adozona.hu
AVI 2012.5.49
AVI 2012.5.49
A társas vállalkozó jövedelme nem minősül bérjövedelemnek, adójóváírásra nem jogosult [1995. évi CXVII. tv. 33. §, 2003. évi XCII. tv. 1. § (7) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1994. december 1. napján határozatlan idejű munkaszerződést kötött a P. Kft.-vel (továbbiakban: kft.), mely szerint köteles volt a kft. munkáihoz rendelkezésre állni palackozásban, borkezelésben, forgalmazásban, piackutatásban, és mint a kft. tagja - az ügyvezető által meghatározott külön díjazás ellenében - jogosult volt mellékszolgáltatás végzésére is. A munkaszerződés 30 000 Ft bruttó összegben rögzítette a felperes fizetését. 2001-ben a kft. akkori ügyvezetője a felperes munkab...
AVI 2012.5.49 A társas vállalkozó jövedelme nem minősül bérjövedelemnek, adójóváírásra nem jogosult [1995. évi CXVII. tv. 33. §, 2003. évi XCII. tv. 1. § (7) bek.]
A felperes 1994. december 1. napján határozatlan idejű munkaszerződést kötött a P. Kft.-vel (továbbiakban: kft.), mely szerint köteles volt a kft. munkáihoz rendelkezésre állni palackozásban, borkezelésben, forgalmazásban, piackutatásban, és mint a kft. tagja - az ügyvezető által meghatározott külön díjazás ellenében - jogosult volt mellékszolgáltatás végzésére is. A munkaszerződés 30 000 Ft bruttó összegben rögzítette a felperes fizetését. 2001-ben a kft. akkori ügyvezetője a felperes munkabérét bruttó 120 000 Ft-ban határozata meg, azzal, hogy továbbra is megbízta a palackozó üzem és raktár üzemeltetésével, szállítási feladatok elvégzésével.A kft. 2003. október 27-én, illetve 2005. május 11-én a felperest választotta meg a társaság egyedüli ügyvezetőjévé. A társasági szerződés értelmében a kft. legfőbb szerve a taggyűlés, amelynek kizárólagos hatáskörébe tartozik az ügyvezető megválasztása, visszahívása és díjazásának megállapítása. A társasági szerződés egyebekben arról is rendelkezik, hogy az ügyvezető gyakorolja a társaság munkavállalói felett a munkáltatói jogokat.
A felperes 2003-2005 közötti időszakban önadózóként adóbevallást nyújtott be, melyben munkaviszonyból származó jövedelmet vallott, adójóváírást és családi adókedvezményt érvényesített.
Az adóhatóság a felperesnél személyi jövedelemadó (továbbiakban: szja) adónemben 2003-tól 2005. évekre vonatkozóan bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban kötelezte a felperest 245 151 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözet, 22 075 Ft adóbírság és 54 659 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes a vizsgált időszakban a kft. ügyvezetőjeként nem állt munkaviszonyban, társas vállalkozóként szerzett jövedelmet. A felperes nem munkabérben, hanem tagi jövedelemben részesült, ezért nem volt jogosult adójóváírásra, és a családi adókedvezményt sem a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően érvényesítette.
Az alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Érdemi döntését a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (továbbiakban: Tbj.) 4. § d) pontjában, 10. § (2) bekezdés a) pontjában, a gazdasági társaságokról szóló 1997. CXLIV. törvény (továbbiakban: Gt.</a>) 21. § (1) és (2) bekezdésében, 150. § (2) bekezdésében, 156. §-ában, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 33. §-ában foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes csupán állította, de nem bizonyította, hogy ügyvezetői tevékenységet munkaviszonyban végezte volna és, hogy munkabérben részesült volna, ezért az adójóváírás nem illette meg.
A felperes keresetében azzal érvelt, hogy munkabére után a vizsgált időszakra törvényesen érvényesített adójóváírást, és e körben kérte az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését.
