adozona.hu
BH+ 2012.5.226
BH+ 2012.5.226
A közösség másik tagállamába irányuló termékértékesítés akkor adómentes, ha az értékesített termék igazoltan másik tagálllamba kerül [2007. évi CXXXVII. tv. 2. §, 26-27. §, 89. §, 2006/112/EK Irányelv 31., 38. cikk]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A gabona nagykereskedelemmel foglalkozó felperes 2009. III. negyedévben 380,79 tonna búzát, 249,59 tonna kukoricát és 26,32 tonna repcét adott el az N. Slovakia Rt.-nek (a továbbiakban: szlovákiai cég) összesen 21 791 000 Ft értékben, az ügyletekhez kapcsolódó számlákat Közösségen belüli adómentes értékesítésről állította ki. A szállítás közvetlenül Romániába, a szlovákiai cégtől a terményeket megvásároló román társaságok, mint vevők telephelyére történt. A felperes a fuvarozás költségeit nem...
BH+ 2012.5.226 A közösség másik tagállamába irányuló termékértékesítés akkor adómentes, ha az értékesített termék igazoltan másik tagálllamba kerül [2007. évi CXXXVII. tv. 2. §, 26-27. §, 89. §, 2006/112/EK Irányelv 31., 38. cikk]
A gabona nagykereskedelemmel foglalkozó felperes 2009. III. negyedévben 380,79 tonna búzát, 249,59 tonna kukoricát és 26,32 tonna repcét adott el az N. Slovakia Rt.-nek (a továbbiakban: szlovákiai cég) összesen 21 791 000 Ft értékben, az ügyletekhez kapcsolódó számlákat Közösségen belüli adómentes értékesítésről állította ki. A szállítás közvetlenül Romániába, a szlovákiai cégtől a terményeket megvásároló román társaságok, mint vevők telephelyére történt. A felperes a fuvarozás költségeit nem viselte, a CMR fuvarokmányokon feladóként minden esetben a szlovákiai cég, átvevőként pedig a román társaságok voltak feltüntetve.Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél általános forgalmi adó (áfa) adónemben 2009. július-szeptember hónapokra végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló pénzösszeg kiutalása előtti ellenőrzés eredményeként a 2010. július 7. napján kelt határozatával a felperes terhére 4 964 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 3 972 000 Ft-ot jogosulatlan visszaigénylésnek minősített, kötelezve az adózót 992 000 Ft adókülönbözet, továbbá adóbírság megfizetésére.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2010. október 18. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helyben hagyta. Döntését az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 2. § a) pontja, 26. §, 27. §-a, 82. § (1) bekezdése, 83. § a) pontja, 89. § (1) bekezdése, az Európai Unió Tanácsának a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006. november 28-i 2006/112/EK irányelve (a továbbiakban: Irányelv) 31. cikke, 32. cikke, 131. cikke, 138. cikke, 141. cikke alkalmazásával hozta meg. Az alperes rögzítette, miszerint az elsőfokú hatóság a bizonyítási eljárás során nyilatkoztatta a felperes ügyvezetőjét, megkereséssel fordult a szlovák adóhatósághoz, kapcsolódó vizsgálatot folytatott le a fuvarozásban közreműködő magyar fuvarozó társaságnál. A vizsgálat eredményeként az adóhatóság tényként állapította meg, hogy a felperes által eladott áru nem Szlovákiába, hanem Romániába került kifuvarozásra, a fuvarozás megrendelői és költségviselői - egy kivétellel - a román társaságok voltak, amelyek a magyar fuvarozó költségeit is viselték, a felperes a fuvarokmányok egy példányán sem szerepelt, a fuvarozás ténylegesen a szlovákiai cég, mint eladó és a romániai társaságok, mint vevők között létrejött értékesítéshez kapcsolódott. A számlák szerinti gabona az ország területét nem a felperes és a szlovákiai cég közötti ügylet, hanem a szlovákiai cég és a romániai társaságok között létrejött ügyletek közvetlen következményeként hagyta el, a felperes és a szlovákiai cég közötti termékértékesítéshez nem kapcsolódott fuvarozás. Az adózó számlák szerinti értékesítésére - egy kivétellel - a belföldi értékesítés szabályai az irányadóak, amiatt, hogy Magyarország területét a termény nem az adózó értékesítésének közvetlen következményeként hagyta el, így vonatkozásában Közösségen belüli adómentes termékértékesítés nem valósult meg. A felperes értékesítésére nem alkalmazható az Áfa tv. 89. § (1) bekezdése, a belföldi teljesítési helyű értékesítését áfa terheli, amely a vizsgált időszakában hatályos Áfa tv. 82. § (1) bekezdése alapján 25%. Az elsőfokú adóhatóság helytállóan határozott a jogosulatlanul visszaigényelt áfa összegről, és szabott ki az adózó terhére 25%-os mértékű adóbírságot.
