adozona.hu
BH 2012.6.162
BH 2012.6.162
Szállítási tevékenységet végző vállalkozó az adóalap-csökkentő kedvezményt nem veheti igénybe. Az EK rendelet tilalmának kijátszása nem vezethet a kedvezmény igénybevételére [1996. évi LXXXI. tv. 7. §, 2003. évi XCII. tv. 7. §, 171. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az S. Kft., valamint a T. Kft. 2005. és 2006. években és 2007 év elején még önálló kft.-ként működött. 2007 évben mindkét kft. a felperesi kft.-be olvadt be. A kft.-k tagjai P. T. és ifj. P. S. volt, akik tagjai a felperesi kft.-nek is. P. S. 2004 évben állásfoglalásért fordult az APEH Megyei Igazgatóságához, amelyben leírta, hogy társaságának fő tevékenységi köre eszközök bérbeadása lesz, új teherautókat kívánnak lízingelni, amelyet egy fuvarozással foglalkozó kft.-nek adnának bérbe. Kérdése...
BH 2012.6.162 Szállítási tevékenységet végző vállalkozó az adóalap-csökkentő kedvezményt nem veheti igénybe. Az EK rendelet tilalmának kijátszása nem vezethet a kedvezmény igénybevételére [1996. évi LXXXI. tv. 7. §, 2003. évi XCII. tv. 7. §, 171. §].
Az S. Kft., valamint a T. Kft. 2005. és 2006. években és 2007 év elején még önálló kft.-ként működött. 2007 évben mindkét kft. a felperesi kft.-be olvadt be. A kft.-k tagjai P. T. és ifj. P. S. volt, akik tagjai a felperesi kft.-nek is. P. S. 2004 évben állásfoglalásért fordult az APEH Megyei Igazgatóságához, amelyben leírta, hogy társaságának fő tevékenységi köre eszközök bérbeadása lesz, új teherautókat kívánnak lízingelni, amelyet egy fuvarozással foglalkozó kft.-nek adnának bérbe. Kérdése az volt, hogy mint kisvállalkozó, figyelembe veheti-e az adóalap-csökkentő kedvezményt. A kérelemre 2004. június 21-ei keltezéssel azt a tájékoztatást kapta, hogy a kis- és középvállalkozói kedvezményt a szállítási tevékenységet végző adózó nem alkalmazhatja. A felperes a bérbeadás céljából beszerzett szállító járművel összefüggésben azonban érvényesítheti azt, amennyiben ennek törvényes feltételei fennállnak.A felperesi jogelőd kft.-k 2005., 2006. és 2007. adóévekre vonatkozóan a fenti beruházási adóalap-kedvezményt érvényesítették. Az adóhatóság az érintett adóévekre valamennyi adónemre vonatkozó átfogó ellenőrzést végzett a jogelődnél, melynek során megállapította, hogy a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tao.tv.) 7. § (1) bekezdés zs) pontja szerinti beruházási adóalap-kedvezmény a felperesi jogelődöket nem illette meg, mert annak igénybevétele az EK-Szerződés 87. és 88. Cikkének a csekély összegű (de minimis) támogatásokra való alkalmazásáról szóló, a Bizottság 2001. január 12-ei 69/2001/EK rendelet (továbbiakban: EK r.) 1. Cikk a) pontjában rögzített szállítási ágazatra vonatkozó alkalmazási tilalom kijátszására irányult, miután a jogelőd kft.-k kizárólagos tevékenységként csak a felperes részére adtak bérbe tehergépjárművet. Ezért az elsőfokú adóhatóság az S+I 2005 Kft. terhére 2 236 000 Ft társasági adókülönbözetet állapított meg, adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel, míg a T. Kft. terhére 3 100 000 Ft társasági adókülönbözetet állapított meg, adóbírság kiszabása és késedelmi pótlék felszámítása mellett. Az adóhatóság az adóbírság összegét 35%-os mértékben határozta meg.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2009. július 28-ai határozataiban az első fokú határozatokat helybenhagyta.
