kisadózó nem kerül bejelentésre, a kisadózó vállalkozások tételes adója szerinti adóalanyiság megszűnik a gazdasági társaság bejelentett kisadózó tagjának a gazdasági társaságból való kilépését követő nappal. A "társaságból való kilépést követő nappal" időtartam rövid, egynapos időintervallum, amely nem tartható hiánypótlás esetén, mert annak - teljesítés érdekében - a további idő biztosítása a funkciója.
[29] A Katv. 5. § (1) bekezdés f) pontjának alkalmazása során tehát a jogi szabályozás hiánypótlást nem engedélyez.
[30] A Katv. 5. § (2) bekezdése értelmében az adóalanyiság megszűnéséről - az (1) bekezdés a)-d) pontjában meghatározott okok kivételével - az adóhatóság határozatot hoz. E törvényhelyhez fűzött indokolás szerint a törvény értelmében az adóhatóság - kivételekkel - a megszűnésről határozattal értesíti az adózót. Helytállóan rögzítette az alperes, hogy határozathozatali kötelezettsége a megszűnésről való tájékoztatás miatt van.
[31] A felperes keresetében hivatkozott arra, hogy "nem szabad megfeledkeznünk a méltányosság kérdéséről sem". Kiemeli a Kúria, hogy az adóhatóságnak eljárása során figyelemmel kell lennie a mérlegelés és a méltányosság alapelvi követelményeire [Art. 1. § (2), (6) bekezdés], amelyek értelmében, ha a törvény az adóhatóságot mérlegelésre jogosítja fel, azt csak a felhatalmazás céljának megfelelően, a törvényes keretek között gyakorolhatja; köteles méltányosan eljárni, és ha a törvényben meghatározott feltételek fennállnak, az adótartozást mérsékli, illetve fizetési könnyítést engedélyez. Rámutat a Kúria, hogy az Art.-ban, ahol szabályozott a méltányosság lehetősége, ott annak feltételei is meghatározottak. A perbeli adóalanyiság megszűnése tárgyú tényállásban mérlegelésre okot adó elem, illetve adótartozás, fizetési könnyítés iránti kérelem (adó-, bírság-, pótléktartozás méltányosságból történő mérsékelése, elengedése az Art 134. §-a alapján) nem található, továbbá a Katv. 5. § (1) bekezdés f) pontjának szabályozása mérlegelést, méltányosságot nem tartalmaz.
[32] A felperes idézte még keresetében a Ket. igazolási kérelmet szabályozó törvényhelyeit is, előadva, hogy a hatóságnak a fellebbezését tartalma szerint igazolási kérelemként kellett volna elbírálni. A Kúria megállapította, hogy az alperes részletesen vizsgálta a fellebbezésben foglaltakat, és nem sértett jogszabályt akkor, amikor azokról tartalmuk alapján az Art. 136. §-a szerint az elsőfokú határozat elleni jogorvoslatként döntött. Helytállóan fejtette ki határozatában, hogy a Katv. 5. § (1) bekezdés f) pontjában foglaltak értelmében "az adózó megbízható adózói minősítését, egyébként jogkövető magatartását, így adófizetési kötelezettségének szabályszerű teljesítését, a kültag egészségügyi körülményeit" nem értékelheti, és "az Art. megbízható adózókra vonatkozó 6/A-6/D. §-ai sem tartalmaznak arra vonatkozóan rendelkezést, hogy megbízható kisadózók vonatkozásában a Katv.-ben rögzített feltételektől eltérő körülményeket értékelhet".
[33] A Kúria megállapította, az alperes határozatában a valósággal egyezően rögzített tényállásra a jogalkotó akaratának megfelelő jogértelmezéssel alkalmazta az irányadó jogszabályokat, döntése jogszerű. Az elsőfokú bíróság eltérő álláspontja téves.
[34] Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a keresetet elutasította.
(Kúria Kfv.V.35.193/2018.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Kfv.V.35.193/2018/6.A tanács tagjai: Dr. Lomnici Zoltán a tanács elnöke
Dr. Kurucz Krisztina előadó bíró
Dr. Stefancsik Márta bíró
A felperes: Széda Bt.