A felperes keresetében elsődlegesen az adóhatározatok hatályon kívül helyezését, másodlagosan a hatóság új eljárásra utasítását kérte. Álláspontja szerint bevallásai jogszerűek, az adóhatóság a nem teljes körűen feltárt, hiányos tényállás alapján a rendelkezésére álló bizonyítékok nem megfelelő mérlegelésével jogsértő határozatot hozott, a fuvarozás megszervezését, kivitelezését a költségek viselését tévesen értékelte. Kifogásolta, hogy az adóhatóság a román vevőt és fuvarozási társaságokat nem kereste meg, állította, hogy a fuvarok megrendelője, szervezője és annak lebonyolítója minden esetben a szlovákiai cég volt.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint az adóhatóság helytállóan állapította meg, hogy a vizsgált jogügyletek láncértékesítésnek minősülnek, ezért azt kellett megállapítani, hogy melyik volt az a termékértékesítés, amelyhez kapcsolódott fuvarozás, és eredményeként a termény elhagyta az ország területét. Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a felperes értékesítése az Áfa tv. 27. § (3) bekezdés a) pontja alapján belföldi teljesítési helyi értékesítésnek felel meg, mivel a fuvarozás megkezdésekor a felperes által értékesített áru a cs.-i telephelyen volt, és a szlovákiai cég további értékesítésének közvetlenül következményeként hagyta el az ország területét. A felperes az Áfa tv. 89. § (1) bekezdés szerinti adómentesség törvényi feltételeit nem tudta bizonyítani, ezért terhére az adókülönbözet előírása nem jogsértő. A belföldi értékesítést pedig az Áfa tv. általános szabályai szerint (2. § a) pont, 55. §) adókötelezettség terheli, és a 82. § (1) bekezdése általános pozitív adókulcs szerinti adó felszámítását írja elő.
Az elsőfokú bíróság rögzítette ítéletében, miszerint a felperes keresetleveléhez a román fuvarozó cég nyilatkozatát román nyelven csatolta, annak hiteles magyar fordítását az első tárgyaláson sem tudta bemutatni. Az elsőfokú bíróság a román nyelvű iratot a bizonyítékok köréből kirekesztette azzal a megállapítással, hogy az tartalmától függetlenül - egyéb bizonyíték hiányában - önmagában nem igazolhatja hitelt érdemlően az Áfa tv. 89. § (1) bekezdés szerinti feltételek fennállását.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen keresete teljesítését, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete sérti az Áfa tv. 89. § (1) bekezdését, 2. § a) pontját, 55. §-át, 82. § (1) bekezdését, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 97. § (2)-(6) bekezdéseit. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság az okirati bizonyítékait a bizonyítékok köréből kirekesztette, megsértve ezzel a Pp. 206. § (1) bekezdését.
Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Kúria rögzíti, hogy hivatalos tudomása van arról, miszerint a Legfelsőbb Bíróság a Kfv.I.35.167/2011/9. számú ítéletével hatályában fenntartotta a megyei bíróság 8. számú ítéletét, amely ítéletben a megyei bíróság a felperesnél 2009. I. negyedévre végzett adóellenőrzés eredményeként, a perbelivel azonos tényállás alapján meghozott adóhatározatok felülvizsgálata iránti keresetet utasította el.
Az Irányelv a 4. fejezetben szabályozza a Közösségen belüli ügyletekhez kapcsolódó adómentességet, az 1. szakaszban a termékértékesítésre vonatkozó adómentességet. A 138. cikk (1) bekezdése szerint a tagállamok mentesítik az adó alól a termékértékesítést, ha a termékeket az eladó vagy a beszerző, vagy megbízásukból más személy adta fel vagy fuvarozta el az érintett tagállam területén kívülre, de a Közösség területére, és ha a termékértékesítés megrendelője a termékek feladásának vagy elfuvarozásának indulási helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban adóalanyként eljáró személy vagy nem adóalany jogi személy.
