AVI 2012.5.54

Az adózóval az ellenőrzés megindítását közölni kell, azonban ellenőrzés során alkalmazott bizonyítási módszer tekintetében értesítési kötelezettség nem áll fenn (2003. évi XCII. tv. 93., 108. §)

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperesnél az APEH Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) 2001-2005. évekre személyi jövedelemadó és százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemekben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett.
Az elsőfokú hatóság a 2007. augusztus 6. napján kelt - a 2007. augusztus 28-án kelt határozatával kiegészített - határozatában a felperes terhére összesen 17 133 166 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, és kötelezte a felperest az adóhiány, ...

AVI 2012.5.54 Az adózóval az ellenőrzés megindítását közölni kell, azonban ellenőrzés során alkalmazott bizonyítási módszer tekintetében értesítési kötelezettség nem áll fenn (2003. évi XCII. tv. 93., 108. §)
A felperesnél az APEH Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) 2001-2005. évekre személyi jövedelemadó és százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemekben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett.
Az elsőfokú hatóság a 2007. augusztus 6. napján kelt - a 2007. augusztus 28-án kelt határozatával kiegészített - határozatában a felperes terhére összesen 17 133 166 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, és kötelezte a felperest az adóhiány, 8 566 583 Ft adóbírság és 5 048 169 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. Indokolása szerint az ellenőrzés lefolytatására azért került sor, mert felperes a vizsgált időszakban az Ny.-Logisztikai Kft.-nek tagi hitelt, az Ny.-Sziget Kft.-nek 29 500 000 Ft kölcsönt nyújtott, amely összegek nem álltak arányban a megszerzett jövedelmeivel.
Az elsőfokú hatóság pénzügyi mérlegben összesítette a felperes bevételeit, költségeit, jövedelmeit, figyelembe véve a Közlekedési Nyilvántartó Osztály, a bankok, a földhivatalok adatszolgáltatásait, a felperesi nyilatkozatokat, a tanúvallomásokat, és megállapította, hogy fel­peres 2001. évre 3 780 000 Ft, 2003. évre 7 815 000 Ft, 2004. évre 3 620 000 Ft, 2005. évre 19 100 000 Ft kiadására nem rendelkezett fedezettel. Az adó alapját ezért az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 109. §-ának (1) bekezdése alapján becsléssel állapította meg, és okirati bizonyíték hiányában nem fogadta el a felperes azon nyilatkozatát, hogy a vizsgált időszakot megelőzően 24 000 000 Ft és 32 000 USD megtakarítással rendelkezett. A felperes eltitkolt jövedelmeit az elsőfokú hatóság - mivel keletkezésük jogcíme nem állapítható meg - a forráshiány létrejöttének évében keletkezett, az összevonás alá eső jövedelemhez számította hozzá, mint becsült jövedelmet, és a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 28. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján egyéb jogcímen megszerzett adóköteles jövedelemnek minősítette. A fizetendő adót az Szja. tv. 30. §-a és 31. §-ának (1) bekezdése alapján állapította meg.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2007. november 08. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében a másodfokú határozat hatályon kívül helyezését kérte. Hivatkozott arra, hogy az adóhatóság jogsértő módon lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként hozta meg határozatait, és állította, hogy a 24 000 000 Ft-nak illetve a 32 000 USD-nak a vizsgált időszakot megelőző rendelkezésére állását bizonyította.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint az adóhatóság a tényállást megfelelően tisztázva, helytállóan állapította meg, hogy a felperes 2001., 2003., 2004. és 2005. évekre bevallott jövedelme nem volt elegendő ahhoz, hogy a nagy összegű tagi hitelekre és kölcsönre fedezetet nyújtson, az Art. becslést szabályozó 108. §-ának (1)-(2) bekezdései, 109. §-ának (1) bekezdése alapján megfelelően alkalmazott becslést, és a felperes a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést hitelt érdemlő adatokkal nem igazolta. Az elsőfokú bíróság szerint tanúvallomások az adóalaptól való eltérés igazolására kétséget kizáró, és a felperes által bizonyítani kívánt kölcsön és megtakarítás ténye vonatkozásában elfogadható bizonyítékként nem értékelhetőek.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és kereseti kérelme teljesítését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete sérti az Art. 108. §-ának (1)-(2) bekezdéseit, 109. §-ának (1)-(3) bekezdéseit, a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény (a továbbiakban: Dtv.) 7. §-át, 9. §-ának (1) bekezdését, az Szja tv. 65. §-ának (1) bekezdését.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az adóhatóság rendszeresen ellenőrzi az adózókat és az adózásban részt vevő más személyeket. Az ellenőrzés célja az adótörvényekben és más jogszabályokban előírt kötelezettségek teljesítésének vagy megsértésének megállapítása [Art. 86. § (1) bekezdés]. Az adóhatóság az ellenőrzés célját az Art. 87. §-ának (1) bekezdés a)-f) pontjaiban meghatározott fajtájú ellenőrzésekkel valósítja meg. A felperesnél a revízió az a) pont szerinti bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott.
