adozona.hu
BH 2019.8.241
BH 2019.8.241
Egyszerűsített ítélet akkor hozható, ha a fellebbezés és az ellenkérelem újdonságot nem tartalmaz, azokban kizárólag az elsőfokú eljárásban előadott, a bíróság által elbírált és helyesen megindokolt tényekre, jogértelmezésre vonatkozó érvelés található. Ha a fellebbezési eljárásban új hivatkozás merült fel, akkor arra az indokolásnak ki kell térnie [2003. évi C. tv. (Eht.) 48. §, 49. §, 134. § (10a) bek., (15) bek., 2017. évi I. tv. (Kp.) 111. §].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az elsőfokú hírközlési hatóság a kábeltévé, internet, vezetékes és mobil rádiótelefon szolgáltatást végző felperesnél hatósági ellenőrzést végzett, amelynek eredményeként meghozott határozatában a felperest a határozott idejű előfizetői szerződések határozott időtartam lejárta előtti előfizetői felmondása, illetve a szerződések előfizetői szerződésszegés következményeként történt szolgáltatói felmondása miatt a szolgáltató által alkalmazott jogkövetkezményekre vonatkozó, elektronikus hírk...
[2] Az indokolásban az elsőfokú hatóság megállapította, hogy a felperes előfizetői egy részével határozott idejű szolgáltatási szerződéseket kötött kedvezményes tarifával, azzal a kikötéssel, hogy amennyiben a szerződést az előfizető a határozott időtartam lejárta előtt felmondja, vagy szerződésszegésével okot ad a felperesi felmondásra, úgy az igénybe vett kedvezményeket vissza kell fizetnie. A felperes és az adott viszonyban szereplő előfizető a szerződést annak lejárta előtt közös megegyezéssel megszüntették, majd új szerződést kötöttek más tartalommal, de szintén határozott időre. Az új szerződésben többek között rögzítették, ha azt az előfizető felmondja, vagy szerződésszegésével okot ad a felperesi felmondásra, akkor nemcsak az új szerződésből, hanem a már megszűnt szerződésből fakadóan igénybe vett kedvezményeket is követelheti tőle a felperes. A fenti kikötést az elsőfokú hatóság az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény (a továbbiakban: Eht.) 134. § (15) bekezdésébe ütközőnek tekintette, mert véleménye szerint a kedvezmények visszakövetelése csak az új szerződésre vonatkozhat, a régire nem.
[3] A hatóság jogszabálysértőnek minősítette azt a felperesi eljárást is, hogy a társaság a jogkövetkezmény számítása során a szolgáltatások listaárából indult ki akkor is, ha a szerződést az előfizető kedvezményes áron - a Trió csomagajánlat szerint - kötötte meg. A bírságot a hatóság az Eht. 48. § (2) bekezdése és 49. § (4) bekezdés a) pontja alapján, az egyenlő elbánás elvét követve, a fokozatosság és arányosság elvére hivatkozva szabta ki. Ennek során értékelte a feltárt jogsértés súlyát, annak folyamatosságát és időtartamát, a jogsértéssel elért vagyoni előnyt, a jogsértés piacra gyakorolt hatását és ismételtségét, valamint az érintett személyek számát. Kiemelte, a jogsértéssel a felperes több millió forintos előnyhöz jutott, az több száz embert érintett, a bírság a kiszabható maximum 12,67%-ában került meghatározásra, amely így arányos szankció.
[4] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2017. december 11-én kelt MD/3928-17/2017. számú határozatában az elsőfokú határozatot megváltoztatta, egyrészt megállapította a felperesi ÁSZF-ek vonatkozó pontjainak az Eht. 134. § (15) bekezdésébe ütközését, és az ezért kiszabott 20 000 000 forintos bírság összegén nem változtatott. Másrészt kötelezte a felperest az ÁSZF-ek irányadó szabályainak Eht.-nek megfelelő megváltoztatására (rendelkező rész I. pontja). Az alperes határozata rendelkező részének II-XXV. pontjaiban tételesen módosította az elsőfokú határozatot oldalankénti és bekezdésenkénti lebontásban. Az alperes az ügy érdemében egyetértett az elsőfokú határozatban írtakkal, megállapította, hogy a felperes vitatott gyakorlata ellentétes az Eht. 134. § (15) bekezdésével, amelynek szankcióit mind a bírság, mind a kötelezés körében helytállóan határozta meg a hatóság.
