adozona.hu
BH+ 2012.5.213
BH+ 2012.5.213
I. Felszámolási eljárásban az értékesítés kapcsán kötött szerződés megtámadására az a hitelező jogosult, akinek erre jogi érdekeltsége fennáll. Jogi érdekeltsége akkor lehet, ha a szerződés érvénytelenségének megállapítása folytán követelésének kielégítésére nyílna lehetőség [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 49. § (5) bek.]. II. A tulajdoni igényt állító személy a felszámoló értékesítésének szabálytalanságára hivatkozással nem támadhat meg az adásvételi szerződést [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 49. § (5) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős ítéletben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő.
A felperes 1999-től 2006-ig közvetlen irányítást gyakorló tagja és ügyvezetője volt az I. r. alperesnek. 2006-ban az I. r. alperesben meglévő 90%-os üzletrészét átruházta édesanyjára, ezt követően ügyvezetői minősége is megszűnt.
Az I. r. alperes 2008. március 28-tól kezdődően áll felszámolás alatt, felszámolója az Y. Kft.
A felszámoló az I. r. alperes képviseletében eljá...
BH+ 2012.5.213 I. Felszámolási eljárásban az értékesítés kapcsán kötött szerződés megtámadására az a hitelező jogosult, akinek erre jogi érdekeltsége fennáll. Jogi érdekeltsége akkor lehet, ha a szerződés érvénytelenségének megállapítása folytán követelésének kielégítésére nyílna lehetőség [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 49. § (5) bek.].
II. A tulajdoni igényt állító személy a felszámoló értékesítésének szabálytalanságára hivatkozással nem támadhat meg az adásvételi szerződést [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 49. § (5) bek.].
A jogerős ítéletben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő.A felperes 1999-től 2006-ig közvetlen irányítást gyakorló tagja és ügyvezetője volt az I. r. alperesnek. 2006-ban az I. r. alperesben meglévő 90%-os üzletrészét átruházta édesanyjára, ezt követően ügyvezetői minősége is megszűnt.
Az I. r. alperes 2008. március 28-tól kezdődően áll felszámolás alatt, felszámolója az Y. Kft.
A felszámoló az I. r. alperes képviseletében eljárva a Cégközlöny 2008. július 24-én megjelent számában közzétette, hogy az I. r. alperes tulajdonában álló, B., A. út 158. szám alatt található 1 ha 8666 m2 területű, "kivett üzletház" megjelölésű ingatlant nyilvános pályázat útján kívánja értékesíteni, az ingatlan irányárát 600 millió forintban, a bánatpénz összegét 60 millió forintban határozva meg. A hirdetmény tartalmazta, hogy az ajánlatok benyújtásának időpontja "legkésőbb a jelen hirdetmény Cégközlönyben való közzétételétől számított 15. nap 12 óra."
A pályázat bontására 2008. augusztus 18-án került sor közjegyző előtt és ennek során a felszámoló úgy nyilatkozott, hogy csupán a II. r. alperes pályázata alkalmas érdemi elbírálásra. Az I. r. és II. r. alperes 2008. szeptember 4-én aláírták az ingatlan adásvételi szerződést, melyben az ingatlan vételárát 600 500 000 Ft-ban határozták meg. Az I. r. alperes a vételár teljes kifizetéséig a tulajdonjogát fenntartotta.
A felperes 2008. augusztus 7-én megtekintette a pályázathoz tartozó tájékoztatót, s ugyanezen a napon a felszámolóhoz címzett levelében rögzítette, hogy a nyilvános értékesítésre vonatkozó pályázati felhívás a Cstv. rendelkezéseit sérti. 2008. augusztus 27-én jognyilatkozat kiadása iránti kérelmet terjesztett elő a felszámolóhoz közölve, hogy a perbeli ingatlan értékesítésének akadálya van, tekintettel arra, hogy "az ingatlan kizárólagos (ingatlan-nyilvántartáson kívüli) tulajdonosa" a felperes. Felszólította a felszámolót arra, hogy a bejegyzéshez szükséges nyilatkozatot 5 napon belül küldje meg.
