adozona.hu
BH+ 2012.5.225
BH+ 2012.5.225
Magánnyugdíjpénztár tagja a küldöttközgyűlésen a küldötteken keresztüli képviselettel gyakorolja jogait. Ügyfelek kereshetőségi joga egymás határozatrészére vonatkozóan [1997. évi LXXXII. tv. 34-36. §, 38. §, 2007. évi CXXXV. tv. 27. §, 1952. évi III. tv. 3. §, 327. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2009. május 28-án küldöttközgyűlést tartott, amelyre az egyik tagot - arra hivatkozással, hogy nem küldött - nem engedték be.
A felperes magánnyugdíjpénztár, felügyeletét az alperes látja el.
Az alperes a 2009. augusztus 27. napján kelt határozatával kötelezte a felperes, hogy a szervezet irányítási módszereit az önkormányzatiság elvének figyelembe vételével teljes egészében feleltesse meg a jogszabályi előírásoknak.
Kötelezte Sz. A.-t, a felperes igazgatótanácsának elnökét 200 ...
BH+ 2012.5.225 Magánnyugdíjpénztár tagja a küldöttközgyűlésen a küldötteken keresztüli képviselettel gyakorolja jogait. Ügyfelek kereshetőségi joga egymás határozatrészére vonatkozóan [1997. évi LXXXII. tv. 34-36. §, 38. §, 2007. évi CXXXV. tv. 27. §, 1952. évi III. tv. 3. §, 327. §].
A felperes 2009. május 28-án küldöttközgyűlést tartott, amelyre az egyik tagot - arra hivatkozással, hogy nem küldött - nem engedték be.A felperes magánnyugdíjpénztár, felügyeletét az alperes látja el.
Az alperes a 2009. augusztus 27. napján kelt határozatával kötelezte a felperes, hogy a szervezet irányítási módszereit az önkormányzatiság elvének figyelembe vételével teljes egészében feleltesse meg a jogszabályi előírásoknak.
Kötelezte Sz. A.-t, a felperes igazgatótanácsának elnökét 200 000 Ft felügyeleti bírság megfizetésére.
Kötelezte a felperes igazgatótanácsának elnökét, hogy e határozatot az igazgatótanácsi és ellenőrző-bizottsági ülésen a kézhezvételétől számított 3 munkanapon belül, a pénztártagokkal pedig a következő közgyűlésen ismertesse.
Döntését a rendelkező rész 1. pontjára vonatkozóan a magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-pénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Mptv.) 5. § (1) bekezdése, 21. § (1), (3) bekezdése, 34. §-ának (3), (5), (7) bekezdései, 36. § (1) bekezdése, 38. § (3) bekezdése, 39. § (3) bekezdése alapján hozta meg. Indokolása szerint a pénztár tagjainak jogaira, a közgyűlésre és a küldöttközgyűlésre vonatkozó szabályok alapján a pénztár tagja jogosult a közgyűlésen részt venni, ott felszólalni, javaslatot tenni, kérdést feltenni, tanácskozni, az előterjesztéseket kellő időben megismerni és szavazni. Küldöttközgyűlés működtetése esetén a tag jogállása annyiban változik, hogy e jogosítványok egy elemét: a szavazati jogot a tag helyett a küldött gyakorolja. A szavazati jog küldött általi gyakorlásán túl a tagi jogosultságok nem változnak, azokkal a tag változatlanul élhet. A jogszabálysértő helyzet megszüntetése okán kellett felperest kötelezni a jogszabályi előírásoknak megfelelő irányítási módszer kialakítására.
A 2. pont kapcsán döntését az Mptv. 111. § (1) bekezdése, 40. § (2) bekezdése, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 2007. évi CXXXV. tv. (a továbbiakban: Psztv.) 47. § (4) bekezdés a) és c) pontja alapján hozta meg. Álláspontja szerint a szervezet rendellenes működése a vezetőtestület működésére vezethető vissza, ezért személyi bírság alkalmazása volt indokolt. Az igazgatótanács elnökének felelőssége kiemelt, a jogsértés a konkrét helyzetben súlyos, amelyre figyelemmel határozta meg a bírság mértéket.