[7] A bíróság kiemelte, a határozott idejű előfizetői szerződésnek a határozott idő leteltét megelőző felmondás meghatározott eseteire biztosított visszakövetelési joga csak az Eht. 134. § (15) bekezdése szerinti keretek között történhet meg. A nyújtott kedvezmény csak az adott előfizetői szerződéshez kapcsolódhat, korábbi szerződéshez nem. Az első- és másodfokú hatóság ezt a rendelkezést jogszerűen értelmezte és alkalmazta, az ÁSZF-ek ilyen irányú rendelkezései jogellenesek, azokat módosítani szükséges.
[8] A bíróság hangsúlyozta, a felperes garanciális szabályt szegett, a hírközlési hatóság az érintett előfizetői létszámot jogszerűen határozta meg, az irányadó, jogszabály által rögzített körülményeket okszerűen mérlegelte a bírság összegének megállapításakor, figyelembe véve az arányosság és fokozatosság elvét is.
[10] Rámutatott, a hírközlési hatóság által kifogásolt gyakorlat része a "hűségöröklés" rendszerének, amely mindkét szerződő fél számára kedvező. Az Eht. 134. § (10a) bekezdés d) alpontja nevesíti az előfizetői szerződés közös megegyezéssel történő megszűnésének lehetőségét, ehhez nem fűz olyan megszorító feltételt, mint amit az Eht. 134. § (15) bekezdése tartalmaz. Ez azt jelenti, hogy az Eht. ebben a körben nem korlátozza a felek autonómiáját, a közös megegyezéssel történő megszüntetés esetén a jogkövetkezményekről maguk állapodhatnak meg. A vitatott szerződéses konstrukció az ÁSZF-ektől az előfizető javára tér el, amelyet az Eht. 127. § (4) bekezdése kifejezetten engedélyez. Az Eht. egyik rendelkezése sem zárja ki annak lehetőségét, hogy a felek megállapodásuk alapján jogi kapcsolatot létesítsenek két szerződés között. Ennek jogszabályi korlátját csak az Eht. 127. § (4) bekezdése jelenti, amelynek a konstrukció eleget tesz. A csomagváltás hatóság által vitatott módja az előfizetőkre kedvező, gazdaságilag racionális. A hatósági és elsőfokú bírósági jogértelmezés elzárja a feleket az egyébként e körben nyitva álló szerződéses szabadságuk gyakorlásától.
[11] A bírság összegszerűsége tekintetében a felperes hangsúlyozta, az Eht. 48-49. §-aiban foglalt mérlegelési szempontok alapján egy olyan ügyben, ahol a szolgáltató az előfizetők javát is szolgáló konstrukció kialakítására törekedett, amely szerződéses rendelkezések az alperes előtt is ismertek voltak, továbbá azzal kapcsolatban előfizetői panasz nem érkezett, nem indokolt 20 000 000 forint összegű bírság kiszabása.
[12] Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az ítélet helybenhagyását indítványozta.
[14] A közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 108. § (1) bekezdésére figyelemmel a másodfokú bíróság az ítéletet - a bizonyítás és vizsgálat hivatalbóli elrendelésének körén kívül - csak a fellebbezés, a csatlakozó fellebbezési kérelem és a fellebbezési ellenkérelem keretei között vizsgálhatja felül.
[15] A Kp. 111. § (2) bekezdése értelmében, ha az elsőfokú ítélet megfelel a jogszabályoknak, a bíróság egyszerűsített ítéletet hoz, amelynek indokolásában - az alkalmazott jogszabályok feltüntetése mellett - csak erre a körülményre kell utalni.