A felperes 2008. augusztus 27-én, majd szeptember 2-án tulajdonjog bejegyzés iránti kérelmet terjesztett elő az illetékes földhivatalnál egy 2002. június 18-án kelt, a felperes és az I. r. alperes között létrejött adásvételi szerződésre hivatkozva, mely kérelmet a földhivatal elutasított.
A felszámoló a tulajdonjog bejegyzéshez szükséges nyilatkozatot a felperesnek nem adta meg. A felperes a bíróságon az I. r. alperessel szemben keresetet nyújtott be a földhivatali bejegyzéshez szükséges jognyilatkozat pótlása iránt a perbeli ingatlan tekintetében.
A felperes a jelen eljárást megindító keresetlevelét 2008. október 3-án terjesztette elő, melyben - egyebek mellett - a felszámoló által a II. r. alperessel kötött ingatlan adásvételi szerződést megtámadva a szerződés érvénytelenségének a megállapítását is kérte. Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adott megállapítva, hogy az I-II. r. alperesek között létrejött adásvételi szerződés érvénytelen, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 49/A. § (1) bekezdésébe ütköző módon, mert a pályázat benyújtására történt felhívás nem a törvényben foglaltakat tartalmazta.
Az I. r. alperes fellebbezése folytán az ítélőtábla végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot újabb tárgyalásra és újabb határozat hozatalára utasította. A végzés indokolásában kifejtette, hogy a Cstv. 49. § (5) bekezdése az érdekelt fél számára biztosítja a keresetindítás lehetőségét és önmagában az a tény, hogy a felperes az I. r. alperes felszámolásában nyilvántartott hitelező, nem alapozza meg a felperes érdekeltségét a per megindítására, ezért nem kérheti eredményesen ebből az okból a szerződés érvénytelenségének megállapítását. Vizsgálni kell ilyenkor, hogy az adott tényállás mellett a felperes érdekelt félnek minősül-e.
A megismételt eljárásban a felperes a keresetét kizárólag a Cstv. 49. § (5) bekezdésére alapította a szerződés megtámadása tekintetében, kérte az érvénytelenség megállapítását és az eredeti állapot helyreállítását. Keresetét az alábbiak szerint pontosította:
Állította, hogy a felszámoló által a Cégközlönyben közzétett, a pályázatok benyújtására nyitva álló határidő sérti a Cstv. 49. § (1) bekezdését.
A pályázati értékesítés nem volt nyilvános, a felszámoló nem biztosította a pályázatok bontásánál, értékelésénél, illetve az ártárgyalásnál való jelenlétet a felperesnek mint hitelezőnek, illetve az általa képviselt Hitelezői Választmánynak.
A felszámolónak érvénytelennek kellett volna nyilvánítania a pályázatot, mert a pályázati ár több, mint 10%-kal volt kisebb, mint a felszámoló által megjelölt irányár, és az ártárgyalás megtartására sem lett volna lehetőség, mert az feltételezi több pályázó meglétét [Cstv. 49/A. § (4) bekezdés megsértése].
A felperes által képviselt Hitelezői Választmány tiltakozott az ellen, hogy a felszámoló a felszámolás kezdő időpontjától számított 120 napon belül megkezdje az értékesítést, a felszámoló ennek ellenére az adásvételi szerződést megkötötte, álláspontja szerint ezért érvénytelen a szerződés [Cstv. 49. § (2) bekezdés megsértése].
Nem a forgalomban elérhető legmagasabb áron értékesítette a felszámoló az ingatlant [Cstv. 49. § (1) bekezdés], a feltűnő értékaránytalanság jogcímén azonban nem kívánt igényt érvényesíteni.
