adozona.hu
AVI 2012.5.57
AVI 2012.5.57
Az adóhatóság az adózó által előadott tények, adatok valóságtartalmát, az adó megállapításához való jog elévülési idejét megelőző időszakra is vizsgálhatja, ha az adózó állítása szerint vagyongyarapodásának forrása ezen időszakban keletkezett (2003. évi XCII. tv. 109. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az I. és III. r. felperesek együtt élő családtagok, akiknél az adóhatóság adóbevallások utólagos ellenőrzését végezte el 2001-2005. évekre vonatkozóan. Ennek eredményeként elsőfokú határozatával az I. r. felperes terhére személyi jövedelemadó adónemben 26 104 955 Ft, egészségügyi hozzájárulás adónemben 6 325 887 Ft adókülönbözetet állapított meg, és 16 215 421 Ft adóbírság és 11 306 885 Ft késedelmi pótlékot is előírt. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A II. r. ...
AVI 2012.5.57 Az adóhatóság az adózó által előadott tények, adatok valóságtartalmát, az adó megállapításához való jog elévülési idejét megelőző időszakra is vizsgálhatja, ha az adózó állítása szerint vagyongyarapodásának forrása ezen időszakban keletkezett (2003. évi XCII. tv. 109. §)
Az I. és III. r. felperesek együtt élő családtagok, akiknél az adóhatóság adóbevallások utólagos ellenőrzését végezte el 2001-2005. évekre vonatkozóan. Ennek eredményeként elsőfokú határozatával az I. r. felperes terhére személyi jövedelemadó adónemben 26 104 955 Ft, egészségügyi hozzájárulás adónemben 6 325 887 Ft adókülönbözetet állapított meg, és 16 215 421 Ft adóbírság és 11 306 885 Ft késedelmi pótlékot is előírt. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.A II. r. felperes vonatkozásában 2003. adóévre személyi jövedelemadó adónemben 661 497 Ft, egészségügyi hozzájárulás adónemben 207 760 Ft adókülönbözetet állapított meg és ehhez kapcsolódóan 434 628 Ft adóbírság és 402 255 Ft késedelmi pótlék megfizetését is előírta. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A III. r. felperes vonatkozásában 2002. és 2005. évek vonatkozásában személyi jövedelemadó adónemben összesen 861 198 Ft adókülönbözetet, és ehhez kapcsolódóan egészségügyi hozzájárulás adónemben 11%-os hiányt állapított meg. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Valamennyi alperesi határozat hivatkozott arra, hogy fennállnak a becslés alkalmazásának feltételei. Megalapozatlannak ítélte meg, hogy a 2001. december 31-i nyitó összegként 13 000 000 Ft-ot kellene alapul venni (két gyermek 5-5 millió forintos nagyapai ajándéka, házastársak 3 millió forintos megtakarítása). Utalt arra, hogy a negyedik családtaggal, ifj. K. Istvánnal kapcsolatban - a le nem zárt adóhatósági eljárástól függetlenül - megállapítható volt az I-III. r. felperesek vonatkozásában az adókülönbözetet.
A felperesek külön keresetet nyújtottak be az alperesi határozatok ellen, és az összefüggésre tekintettel az elsőfokú bíróság a pereket egyesítette. A felperesek keresetükben arra hivatkoztak, hogy az alperes tényállása megalapozatlan, a negyedik családtag adóvizsgálatát be kell várni, valamint életszerűtlen, hogy figyelmen kívül hagyta a családi megtakarítást és a nagyszülői ajándékokat.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperesek kereseteit elutasította. Megállapította, hogy az alperes a tényállást megfelelően feltárta. E körben az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 97. §-át, illetve a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 50. §-át nem sértette meg. Mindkét jogszabály tényállás tisztázási kötelezettséget ír elő az adóhatóság terhére, viszont felhatalmazza a bizonyítási eszközök és a bizonyítékok mérlegelésének szabadságára. A rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható volt, hogy a felperesek vonatkozásában az adóhatóság az Art. 108. §-ára figyelemmel jogszerűen alkalmazta a becslési eljárást.
Kiemelte, hogy a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 4. §-a és 28. §-a nevesítve az ún. családi adózást nem tartalmazza, ugyanakkor rendezi, hogy a közös gazdálkodásból származó jövedelmet külön-külön kell megállapítani az egyes adózónál.