A 3. pontra vonatkozó rendelkezés, az igazgatótanács elnökének tájékoztatásra való kötelezése az Mptv. 40-43. §-in, 49. §-án alapult.
A felperes keresetében a határozat hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint az Mptv. alperes által megjelölt jogszabályhelyei sem közvetlenül, sem közvetve nem tartalmazzák a tagnak olyan jogosultságát, amely szerint a tag küldöttközgyűlésen, annak működtetése esetén, a szavazati jogán kívül minden közgyűlési jogosítványát gyakorolhatja.
A határozat rendelkező részének 2. és 3. pontjával kapcsolatos kereshetőségi jogát azzal indokolta, hogy az egész közigazgatási határozatot egy és ugyanazon jogalap hiánya miatt tartja jogszabálysértőnek.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, hangsúlyozva, hogy jogkérdésben döntött, amelyet az általa megjelölt jogszabályhelyeken kívül megalapoznak a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 1-3. §-ai, 7. §-a, 219. §-a, 222. §-a. Álláspontja szerint a határozat 2. és 3. pontja vonatkozásában a felperes nem rendelkezik kereshetőségi joggal.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyta. Indokolása szerint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 252. § (2), (3) bekezdése, 332. § (5) bekezdése alapján megállapította, hogy felperes igazgatótanácsának elnöke nem ellenérdekű fél a felperes tekintetében, így - amint arra az alperes is utalt - az elsőfokú bíróságnak nem kellett őt értesítenie a beavatkozás lehetőségéről. Az elsőfokú bíróság tehát eljárási jogszabálysértés nélkül járt el.
A Fővárosi Ítélőtábla az alperesi határozat 1. pontja vonatkozásában megállapította, miszerint az Mptv. nem szabályozza azt, hogy a tag a közgyűlésen - a szavazati jogon túl - milyen jogosultságokkal rendelkezik. Egyetértett az alperessel abban, hogy a tag jogosult a közgyűlésen részt venni, felszólalni, javaslatot tenni, kérdést feltenni, tanácskozni, az előterjesztéseket kellő időben megismerni és szavazni. A küldöttközgyűlésen azonban a pénztártagok nem személyesen, hanem a küldötteken keresztüli képviselettel gyakorolják jogaikat. Az Mptv. 34. § (7) bekezdése egyértelmű szabályozást tartalmaz arra vonatkozóan, hogy az alperes által is definiált jogokat e jogszabályhelyben foglalt rendelkezés a küldöttekhez rendeli. Az Mptv. 35. § d) és e) pontjai lehetőséget adnak arra, hogy a tagok jogaira és kötelezettségeire, illetve e jogok és kötelezettségek érvényesülésére többlet előírások legyenek szabályozva a pénztárak Szervezeti és Működési Szabályzatában (a továbbiakban: SzMSz.). A felperes SzMSz.-e azonban nem tartalmazott ilyen többlet előírást, ennek folytán a nem küldött tagokat nem illette meg a küldöttközgyűlésen az alperes által definiált jogkör.
A Fővárosi Ítélőtábla kifejtette még, hogy meg kell különböztetni a jelenléti jog/megjelenés joga - passzív jogát, a részvételi jog/az adott eseményen a tagot megillető jogok gyakorlásnak lehetősége - aktív jogtól. Az Mptv. a közgyűléseken gyakorolható aktív jogokat szabályozza, és nincs szabályozás arra, hogy a küldötté nem választott tagok aktívan részt vehetnek a küldöttközgyűlésen. A küldöttközgyűlésen való jelenlét passzív gyakorlásának joga az SzMSz.-en keresztül lenne biztosítható.