Az alperesek kérték a kereset elutasítását arra hivatkozva, hogy a felszámoló nem követett el jogsértést az értékesítés során.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította és kötelezte a felperest a perköltség megfizetésére. Az ítélet indokolásában kifejtette az 1. pontban megjelölt megtámadási ok tekintetében, hogy bár a felperes az I. r. alperes felszámolási eljárásában hitelező, azonban a pályázaton nem vett részt, ezért a szerződés érvénytelenné nyilvánítása esetén nem léphet a kieső vevő helyére. Ily módon a felperes érdekeltsége e vonatkozásban nem állhat fenn, ezért nem kérheti eredményesen a szerződés érvénytelenségének megállapítását ez okból. A 2-5. pontban írt eshetőlegesen előterjesztett érvénytelenségi okok tekintetében, mint hitelezőnek megállapította a jogi érdekeltségét, és érdemben vizsgálva az okokat a keresetet nem találta alaposnak.
Az elsőfokú bíróság a keresetet valamennyi, a felperes által előterjesztett megtámadási ok vizsgálata mellett részben a kereshetőségi jog hiánya, részben a felperes keresetének érdemi vizsgálata melletti alaptalanság megállapítása miatt elutasította.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és kötelezte a felperest, hogy rója le a 900 ezer forint másodfokú eljárási illetéket, valamint fizessen meg az alpereseknek fejenként 1-1 millió forint másodfokú perköltséget.
Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a Cstv. 49. § (5) bekezdése az "érdekelt fél" számára teszi lehetővé a felszámoló által kötött szerződés megtámadását, és a Pp. 3. § (1) bekezdése is csak a vitában érdekelt félnek teszi lehetővé a kérelem előterjesztését. Hivatkozott az első ítéletet hatályon kívül helyező végzésében kifejtett álláspontjára, mely szerint az "érdekeltség" azt fejezi ki, hogy a sikeres perlés (a kereseti kérelemnek megfelelő döntés) változást idézhet elő a fél jogviszonyaiban, a fél jogot szerezhet, kötelezettségtől szabadulhat, vagy ezek közvetlen lehetősége nyílik meg számára. Ha az eredményes perlés nem eredményezne változást a felperes jogviszonyaiban, vagy a per eredményeként ennek lehetősége nem közvetlen, nem fűződik (jogilag) méltányolható érdeke a jogvita elbírálásához. Az, hogy a jogszerzés lehetősége közvetlen-e, a konkrét tényállás alapján ítélhető meg.
Utalt arra, hogy a hitelező általában érdekeltnek minősül a Cstv. 49. §-a szerinti értékesítési perekben, azonban önmagában a hitelezői minőség nem minden esetben teremt érdekeltséget, a vizsgált tényállástól függően a hitelezői minőség mellett egyéb érdekeltség bizonyítása is szükséges az eredményes perléshez. Példálódzóan felsorolt néhány esetet, amelyeknél a jogi érdekeltség megállapítható. A hitelezői igény akkor alapozhatja meg a jogi érdekeltséget, ha a hitelező sikeres perlése változást idézne elő a saját hitelezői jogviszonyában.
A felperes olyan 2002. június 18-án kelt adásvételi szerződésre hivatkozva kérte tulajdonjogának bejegyzését a perbeli ingatlanra több mint 5 évvel később, amelyet részben ügyvezetőként, részben magánszemélyként önmagával kötött. E szerződésből eredeztetett tulajdoni igényre és 500 000 Ft, a Cstv. 57. § (1) bekezdés f) pontjába sorolt hitelezői igényre alapozta kereshetőségi jogát, "érdekeltségét" úgy, hogy ő maga nem kívánta megvásárolni az ingatlant.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy az I. r. alperes felszámolásában a felperest megelőző hitelezők olyan mértékű követeléssel rendelkeznek, amely alapján nem bizonyított, hogy a szerződés megtámadásának eredményeként a felperes hitelezői igényének kielégítése módosult volna, és ez alapján a hitelezői igény kielégítést nyerhetne.
