adozona.hu
AVI 2012.5.51
AVI 2012.5.51
A kellő körültekintés ténye nem állapítható meg, ha az adózó a munkavégző tényleges személyét nem vizsgálta meg [1992. évi LXXIV. tv. 44. § (5) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2005. évre általános forgalmi adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. Az ellenőrzés eredményeként az elsőfokú hatóság - a 2007. szeptember 10. napján kelt határozatával kiegészített - 2007. április 25-én kelt határozatával a felperes terhére 2005. év március, április, május, július, szeptember, október, november hónapokra összesen 3 130 000 Ft adóhi...
AVI 2012.5.51 A kellő körültekintés ténye nem állapítható meg, ha az adózó a munkavégző tényleges személyét nem vizsgálta meg [1992. évi LXXIV. tv. 44. § (5) bek.]
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2005. évre általános forgalmi adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. Az ellenőrzés eredményeként az elsőfokú hatóság - a 2007. szeptember 10. napján kelt határozatával kiegészített - 2007. április 25-én kelt határozatával a felperes terhére 2005. év március, április, május, július, szeptember, október, november hónapokra összesen 3 130 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, és kötelezte a felperest az adóhiány, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére, a további hónapokra megállapítást nem tett.A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2007. szeptember 19. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozatok indokolása szerint felperes a K. Kft. (a továbbiakban: Kft.) által kibocsátott kilenc számlában szereplő áfát bevallásaiban levonható adóként tüntette fel, azonban a számlákban rögzített gazdasági esemény nem a felperes és a Kft. között valósult meg, ezért az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 32. §-ának (1) bekezdés a) pontja, 35. §-ának (1) bekezdése alapján a számlák nem hiteles dokumentumok, adólevonás alapbizonylatául nem szolgálhatnak. Az adóhatóság az ellenőrzés során megállapította, hogy a vizsgált időszakban a Kft. a számlákon feltüntetett gazdasági eseményhez szükséges személyi és tárgyi feltételekkel nem rendelkezett, képviselője szerint a munkákat alvállalkozóval végeztette, az alvállalkozóként megnevezett cég a munkák kivitelezőjeként, további alvállalkozóként, azonosításra alkalmas adatok nélkül egy magánszemélyt jelölt meg, így a számlák szerinti munkákat ténylegesen elvégző személye ismeretlen. Az adóhatóság álláspontja szerint felperes nem az Áfa. tv. 44. §-ának (5) bekezdésében szabályozott kellő körültekintéssel járt el.
A felperes keresetében az első- és másodfokú határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Állította, hogy a perbeli számlák ténylegesen megvalósult gazdasági esemény alapján kerültek kiállításra, és eljárása az Áfa. tv. 44. §-ának (5) bekezdésében foglaltaknak megfelelt.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte. Indokolása szerint felperes adólevonási joga az Áfa. tv. 44. §-ának (5) bekezdése alapján nem korlátozható. Az a körülmény ugyanis, hogy a Kft. bejelentett munkavállalókkal nem rendelkezett, nem jelenti azt, hogy a munkákat nem a Kft. végezte el, a felperesnek pedig nem volt kötelessége ellenőrizni, hogy a Kft. milyen jogviszonyban foglalkoztatja a munkavállalókat.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az ítélet sérti az Áfa. tv. 35. §-ának (1) bekezdésében, 44. §-ának (5) bekezdésében, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv. 15. §-ának (3) bekezdésében, 166. §-ának (2) bekezdésében, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat. Az alperes lányegében fenntartotta és megismételte a határozatában foglaltakat.
A felperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
Az Áfa. tv. 32. §-ának (1) bekezdés a) pontja értelmében a 34. § szerinti adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja azt az adóösszeget, amelyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatás-nyújtás során egy másik adóalany rá áthárított. A 35. § (1) bekezdés a) pontja alapján az adólevonási jog - ha az adózás rendjéről szóló törvény másként nem rendelkezik - kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Ilyen dokumentumnak minősül az adóalany nevére szóló számla, egyszerűsített számla, és számlát helyettesítő okmány. Az Sztv. 166. §-ának (2) bekezdése alapján a számviteli bizonylat adatainak alakilag, és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie.
Az adóhatóság széleskörű bizonyítási eljárás során megkísérelte feltárni azt, hogy a számlákban feltüntetett munkálatokat ki, vagy kik végezték el, azonban ez nem volt megállapítható. Az adóhatározatok bírósági felülvizsgálata iránti perben is a [Pp. 324. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó] Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A felperesnek kellett tehát azt igazolnia az alperes (bizonyítékokon alapuló) megállapításával szemben, hogy az általa befogadott számlák alakilag, és tartalmilag hitelesek, helytállóak.
A tartalmi helytállóság egyik követelménye, hogy a gazdasági esemény ténylegesen a számlában feltüntetett személyek között valósuljon meg. Az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítási eljárás alapján sem volt megállapítható a számlákban feltüntetett munkát elvégzők személye. A felperes bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget, az általa befogadott számlák tartalmilag hiteltelen, megbízhatatlan voltát nem cáfolta, mivel nem tudta bizonyítani, hogy a munkálatokat ténylegesen kik végezték.
Az Áfa. tv. 44. §-ának (5) bekezdése szerint a számlában, az egyszerűsített számlában feltüntetett adatok valódiságáért a kibocsátó a felelős. A bizonylatban vevőként feltüntetett adóalany adózással kapcsolatos jogai nem sérülhetnek, ha az adóköteles tényállás kapcsán az a termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás körülményeit figyelembe véve kellő körültekintéssel járt el.
A felperesnek ellenőriznie kellett volna a számlakibocsátó gazdasági tevékenységét, hogy a munkákat ő végzi-e, vagy mással (alvállalkozóval) végezteti el, rendelkezik-e vagy sem a munkavégzéshez szükséges személyi- és tárgyi feltételekkel, azaz a számlák szerinti szolgáltatást ténylegesen ki teljesíti. A munkavégző tényleges személyét a felperes a per során sem tudta igazolni, alaptalanul hivatkozott arra, hogy az Áfa. tv. 44. §-ának (5) bekezdésében foglalt kellő körültekintés vonatkozásában megállapítható lenne.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat tévesen mérlegelte, az adóköteles tényállás kapcsán a felperes nem kellő körültekintéssel járt el, a számlák tartalmi hiteltelenségét az alperes bizonyította, ezért érdemi döntése megalapozott és törvényes.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.190/2008.)