A határozat 2. és 3. pontja kapcsán a Fővárosi Ítélőtábla idézte a Psztv. ügyfélfogalmat meghatározó 28. §-át, kifejtve, hogy az 1. pont tartalmazza a főkövetelést, amely a felperesi jogsértés, amelyhez képest a 2. és 3. határozati pontok járulékos jellegűek, sorsuk az 1. pont függvényében alakul. Mivel az 1. pont kötelezettje a felperes és a 3. pont is a felperes szervezeti egységét kötelezi, a felperes mindkét pontban a Psztv. 28. §-a szerint ügyfél, kereshetőségi joga önállóan megáll. A 2. pont esetében a kötelezett nem a felperes, ügyfélképessége a Psztv. 28. §-a alapján nem állapítható meg, a határozat szerkezetéből következően azonban a járulékos teher osztja a főkövetelés sorsát, amennyiben az 1. pontbeli jogsértésre nézve a bíróság hatályon kívül helyezi a határozatot, az magával vonja a jogalap hiányában maradt 2. pont hatályon kívül helyezését is. A Fővárosi Ítélőtábla ezen járulékos jellegre figyelemmel tekintette érdemben jogszerűnek az elsőfokú ítéletnek 2. és 3. határozati pontokra alapított, a felperes perindítási jogát befogadó álláspontját, kiegészítve azzal, hogy a 3. pont tekintetében felperes ügyfél képessége is fennáll.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében az első- és másodfokú ítéletek hatályon kívül helyezését, és a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Pp. 3. § (1) bekezdését, 327. § (1) bekezdését, az Mptv. 5. § (1) bekezdését, 21. § (1)-(3) bekezdéseit, 34. § (3), (5) és (7) bekezdéseit, 36. § (1) bekezdését, 38. § (3) bekezdését, 39. § (3) bekezdését. Álláspontja szerint a határozat 2. és 3. pontjára vonatkozóan a felperes kereshetőségi joggal nem rendelkezett. Más személy perbizomány és kereshetőségi jog, perbeli legitimáció, ügyfélképesség hiányában az általa nem érvényesített jog érvényesítésére nem jogosult. A bíróság csak a felperest és az alperest érintő döntést hozhat, perben nem álló személyt érintő döntést nem, az ezzel ellentétes ítéleti rendelkezés jogsértő. A bíróságok csak a felperesre vonatkozó részében helyezhették volna hatályon kívül a határozatot, az igazgató tanács elnöke által előterjesztett kereset hiányában a 2. és 3. pontra vonatkozóan a döntésre nem volt jogköre. A közigazgatási jog nem ismeri a főkövetelés - járulékos követelés kategóriát, ha a hatóság ugyanazon jog alapján több személy marasztalt, és bíróság a jogalap hiányát állapítja meg, csak azon személyek vonatkozásában rendelkezhet a reájuk vonatkozó döntések törléséről, akik keresetet előterjesztettek.
A küldöttközgyűlésen való tagi jelenléttel, részvétellel kapcsolatosan fenntartotta a határozatában foglaltakat. Hangsúlyozta, nincs jogi szabályozás arra, hogy bármely tagot a közgyűlésről kizárjanak, így a felperes eljárása jogszabálysértő volt.
A felperes ellenkérelmében az ítélet hatályban fenntartását kérte, az alperes további beadványában fenntartotta jogi álláspontját.
A felülvizsgálati kérelem részben alapos.
Az alperes szerint az Mptv.-nek a határozata 1. pontjához megjelölt rendelkezései alapján a pénztár tagja jogosult "a közgyűlésen részt venni, felszólalni, javaslatot tenni, kérdést feltenni, tanácskozni, az előterjesztéseket kellő időben megismerni és szavazni". Küldöttközgyűlés működtetése esetén a tag jogállása annyiban változik, hogy a szavazati jogot a tag helyett a küldött gyakorolja, minden további tagi jogosultságával (részvétel stb.) a tag változatlanul élhet. A Fővárosi Ítélőtáblának a felülvizsgálni kért közigazgatási határozat 1. pontjára vonatkozó - az elsőfokú bíróság döntését helybenhagyó - ítéletrésze szerint mindazon jogosultságokkal, amelyeket az alperes határozatában a tag közgyűlésen gyakorolható jogaként felsorolt, küldöttközgyűlés esetén a pénztártagok nem személyesen, hanem a "küldötteken keresztüli képviselet"-tel gyakorolják, mert az alperes által definiált tagi jogokat az Mptv. a küldöttekhez rendelte. A nem küldött tagokat tehát a küldöttközgyűlésen nem illették meg az alperes által nevesített jogosítványok.