[16] A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a pontosan és törvényesen megállapított tényállásból mindenben helytálló jogi következtetést vont le. A fellebbviteli bíróság az ítéletben foglaltakkal egyetért.
[17] A Kp. 111. § (2) bekezdésének értelmezése és alkalmazása körében a Kúria rögzíti, hogy egyszerűsített ítélet csak akkor hozható, ha a fellebbezés, csatlakozó fellebbezés, továbbá az ellenkérelem semmilyen újdonságot nem tartalmaznak, azokban kizárólag az elsőfokú eljárásban előadott, és az elsőfokú bíróság által már elbírált és helyesen megindokolt tényekre, körülményekre, jogértelmezésre vonatkozó érvelés található. Ha a fellebbezési eljárásban új hivatkozás merült fel, akkor arra az indokolásnak ki kell térnie. Rögzíteni szükséges, hogy a felhozottak miért nem voltak alkalmasak az elsőfokú ítélet megváltoztatására vagy milyen okokból kellett azokat figyelmen kívül hagyni. Az indokolási kötelezettség csak az új hivatkozások tekintetében áll fenn, tehát a másodfokú bíróság által helyeselt további indokolási részekre ilyenkor elegendő csak utalni.
[18] A fellebbviteli bíróság hangsúlyozza, a felperes fellebbezésében a Kp. 100. § (3), (4) bekezdésében írt új tényt vagy bizonyítékot nem adott elő, azonban a keresetlevelében és a védiratra tett érdemi észrevételében megjelölt jogi érveket kiegészítette az Eht. 127. § (4) bekezdésére, 134. § (10a) bekezdés d) alpontjára és a Kp. 91. §-ára történő hivatkozással.
[19] Az Eht. 134. § (10a) bekezdés d) pontja alapján az előfizetői szerződés megszűnik a felek közös megegyezésével, figyelemmel a 127. § (4) bekezdésére és azzal a feltétellel, hogy a ráutaló magatartással kötött előfizetői szerződést ráutaló magatartással, kifejezett szóbeli vagy írásos nyilatkozattal, a szóban kötött előfizetői szerződést kifejezett szóbeli vagy írásos nyilatkozattal, míg az írásban kötött előfizetői szerződést kifejezett írásos nyilatkozattal szüntethetik meg a felek.
[20] Az Eht. 127. § (4) bekezdése kimondja, a felek az egyedi előfizetői szerződésben az e törvényben és az általános szerződési feltételekben foglaltaktól az előfizető javára egyező akarattal eltérhetnek.
[21] Az Eht. 134. §-a az előfizetői szerződés megszűnésére irányadó rendelkezéseket tartalmazza, amelyek egymásra épülő szabályokat határoznak meg. Az a tény, hogy a 134. § (10a) bekezdés d) pontjára alapítottan az előfizetői szerződés megszűnhet a felek közös megegyezésével - a felperes érvelésével szemben -, nem jelenti azt, hogy a közös megegyezéssel megszűnő szerződést követően megkötött új szerződésre ne lenne irányadó a 134. § (15) bekezdése. Az ezzel ellentétes felperesi értelmezés ellentétes az Eht. 134. § (10a) bekezdés d) pontjának és (15) bekezdésének nyelvtani, logikai, rendszertani és teleologikus értelmezésével. A 134. § (10a) bekezdés d) pontja ebben a körben előírja a 127. § (4) bekezdése szerinti feltétel megvalósulását, azonban ez nem jelenti a 134. § (15) bekezdése alkalmazásának kizártságát.
[22] A Kúria megítélése szerint annak eldöntése során, hogy az előfizető javára történt-e eltérés az Eht.-ben és az ÁSZF-ekben foglaltaktól, jelen esetben is komplexen vizsgálandó, nemcsak a régi szerződés megszűnését, hanem az új szerződés valamennyi elemét figyelembe kell venni és értékelni az előfizető oldaláról.