A felperes jogi képviselője: Fülöp és Társai Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Fülöp László ügyvéd
Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága
Az alperes képviselője: dr. Fodor András Imre jogtanácsos
A per tárgya: adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2018. január 09. napján kelt 32.K.32.497/2017/9. számú ítélete
Rendelkező rész
A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 32.K.32.497/2017/9. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, és a keresetet elutasítja.Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 30.000 (azaz harmincezer) forint elsőfokú és 15.000 (azaz tizenötezer) forint felülvizsgálati eljárási perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 21.000 (azaz huszonegyezer) forint kereseti és 70.000 (azaz hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A kisadózó vállalkozások tételes adóalanyiságú felperesi társaságban dr. Sz. Á. kisadózó tag tagi jogviszonya 2016. december 6. napjával megszűnt, a vállalkozás tevékenységében más bejelentett kisadózó nem működött közre, és új kisadózó bejelentésére a felperes részéről nem került sor.[2] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kelet-budapesti Adó- és Vámigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a 2017. január 25. napján kelt 3188727580 számú határozatával a felperes kisadózó vállalkozások tételes adóalanyiságát 2016. december 7. napjával megszüntette.
[3] A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2017. március 24. napján kelt 2233769050 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[4] Döntése a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény (a továbbiakban: Katv.) 5. § (1) bekezdés f) pontja, (2) bekezdése, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 138. § (1) bekezdése, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 72. § (1) bekezdés rendelkezésein alapul.
[5] Indokolása szerint a Katv. 5. § (1) bekezdés f) pontja alapján a kisadózó vállalkozások tételes adója szerinti adóalanyiság megszűnik a gazdasági társaság bejelentett kisadózó tagjának a gazdasági társaságból való kilépését követő nappal, ha a kisadózó vállalkozás tevékenységében más bejelentett kisadózó nem működik közre, és a kisadózó tag kilépését követő napig más kisadózó nem került bejelentésre. A felperesnél dr. Sz. Á. 2013. január 1. napjától kisadózóként közreműködött, majd a kisadózó beltag tagi jogviszonya 2016. december 6. napjával megszűnt. A megszűnést követő napig: 2016. december 7-ig az adózó nem jelentett be a tevékenységében közreműködő más kisadózó személyt.
[6] Az alperes kifejtette, a tagváltozás cégbírósághoz történő bejelentése nem eredményezi azt, hogy a társaság új tagja automatikusan úgy kerül bejegyzésre az adóhatóság nyilvántartásába, mint a cég tevékenységében kisadózóként közreműködő tag. Az új tag kisadózói minőségét az adózónak a T201T bejelentő- és változásbejelentő lapon az adóhatósághoz külön be kell jelentenie.
[7] Fellebbezésében az adózó kérte annak figyelembe vételét, hogy az adóhatóság megbízható adózónak minősítette, adófizetési kötelezettségét rendszerint határidőre teljesíti, elmaradása nincs, és a meghatalmazottként eljáró tag egészségügyi körülményei miatt mozgásában akadályozva van. Az alperes szerint az előadottak elfogadására nincsen lehetőség, mivel a Katv. kogens rendelkezései nem biztosítanak mérlegelést, méltányosságot az adóhatóság számára a jogkövetkezmény alkalmazásában. Kizárólag annak vizsgálatára van lehetősége, hogy a kisadózó tagnak a társaságból való kilépését követő napig az adózó tevékenységében más bejelentett kisadózó közreműködik-e, illetve a tagi jogviszony megszűnését követő napig az adózó bejelentett-e más, a tevékenységében közreműködő kisadózó személyt. Az Art. megbízható adózókra vonatkozó 6/A. § - 6/D. §-ai sem tartalmaznak olyan rendelkezést, hogy megbízható adózó esetében a kisadózó vállalkozásokra a Katv.-ben rögzített feltételektől eltérő körülményeket az adóhatóság értékelhetne.
A kereseti kérelem
[8] A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését kérte.[9] Álláspontja szerint a hatóság eljárása sérti a Ket.-nek a mulasztás igazolására vonatkozó 66. § (1)-(5) bekezdések, 67. § (1) bekezdés rendelkezéseit. A hatóságnak méltányosan kellett volna eljárnia, ahogyan ezt számára a Ket. 72. § (1) bekezdés e) pont ec) alpontja, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339/B. §-a előírja.
Az elsőfokú határozat
[10] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az első- és másodfokú határozatokat hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte.[11] Indokolása szerint felperes a megállapított tényállást nem vitatta, így azt sem, hogy az adóhatósághoz tagbejelentés a részéről nem történt, a tényállásra irányadó jogszabályok alkalmazásának jogszerűségét sérelmezte.
