adozona.hu
BH+ 2012.6.264
BH+ 2012.6.264
1. Ha a keresetindítási határidő elmulasztását állapítja meg a bíróság, a per hivatalbóli megszüntetésének és nem a kereset elutasításának van helye. A jogerős ítélet ilyen esetben a felülvizsgálati eljárásban a felülvizsgálati kérelem kereteire tekintet nélkül felülvizsgálható, a pert a felülvizsgálati kérelemtől függetlenül meg kell szüntetni [Pp. 130. § (1) bekezdés h) pont, 158. § (1) bekezdés, 275. § (2) bekezdés]. 2. A fellebbezés meg nem engedett kiterjesztése az elsőfokú ítéletnek így támadott rende
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a módosított keresetében kérte a 2008. október 7-én kelt rendkívüli lemondása jogszerűségének megállapítását, ennek jogkövetkezményeként 3 havi felmentési időre járó átlagkereset, valamint 12 havi átlagkeresetnek megfelelő összeg, továbbá munkaközösség-vezetői pótlék és minőségi bérpótlék, illetve 180 000 forint ügyvédi munkadíj kártérítés címén való megfizetésére kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A rendkívüli lemondás jogsze...
BH+ 2012.6.264 1. Ha a keresetindítási határidő elmulasztását állapítja meg a bíróság, a per hivatalbóli megszüntetésének és nem a kereset elutasításának van helye. A jogerős ítélet ilyen esetben a felülvizsgálati eljárásban a felülvizsgálati kérelem kereteire tekintet nélkül felülvizsgálható, a pert a felülvizsgálati kérelemtől függetlenül meg kell szüntetni [Pp. 130. § (1) bekezdés h) pont, 158. § (1) bekezdés, 275. § (2) bekezdés].
2. A fellebbezés meg nem engedett kiterjesztése az elsőfokú ítéletnek így támadott rendelkezése jogerőre emelkedését nem érinti, ennélfogva ezen ítéleti rendelkezéssel szemben felülvizsgálati kérelemnek nincs helye [Pp. 247. § (2) bekezdés, 271. § (1) bekezdés a) pont]
A felperes a módosított keresetében kérte a 2008. október 7-én kelt rendkívüli lemondása jogszerűségének megállapítását, ennek jogkövetkezményeként 3 havi felmentési időre járó átlagkereset, valamint 12 havi átlagkeresetnek megfelelő összeg, továbbá munkaközösség-vezetői pótlék és minőségi bérpótlék, illetve 180 000 forint ügyvédi munkadíj kártérítés címén való megfizetésére kötelezni az alperest.A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A rendkívüli lemondás jogszerűségének megállapítása és annak jogkövetkezményei iránti keresetet az elsőfokú bíróság azért utasította el, mert a felperes a Kjt. 86. §-a alapján alkalmazandó Mt. 202. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott 30 napos perindítási határidőt elkéste.
A felperes munkaközösség-vezetői pótlék iránti igényét azért találta alaptalannak, mert a munkáltató mérlegelési jogkörében hozta az erre vonatkozó döntést, eljárása során jogszabályt nem sértett, így annak bírósági felülvizsgálatára az Mt. 199. § (4) bekezdés alapján nem kerülhetett sor.
A minőségi bérpótlékra irányuló keresetet elkésettség miatt utasította el.
Az 180 000 forint ügyvédi munkadíj vonatkozásában megállapította, hogy az nem minősül olyan kárnak, amely a felperes közalkalmazotti jogviszonyával állna összefüggésben, hiszen az a munkaügyi perével kapcsolatosan jelentkezett, azért az alperes felelőssé nem tehető.
A felperes a határidőben benyújtott fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatásával kérte annak megállapítását, hogy a rendkívüli lemondása jogszerű volt, és annak jogkövetkezményeként 3 756 450 forint összegre és késedelmi kamatára jogosult. Kérte továbbá, hogy kártérítés címén 180 000 forint ügyvédi költség megfizetésére kötelezze a másodfokú bíróság az alperest a Kjt. 29. § (3) bekezdése alapján.
A másodfokú eljárás során a fellebbezését azzal egészítette ki, hogy támadja az elsőfokú bíróság ítéletének a munkaközösség-vezetői pótlék és a minőségi bérpótlék elutasítására vonatkozó rendelkezéseit is.