A felperest nem mint hitelezőt sérti az értékesítés, hanem azt kívánja elérni a perrel, hogy az ingatlan visszakerüljön az I. r. alperes tulajdonába, azt a felszámoló egyáltalán ne adja el és a 2002. június 18-án kelt adásvételi szerződés alapján az ő tulajdonjoga nyerjen bejegyzést. Ez a magát tulajdonosnak tekintő személy érdeke a szerződés semmisségének megállapításához.
A másodfokú bíróság rámutatott, hogy a felszámolás kezdő időpontjában az I. r. alperes tulajdonában állt a perbeni ingatlan, a felperes ekkor nem indított pert a tulajdonjoga érvényesítése érdekében. "A felperes olyan szerződés alapján, amelyet ügyvezetőként önmagával kötött, több mint öt évig bejegyezni nem kért, és a földhivatal a tulajdonjog bejegyzési kérelmét jogerősen elutasította, hitelezőként nem tekinthető olyan "érdekelt" félnek, aki megtámadhatja a felszámolási eljárás értékesítését tulajdoni igényre hivatkozva."
Mindezek alapján megállapította, hogy a felperes nem tekinthető "érdekelt fél"-nek a Cstv. 49. §-a alapján megtámadott szerződés tekintetében, tehát nincs kereshetőségi joga, a keresetét helyesen utasította el az elsőfokú bíróság. Az elsőfokú bíróság érdemi elutasításra vonatkozóan kifejtett indokaival is egyetértett. A felperes e körben nem hozott fel olyan tényt, indokot, amely az ítélet megváltoztatását indokolná. Egyetértett azzal is, hogy a Cstv. 49. § (5) bekezdése alapján nem támadható azért a szerződés, mert a felszámoló nem a forgalomban elérhető legmagasabb áron értékesítette az ingatlant.
A felperes nyújtott be a jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet melyben
?elsődlegesen kérte annak megváltoztatását oly módon, hogy állapítsa meg a Legfelsőbb Bíróság az adásvételi szerződés érvénytelenségét, kötelezze az alpereseket a szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállítására, és a teljes eljárási perköltség viselésére;
?másodlagosan kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését az elsőfokú bíróság ítéletével együtt és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára kötelezését.
Kérte az első esetben az eljárás felfüggesztését a jognyilatkozat pótlásával kapcsolatos per jogerős befejezéséig, illetve a másodlagos felülvizsgálati kérelem teljesítése esetén kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság kötelező utasításban hagyja meg az elsőfokú bíróságnak, hogy az eljárást függessze fel a bíróság jogerős döntésének meghozataláig.
Állította, hogy a jogerős ítélet sérti a Pp. 3. § (1) bekezdését, a Cstv. 49. § (5) bekezdését, a Cstv. 6. § (4) bekezdését, az ítélet törvénysértő és iratellenes, a bizonyítási eljárás hiányos, a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen. Tájékoztatta a Legfelsőbb Bíróságot, hogy a jelen eljárásban támadott jogerős ítélet kézbesítését követően a II. r. alperes javára a tulajdonjog-fenntartással való eladás tényét az ingatlan-nyilvántartásban feljegyezték.
Az iratellenesség körében - egyebek mellett - előadta, hogy
?hibás a tényállás, mert a felperes igényét a Cstv. 57. § (1) bekezdés f) pontjába sorolva említette, holott a hitelező h) pontosként van besorolva, és követelését nem kb. 422 millió, hanem megközelítőleg 1 milliárd forintnyi hitelezői igény előzi meg.
?iratellenes az is, hogy a felperes nem adott elő olyat, amely arra utalt volna, hogy a szerződés megtámadásának eredményeként hitelezői igényének kielégítése módosult volna. Állította, hogy a felperes anyagi érdekét érinti a vételár kifizetésének elmaradása.