Az, hogy az új szerződés határozott idejének letelte előtti előfizetői felmondás vagy az előfizetői szerződésszegés következményeként történő szolgáltatói felmondás esetén az előfizetőnek nemcsak az új szerződés alapján igénybe vett kedvezményeket, hanem a régi szerződésből fakadó kedvezményeket is meg kell térítenie, egyértelműen az előfizető terhére tett szerződéses kikötésnek minősül, vagyis az Eht. 127. § (4) bekezdésében írtaknak az új szerződés nem felel meg.
[23] A Kúria a bírság összegszerűsége körében is egyetért az elsőfokú ítéletben foglaltakkal, mert az alperes az arányosság és fokozatosság elvét figyelembe véve okszerűen mérlegelte a bírság összegének meghatározására irányadó körülményeket. A Ket. 91. §-a a fent kifejtettekre figyelemmel nem releváns, mert a fizetési kötelezettség összege megváltoztatásának nincs helye.
[24] A fellebbezési eljárás során alkalmazott jogszabályok az Eht. 48., 49. §-ai, 127. § (4) bekezdése, 134. § (10a) bekezdés d) pontja és 134. § (15) bekezdése, valamint a Kp. 91. §-a.
[25] A Kúria a fellebbezéssel támadott ítéletet a Kp. 109. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta, és a Kp. 111. § (2) bekezdésére alapítottan az elsőfokú ítéletben érintett kérdésekre egyszerűsített döntést hozott, míg az új jogszabályi hivatkozásokat érdemben elbírálta.
(Kúria Kf.VI.37.666/2018.)
Az ügy száma: Kf.VI.37.666/2018/6.
A tanács tagjai: Dr. Sperka Kálmán a tanács elnöke, Dr. Sugár Tamás előadó bíró, Dr. Vitál-Eigner Beáta bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Simon Ügyvédi Iroda
Az alperes: Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Elnöke
Az alperes képviselője: Dr. Nagy Attila kamarai jogtanácsos
A per tárgya: hírközlési ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata
A fellebbezést benyújtó fél: a felperes
A fellebbezés száma: 9.
Az elsőfokú bíróság neve, határozatának kelte és száma: Fővárosi Törvényszék 2018. április 20-án kelt 103.K.700.412/2018/8. számú ítélete
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 1.600.000.- (egymillió-hatszázezer) forint fellebbezési illetéket.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak helye nincs.
91;2] Az indokolásban az elsőfokú hatóság megállapította, hogy a felperes előfizetői egy részével határozott idejű szolgáltatási szerződéseket kötött kedvezményes tarifával, azzal a kikötéssel, hogy amennyiben a szerződést az előfizető a határozott időtartam lejárta előtt felmondja, vagy szerződésszegésével okot ad a felperesi felmondásra, úgy az igénybe vett kedvezményeket vissza kell fizetnie. A felperes és az adott viszonyban szereplő előfizető a szerződést annak lejárta előtt közös megegyezéssel megszüntették, majd új szerződést kötöttek más tartalommal, de szintén határozott időre. Az új szerződésben többek között rögzítették, ha azt az előfizető felmondja, vagy szerződésszegésével okot ad a felperesi felmondásra, akkor nem csak az új szerződésből, hanem a már megszűnt szerződésből fakadóan igénybe vett kedvezményeket is követelheti tőle a felperes. A fenti kikötést az elsőfokú hatóság az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény (a továbbiakban: Eht.) 134. § (15) bekezdésébe ütközőnek tekintette, mert véleménye szerint a kedvezmények visszakövetelése csak az új szerződésre vonatkozhat, a régire nem.