A peres felek azonosan jelölték meg azokat - az általuk eltérően értelmezett - Mptv.-beli jogszabályokat, amelyek a pénztártag jogairól, a magánnyugdíjpénztár szerveinek működéséről rendelkeznek.
Az Mptv. alkalmazásában [4. § (2) bekezdés] pénztártag az a természetes személy, aki pályakezdőként, vagy önkéntes döntés alapján pénztárba belép és e törvény szerint tagdíjat fizet, illetve a pénztártól nyugdíjszolgáltatásban részesül. Az önkormányzati működés elvének megfelelően a pénztárra vonatkozó alapvető döntések meghozatalára kizárólag a pénztártagok jogosultak [Mptv. 5. § (1) bekezdés]. A pénztártag a) részt vehet a pénztár szervei megválasztásában, b) megválasztható a pénztár szerveinek tagjává, illetve tisztségviselővé, c) jogosult a pénztár működésére és gazdálkodására, valamint saját követelésének mértékére vonatkozó rendszeres tájékoztatásra, d) az SzMSz szerint jogosult a pénztári nyugdíjszolgáltatások igénybevételére, valamint a pénztár ezzel összefüggő tevékenységének megismerésére [Mptv. 21. § (3) bekezdés].
A pénztár jogi személy. A pénztár szervei: a) a közgyűlés, részközgyűlés vagy küldöttközgyűlés, b) az igazgatótanács, c) az ellenőrző bizottság, d) az SzMSz szerint létrehozott szakértői bizottságok. A pénztárban vagy közgyűlés (részközgyűlés), vagy küldöttközgyűlés működik. A közgyűlés formáját, megtartásának módját és részletes szabályait az SzMSz határozza meg. A közgyűlés a pénztártagok összességéből áll. A közgyűlésen minden tagnak egy szavazata van [Mptv. 34. § (1)-(5) bekezdés].
Az Mptv. 34. § (7) bekezdése akként rendelkezik, hogy a küldöttközgyűlés a pénztártagok küldötteken keresztüli képviseletével megtartott közgyűlés.
Küldöttközgyűlés esetén a küldöttközgyűlés létszáma 25-100 küldött lehet. A küldötteket a tagok, a tagok köréből létszámarányosan öt évre választják [Mptv. 36. § (2) bekezdés]. A küldöttközgyűlés összehívásáról szóló értesítést, a küldöttközgyűlést megelőzően legalább 15 nappal előbb el kell juttatni a küldötteknek [Mptv. 37. § (3) bekezdés].
A peres felek között nem volt vitatott, hogy a felperes SzMSz-e a küldöttközgyűlésen való tagi jogosultságokkal kapcsolatosan az Mptv. szabályain kívüli többletszabályokat nem tartalmazott.
A Kúria az Mptv. rendelkezései alapján - figyelemmel a felperes SzMSz-ében foglaltakra - azt állapította meg, hogy az első- és másodfokú bíróság jogértelmezése és jogi álláspontja az alperes határozatának 1. pontja vonatkozásában helytálló. A Mptv. 34. § (7) bekezdésében foglaltak szerint a pénztártagok jogaikat a küldötteken keresztül gyakorolhatják, a küldöttközgyűlés küldöttekkel megtartott közgyűlés, amelyen a pénztártagot a küldött képviseli, azaz felperes 2009. május 28-ai küldöttközgyűlése a pénztártagok nem személyes, hanem a küldöttek joggyakorlásával megtartott közgyűlés volt. Az alperes ellentétes jogértelmezése téves, az első- és másodfokú bíróságnak az alperesi határozat 1. pontjára vonatkozó döntése érdemben helytálló.
A közigazgatási határozat 2. és 3. pontja csak és kizárólag a felperes igazgatótanácsának elnökét: Sz. A.-t kötelezte, a felperest érintő rendelkezést nem tartalmazott.
A bíróságnak az a feladata, hogy a feleknek a jogviták elbírálásához való jogát érvényesítse. A bíróság a polgári ügyek körében felmerült jogvitát erre irányuló kérelem esetén bírálja el. Ilyen kérelmet - ha törvény eltérően nem rendelkezik - csak a vitában érdekelt fél terjeszthet elő. A bíróság - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van. A döntés nem terjedhet túl a kereseti kérelmen [Pp. 2. § (1) bekezdés, 3. § (1)-(2) bekezdés, 215. §].
