adozona.hu
BH 2012.6.163
BH 2012.6.163
A bíróság nem alapozhatja a keresetet elutasító döntését olyan iratokra, amelyek az alperes határozatában nem szerepeltek [1992. évi LXXIV. tv. 45. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság 2005. december 1-je és 2006. szeptember 30. közötti időszakra vonatkozóan bevallások utólagos vizsgálatát végezte a felperesnél általános forgalmi adó adónemben. Ennek eredményeként a felperes terhére összesen 99 070 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melynek túlnyomó része folyószámlára könyvelendő adókülönbözet. Az adóhiánnyal összefüggésben adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel. A megállapítások részben a G. D. Kft. által 493 750 euró bruttó értékben ...
BH 2012.6.163 A bíróság nem alapozhatja a keresetet elutasító döntését olyan iratokra, amelyek az alperes határozatában nem szerepeltek [1992. évi LXXIV. tv. 45. §].
Az adóhatóság 2005. december 1-je és 2006. szeptember 30. közötti időszakra vonatkozóan bevallások utólagos vizsgálatát végezte a felperesnél általános forgalmi adó adónemben. Ennek eredményeként a felperes terhére összesen 99 070 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melynek túlnyomó része folyószámlára könyvelendő adókülönbözet. Az adóhiánnyal összefüggésben adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel. A megállapítások részben a G. D. Kft. által 493 750 euró bruttó értékben kibocsátott számlához, illetve a G. D. Kft. részére kibocsátott számlához kapcsolódtak.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2009. július 17-ei határozatával az első fokú határozatot megváltoztatta, és törölte a 2005 decemberére, valamint 2006. I-III. negyedévére megállapított adókülönbözetet. Korrigálta a következő időszakra átvihető adókövetelések összegét, mellőzte az adóbírság kiszabását és a késedelmi pótlék felszámítását, törölte a határozat rendelkező része IV. és V. pontjait, az elsőfokú határozat egyéb rendelkezéseit változatlanul fenntartotta.
A felperes keresetében az alperes határozatának bírósági felülvizsgálatát kérte oly módon, hogy a bíróság mellőzze az alperesi határozat rendelkező részéből az elsőfokú határozat egyéb rendelkezéseinek változatlan fenntartására vonatkozó kitételt, továbbá kérte az ehhez kapcsolódó indokolási rész törlését is.
A megyei bíróság a felperes keresetét részben alaposnak találta, és az alperes határozatának a számlára vonatkozó megállapításait részben megváltoztatta megállapítva, hogy a számla hitelességét nem érinti az a körülmény, hogy a felperessel kötött megbízási szerződésben írott feladatok elvégzésére a megbízott a felperessel, mint megbízottal kötött szerződést. Egyebekben a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a fent megnevezett számlát a felperes 2006. február 21-én a 2006. évi teljesítésről még nem állíthatta volna ki, ami az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 45. § (1) bekezdés a) pontja szerint számlahelyesbítéssel orvosolható. Utalva az Áfa. tv. 45. § (3) bekezdésére hangsúlyozta, hogy a felperes a fenti számla helyesbítését követő bevallási időszakban veheti figyelembe a számla értékét.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a keresetet elutasító rész hatályon kívül helyezését és a keresetnek teljes egészében helyt adó határozat meghozatalát kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet ellentétes az Áfa. tv. 16. § (1), (2), (6), (11) bekezdésiben, 17. §-ában, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (1), (3) bekezdésében és a Pp. 221. § (3) bekezdésében foglaltakkal. Egyrészt arra hivatkozott, hogy az adóhatóság három azonos megítélésű számla közül csak egyet kifogásolt, másrészt sérelmezte, hogy a jogerős ítélet a keresetet részben elutasító döntését olyan indokra alapozta, amelyet az adóhatóság határozata nem tartalmazott, illetve vitatta a bírósági ítélet indokának helytállóságát. Hivatkozott arra, hogy az Áfa. tv. 16. § (1) bekezdéséből ilyen szűkítő értelmezés nem következik. Folyamatos szolgáltatásnál a teljesítés időpontja a részkifizetések esedékessége is lehet. A felpe-
res előkészítő iratában kérte az Európai Unió Bírósága C-368/09. ügyében hozott ítélet figyelembe vételét is.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem - eljárási okból - megalapozott.