[3] A hatóság jogszabálysértőnek minősítette azt a felperesi eljárást is, hogy a társaság a jogkövetkezmény számítása során a szolgáltatások listaárából indult ki akkor is, ha a szerződést az előfizető kedvezményes áron - a Trió csomagajánlat szerint - kötötte meg. A bírságot a hatóság az Eht. 48. § (2) bekezdése és 49. § (4) bekezdés a) pontja alapján, az egyenlő elbánás elvét követve, a fokozatosság és arányosság elvére hivatkozva szabta ki. Ennek során értékelte a feltárt jogsértés súlyát, annak folyamatosságát és időtartamát, a jogsértéssel elért vagyoni előnyt, a jogsértés piacra gyakorolt hatását és ismételtségét, valamint az érintett személyek számát. Kiemelte, a jogsértéssel a felperes több millió forintos előnyhöz jutott, az több száz embert érintett, a bírság a kiszabható maximum 12,67%-ában került meghatározásra, amely így arányos szankció.
[4] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2017. december 11-én kelt MD/3928-17/2017. számú határozatában az elsőfokú határozatot megváltoztatta, egyrészt megállapította a felperesi ÁSZF-ek vonatkozó pontjainak az Eht. 134. § (15) bekezdésébe ütközését, és az ezért kiszabott 20.000.000.- forintos bírság összegén nem változtatott. Másrészt kötelezte a felperest az ÁSZF-ek irányadó szabályainak Eht.-nak megfelelő megváltoztatására (rendelkező rész I. pontja). Az alperes határozata rendelkező részének II.-XXV. pontjaiban tételesen módosította az elsőfokú határozatot oldalankénti és bekezdésenkénti lebontásban. Az alperes az ügy érdemében egyetértett az elsőfokú határozatban írtakkal, megállapította, hogy a felperes vitatott gyakorlata ellentétes az Eht. 134. § (15) bekezdésével, amelynek szankcióit mind a bírság, mind a kötelezés körében helytállóan határozta meg a hatóság.
Az elsőfokú ítélet
[6] A törvényszék ítéletében a keresetet elutasította. Kifejtette, hogy a felperes által nyújtott szolgáltatások az Eht. hatálya alá tartoznak, az ÁSZF-ek és az egyedi előfizetői szerződés határozzák meg a jogviszony-beli jogok és kötelezettségek rendszerét. Az Eht. és az elektronikus hírközlési szolgáltatásokat fedő szabályozás lex specialisnak minősül a polgári jogi szabályokhoz képest, az előfizetői tartalom nem vonható ki az Eht. hatálya alól. Az Eht. 134. § (15) bekezdésétől a szerződéses szabadságra hivatkozással nem lehet eltérni. A jogszabályhely változásai a perbeli esetben nem relevánsak.
[7] A bíróság kiemelte, a határozott idejű előfizetői szerződésnek a határozott idő leteltét megelőző felmondás meghatározott eseteire biztosított visszakövetelési joga csak az Eht. 134. § (15) bekezdése szerinti keretek között történhet meg. A nyújtott kedvezmény csak az adott előfizetői szerződéshez kapcsolódhat, korábbi szerződéshez nem. Az első- és másodfokú hatóság ezt a rendelkezést jogszerűen értelmezte és alkalmazta, az ÁSZF-ek ilyen irányú rendelkezései jogellenesek, azokat módosítani szükséges.
[8] A bíróság hangsúlyozta, a felperes garanciális szabályt szegett, a hírközlési hatóság az érintett előfizetői létszámot jogszerűen határozta meg, az irányadó, jogszabály által rögzített körülményeket okszerűen mérlegelte a bírság összegének megállapításakor, figyelembe véve az arányosság és fokozatosság elvét is.