A felperes igazgatótanácsának elnöke jogát e per keretében nem kívánta érvényesíteni, kereseti kérelmet nem terjesztett elő, keresete hiányában a közigazgatási határozatnak a reá vonatkozó rendelkezéseiről az első- és másodfokú bíróság az idézett jogszabályhelyek alapján nem dönthetett volna.
Keresetet csak a vitában érdekelt fél terjeszthet elő, de mivel a Pp. 3. § (1) bekezdése akként szabályoz, hogy "ha törvény eltérően nem rendelkezik", vizsgálni kellett, hogy van-e olyan eltérő törvényi rendelkezés, amelyik a felperes kereshetőségi jogát megalapozza az őt nem érintő határozatrészek vonatkozásában. A kereshetőségi jog igényérvényesítési jogosultság, amely azt határozza meg, hogy a perbeli alanyi jog a konkrét felperest az adott tényállás alapján a konkrét alperessel szemben megilleti-e avagy sem.
A Pp.</a> I-XIV. fejezet rendelkezéseit a közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti perekben a Pp.</a> közigazgatási pereket szabályozó XX. fejezetében foglalt eltérésekkel kell alkalmazni [Pp. 324. § (1) bekezdés]. A közigazgatási per indítására jogosult: a) az ügyfél, b) a kifejezetten rá vonatkozó rendelkezés tekintetében az eljárás egyéb résztvevője [Pp. 327. § (1) bekezdés].
Az ügyfél jogi meghatározását a Psztv. és a Ket. is tartalmazza. A Psztv. 28. § (1) bekezdése alapján a Felügyelet előtti eljárásban ügyfél az a természetes személy vagy jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, a) akire nézve a Felügyelet jogot vagy kötelezettséget állapíthat meg, b) akit a Felügyelet hatósági ellenőrzés alá von. A Ket. 15. § (1) bekezdése értelmében ügyfél az a természetes vagy jogi személy, akinek (amelynek) jogát, jogos érdekét vagy jogi helyzetét az ügy érinti, akit (amelyet) hatósági ellenőrzés alá vontak, illetve akire (amelyre) nézve - tulajdonát, jogait és vagyontárgyait is ideértve - a hatósági nyilvántartás adatot tartalmaz.
A per előzményét képező közigazgatási eljárásban ügyfél volt a felperes, továbbá a felperes igazgatótanácsának elnöke. Az alperes határozatának felülvizsgálatát a reá vonatkozó rendelkezés tekintetében a Pp. 327. § (1) bekezdése alapján keresettel kérhette volna mindkét ügyfél, de pert csak a felperes indított, keresetét azonban az őt nem érintő, az igazgatótanács elnökére vonatkozó határozatrészekre (2. és 3. pont) is előterjesztette. Vitatta az igazgatótanács elnökét kötelező rendelkezések jogalapját, továbbá kifejtette, hogy amennyiben a felperesre vonatkozó határozatrész (1. pont) tekintetében pernyertes lesz, úgy álláspontja szerint okafogyottá válnak az igazgatótanács elnökét kötelező rendelkezések.
Az igazgatótanács elnökére vonatkozó határozatrészek érdemi tárgyalása és elbírálása előtt azt kellett az első- és másodfokú bíróságnak vizsgálnia, hogy megjelölt-e olyan jogszabályt, érdeket a felperes, amely alapján vitathatta volna a nem reá vonatkozó közigazgatási határozatrészek jogszerűségét, amely megalapozta volna igény érvényesítési jogosultságát, azaz a kereshetőségi jogát. A Kúria megállapította, hogy a felperes sem jogszabályhelyre, sem saját érdekeltségre kereshetőségi jogát nem alapozta.