A jogszabálysértés tekintetében kifejtette, hogy a jogerős ítéletben a felperes kereshetőségi joga hiányának megállapítását okszerűtlennek és következetlennek tartja. E körben rámutatott, hogy
?a felperes tulajdonjog bejegyzés iránti kérelme előbb került iktatásra a földhivatalnál, mint a II. r. alperesé. A kereset megindításakor a felperes a tulajdonjog bejegyzése iránti kérelme széljegyen szerepelt. Jóllehet az első- és másodfokú ingatlan-nyilvántartási hatóság a bejegyzés iránti kérelmet elutasította, de a bíróság előtt a közigazgatási per folyamatban van. Ha eredményes az eljárás, úgy a II. r. alperest megelőző dátummal kerül tulajdonosként bejegyzésre a felperes.
?A bíróságon a felszámoló jognyilatkozatának pótlása és birtokvédelem iránt is pert indított,
?Ismételten előterjesztette a földhivatalnál a bejegyzési kérelmet.
Álláspontja szerint a felperes kereshetőségi jogát nem lehet kétségbe vonni, mert a perbeli ingatlan nem tartozik a felszámolási vagyonba.
Állította, hogy sem az elsőfokú-, sem a másodfokú bíróság nem indokolta meg, hogy miért nem tartja a felperest érdekeltnek annak ellenére, hogy a perbeli ingatlanra tulajdonjogi igényt érvényesít.
A felperesnek jogi érdeke fűződik az alperesek közötti szerződés érvénytelenítéséhez a Ptk.117. § (4) bekezdése értelmében, mert ő az ingatlan jóhiszemű első birtokosa a többes eladás tekintetében. Álláspontja szerint a felperes előadta jogi érdekét, azt igazolta, valószínűsítette.
A másodfokú bíróságnak az a megállapítása, mely szerint a felszámolás kezdő időpontjában az I. r. alperes tulajdonában állt az ingatlan és a felperes ekkor nem indított pert a tulajdonjoga megállapítása érdekében, jelen eljárásban jelentőséggel nem bír, csak annak van jelentősége, hogy az I. r. alperes előbb adta el a felperesnek az ingatlant, mint a II. r. alperesnek.
A felperes kétféle jogalapból - tulajdoni igény és hitelezői igény - származtatott kereshetőségi joga nem esik egy tekintet alá. Kifejtette, hogy a felperes célja a jelen keresettel az, hogy az I. és II. r. alperesek közötti szerződést érvénytelenítse, mert az az ő jogos érdekeit sérti, valamennyi megindított eljárást azt célozza, hogy a felperes tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásba is bejegyzést nyerjen.
Eseti döntésekre hivatkozással alátámasztva hivatkozott arra, hogy a Cstv. 49. § (5) bekezdése felhatalmazza a hitelezőt a szerződés megtámadására. Állította, hogy ezzel kapcsolatban a jogerős ítélet nem tartalmaz indokolást. Álláspontja szerint önmagában a hitelezői minőség érdekeltté teszi a hitelezőt a perindításra.
Kifogásolta a másodfokú bíróságnak az érdekeltség körében tett példálódzó felsorolását, mert a törvény ilyen szűkítő értelmezést nem tartalmaz.
Kifejtette, hogy egy konkrét szerződés tekintetében, amennyiben azt több érvénytelenségi okra hivatkozással támadják, nem egyenként kell vizsgálni a felperes kereshetőségi jogát. A felperesnek egyetlen érdeke van: az, hogy a szerződés érvénytelenségét megállapítsa a bíróság a megtámadás folytán. Eljárási hibaként jelölte meg, hogy az elsőfokú bíróság a felperes keresetében foglalt eredeti kereseti kérelmet érdemben nem vizsgálta, és a másodfokú bíróság ezzel kapcsolatban további megállapítást nem tett, ez sérti a Pp. 221. §-át.
A másodlagos érvénytelenségi ok tekintetében iratellenesnek állította az elsőfokú bíróság megállapítását, mely szerint megtekinthették a pályázatok bontásáról készült jegyzőkönyvet. Állította, hogy a felperes jelen kívánt lenni, de a felszámoló nem tájékoztatta arról, hogy hol lesz a pályázatok bontása. A jogerős ítélet nem bírálta el negyedleges érvénytelenségi ok fennállásának kérdését.