A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította, jogi álláspontja a következő volt:
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdése és a 724/B/1994. AB határozat értelmében az alperes jogosult volt az adott jogviszony adójogi minősítésére. A felperes és a kft. között nem állt fenn munkaviszony. A felperes társas vállalkozónak minősült, ennél fogva jövedelme nem számít bérjövedelemnek, és az adójóváírás nem illette meg. A felperes az adóigazgatási és peres eljárás során sem hivatkozott olyan okiratra, amelyben tényszerűen rögzítették volna, hogy ügyvezetői tevékenységét munkaviszony keretében látta el. A társasági szerződés és a Gt. 150. § (2) bekezdés g) pontjára való hivatkozás sem alapozza meg a felperes kereseti érvelését.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Gt. 28. § (1) bekezdésében, 150. § (1) bekezdésében, 156. §-ában foglaltaknak, ellentétes a 2006. évi 6. számú BH-ban közzétett 162. sorszámú határozatban (továbbiakban: jogeset) kifejtett jogi állásponttal. A felperes arra hivatkozott, hogy a kft.-vel határozatlan idejű munkaszerződése volt, munkaviszonya ügyvezetővé történő megválasztása folytán nem szűnt meg, csak munkakörében következett be változás. A perbeli esetben színlelt szerződés nem állapítható meg, ezért a megyei bíróság alaptalanul hivatkozott a 724/B/1994/AB határozatra.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésére álló iratok alapján - a Pp. 275. § (1) bekezdése szerint eljárva - a felülvizsgálni kért határozatokkal egyezően a következőket állapította meg:
A felperessel 1994. december 1-jén megkötött határozatlan idejű munkaszerződés nem ügyvezetői tisztség ellátására vonatkozott. A felperes ügyvezetővé történő megválasztása után e szerződés módosítására nem került sor. A taggyűlés pedig 2003. október 27-én úgy választotta meg a felperest ügyvezetőnek, hogy nem rendelkezett arról, hogy e tisztséget milyen jogviszonyban látja el, és nem döntött a felperes díjazásáról sem, vele ügyvezetői munkakörre vonatkozóan munkaszerződést sem kötött. A rendelkezésre álló dokumentumok (1994. decemberi munkaszerződés, társasági szerződés, taggyűlési jegyzőkönyv) tehát nem támasztják alá azt a felperesi érvelést, mely szerint az ügyvezetői tevékenységét munkaviszonyban látta volna el. A felperes - a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján eljárva - a perben sem csatolt olyan bizonyítékot, amely alkalmas lett volna az általa előadottak igazolására. A határozatokba foglalt iratszerű tényállásokra figyelemmel az alperes és a megyei bíróság - az Art. 1. § (7) bekezdése, a 724/B/1994/AB határozat és a Pp. 206. § (1) bekezdése alapján eljárva - helytállóan minősítette a felperest a Tbj. 4. § d/1. pontja szerinti társas vállalkozónak, amelynek az a jogkövetkezménye, hogy bérjövedelem hiányában adójóváírás nem illeti meg.
A felperes által hivatkozott Gt. 150. § (2) bekezdés g) pontja szerinti törvényszöveg, mely szerint, ha az ügyvezető a társasággal munkaviszonyban is áll, akkor a munkáltatói jogokat felette a taggyűlés gyakorolja önmagában - az ügyben irányadó tényállásra figyelemmel - nem alkalmas a felperesi kereset alaposságának bizonyítására.
Egy társaságnak - nem vitásan - a Gt. 156. §-a szerint lehet egy ügyvezetője is, és a 28. § (1) bekezdése szerint a társaság munkavállalóival szemben a munkáltatói jogokat - ha a társasági szerződés másként nem rendelkezik - valóban a vezető tisztségviselő gyakorolja. A perbeli esetben azonban a kft. társasági szerződésének 9. pont 9. francia bekezdése akként rendelkezett, hogy az ügyvezető gyakorolja a társaság munkavállalói felett a munkáltatói jogokat. A munkáltatói jogok gyakorlója pedig nem lehet egyszerre a taggyűlés és az ügyvezető is, tehát az e körben kifejtett felperesi okfejtés is téves.
A felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott jogeset tényállása nem azonos a perbeli tényállással. A jogesetben ugyanis az eredeti munkakörnek és ügyvezetői feladatoknak az egymással párhuzamos végzése megállapítható volt, és a jogeset szerinti gazdasági társaság az ügyvezetővel e munkakörre vonatkozó munkaszerződést is kötött.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.186/2008.)