A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, míg a fellebbezett részét helybenhagyta.
Megállapította, hogy a felperes írásban és határidőben benyújtott fellebbezésében a vezetői pótlék és a minőségi bérpótlék megfizetésére vonatkozó keresetet elutasító rendelkezést nem támadta. Erre vonatkozóan a fellebbezési határidő letelte után a fellebbezését nem egészíthette ki, így utóbb az ezzel kapcsolatosan előterjesztett fellebbezési kérelmét a másodfokú bíróság nem bírálhatta el érdemben.
Megalapozottnak ítélte a rendkívüli lemondás jogszerűsége tárgyában a keresetet elutasító ítéleti rendelkezését az Mt. 202. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt perindítási határidő elkésettségére tekintettel.
Helyesnek találta az elsőfokú ítélet azon megállapítását is, hogy a felperes által a jogi képviselője részére kifizetett 180 000 forint ügyvédi munkadíj nem minősül olyan kárnak, amely a felperes munkaviszonyával áll összefüggésben, az ugyanis a perben keletkezett felperesi perköltség, amely a munkaügyi perrel összefüggésben merült fel.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a határozatok megváltoztatását, a kereseti kérelmének történő helytadást kérte. Álláspontja szerint nem mulasztotta el a keresetindítási határidőt. A 2008. október 7-ei rendkívüli lemondással összefüggésben 30 napos határidőn belül indította meg a pert, amelyet az egyezség reményében tett elállási nyilatkozata folytán szüntettek meg. A keresetlevél ismételt benyújtásáig eltelt időtartam a 30 napot nem haladta meg.
Az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe, hogy az Mt. 202. § (2) bekezdése alapján a keresetlevél benyújtására nyitva álló határidő elmulasztásával kapcsolatosan igazolással lehet élni. Azt követően kérte ismételten a rendkívüli lemondása miatti kárai megtérítését, amikor a közalkalmazotti igazolás kiadásakor tudomást szerzett arról, hogy a jogviszonya megszűnésének jogcímeként a munkáltató elbocsátást jelölt meg, tehát ekkor szembesült azzal, hogy a munkáltatóval nem tud megegyezni. A munkáltató ezzel az együttműködési kötelezettségét, a jóhiszeműség és a tisztesség követelményét megszegte.
A fellebbezését még a másodfokú tárgyalás berekesztésére történő figyelmeztetés előtt kiegészítette, és kérte a vezetői megbízás visszavonásából eredő kára, minőségi pótlék megfizetésére kötelezni az alperest, hivatkozással a Kjt. 46. § (8) bekezdésére, miszerint a munkáltatói döntést megalapozó fegyelmi eljárás törvénytelen volt.
A minőségi bérpótlék iránti igényét elutasító döntés megalapozatlan, miután nem a mérlegelési jogkörben hozott vezetői pótlék mértékének megállapítását vitatta, hanem a vezetői pótlék megvonását, amely a jogszabálysértő fegyelmi büntetés következménye volt.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte a felperes költségekben marasztalásával.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felperes a közalkalmazotti jogviszonyát 2008. október 7-én rendkívüli lemondással megszüntette azzal, hogy annak fenntartása lehetetlenné vált. A rendkívüli lemondás jogszerűségének megállapítása érdekében 2008. november 6-án indított munkaügyi pert, amely 2009. január 9-én jogerősen megszűnt, mert a felperes a keresetétől elállt.
Ezt követően a felperes a munkaügyi bíróságon szünetelő per folytatását kérte 2008. november 24-én, melynek tárgya túlmunkadíj és a vasárnapi munkavégzésért járó díjazás volt. E perben a 2009. január 27-én megtartott tárgyaláson előadta, hogy rendkívüli lemondást nyújtott be, és a lemondás jogszerűsége tekintetében elállt a keresetétől, de az alperes nem adta ki a jogviszony megszűnésekor kiállítandó igazolásokat. Tudomásul vette azon bírói tájékoztatást, hogy az alperes magatartásával kapcsolatos kárainak megtérítését érvényesítheti. Ezzel összefüggésben azonban a keresetét 2009. március 25-én nyújtotta be a Kjt. 29. § (3) bekezdés, és a 37. § (8) bekezdésére alapítva. Ezen beadványában arra hivatkozott, hogy amennyiben a munkáltató a közalkalmazott rendkívüli lemondásával összefüggésben nem élt jogorvoslattal, akkor a közalkalmazott elévülési időn belül kérheti a rendkívüli lemondással összefüggő járandóságait.