Az Alkotmány 50. § (1)-(2) bekezdései szerint a Magyar Köztársaság bíróságai védik és biztosítják az alkotmányos rendet, a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogait és törvényes érdekeit, büntetik a bűncselekmények elkövetőit. A bíróság ellenőrzi a közigazgatási határozatok törvényességét. A közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata során az ügyfelek alanyi jogvédelme valósul meg, ugyanis a magánszemélyeknek, jogi személyeknek csak a jogukat, jogi érdeküket érintő ügyekben biztosítja az ügyféli jogállást. A kereshetőségi jogot a jogviszony (az érdekeltség) vagy a törvényi (jogszabályi) felhatalmazás alapozza, illetve alapozhatja meg (BH 1991/107.). A vitában érdekelt fél tehát vagy saját jogán indíthat keresetet, mert ő az érvényesített jog anyagi jogi jogosultja, vagy jogszabályi felhatalmazás alapján más jogának érvényesítése céljából.
Az a jogkérdés, hogy az igazgatótanács elnökére vonatkozó határozatrészek jogszerűek-e avagy sem, nem alapozza meg az igazgatótanács elnökén kívüli, más személy kereshetőségi jogát, ugyanis a jogkérdés érdemi vizsgálatát és elbírálását megelőzi annak eldöntése, hogy a perben kinek és min alapulóan van kereshetőségi joga. A felperes kereshetőségi jogát tehát az nem alapozza meg, hogy nem ért egyet az igazgatótanács elnökét kötelező határozati rendelkezésekkel.
Az a felperesi hivatkozás pedig - érdekeltség, illetve törvényi felhatalmazás hiányában - nem létesít kereshetőségi jogot, hogy a különböző ügyfeleket milyen (azonos, hasonló avagy különböző) jogi alapokon kötelezte határozatában a hatóság.
Amennyiben egy közigazgatási határozat több ügyfélre vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket, mindegyik ügyfél vonatkozásában a határozatnak meg kell felelnie a Ket.-nek a határozat tartalmi elemeit előíró 70. §-ában foglaltaknak. Saját érdekeltsége alapján az ügyfelek bármelyike kérheti a közigazgatási határozat reá vonatkozó részének a felülvizsgálatát, a keresetet elő nem terjesztő ügyfélre vonatkozó határozatrész felülvizsgálatát - a keresetet elő nem terjesztő ügyfél keresetének hiányában - a bíróság nem végezheti el még akkor sem, ha a különböző ügyfelekre vonatkozó döntések jogalapja azonos. Érdekeltség vagy a törvényi felhatalmazás hiányában pedig a különböző ügyfeleknek a nem a saját határozatrészeikre vonatkozóan bírósági felülvizsgálatra nincs kereshetőségi joguk.
Önmagában az a felperesi álláspont, hogy saját keresetének sikeres volta esetén "okafogyottá válik" valamely nem reá vonatkozó határozatrész, érdekeltség vagy a törvényi felhatalmazás hiányában kereshetőségi jogot nem teremt, anélkül pedig az állítás érdemben nem vizsgálható.
Az ügyfél kereshetőségi joga - azt megalapozó jogszabályhely hiányában - nincs összefüggésben a jogát, kötelezettségét, jogos érdekét vagy jogi helyzetét érintő közigazgatási határozat szerkezetével, ahogyan a különböző ügyfelekre vonatkozó rendelkezéseket főkövetelés, járulékos teher másodfokú bíróság általi besorolásának sincsen jogszabályi alapja.
A Kúria megállapította, hogy a felperes a bíróság által felülvizsgálni kért határozatnak a közigazgatási eljárás másik, a határozatot keresettel nem támadó ügyfelére rendelkezést tartalmazó 2. és 3 pontja vonatkozásában érdekeltsége vagy a törvényi felhatalmazás alapján kereshetőségi jogát nem igazolta, azaz e pontokhoz kapcsolódó határozatrészekre nincs kereshetőségi joga. A kereshetőségi jog hiánya esetén - eltérően a perbeli jogképesség hiányától - nincs helye a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításnak, hanem a keresetet érdemben kell elutasítani (BH 1992/470.).
Mindezek folytán a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítéletét - a Fővárosi Bíróság elsőfokú ítéletére is kiterjedően - az alperes határozatának 2. és 3. pontjára vonatkozó részében hatályon kívül helyezte, e körben a felperes keresetét elutasította, egyebekben a jogerős döntést a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Kúria, Kfv.V.35.386/2011.)