A felperes keresetében mindkét határozat bírósági felülvizsgálatát kérte.
A megyei bíróság a pereket egyesítette, majd jogerős ítéletével a felperes kereseteit elutasította. Ítéletét azzal indokolta, hogy az EK r. 1. Cikk a) pontja szerint a Tao.tv. 7. § (1) bekezdés zs) pontja szerinti adóalap-csökkentő kedvezmény a közlekedési ágazatban nem vehető figyelembe. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdése alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperesi jogelődök által követett gyakorlat az EK r. kijátszására irányult. Hangsúlyozta, hogy amennyiben a jogelőd kft.-k maguk végezték volna a szállítási tevékenységet, úgy az adóalap-kedvezményt nem vehették volna igénybe, arra a felperes sem lett volna jogosult, ha a járműveket saját maga lízingeli. Utalt arra, hogy a jogelőd kft.-k alapítására kifejezetten a kedvezmény igénybevétele céljából került sor, a jogelőd kft.-k és a felperes tulajdonosi köre átfedi egymást. A megyei bíróság arra is rámutatott, hogy a jogelőd kft.-k kizárólag a felperes részére végeztek bérbeadási tevékenységet. Az ítélet indokolása kitért arra, hogy az adóhatóság esetleges téves tartalmú tájékoztatása a felperest, mint jogutódot az adójogi következmények alól nem mentesíti. Utalt arra, hogy az adóhatóság a jogviszonyt nem minősítette adózónként eltérően, ezért nem járt az Art. 130. §-ával ellentétesen.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a megyei bíróság új eljárásra utasítását, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetnek helyt adó döntés meghozatalát kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet ellentétes a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltakkal. A vonatkozó jogszabályok ismertetését követően arra hívta fel a figyelmet, hogy a felperesi jogelőd kft.-k az adóalap-csökkentő kedvezményt igénybe vehették, mert a támogatás nem külföldi közúti áruszállítási tevékenységhez kapcsolódó tevékenység céljára használták fel. Hivatkozott arra, hogy ezt az álláspontot a támogatásokkal hivatalból foglalkozó kormányzati szervek is osztották. Felhívta a figyelmet arra, hogy a beruházási adóalap-kedvezmény igénybevételeivel kapcsolatos 32/2007. AEÉ 2/2007. számú állásfoglalás több mint két adóévvel később született, a vizsgált adóévekre nem alkalmazhatók. Hangsúlyozta, hogy az adóhatóság eljárása során megsértette az Art. alapelveit [Art. 1. § (2), (3), (5), (6) bekezdései, 2. § (2) bekezdés], továbbá a Tao.tv. 7. § (1) bekezdés zs) pontját, illetve az adóhatósági döntés ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében, 57. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakkal, miután a tényállást megfelelően nem tisztázta és határozatát nem valós adatokra alapította. Alkotmánysértő az is, hogy az adóhatóság saját állásfoglalásait visszaható hatállyal alkalmazza.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte hangsúlyozva, hogy a felperes nemzetközi árufuvarozással, valamint belföldi fuvarozással egyaránt foglalkozott, ezért a beruházási adóalap-kedvezményt nem vehette igénybe. Az alperes álláspontja szerint a felperesi jogelőd kérelmére kiadott válaszlevél nem jogosította fel a kft.-ket az adókedvezmény igénybevételére, és megfogalmazásában is utalt arra, hogy a kedvezmény akkor vehető igénybe, amennyiben annak törvényes feltételei fennállnak.
A felülvizsgálati kérelem kisebb részében alapos.