[10] Rámutatott, a hírközlési hatóság által kifogásolt gyakorlat része a "hűségöröklés" rendszerének, amely mindkét szerződő fél számára kedvező. Az Eht. 134. § (10a) bekezdés d) alpontja nevesíti az előfizetői szerződés közös megegyezéssel történő megszűnésének lehetőségét, ehhez nem fűz olyan megszorító feltételt, mint amit az Eht. 134. § (15) bekezdése tartalmaz. Ez azt jelenti, hogy az Eht. ebben a körben nem korlátozza a felek autonómiáját, a közös megegyezéssel történő megszüntetés esetén a jogkövetkezményekről maguk állapodhatnak meg. A vitatott szerződéses konstrukció az ÁSZF-ektől az előfizető javára tér el, amelyet az Eht. 127. § (4) bekezdése kifejezetten engedélyez. Az Eht. egyik rendelkezése sem zárja ki annak lehetőségét, hogy a felek megállapodásuk alapján jogi kapcsolatot létesítsenek két szerződés között. Ennek jogszabályi korlátját csak az Eht. 127. § (4) bekezdése jelenti, amelynek a konstrukció eleget tesz. A csomagváltás hatóság által vitatott módja az előfizetőkre kedvező, gazdaságilag racionális. A hatósági és elsőfokú bírósági jogértelmezés elzárja a feleket az egyébként e körben nyitva álló szerződéses szabadságuk gyakorlásától.
[11] A bírság összegszerűsége tekintetében a felperes hangsúlyozta, az Eht. 48-49. §-aiban foglalt mérlegelési szempontok alapján egy olyan ügyben, ahol a szolgáltató az előfizetők javát is szolgáló konstrukció kialakítására törekedett, amely szerződéses rendelkezések az alperes előtt is ismertek voltak, továbbá azzal kapcsolatban előfizetői panasz nem érkezett, nem indokolt 20.000.000.- forint összegű bírság kiszabása.
[12] Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az ítélet helybenhagyását indítványozta.
[14] A közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 108. § (1) bekezdésére figyelemmel a másodfokú bíróság az ítéletet - a bizonyítás és vizsgálat hivatalbóli elrendelésének körén kívül - csak a fellebbezés, a csatlakozó fellebbezési kérelem és a fellebbezési ellenkérelem keretei között vizsgálhatja felül.
[15] A Kp. 111. § (2) bekezdése értelmében, ha az elsőfokú ítélet megfelel a jogszabályoknak, a bíróság egyszerűsített ítéletet hoz, amelynek indokolásában - az alkalmazott jogszabályok feltüntetése mellett - csak erre a körülményre kell utalni.
[16] A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a pontosan és törvényesen megállapított tényállásból mindenben helytálló jogi következtetést vont le. A fellebbviteli bíróság az ítéletben foglaltakkal egyetért.
[17] A Kp. 111. § (2) bekezdésének értelmezése és alkalmazása körében a Kúria rögzíti, hogy egyszerűsített ítélet csak akkor hozható, ha a fellebbezés, csatlakozó fellebbezés, továbbá az ellenkérelem semmilyen újdonságot nem tartalmaznak, azokban kizárólag az elsőfokú eljárásban előadott, és az elsőfokú bíróság által már elbírált és helyesen megindokolt tényekre, körülményekre, jogértelmezésre vonatkozó érvelés található. Ha a fellebbezési eljárásban új hivatkozás merült fel, akkor arra az indokolásnak ki kell térnie. Rögzíteni szükséges, hogy a felhozottak miért nem voltak alkalmasak az elsőfokú ítélet megváltoztatására vagy milyen okokból kellett azokat figyelmen kívül hagyni. Az indokolási kötelezettség csak az új hivatkozások tekintetében áll fenn, tehát a másodfokú bíróság által helyeselt további indokolási részekre ilyenkor elegendő csak utalni.
[18] A fellebbviteli bíróság hangsúlyozza, a felperes fellebbezésében a Kp. 100. § (3), (4) bekezdésében írt új tényt vagy bizonyítékot nem adott elő, azonban a keresetlevelében és a védiratra tett érdemi észrevételében megjelölt jogi érveket kiegészítette az Eht. 127. § (4) bekezdésére, 134. § (10a) bekezdés d) alpontjára és a Kp. 91. §-ára történő hivatkozással.
