adozona.hu
AVI 2012.5.56
AVI 2012.5.56
Vagyongyarapodási ügyben hitelt érdemlőnek olyan adat minősül, amely ellenőrizhető, egyértelműen azonosítható, valóságtartalma kellően alátámasztott és alkalmas a vele igazolni kívánt konkrét tény alátámasztására (2003. évi XCII. tv. 109. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 2001-2004. évre vonatkozóan személyi jövedelemadó vizsgálatot rendelt el.
A vizsgálat megállapította, hogy a felperes 2002. évi bevételei nem fedezték a kiadásait, mivel ebben az évben a felperes 4 000 000 Ft tagi hitelt nyújtott a H. Kft.-nek.
A felperes 2001., 2003. években bruttó 600 000 Ft, 2004. évben pedig bruttó 719 999 Ft munkaviszonyból származó jövedelmet vallott. Ezen túl 2001. évre 700 000 Ft, 2004. évre 3 280 000 Ft osztalékban részesül.
Az ellenőrz...
AVI 2012.5.56 Vagyongyarapodási ügyben hitelt érdemlőnek olyan adat minősül, amely ellenőrizhető, egyértelműen azonosítható, valóságtartalma kellően alátámasztott és alkalmas a vele igazolni kívánt konkrét tény alátámasztására (2003. évi XCII. tv. 109. §)
Az adóhatóság a felperesnél 2001-2004. évre vonatkozóan személyi jövedelemadó vizsgálatot rendelt el.A vizsgálat megállapította, hogy a felperes 2002. évi bevételei nem fedezték a kiadásait, mivel ebben az évben a felperes 4 000 000 Ft tagi hitelt nyújtott a H. Kft.-nek.
A felperes 2001., 2003. években bruttó 600 000 Ft, 2004. évben pedig bruttó 719 999 Ft munkaviszonyból származó jövedelmet vallott. Ezen túl 2001. évre 700 000 Ft, 2004. évre 3 280 000 Ft osztalékban részesül.
Az ellenőrzés megállapítása alapján az elsőfokú adóhatóság 2007. július 2-án kelt határozatával a felperes terhére 2002. évre 1 528 432 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, mely után kötelezte 764 000 Ft adóbírság és 817 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
A határozat végig elemezte a felperes vizsgált évekre történő bevételeit, szembe állítva az egyes kiadásaival és ennek eredményeként a 2002. évre vonatkozóan becslési eljárást alkalmazott és így állapította meg a határozatában rögzítetteket.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság 2007. szeptember 19-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy 2001. évet megelőzően jelentős tagi kölcsön befizetések, és visszafizetések is történtek a H. Kft.-vel, ezeket azonban az adóhatóság nem vette figyelembe. 1998-2000. években is rendelkezett forrásokkal, de sem ezeket, sem a 2001. évi pénzmozgásokat nem vette figyelembe a vizsgálat.
Megtakarításait nem tartotta bankban. Sérelmezte, hogy az adóhatóság vele szemben a 2006. szeptember 15-től hatályos adózás rendjéről szóló törvény rendelkezéseit alkalmazta. Utalt továbbá arra, hogy az iratmegőrzési kötelezettség is csak az elévülési idő elteltéig törvényi előírás.
Az alperes kérte a kereset elutasítását és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság ítéletével az alperes keresettel támadott határozatát, az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.
A megyei bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperes csatolt kimutatás arra vonatkozóan, hogy a H. Kft. részére 1998. március 31-től 2007. december 31-i időszakra milyen tagi hitel befizetések, és visszafizetések történtek. E kimutatással kapcsolatban az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes nem vette figyelembe az 1998. és 2001. év közötti tagi hitel befizetést, illetőleg kifizetést. Ugyanakkor megállapították, hogy a felperesnek 2001. évet megelőzően jelentősebb kiadása a tagi hitel befizetésen kívül csupán egy 1993. évi lakásvásárlás volt, amely mivel adásvétellel vegyes csereszerződés történt, nem kellett a teljes vételárat kifizetni, csak a különbözeti összeget, mindösszesen 2 100 000 Ft-ot.
A felperes ezen túl a 2001. évi megtakarításaival kapcsolatban arra hivatkozott, hogy különböző megbízási szerződésekkel rendelkezett, informatikai számítógépes programok készítésére, ennek vizsgálatát az alperes nem végezte el. A felperes becsatolta azokat a megbízási szerződéseket, amelyek szabályszerű okiratnak minősültek, és tartalmazták az egyes megbízási díjakat. Önmagában amiatt, hogy az összegek igazolásai nem álltak rendelkezésre, nem lehetett ezeket figyelmen kívül hagyni.
Az elsőfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a kimutatás szerint 2001. február 28-val a felperes által nyújtott valamennyi tagi hitelt visszafizették, ezért álláspontja szerint feltételezhető, hogy az 1998. évben nyújtott 8 000 000 Ft is a felperes rendelkezésére állt. A bíróság a tényállás kellő felderítésének hiánya miatt ezért az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte.
Az új eljárásra előírta, hogy az elsőfokú hatóságnak vizsgálni és értékelni kell a megbízási szerződéseket, az ott megjelölt megbízási díjakat a vagyonmérleg felállításánál számba kell venni.