A felperes a Kjt. 87. § alapján a közalkalmazotti jogviszonyban is irányadó bírói gyakorlat szerint a közalkalmazott rendkívüli lemondására is alkalmazandó Mt. 202. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt 30 napos keresetindítási határidőben nyújtotta be a rendkívüli lemondás jogszerűségének megállapítására irányuló keresetét 2008. november 6-án. A pert azonban jogerősen 2009. január 9-én megszüntették, így a perindítás hatályai - a keresetindítási határidő vonatkozásában is - a 2009. március 25-én ismételten előterjesztett kereset beadásakor már nem álltak fenn. Az igény előterjesztésekor a felperes a keresetindítási határidő elmulasztásával összefüggésben a Pp. 107. §-ban előírt igazolási kérelmet nem terjesztett elő, de ezt joghatályosan nem is tehette volna, miután a perindítási határidő lejártától az arra nyitva álló Pp. 107. § (1) bekezdés szerinti 3 hónap határidő 2009. február 6-án eltelt.
A rendkívüli lemondás jogszerűsége kapcsán 2008. november 6-án indult per a felperes elállása folytán a Pp. 157. § e) pontja alapján szűnt meg, így a Pp. 130. § (1) bekezdése alapján idézés kibocsátása nélkül elutasított keresetlevél ismételt szabályos benyújtásakor alkalmazandó perindítás hatályainak fennmaradására vonatkozó Pp. 132. § (1) bekezdésben foglalt rendelkezés nem volt alkalmazható.
Miután a felperes a rendkívüli lemondása jogszerűsége tárgyában a keresetét elkésetten terjesztette elő, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek azon rendelkezését, amellyel helybenhagyta az elsőfokú ítéletnek a rendkívüli lemondás jogszerűsége tárgyában előterjesztett keresetet elutasító rendelkezését, az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján, és a pert a Pp. 158. § (1) bekezdés alapján figyelemmel a Pp. 130. § (1) bekezdés h) pontjára, megszüntette. Ezesetben ugyanis a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem kereteire tekintet nélkül volt felülvizsgálható a Pp. 275. § (2) bekezdése értelmében.
Helytállóan állapították meg az eljáró bíróságok, hogy a felperesnek a perbeli képviseletét ellátó ügyvéd részére kifizetett munkadíj nem minősül a közalkalmazotti jogviszonnyal összefüggő olyan kárnak, amelyért a munkáltató helytállni tartozna. A perben a Pp. 75. § (1) bekezdés alapján felmerült perköltség viselésére a Pp. 78. § (1) bekezdésben foglalt rendelkezés szerint a felperes pervesztessége folytán az alperes munkáltató nem volt kötelezhető. Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság e körben a jogerős ítélet rendelkezését a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
A felperes a Pp. 234. § (1) bekezdésben foglalt határidőben előterjesztett fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását a rendkívüli lemondása jogszerűsége jogkövetkezményeinek alkalmazása, valamint az 180 000 forint perköltség kárként történő alperesi megfizetése tekintetében kérte. A másodfokú tárgyaláson a fellebbezési határidő lejártát követően kérte a minőségi bérpótlék és a munkaközösség-vezetői pótlék megfizetésére is kötelezni az alperest az elsőfokú ítélet megváltoztatásával. Erre azonban a Pp. 247. § (2) bekezdés alapján már nem volt lehetősége, következésképp a minőségi bérpótlék, valamint a munkaközösség-vezetői pótlék iránti keresetet elutasító elsőfokú ítéleti rendelkezés a Pp. 228. § (1) és (4) bekezdés alapján jogerőre emelkedett. Ezért a jogerős ítéletnek a fellebbezést ezen keresetek tárgyában elutasító rendelkezésével szemben a Pp. 271. § (1) bekezdés a) pontja alapján felülvizsgálati kérelemnek nem volt helye, így az erre irányuló felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 273. § (1) bekezdés alapján elutasította. (Legf.Bír. Mfv.I.10.427/2010.)