Az Áfa tv.-ben az adó alóli mentesség külön fejezetben (VI.) szabályozott, a 89. §-90. §-ok rendelkeznek az adó alóli mentességről a termék Közösségen belüli értékesítése esetében. A 89. § (1) bekezdés értelmében: mentes az adó alól - a (2) és (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel - a belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott termék értékesítése igazoltan belföldön kívülre, de a Közösség területére, függetlenül attól, hogy a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző vagy - bármelyikük javára - más végzi, egy olyan másik adóalanynak, aki (amely) ilyen minőségében nem belföldön, hanem a Közösség más tagállamában jár el, vagy szintén a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adófizetésre kötelezett, nem adóalany jogi személynek. E jogszabályhelyhez fűzött törvényi indokolás szerint a Közösség másik tagállamába irányuló termékértékesítés akkor adómentes, ha az értékesített termék igazoltan másik tagállamba kerül.
A közigazgatási perben is a [Pp. 324. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó] Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A felperesnek a perben azt kellett bizonyítania, hogy a termények a tőle, mint eladótól a szlovákiai cégnek, mint vevőnek történt eladás eredményeként kerültek másik közösségi tagállamba. A felperes ezen bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget.
Az adóhatóság a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján azt állapította meg, hogy a terményeket a szlovákiai cég, miután azokat megvásárolta a felperestől, továbbértékesítette a romániai társaságoknak, és a termények a szlovák cég és a romániai társaságok közötti értékesítés eredményeként kerültek ki Magyarországról a Közösség másik tagállamába. A felperes a perben a Pp. 164. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettsége ellenére az adóhatóság e bizonyított tényeken alapuló megállapítását sem cáfolta meg.
A bíróság a bizonyítási indítványhoz nincs kötve, mellőzi a bizonyítás elrendelését, vagy a már elrendelt bizonyítás lefolytatását (kiegészítését, megismétlését), ha az a jogvita elbírálása szempontjából szükségtelen. A bíróság a polgári perben alakszerű bizonyítási szabályokhoz, a bizonyítás meghatározott módjához vagy meghatározott bizonyítási eszközök alkalmazásához nincs kötve, szabadon felhasználhatja a felek előadásait, valamint felhasználhat minden egyéb bizonyítékot, amely a tényállás felderítésére alkalmas [Pp. 3. § (4)-(5) bekezdés]. Az elsőfokú bíróság e jogszabályok helyes értelmezésével és alkalmazásával okszerűen mellőzte a román fuvarozó cég román nyelvű nyilatkozatának értékelését a bizonyítékok közül, mert önmagában az Áfa tv. 89. § (1) bekezdésében foglalt feltételek fennállását nem igazolhatta, figyelemmel az adóhatóság által bizonyított azon tényre, hogy a terményeket a szlovák cég és a romániai társaságok közötti értékesítés eredményeként szállították ki Magyarországról Romániába.
A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275. §-ának (1) bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye. Jogszabálysértést a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhat, ilyen jogsértést azonban a felülvizsgálati kérelem alapján a Kúria nem állapított meg.
Az elsőfokú bíróság értékelte a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, beadványaikat, ily módon a bizonyítékokat a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése alapján a maguk összességében értékelte, és meggyőződése szerint bírálva állapította meg, hogy az adóhatóság határozatai - a kereseti kérelem keretei között - jogszerűek.
A Kúria szerint a jogerős ítélet tényállása nem iratellenes, pontos és precíz, az elsőfokú bíróság a perben biztosította a feleknek jogaik teljes körű gyakorlását. A Pp. 221. §-ának (1) bekezdése alapján ítéletében logikusan és okszerű értékelte a rendelkezésére álló bizonyítékokat, azok bizonyítási erejét, részletezte a megjelölt bizonyíték mellőzésének indokát, részletesen megindokolta - a Pp. 164. §-ának (1) bekezdésére alapított - a keresetet bizonyítottság hiánya okából elutasító döntését, amelyet a Kúria aggálytalanul elfogadott.
Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Kúria, Kfv.V.35.352/2011.)