adozona.hu
AVI 2012.5.53
AVI 2012.5.53
Az Art. a mulasztási bírság körében nem különbözteti meg az első és többször mulasztókat. Ennek a körülménynek a bírság összegének megállapításánál lehet jelentősége (2003. évi XCII. tv. 12., 172. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesi társaság, mint könyvelőiroda több adózó meghatalmazottjaként járt el az adóhatóság előtt. Az evás cégek, így a K. Informatikai Bt. (továbbiakban: Bt.) esetében is úgy gondolta, hogy a 2007. február 15-i esedékességű 03-as bevallást nem kell elkészíteni, helyette a 0643-as nyomtatványon kellett nyilatkozni. A felperes által képviselt valamennyi evás cég vezetője - kivéve a Bt.-t - felszólító levelet kapott a 0603 számú bevallás 8 napon belüli pótlására. A Bt. ilyen felszólítást nem...
AVI 2012.5.53 Az Art. a mulasztási bírság körében nem különbözteti meg az első és többször mulasztókat. Ennek a körülménynek a bírság összegének megállapításánál lehet jelentősége (2003. évi XCII. tv. 12., 172. §)
A felperesi társaság, mint könyvelőiroda több adózó meghatalmazottjaként járt el az adóhatóság előtt. Az evás cégek, így a K. Informatikai Bt. (továbbiakban: Bt.) esetében is úgy gondolta, hogy a 2007. február 15-i esedékességű 03-as bevallást nem kell elkészíteni, helyette a 0643-as nyomtatványon kellett nyilatkozni. A felperes által képviselt valamennyi evás cég vezetője - kivéve a Bt.-t - felszólító levelet kapott a 0603 számú bevallás 8 napon belüli pótlására. A Bt. ilyen felszólítást nem kapott, helyette a felperes terhére 50 000 Ft mulasztási bírságot szabott ki az elsőfokú adóhatóság, melyet az alperes határozatában helybenhagyott.Az alperes hivatkozott az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 31. § (5) bekezdésére, mely szerint az adózót az adóbevallás benyújtási kötelezettség akkor is terheli, ha adófizetési kötelezettsége nem keletkezett. Hivatkozott az APEH elnökének 2007/B/2006. APEH Irányelvére, mely szerint a mulasztási bírság kiszabását megelőzően az első mulasztók részére kell felszólítást küldeni. Tekintettel arra, hogy az adózó Bt. részére 2005-ben már sor került mulasztási bírság kiszabására, így nem volt feltétel a felszólító levél kiküldése. Hivatkozott még az Art. 12. §-ára, 172. § (1) bekezdés c) pontjára azzal, hogy a bírságmaximum 25 %-ában került meghatározásra.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte azzal, hogy a Bt. korábbi mulasztása nem róható a felperes terhére, akkor még nem képviselte a Bt-t. Álláspontja szerint - az APEH Irányelvre is figyelemmel - felszólító levelet kellett volna kiküldenie az APEH-nek.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Ítéletének indokolásában hivatkozott az Art. 7. § (3) bekezdésére, mely szerint amennyiben az adózó a képviselet ellátására állandó meghatalmazás vagy megbízást ad, és ezt az adóhatóságnak bejelenti, a bejelentett kötelezettségekkel kapcsolatban a meghatalmazás, megbízás időtartama alatt a meghatalmazott, megbízott által elkövetett jogsértés miatt megállapított mulasztási bírság a képviselőt terheli. A (4) bekezdés szerint mentesül a mulasztási bírság alól az adózó állandó meghatalmazottja vagy megbízottja, ha bizonyítja, hogy a bevallás, adatszolgáltatás tartalma az ő érdekkörén kívül eső okból hibás vagy hiányos, illetve a bevallási késedelem az ő érdekkörén kívül eső okra vezethető vissza. A mulasztási bírsággal kapcsolatban hivatkozott az Art. 172. § (1) bekezdés b) pontjára, a mérlegelés körében a (12) bekezdésre.
Ezen jogszabályhelyek alapján az elsőfokú bíróság kifejtette, akkor járt volna el helytállóan az adóhatóság, ha a felperesi társaság valamennyi, ezen bevallással érintett cég esetében kiszabta volna a mulasztási bírságot az egyidejű teljesítés előírása mellett. Az APEH elnökének Irányelvére való hivatkozás nem fogadható el, mivel az Art. az első és nem első mulasztókra vonatkozóan semmiféle megkülönböztetést nem tartalmaz, valamint arról sem rendelkezik, hogy a meghatalmazottnak az adózó korábbi esetleges mulasztásairól tudomással kellett volna bírnia. Az adóhatóság nem mérlegelte megfelelően a körülményeket, így valamennyi cégnél ugyanazon körülmény miatt nem került sor a 0603-as bevallás benyújtására.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítélete ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetének elutasítását, mivel az megsértette az Art. 172. § (1) bekezdés c) pontját és a (12) bekezdésében foglaltakat.
A felperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta azzal, hogy mellőzi az elsőfokú hatóság új eljárás lefolytatására kötelezését.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, részletesen ismertette az ügyben alkalmazandó jogszabályokat és azok helytálló értelmezésével - az elsőfokú hatóság új eljárás lefolytatására kötelezés kivételével - jogszerű döntést hozott.
Az alperes felülvizsgálati kérelmével kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság is utal arra, hogy az APEH elnökének Irányelve nem jogforrás, arra az alperes döntését nem alapíthatta volna. Az Art. a mulasztási bírság körében nem különböztet meg első és nem első mulasztókat. Ennek a körülménynek legfeljebb a mulasztási bírság összegszerűségének megállapításánál lehet jelentősége.
Az alperes ugyanakkor az általa hivatkozott Irányelvet sem alkalmazta megfelelően, hiszen a felperest olyan mulasztás miatt szankcionálta, amelyet nem követett el, amelyre ráhatása nem volt, mivel a Bt. mulasztásának időpontjában a felperes nem volt a Bt. meghatalmazottja. Az elsőfokú adóhatóságnak az egyenlő elbánás jogelvét alkalmazva a többi evás céghez hasonlóan a Bt.-nek is felszólító levelet kellett volna küldenie a mulasztási bírság kiszabását megelőzően. A felperest még az Irányelv szerinti "nem első mulasztónak" sem lehet tekinteni a korábban kifejtettekre figyelemmel.
Az elsőfokú bíróság helytállóan jutott arra a döntésre, hogy az alperes határozata jogszabálysértő, így jogszerűen helyezte azt - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül. Az alperes felülvizsgálati kérelmét csak annyiban osztotta a Legfelsőbb Bíróság, hogy szükségtelen volt az elsőfokú bíróság részéről az elsőfokú adóhatóság új eljárás lefolytatására kötelezése. Mivel az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az adóhatóságok jogszabályt sértettek a mulasztási bírság kiszabásánál (elmaradt a felszólítás, illetve nem egyenlő elbánást alkalmazott az adóhatóság az evás cégek esetében), szükségtelen volt az új eljárás lefolytatására kötelezés, hiszen időközben a bevallás pótlásra került.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, de mellőzte az elsőfokú hatóság új eljárás lefolytatására kötelezését.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.194/2008.)