[12] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az adóhatóságnak először hiánypótlási felhívást kellett volna kiadnia, ugyanis az Art. 1. § (5) bekezdése, az 5/A. § (3) bekezdése, a 6/C. § (1) bekezdése, a Ket. 5. § (1) bekezdése, 5. § (2) bekezdés a) pontja alapján, amennyiben a bevallásban, vagy más adatszolgáltatásban az adóhatóság problémát, vagy adathiányt észlel, akkor felhívást kell kibocsátania a hiányok pótlására. Ez nem történt meg. Az új eljárásban hiánypótlást kell kibocsátani az első fokon eljáró adóhatóságnak.
[13] Az igazolási kérelem körében kifejtette, hogy a felperes fellebbezése nem volt igazolási kérelem, mert nem teljesítette az elmulasztott cselekményt.
A felülvizsgálati kérelem
[14] Az alperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte.[15] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az alkalmazott jogszabályok téves értelmezésével jogsértő döntést hozott. A Katv. 5. § (1) bekezdés f) pontja alapján annak érdekében, hogy ne szűnjön meg az adózó kisadózói adóalanyisága, a törvényhelyben előírtakat - legkésőbb a kisadózói tagnak a társaságból való kilépését követő napig - teljesíteni kell. Nem alkalmazható ezért a hiánypótlásra való felhívás, az adóhatóságnak nem volt törvényi kötelezettsége, de lehetősége sem a felperest hiánypótlásra felszólítani. Az adózó mulasztásának jogkövetkezménye pedig nem mulasztási bírság kiszabása, hanem a kisadózói tag társaságból való kilépését követő nappal ipso iure, a törvény erejénél fogva a kisadózói adóalanyiság megszűnése. Az időpontot a jogalkotó pontosan meghatározta, ahogy azt is, hogy az adóhatóság a Katv. 5. § (2) bekezdése szerint csak deklaratív határozatot hoz, megállapítja az adózó kisadózói adóalanyiságának megszűnését.
[16] Az ítéletben említett, az adózó hiánypótlásra való felhívása a kisadózó adóalanyiság alá történő bejelentkezésekor történt, amely más tényállás, mint a tagváltozás, illetve a tagnak a társaságból való kilépése, a tag személyében való változás bejelentése.
[17] A felperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokolása
[18] A felülvizsgálati kérelem alapos.[19] Elsődlegesen kiemeli a Kúria, hogy a jogerős ítélet meghozatalát követően a peres feleknek lehetőségük van rendkívüli jogorvoslat igénybe vételére, ténykérdésben perújítási, jogkérdésben felülvizsgálati kérelmet terjeszthetnek elő. A felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között, és a megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatta felül [Pp. 272. § (2) bekezdés, 275. § (2) bekezdés, BH 2002.490., KGD 2002.262.]. A felperes felülvizsgálati kérelmet nem terjesztett elő, a Kúria felülvizsgálatának kereteit és tartalmát az alperes felülvizsgálati kérelme határozta meg.
[20] A továbbiakban rögzíti a Kúria, hogy a bíróság a polgári ügyek körében felmerült jogvitát erre irányuló kérelem esetén bírálja el, feladata a jogvitákban a felek jogainak érvényesítése. A bíróság a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van [Pp. 2. § (1) bekezdése, 3. § (1)-(2) bekezdései], a keresetről a per érdemében ítélettel határoz, az írásbafoglalt ítéletnek tartalmaznia kell az ítélet rendelkező részét és indokolását [Pp. 212. § (1) bekezdés, 220. § (1) bekezdés d) pont]. Az ítéletben foglalt döntésnek ki kell terjednie a perben érvényesített valamennyi kereseti kérelemre, azonban a döntés nem terjedhet túl a kereseti kérelmen [Pp. 213. § (1) bekezdés, 215. §]. A Kúria a közigazgatási határozatok, a kereset, a jogerős ítélet, illetve a felülvizsgálati kérelem összevetése alapján megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást a valósággal egyezően állapította meg, azonban az alkalmazott jogszabályokat tévesen értelmezte.