[19] Az Eht. 134. § (10a) bekezdés d) pontja alapján az előfizetői szerződés megszűnik a felek közös megegyezésével, figyelemmel a 127. § (4) bekezdésére és azzal a feltétellel, hogy a ráutaló magatartással kötött előfizetői szerződést ráutaló magatartással, kifejezett szóbeli vagy írásos nyilatkozattal, a szóban kötött előfizetői szerződést kifejezett szóbeli vagy írásos nyilatkozattal, míg az írásban kötött előfizetői szerződést kifejezett írásos nyilatkozattal szüntethetik meg a felek.
[20] Az Eht. 127. § (4) bekezdése kimondja, a felek az egyedi előfizetői szerződésben az e törvényben és az általános szerződési feltételekben foglaltaktól az előfizető javára egyező akarattal eltérhetnek.
[21] Az Eht. 134. §-a az előfizetői szerződés megszűnésére irányadó rendelkezéseket tartalmazza, amelyek egymásra épülő szabályokat határoznak meg. Az a tény, hogy a 134. § (10a) bekezdés d) pontjára alapítottan az előfizetői szerződés megszűnhet a felek közös megegyezésével - a felperes érvelésével szemben - nem jelenti azt, hogy a közös megegyezéssel megszűnő szerződést követően megkötött új szerződésre ne lenne irányadó a 134. § (15) bekezdése. Az ezzel ellentétes felperesi értelmezés ellentétes az Eht. 134. § (10a) bekezdés d) pontjának és (15) bekezdésének nyelvtani, logikai, rendszertani és teleologikus értelmezésével. A 134. § (10a) bekezdés d) pontja ebben a körben előírja a 127. § (4) bekezdése szerinti feltétel megvalósulását, azonban ez nem jelenti a 134. § (15) bekezdése alkalmazásának kizártságát.
[22] A Kúria megítélése szerint annak eldöntése során, hogy az előfizető javára történt-e eltérés az Eht.-ban és az ÁSZF-ekben foglaltaktól, jelen esetben is komplexen vizsgálandó, nem csak a régi szerződés megszűnését, hanem az új szerződés valamennyi elemét figyelembe kell venni és értékelni az előfizető oldaláról.
Az, hogy az új szerződés határozott idejének letelte előtti előfizetői felmondás vagy az előfizetői szerződésszegés következményeként történő szolgáltatói felmondás esetén az előfizetőnek nem csak az új szerződés alapján igénybe vett kedvezményeket, hanem a régi szerződésből fakadó kedvezményeket is meg kell térítenie egyértelműen az előfizető terhére tett szerződéses kikötésnek minősül, vagyis az Eht. 127. § (4) bekezdésében írtaknak az új szerződés nem felel meg.
[23] A Kúria a bírság összegszerűsége körében is egyetért az elsőfokú ítéletben foglaltakkal, mert az alperes az arányosság és fokozatosság elvét figyelembe véve okszerűen mérlegelte a bírság összegének meghatározására irányadó körülményeket. A Ket. 91. §-a a fent kifejtettekre figyelemmel nem releváns, mert a fizetési kötelezettség összege megváltoztatásának nincs helye.
[24] A fellebbezési eljárás során alkalmazott jogszabályok az Eht. 48., 49. §-ai, 127. § (4) bekezdése, 134. § (10a) bekezdés d) pontja és 134. § (15) bekezdése, valamint a Kp. 91. §-a.
[25] A Kúria a fellebbezéssel támadott ítéletet a Kp. 109. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta, és a Kp. 111. § (2) bekezdésére alapítottan az elsőfokú ítéletben érintett kérdésekre egyszerűsített döntést hozott, míg az új jogszabályi hivatkozásokat érdemben elbírálta.
[28] A pernyertes alperes részére a Kp. 35. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 82. § (3) bekezdésére figyelemmel perköltség nem jár, mert annak felszámítását elmulasztotta.
[29] Az ítélet elleni felülvizsgálatot a Kp. 116. § d) pontja zárja ki.
Budapest, 2019. február 27.
Dr. Sperka Kálmán s.k. a tanács elnöke, Dr. Sugár Tamás s.k. előadó bíró, Dr. Vitál-Eigner Beáta s.k. bíró
(Kúria Kf.VI.37.666/2018.)