A bizonyítékok értékelése és mérlegelése kapcsán utalt a Pp. 206. § (1) bekezdésére, valamint az Art. 109. § (3) bekezdésére azzal, hogy a bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolja-e, mert ennek elmaradása esetén a bizonyítatlanság következményei állnak fenn. A felperesek bizonyítékokat nem csatoltak, nem jelöltek meg az alperes által még nem mérlegelt bizonyítékokat. A két nagykorú gyermek nagyapai ajándékaként 5-5 millió forintot, illetve az I-II. r. felperesek közös megtakarítását - 3 millió forintot - az elsőfokú bíróság egyéb bizonyítékok hiányában hitelt érdemlően nem fogadta el.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítélete ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését és az ügyben eljárt bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását, mivel az megsértette a Pp. 206. § (1) bekezdését és 221. § (1) bekezdését. A tényállást nem tárta fel kellően, iratellenes megállapításokat tett, nem vizsgálta a családi gazdálkodás megosztásának módját, nem vette figyelembe, hogy a negyedik családtag vonatkozásában az adóhatósági eljárás még nem fejeződött be.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Art. 109. § (1) bekezdése értelmében, ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját becsléssel állapítja meg. Ez esetben - figyelemmel az ismert és adóztatott jövedelmekre is - az adóhatóságnak azt kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége.
A becslési eljárás az Art. 108. § (1) bekezdése alapján olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti. A (2) bekezdés értelmében az adóhatóság bizonyítja, hogy a becslés alkalmazásának a feltételei fennállnak, továbbá azt, hogy a becslés alapjául szolgáló adatok, tények, körülmények, valamint a becslés során alkalmazott módszerek az adó alapját valószínűsítik.
A Legfelsőbb Bíróság már több eseti döntésében kifejtette, hogy az ún. vagyonosodási eljárásban a bizonyítási kötelezettség már a közigazgatási eljárásban megfordul. Az Art. 109. § (1) bekezdése alapján az adóhatóságnak kell bizonyítani a becslési eljárás alkalmazásának fennállását, majd ezt követően a bizonyítási teher megfordul. Az Art. 109. § (3) bekezdése alapján a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést, az adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja, egyebekben az e fejezetben foglalt rendelkezések az irányadók. Az adóhatóság az adózó által előadott tények, adatok valóságtartalmát, az adó megállapításához való jog elévülési idejét megelőző időszakra vonatkozóan is vizsgálhatja, ha az adózó állítása szerint vagyongyarapodásának forrása ezen időszakban keletkezett.
A bizonyítási teher megfordulásának lényege, hogy most már az adózó érdekkörébe áll, hogy hitelt érdemlő adatokkal igazolja a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést. Ennek elmaradása, vagy sikertelensége az adózó hátrányára esik.
A perbeli esetben a felperesek már a közigazgatási eljárásban hivatkoztak olyan jövedelmekre (megtakarítás, nagyapai ajándék), amelyekkel az Art. 109. § (3) bekezdése alapján a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést kívánták igazolni. A közigazgatási iratok alapján megállapítható volt, hogy az adóhatóságok ezeket a hivatkozásokat, illetve bizonyítékokat egyenként és összességükben vizsgálták, de azokat nem fogadták el.
Az elsőfokú bíróság is vizsgálta a perben a felperesek által hivatkozottakat (családi megtakarítás, nagyapai ajándék, 4. családtag adóellenőrzése, családi, vagy egyéni adózás) és részletes indokát adta annak, hogy miért nem fogadta el azokat.
A felülvizsgálati eljárásban - annak rendkívüli perorvoslati jellegéből adódóan - a tényállás vitatására, módosítására, és a bizonyítékok újraértékelésére vagy felülmérlegelésére nincs lehetőség. Erre csak akkor van mód, ha a jogerős határozatot hozó bíróság tényállást nem állapított meg, vagy a megállapított tényállás hiányos, iratellenes, illetve a bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül mérlegelte.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint azonban az elsőfokú bíróság a fenti hibáktól mentesen állapította meg az ügy alapját képező tényállást, és a bizonyítékok mérlegelésénél sem volt tapasztalható kirívóan okszerűtlen mérlegelés, így nem volt jogi lehetőség annak újraértékelésére, felülmérlegelésére.
A Legfelsőbb Bíróság a felperesek által hivatkozott családi megtakarítás, nagyapai ajándék, esetében sem tudta megállapítani, hogy adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolta az adóalaptól való eltérést. A negyedik családtag adóellenőrzése le nem zárulta sem volt akadálya a határozathozatalnak.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.193/2008.)