[21] A felperes keresetében nem vitatta az alperesi határozatban megállapított tényállást, hogy kisadózó tagjának a tagi jogviszonya a társaságban 2016. december 06-án megszűnt, és a vállalkozás tevékenységében más bejelentett kisadózó nem működött közre, illetve a kisadózó tag kilépését követően új kisadózó bejelentésére nem került sor.
[22] E tényállásra irányadó, a Katv. 5. § (1) bekezdés f) pontja szerint a kisadózó vállalkozások tételes adója szerinti adóalanyiság megszűnik a gazdasági társaság bejelentett kisadózó tagjának a gazdasági társaságból való kilépését követő nappal, ha a kisadózó vállalkozás tevékenységében más bejelentett kisadózó nem működik közre, és a kisadózó tag kilépését követő napig más kisadózó nem kerül bejelentésre. E törvényhelyben foglaltak a felperesnél teljesültek, ezért adóalanyisága - amint arról az adóhatóság helytállóan határozatban tájékoztatta - megszűnt.
[23] A felperes kifogásolta az adóhatóság részéről a hiánypótlásra való felhívás elmaradását.
[24] Az Art. 5. § (1) bekezdése értelmében, ha e törvény vagy adót, adófizetési kötelezettséget, költségvetési támogatást megállapító törvény másként nem rendelkezik, az adóügyekben - a (2) bekezdésben meghatározott kivételekkel - a Ket. rendelkezéseit kell alkalmazni. Adóügyben elsődleges eljárási törvény az Art., csak és kizárólag az Art. másként nem rendelkezése esetén alkalmazható a Ket.
[25] A jogalkotó az Art.-ben számos helyen alkalmazza a hiánypótlást, e jogintézmény meghatározását a hatóságok eljárásának általános szabályait tartalmazó Ket.-be helyezte. A Ket. 35. §-a a kérelem kötelező tartalmi elemeit, a 36. § (1) bekezdés a csatolandó mellékleteket határozza meg. Ha a kérelem nem felel meg a 35.§-ban, továbbá a 36. § (1) bekezdésében foglalt követelményeknek, az eljáró hatóság - a mulasztás jogkövetkezményeire történő figyelmeztetés mellett - hiánypótlásra hívja fel az ügyfelet. A hiánypótlásra való felhívásnak tehát tartalmaznia kell, hogy mit, mennyi időtartam alatt és milyen jogkövetkezményekkel kell az ügyfélnek pótolnia.
[26] Az Art. 5/A. § (3) bekezdés g) pontja szerint adóügyekben a hiányosan benyújtott kérelem esetén az adóhatóság hiánypótlási felhívást bocsáthat ki. A jogalkotó kérelem esetére szabályozta a hiánypótlást, és nem kötelezően, hanem csak lehetőséget engedve az adóhatóságnak arra, hogy azt - döntése szerint - kibocsáthassa. A kisadózó vállalkozások tételes adója szerinti adóalanyiság megszűnésének a Katv. 5. § (1) bekezdés f) pontjában meghatározott szabályozásában nincsen kérelem elem, így hiánypótlást a hatóság nem bocsáthatott ki.
[27] A jogalkotó a Katv. 5. § (1) bekezdés f) pontjában előírta a kisadózó vállalkozások tételes adója szerinti adóalanyiság megszűnésének időpontját, amely a gazdasági társaság bejelentett kisadózó tagjának a gazdasági társaságból való kilépését követő nap. Rámutat a Kúria, hogy meghatározása az időpontnak, mint a jogszabályban kifejezett jogalkotói akarat üresedne ki, és nem teljesülhetne akkor, ha hiánypótlásra kerülne sor.
[28] Ha a kisadózó vállalkozás tevékenységében más bejelentett kisadózó nem működik közre, és a kisadózó tag kilépését követő napig más kisadózó nem kerül bejelentésre, a kisadózó vállalkozások tételes adója szerinti adóalanyiság megszűnik a gazdasági társaság bejelentett kisadózó tagjának a gazdasági társaságból való kilépését követő nappal. A "társaságból való kilépést követő nappal" időtartam rövid, egy napos időintervallum, amely nem tartható hiánypótlás esetén, mert annak - teljesítés érdekében - a további idő biztosítása a funkciója.
[29] A Katv. 5. § (1) bekezdés f) pontjának alkalmazása során tehát a jogi szabályozás hiánypótlást nem engedélyez.