Az adóhatósági megállapítások fő tárgyát illetően a Legfelsőbb Bíróság az Art. 1. § (7) bekezdés, az EK r. 1. Cikk a) pontja, valamint a Tao.tv. 7. § (1) bekezdés zs) pontja alapján úgy ítélte meg, hogy a jogelőd kft.-k eljárása az adóalap-kedvezmény céljával ellentétes volt, amikor a közlekedési ágazatra vonatkozó tilalom ellenére szállítási tevékenységgel összefüggésben vette igénybe az adóalap-kedvezményt. E körben a Legfelsőbb Bíróság csak utal az alperesi határozatok és a jogerős ítélet helyes indokaira. A Legfelsőbb Bíróság kiemeli, hogy a jogelőd kft.-k kizárólag a felperesnek történő bérbeadás céljára lízingeltek gépjárműveket. A jogelőd kft.-k és a felperes tulajdonosai megegyeztek, a szállítási tevékenység közvetlen végzése esetén sem a jogelőd kft.-k, sem a felperes nem lett volna jogosult az adóalap-csökkentő kedvezmény igénybevételére.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet e körben helyes indokai alapján hatályában fenntartotta [Pp. 275. § (3) bekezdése].
A Legfelsőbb Bíróság ugyanakkor alaposnak találta a felülvizsgálati kérelmet és a keresetet a felperes terhére kiszabott adóbírság vonatkozásában. A következetes bírói gyakorlat szerint a hatóságok állásfoglalása nem jogforrás, az állásfoglalás a hatóságot az attól eltérő jogszerű határozat meghozatala során nem köti (Kfv. VI. 39.002/2010/7.).
Ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság a hatósági állásfoglalás alapján eljáró adózó esetében kivételes méltánylást érdemlő körülményként vette figyelembe eseti döntésében azt a körülményt, hogy az adózó jogkövető magatartást kívánt tanúsítani, amikor állásfoglalást kért (Kfv. VI. 39.002/2010/7.)
Erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság szerint a felperes terhére megállapított 35%-os mértékű adóbírság nem felel meg az Art. 171. § (1) bekezdésében meghatározott mérséklési feltételeknek. A hivatkozott törvényi előírás szerint ugyanis az adóbírság mérséklésénél az eset összes körülményét mérlegelni kell mind az adóhiány keletkezésének körülményét, mind az adózó jogellenes magatartásának súlyát. A Legfelsőbb Bíróság az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kifejtettekkel ellentétben úgy látta, hogy önmagában az a kitétel a felperes állásfoglalási kérelmére adott válaszban, hogy "amennyiben törvényes feltételei fennállnak", nem mentesíti az adóhatóságot az állásfoglalás érdemét illetően. Az adóhatóság válaszlevelében ugyanis egyértelműen úgy foglalt állást, hogy a felperes a leírt tényállás mellett érvényesítheti a kis- és középvállalkozói kedvezményt. A jogelőd kft.-k az állásfoglalásnak megfelelően jártak el, amikor az adóalap-kedvezményt érvényesítették, így az adóbírság összegét jelentősen mérsékelni kellett volna.
A Legfelsőbb Bíróság ugyanakkor nem látta arányosnak bírság teljes mértékben történő eltérését, mert a P. S. által jegyzett állásfoglalást kérő levél jelentős tényállási elemekről hallgatott, nevezetesen arról, hogy a jogelőd kft. kizárólagos tevékenységi köre az eszközök bérbeadása lesz, és hogy a lízingelt teherautókat kizárólag a kapcsolt vállalkozás felperes részére adja bérbe. Feltehető, hogy amennyiben a felperes ezen körülményekre külön és egyértelműen is felhívja az állásfoglalást adó adóhatóság figyelmét, más tartalmú válaszlevél kerül megfogalmazásra. Ugyanakkor az adóhatóság az állásfoglalás kiadásakor rákérdezhetett volna ezekre a többlet körülményekre.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság az alperesi határozatokat az adóbírság összegszerűsége tekintetében megváltoztatta, és az adóalap-kedvezménnyel összefüggő adóbírság mértékét 35%-ról 10%-os mértékűre szállította le [Pp. 275. § (4) bekezdése, 339. § (2) bekezdés g) pontja].
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.129/2011.)