A bevallás utólagos ellenőrzése során az Art. 106. §-ának (1) bekezdése értelmében az adóhatóság az adózó adó-megállapítási, bevallási kötelezettsége teljesítését vizsgálhatja adónként, támogatásonként és időszakonként vagy meghatározott időszakra több adó és támogatás tekintetében is. Az Art. 97. §-ának (4) bekezdése szerint az ellenőrzés e fajtájánál is az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani a tényállást - kivéve, ha törvény a bizonyítást az adózó kötelezettségévé teszi -, a bizonyítási eszközöket az (5) bekezdés sorolja fel, az adóellenőr eljárási cselekményeit pedig a 98. § (1) bekezdése tartalmazza.
A felperesnél végzett ellenőrzés bizonyítási eljárási szakaszában az adóhatóság becslést alkalmazott. Az Art. 108. §-ának (1) bekezdésében foglalt meghatározás szerint a becslés bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti. Az adózóval az ellenőrzés megindítását (a szabályozott kivételekkel) kell közölni [93. §], azonban az adóhatóságnak az ellenőrzés során alkalmazott bizonyítási módszerről értesítési kötelezettsége nincs. A felperes eltérő álláspontja téves.
Ha az ellenőrzés alapján az adóhatóság azt állapítja meg, hogy a bevallás a jogszabályok rendelkezéseinek megfelel, erről az adózót határozattal tájékoztatja [Art. 107. §-ának (3) bekezdése]. A felperes bevallásainak jogszerűségéről tájékoztató határozatot nem kapott. A (4) bekezdés szerint, ha a bevallott adó-, költségvetési támogatás alapja, az igénybe vett adómentesség, adókedvezmény, a megállapított adó, illetve költségvetési támogatás nem felel meg a jogszabály rendelkezéseinek, az adóhatóság az adózót a megállapított tényállásról és az adókülönbözetről a jegyzőkönyv kézbesítésével értesíti. A revízió az Art. 107. §-ának (4) bekezdését megfelelően alkalmazva, megállapításai alapján jegyzőkönyvet készített, amely - jogsérelem nélkül - tartalmazta alkalmazott bizonyítási módszerként a becslési eljárást, és annak következményeit.
Az Art. 109. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját is becsléssel állapítja meg. Ez esetben - figyelemmel az ismert és adóztatott jövedelmekre is - az adóhatóságnak azt kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége.
Az Art. 108. §-ának (2) bekezdése alapján az adóhatóság köteles bizonyítani, hogy a becslés alkalmazásának a feltételei fennállnak, azonban az Art. 109. §-ának (3) bekezdése lehetőséget szabályoz az adózónak ahhoz, hogy a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést hitelt érdemlő adatokkal igazolja. Ezen bizonyítás az adózó érdeke egyebek mellett azért is, mert az Art. 97. §-ának (6) bekezdése alapján becslési eljárásban a nem bizonyított tény, körülmény az adózó terhére értékelhető.
Az adóhatározatok bírósági felülvizsgálata iránti perben a [Pp. 324. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó] Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A felperes tehát - a közigazgatási eljárásban fennállott, az Art. 109. §-ának (3) bekezdésében foglalt bizonyítási terhe mellett - a perben újabb bizonyítékokat tárhatott elő, bizonyítási indítványt tehetett. A felperes a közigazgatási eljárás során meghallgatott tanúk ismételt meghallgatását, illetve vallomásaik elfogadását kérte, más bizonyítási indítványa nem volt. Az elsőfokú bíróság a közigazgatási eljárásban az adóhatóságot terhelő bizonyítási kötelezettség és a felperesnek biztosított igazolási lehetőség alapján lefolytatott bizonyítási eljárást, az eredményeként meghozott alperesi döntést jogszerűnek minősítette, a tanúk ismételt meghallgatását mellőzve.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275. §-ának (1) bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye. Az elsőfokú bíróság értékelte a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, a tanúvallomásokat, ily módon a bizonyítékokat a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése alapján a maguk összességében értékelte, és meggyőződése szerint bírálva állapította meg, hogy az alperes határozatában a becslés alkalmazott módszerének megfelelősségét igazolta, az adó alapjának valószínűsítését jogszerűen végezte, a felperes azonban a becsült adóalaptól való eltérést hitelt érdemlően nem bizonyította.
Jogszabálysértést a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhat, ilyen jogsértést azonban a felülvizsgálati kérelem alapján a Legfelsőbb Bíróság nem állapított meg.
Az elsőfokú bíróság a Pp. 221. §-ának (1) bekezdése szerint ítéletében részletesen megindokolta, hogy felperes a 24 000 000 Ft és a 32 000 USD megtakarítással kapcsolatos előadását kétséget kizáróan, aggálytalanul nem bizonyította, továbbá logikusan és okszerű értékelte az a körben meglévő bizonyítékokat. Részletes indokát adta a közigazgatási eljárásban meghallgatott tanuk ismételt meghallgatására vonatkozó bizonyítási indítvány elutasításának is.
Az elsőfokú bíróság (a felperesi bizonyítatlanság okán) jogszerűnek minősítette azon adóhatósági ténymegállapítást, hogy a felperes nagy összegű megtakarítással nem rendelkezett, ezért a Legfelsőbb Bíróság e ténnyel (nem létező pénzösszeg) kapcsolatosan a Dtv. 7. §-ának, 9. § (1) bekezdésének, az Szja tv. 65. § (1) bekezdésének jogi értékelését mellőzte.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.192/2008.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.