[30] A Katv. 5. § (2) bekezdése értelmében az adóalanyiság megszűnéséről - az (1) bekezdés a)-d) pontjában meghatározott okok kivételével - az adóhatóság határozatot hoz. E törvényhelyhez fűzött indokolás szerint a törvény értelmében az adóhatóság - kivételekkel - a megszűnésről határozattal értesíti az adózót. Helytállóan rögzítette az alperes, hogy határozathozatali kötelezettsége a megszűnésről való tájékoztatás miatt van.
[31] A felperes keresetében hivatkozott arra, hogy "nem szabad megfeledkeznünk a méltányosság kérdéséről sem". Kiemeli a Kúria, hogy az adóhatóságnak eljárása során figyelemmel kell lennie a mérlegelés és a méltányosság alapelvi követelményeire (Art. 1. § (2), (6) bekezdés), amelyek értelmében, ha a törvény az adóhatóságot mérlegelésre jogosítja fel, azt csak a felhatalmazás céljának megfelelően, a törvényes keretek között gyakorolhatja; köteles méltányosan eljárni, és ha a törvényben meghatározott feltételek fennállnak, az adótartozást mérsékli, illetve fizetési könnyítést engedélyez. Rámutat a Kúria, hogy az Art.-ben, ahol szabályozott a méltányosság lehetősége, ott annak feltételei is meghatározottak. A perbeli adóalanyiság megszűnése tárgyú tényállásban mérlegelésre okot adó elem, illetve adótartozás, fizetési könnyítés iránti kérelem (adó-, bírság-, pótléktartozás méltányosságból történő mérsékelése, elengedése az Art 134. §-a alapján) nem található, továbbá a Katv. 5. § (1) bekezdés f) pontjának szabályozása mérlegelést, méltányosságot nem tartalmaz.
[32] A felperes idézte még keresetében a Ket. igazolási kérelmet szabályozó törvényhelyeit is, előadva, hogy a hatóságnak a fellebbezését tartalma szerint igazolási kérelemként kellett volna elbírálni. A Kúria megállapította, hogy az alperes részletesen vizsgálta a fellebbezésben foglaltakat, és nem sértett jogszabályt akkor, amikor azokról tartalmuk alapján az Art. 136.§-a szerint az elsőfokú határozat elleni jogorvoslatként döntött. Helytállóan fejtette ki határozatában, hogy a Katv. 5. § (1) bekezdés f) pontjában foglaltak értelmében "az adózó megbízható adózói minősítését, egyébként jogkövető magatartását, így adófizetési kötelezettségének szabályszerű teljesítését, a kültag egészségügyi körülményeit" nem értékelheti, és "az Art. megbízható adózókra vonatkozó 6/A. §-6/D. §-ai sem tartalmaznak arra vonatkozóan rendelkezést, hogy megbízható kisadózók vonatkozásában a Katv.-ben rögzített feltételektől eltérő körülményeket értékelhet."
[33] A Kúria megállapította, az alperes határozatában a valósággal egyezően rögzített tényállásra a jogalkotó akaratának megfelelő jogértelmezéssel alkalmazta az irányadó jogszabályokat, döntése jogszerű. Az elsőfokú bíróság eltérő álláspontja téves.
[34] Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a keresetet elutasította.
A döntés elvi tartalma
[35] A jogalkotó a Katv. 5. § (1) bekezdés f) pontjában előírta a kisadózó vállalkozások tételes adója szerinti adóalanyiság megszűnésének időpontját, amely a gazdasági társaság bejelentett kisadózó tagjának a gazdasági társaságból való kilépését követő nap. Meghatározása az időpontnak, mint a jogszabályban kifejezett jogalkotói akarat üresedne ki, és nem teljesülhetne akkor, ha hiánypótlásra kerülne sor, mert annak a további idő biztosítása a funkciója.Záró rész
[36] A Kúria a pervesztes felperest a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az alperes elsőfokú és felülvizsgálati perköltségének a megfizetésére.[37] A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti és felülvizsgálati illeték viseléséről a Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39. § (1) bekezdése, 50. §-ának (1) bekezdése, a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986./VI.26./ IM rendelet 13.§-ának (2) bekezdése alapján rendelkezett.
[38] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson bírálta el.
Budapest, 2019. január 17.
Dr. Lomnici Zoltán a tanács elnöke, Dr. Kurucz Krisztina előadó bíró, Dr. Stefancsik Márta bíró
(Kúria Kfv.V.35.193/2018.)