Sérelmezte az I. r. alperes részére megítélt perköltséget is, mert az jogszabályba ütköző módon került megállapításra. Miután a felperes csatolta az I. r. alperes jogi képviselőjének a havi bruttó 360 000 Ft-os átalányra vonatkozó megállapodását, ezért a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. §-a alapján kérte a munkadíjat 100 000 Ft-ra leszállítani.
Az I. r. alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását és a felperes felülvizsgálati eljárási költségben való marasztalását. Kifejtette, egyetért a jogerős ítéletben foglalt azzal az indokolással, mely szerint önmagában a hitelezői minőség minden esetben nem teremt érdekeltséget arra, hogy a Cstv. 49. § szerinti értékesítési perekben a kereshetőségi jog őt megillesse. Utalt arra, hogy a felperes helyesen hivatkozott rá, miszerint hitelezői igényét a Cstv. 57. § (1) bekezdés h) pontjában igazolta vissza a felszámoló, azaz valamennyi hitelezői igény megelőzi az eljárásban bejelentett igényét.
A jognyilatkozat pótlása iránt indított per a jelen ügyben irreleváns. Álláspontja szerint a felperesnek tulajdonjog megállapítása iránt kellett volna pert indítani, erre azonban nem került sor. Az a körülmény, hogy a felperes saját állítása szerint tulajdonjog várományosa lehet, a Cstv. 49. § (5) bekezdés szerinti perlési jogosultságot, illetve érdekeltséget nem alapozza meg.
A II. r. alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását és a felperes felülvizsgálati perköltségben való marasztalását. Kifejtette, hogy álláspontja szerint a dologi igény érvényesítése nem teremti meg a felszámolási eljárásban pályázat útján létrejött értékesítés megtámadásához szükséges kereshetőségi jogot, így helyesen hagyták figyelmen kívül az eljárt bíróságok határozatuk meghozatalakor a 2002. június 19-én kelt adásvételi szerződést.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján és megállapította, hogy az nem jogszabálysértő.
Az eljárás alapvető jogkérdése az volt, megállapítható-e a felperes kereshetőségi joga a szerződés megtámadására.
A Legfelsőbb Bíróság egyetért a felperes felülvizsgálati kérelmében kifejtett azzal az állásponttal, hogy ha a keresetben a felperes a felszámoló jogszabálysértő tevékenységére hivatkozással a szerződést megtámadva annak érvénytelenségét kívánja megállapíttatni, úgy nem lehetséges a felperes kereshetőségi jogának a vizsgálata egyenként az érvénytelenségi okok tekintetében: a felperesnek vagy fennáll a jogi érdekeltsége a kereseti kérelem előadására, vagy nem.
A felperes maga két okra alapítva is állította kereshetőségi jogának fennállását: egyrészt a nyilvántartásba vett hitelezői igényre hivatkozással, másrészt pedig azért, mert tulajdoni igényt állít a perbeli ingatlannal kapcsolatban.
A hitelezői igényből eredő érdekeltség megítélése tekintetében a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint helytállóan fejtette ki a másodfokú bíróság azt, hogy a hitelező jogi érdekeltségét csak akkor lehet megállapítani, ha a szerződés érvénytelensége folytán a követelésének kielégítésére nyílna lehetőség. Pusztán az, hogy a hitelező megítélése szerint a felszámoló nem a jogszabálynak megfelelően értékesítette a vagyontárgyat, bár annak a jogszabályoknak megfelelő értékesítése esetén sem nyílna esély hitelezői igényének magasabb mértékű kielégítésére, a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint nem alapozza meg a hitelező kereshetőségi jogát, ilyen esetben nincs perbeli legitimációja. A felperes a másodfokú bíróság által megállapított tényállást iratellenesnek állítva jelentette be, hogy a hitelező igényét nem a Cstv. 57. § (1) bekezdés f), hanem a h) pontjába sorolta be a felszámoló, és nem kb. 422 millió Ft, hanem, közel 1 milliárd Ft hitelezői igény előzi meg a követelését. Mindezen adatok alapján a hitelező követelésének kielégítését nem befolyásolná a szerződés érvénytelenségének megállapítása, ezért a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint helytállóan helyezkedett arra az álláspontra a jogerős ítéletben a másodfokú bíróság, hogy ezen az alapon a hitelező perbeli legitimációja nem állapítható meg.