Értékelni kell továbbá azt a tényt is, hogy 1998. december 31-én a kft. 5 500 000 Ft-ot fizetett vissza a felperes számára, és ezzel szemben nem mutatható ki olyan mérvű jelentős kiadás, amely akár ennek, akár egyéb megtakarításainak a felhasználását bizonyítaná.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását.
Az alperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a felperes megbízási szerződései vonatkozásában ellentétes volt az ügyben keletkezett iratokkal. A bíróság a bizonyítékokból okszerűtlen és a jogszabályi rendelkezésekkel ellentétes következtetéseket vont le.
Az alperes álláspontja szerint az ítélet sérti az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény. (Art.) 109. § (3) bekezdését.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
A felperesnél folytatott személyi jövedelemadó vizsgálat adatai alátámasztották azt a megállapítást, hogy a felperes által vallott jövedelem mértéke nem fedezte az adott időszakra felmerült kiadásait.
Az Art. 109. § (1) bekezdése szerint, ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelre fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját becsléssel állapítja meg.
Az adóhatóságnak tehát azt kell bizonyítania, hogy a becslés jogalapja fennállott. Ezt követően a becslés módszerével az adó alapját valószínűsíteni kell.
Kétségtelen tény, hogy a felperes 1998-2001. között több esetben milliós összegben fizetett be tagi kölcsönöket a H. Kft.-be, és ezek az összegek visszafizetésre is kerültek. A 2001. január 1-jén történt megállapítás szerint azonban a felperes felé még a kft. tartozott 3 240 000 Ft-tal, amely összeg 2001. február 28-án került visszafizetésre.
Az Art. 109. § (3) bekezdés alapján az adóhatóságnak valóban figyelemmel kell lennie az elévülési időt megelőzően keletkezett bevételekre és kiadásokra, különösen, ha az adózó megtakarításainak forrásaként erre hivatkozott. Önmagában azonban nem elégséges annak figyelembe vétele, hogy ebben az időszakban lehettek a bevételekből, illetve a kiadások egyensúlyából megtakarítások. Annak bizonyítása, hogy ezek az összegek megtakarításként az adott vizsgálati időben rendelkezésre álltak, a bizonyítási teher megfordulása miatt már az adózót terhelik, aki ezeket hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja.
Mint már a Legfelsőbb Bíróság számos hasonló vagyongyarapodási ügyben meghozott ítéletében erre rámutatott, hitelt érdemlőnek az olyan adat minősül, amely ellenőrizhető, egyértelműen azonosítható, valóságtartalma kellően alátámasztott, tartalmánál, jellegénél fogva, vagy más adatokkal is egybe vetve alkalmas a vele igazolni kívánt konkrét tény alátámasztására.
A felperes ilyen bizonyítékot fel sem ajánlott.
Az adóhatóságnak nem kötelessége, de értelemszerűen nem is tudhatja, hogy az elévülést megelőző időszakban az adózónak volt-e, és milyen jellegű kiadásai. Amennyiben ezeket az adatokat az adózó nem tárja fel, akkor ez nem azt jelenti, hogy erre az időszakra jelentősebb kiadásai nem voltak.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében arra hivatkozott, hogy az alperes is elismerte a tagi kölcsönök létét, hiszen "azokat valamilyen pénzeszközből nyújtani kellett, valamilyen pénzeszköznek rendelkezésre kellett állnia."
Ezzel kapcsolatban hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy az adóvizsgálat tárgya és célja nem annak igazolása, hogy "valamilyen pénzeszköz rendelkezésre állt-e a felperes számára."
Nem is vitatta az adóhatóság azt, hogy a felperes befizetett tagi kölcsönöket a kft.-be. Az eljárás tárgya és célja az, hogy azt derítse fel, hogy ezeknek az összegeknek a befizetésének mi volt a fedezete, és a felperes ezzel kapcsolatosan teljesítette-e az adófizetési kötelezettségét.
Ugyanezen megállapítások vonatkoznak a felperes által becsatolt megbízási szerződésekre is, amelyet az ellenőrzés vizsgált, csak a vizsgálat eredményeképpen azt állapította meg, hogy azok nem voltak alkalmasak a felperes állításának igazolására. A becsatolt szerződések 1989., 1990., és 1991. években köttettek. A szerződések közül kettő esetben állt rendelkezésre olyan igazolás, amely szerint a megbízási szerződésben foglaltakat a felperes teljesítette, a megbízási díj kifizetésre került. Ennek a két szerződésnek a díja 40 000 Ft és 13 000 Ft volt. Így sem ennek az összegnek a nagyságrendje, sem az egyéb szerződésekben feltüntetett összegek nem bizonyították azt a tényt, hogy mindez mintegy 10 évvel később - az ellenőrzési időpontban - a felperesnek a rendelkezésére állt, illetőleg hogy ezen összegek jelenthették a tagi kölcsönök fedezetét.
Mindezeket figyelembe véve a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a megyei bíróság ítéletében megalapozatlanul kötelezte az előírt bizonyítási eljárás lefolytatására az adóhatóságot.
Az adóhatóság határozati megállapításával szemben a felperes nem tudta hitelt érdemlően igazolni állításait.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.183/2008.)