A felperes felülvizsgálati kérelmében alappal kifogásolta, hogy a jogerős ítélet indokolása a felperes keresetét részben olyan indokkal utasította el, amely indokot sem az alperes határozata, sem az első fokú adóhatósági határozat nem tartalmaz. A Pp. 339. § (1) bekezdése értelmében a bíróság a Pp. XX. fejezete körében a közigazgatási határozat jogszerűségi felülvizsgálatát végzi. A jogszerűségi felülvizsgálat alkotmányos alapja a hatalom megosztásának jogállami elve, amelyből fakadóan a jogszerűségi felülvizsgálatot végző bíróság nem veheti át a közigazgatási szerv hatáskörét. A bírói gyakorlat elsősorban a Pp. 339. § (2) bekezdéséhez kapcsolódó megváltoztatási jogkörrel összefüggésben fejtette ki, hogy a közigazgatási perben a bíróságnak azt kell elbírálnia, hogy az alperes eljárása, határozata a jogszabályokkal összhangban állt-e. A Pp. 339. § (3) bekezdésének szabálya is arra utal, hogy a jogalkotó meg kívánta gátolni, hogy a bíróság közigazgatási határozatot véglegesen többé már felül nem bírálható módon a perben megváltoztassa, noha más jogalapon más jogszerű döntésnek volna helye. A Legfelsőbb Bíróság a keresetlevél, az első- és másodfokú adóhatósági határozat, a jogerős ítélet indokolása és a felülvizsgálati kérelem tartalmának összevetése alapján azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet azon indoka, hogy a felperes 2006. február 21-én még nem állíthatott ki számlát, az adóhatósági határozatok indokolásában nem szerepelt. Az alperesi határozat 8. oldal 4. bekezdése foglalkozik az érintett számlával, és itt csupán a megyei bíróság által el nem fogadott azon indok szerepel, hogy a felperes nem lehet ugyanannak a szolgáltatásnak nyújtója és igénybe vevője, illetve a felperes tévesen hivatkozott a másik két ugyanezen tényálláshoz kapcsolódó számlára. Miután az alperes határozatának rendelkező részében szerepel, hogy az elsőfokú határozat egyéb rendelkezéseit változatlanul fenntartja, a Legfelsőbb Bíróság vizsgálta az elsőfokú határozat indokolásának vonatkozó részeit. Az elsőfokú határozat indokolása a 17. oldal 2. és 6. bekezdésében tartalmaz a számlával kapcsolatos indokolást. Az egyik indok szerint a számlában feltüntetett bontási munkálatokat nem végezték el teljes körűen, ezért teljesítettként nem lehet elfogadni. A másik indok szerint a számlázott szolgáltatás nem beazonosítható. A fentiekből kitűnik, hogy az ítéleti indokolás az adóhatósági határozatok jogi indokolásában nem szerepelt. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján, mint jogszabálysértőt hatályon kívül helyezte, és a megyei bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban az alperesi határozat jogszerűségének vizsgálatát az adóhatósági határozatok indokolásában foglalt jogi indok alapján kell elvégezni.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.161/2011.)
Bírósági jogesetek
EH 2013.02.M4 I. A munkáltató részéről a szabadság kiadása megszakításának minősül, ha a szabadság első napján 4 órától kezdődően a munkavállalót munkavégzésre utasítja. E munkáltatói intézkedésnek általában csak a munkáltató működési körét közvetlenül és súlyosan érintő ok, vagy kivételesen fontos gazdasági érdeke miatt lehet helye, attól függetlenül, hogy a munkavállaló a lakóhelyén tartózkodik-e [régi Mt. 134. § (6) bekezdés]. II. A munkáltató rendkívüli felmondásának nem lehet jogszerű indoka a munkavállalónak az a m