A felperes érdekeltségét arra hivatkozással is igazolni kívánta, hogy tulajdoni igényt állított a perbeli ingatlanra, azzal kapcsolatban peres eljárást is kezdeményezett. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a tulajdoni igényre hivatkozással előterjesztett érdekeltség esetén vizsgálni kell, a tulajdoni igényt érvényesítőnek milyen érdeke fűződik ahhoz, hogy a Cstv. 49/A. §-ában foglaltaknak megfelelően történjen az értékesítés.
A felperes nem azért támadta meg a szerződést, mert a felszámoló rosszul értékesített, hanem azért, mert egyáltalán értékesített, felülvizsgálati kérelmében ezt maga is elismerte.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint annak, aki azt állítja, hogy az ingatlan nem a felszámolás alatt álló adós tulajdona, hanem az övé, nincs olyan jogi érdeke, amely alapján a felszámoló értékesítési tevékenységét, annak szabályosságát támadhatná, mert annak szabályossága, vagy szabálytalansága a tulajdoni igényét nem érinti. Egy esetleg érvénytelenség miatti eredeti állapot helyreállítása következtében nem szerezne tulajdonjogot, az eladott ingatlan változatlanul az adós vagyonába kerülne vissza. Ebből következően a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint helytállóan fejtette ki a jogerős ítélet, hogy a felperes nem tekinthető "érdekelt félnek" a Cstv. 49. § (5) bekezdése alapján történő megtámadás tekintetében, nem rendelkezett kereshetőségi joggal - azaz nincs perbeli legitimációja -, azonban ez azt is jelenti, hogy nem vizsgálhatóak az eshetőlegesen előadott érvénytelenségi okok érdemben semmilyen tekintetben.
A felperes a felülvizsgálati kérelemben kifogásolta azt is, hogy bár ő becsatolta az I. r. alperes jogi képviselőjének állandó megbízással kapcsolatos szerződését, a bíróság ennek figyelembe vétele nélkül állapította meg a felperest terhelő perköltség összegét, ezért kérte ennek felülvizsgálatát is.
A Legfelsőbb Bíróság megvizsgálta a felperes által becsatolt, az I. r. alperes és a jogi képviselő között létrejött Megbízási Szerződést, mely szerint a jogi képviselő havi 300 000 Ft+áfa összegért látja el az adós jogi képviseletét. Ennek során szóban vagy írásban jogi tanácsot ad, jogi állásfoglalást szerkeszt, szerződést vagy más okiratot szerkeszt, a megbízót bármely fórum előtt képviseli, nevében nyilatkozatot tesz, közreműködik a megbízó sikeres és eredményes tevékenységében, a megbízó szerződéses viszonyait felülvizsgálja és a szükséges intézkedésekre javaslatot tesz.
A 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (1) bekezdése azokban az esetekben határozza meg a jogi képviselet ellátásával felmerült munkadíj mértékét, "ha a fél és az ügyvéd között nincs az ügy ellátására vonatkozó díjmegállapodás". A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a Rendeletnek ez a szabálya kifejezetten az "ügy" tekintetében írja elő a díjmegállapodást, tehát a jogi képviselőnek az átalánydíjas, általános jogi tevékenység ellátására irányuló megbízása nem tartozik az ügyre vonatkozó díjmegállapodás körébe.
A fent kifejtettek alapján a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért a Legfelsőbb Bíróság azt hatályában fenntartotta a Pp.275. § (3) bekezdése alapján. (Legf.Bír. Gfv.IX.30.294/2011.)