adozona.hu
BH 2019.8.237
BH 2019.8.237
Ingatlan tulajdonjogának átruházása esetén az Itv. 21. § (2) bekezdésében szabályozott illetékkedvezmény érvényesíthetőségének időpontját az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés alapjául szolgáló szerződés keltének időpontjától kell számítani [1990. évi XCIII. tv. (Itv.) 3. § (3) bek., 21. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2017. november 28-án nyújtotta be a 2017. november 10-én kelt a Budapest … Kerület alatti helyrajzi számú "lakás" megjelölésű, természetben … alatti ingatlanra kötött adásvételi szerződését. A szerződés szerint az ingatlan teljes vételára 32 000 000 Ft volt. A szerződés mellett a felperes csatolta a vásárolt ingatlanra az eladó felé írásban, 2017. október 16-án tett vételi ajánlatát is.
[2] A szerződéssel egyidejűleg benyújtott B400-as adatlapon a felperes az ingatlan forgalmi...
BH 2019.8.237 Ingatlan tulajdonjogának átruházása esetén az Itv. 21. § (2) bekezdésében szabályozott illetékkedvezmény érvényesíthetőségének időpontját az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés alapjául szolgáló szerződés keltének időpontjától kell számítani [1990. évi XCIII. tv. (Itv.) 3. § (3) bek., 21. § (2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2017. november 28-án nyújtotta be a 2017. november 10-én kelt a Budapest … Kerület alatti helyrajzi számú "lakás" megjelölésű, természetben … alatti ingatlanra kötött adásvételi szerződését. A szerződés szerint az ingatlan teljes vételára 32 000 000 Ft volt. A szerződés mellett a felperes csatolta a vásárolt ingatlanra az eladó felé írásban, 2017. október 16-án tett vételi ajánlatát is.[2] A szerződéssel egyidejűleg benyújtott B400-as adatlapon a felperes az ingatlan forgalmi értékét a vételárral egyezően jelentette be, egyben nyilatkozott, hogy az ügyben az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 21. § (2) bekezdése szerint illetékkedvezmény alkalmazását kéri. Az adatlaphoz csatolta a 2016. október 21. napján a Budapest […] hrsz. alatti, természetben […] alatti társasházi öröklakásra vonatkozó adásvételi szerződést, amelyben az eladott ingatlan vételárát 27 500 000 Ft-ban jelölték meg.
[3] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Észak-budapesti Adó- és Vámigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) 2018. április 11. napján kelt 3592514368 szám alatti fizetési meghagyásával a felperes terhére a 2017. november 10-én kelt adásvételi szerződésben foglalt tulajdonjog megszerzése után 1.280 000 Ft visszterhes vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettséget állapított meg.
[4] Határozatának indokolásában hivatkozott az Itv. 19. § (1) bekezdésében, 21. § (2) és (5) bekezdésében, illetőleg a 102. § (1) bekezdés e) és f) pontjában foglalt rendelkezésekre. Rögzítette, hogy az Itv. 21. § (2) bekezdésében megfogalmazott ún. "cserepótló vételi kedvezmény" alkalmazásának feltétele és lényege az, hogy amennyiben egy magánszemély egy lakástulajdont vesz és a vásárláshoz képest egy éven belül egy másik lakástulajdont elad, akkor a megszerzett lakás után fizetendő vagyonszerzési illeték alapjának összegét csökkenthesse az eladott lakás forgalmi értékével. A jogszabályban meghatározott 1 éves határidő objektív, attól eltérni nem lehet. Megállapította, hogy a felperes a vásárlást megelőzően 1 éven túl értékesítette a korábbi lakástulajdonát, ezért az Itv. 21. § (2) bekezdése szerint járó illetékkedvezmény részére nem adható meg.
[5] A fellebbezés folytán eljáró alperes a 2018. június 11. napján kelt 2235480058 számú határozatával a fizetési meghagyást helybenhagyta. Határozatának indokolásában rögzítette, hogy a felperes fellebbezésében arra hivatkozott, hogy a 2016. október 21. napján értékesített G. utcai ingatlan értékesítéséhez képest 1 éven belül, 2017. október 16. napján tett vételi ajánlatot a ... alatti ingatlan vásárlására. Vételi ajánlata az adásvételi szerződés lényeges elemeit tartalmazta, azt az ingatlan akkori tulajdonosa még aznap el is fogadta. Ezért felperes a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:63-6:69. §-aira, valamint a XXV. számú Polgári Elvi Döntésben foglaltakra hivatkozással állította, hogy közte és az eladó között az adásvétel 2017. október 16-án létrejött, csupán az alaki feltételek teljesítése érdekében került sor az 1 éves határidőn túl, 2017. november 10-én a szerződés írásba foglalására.
[6] Az alperes hivatkozott az Itv. 3. § (3) bekezdés 3. pontjában, a Ptk. 5:38 § (2) bekezdésében, 5:168 § (1) és (2) bekezdéseiben foglaltakra, valamint a KGD 2013.153 számú döntésben foglalt jogértelmezésre. Megállapította, hogy a vételi ajánlat, illetőleg annak elfogadása önmagában a tulajdonszerzést nem eredményezi, ahhoz ugyanis a tulajdonjog átruházásának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése is szükséges. Az illetékkedvezmény alkalmazásánál kizárólag az adásvételi szerződés megkötésének időpontja vehető figyelembe, ezt támasztja alá az Itv. 21. § (5) bekezdésének rendelkezése is. Mivel a felperes a lakástulajdona értékesítésére irányuló ügylet 2016. október 21-i időpontjához képest a vásárlására irányuló ügylet megkötésére csak 2017. november 10. napján, azaz 1 éven túl került sor, így az illetékkedvezmény biztosítására nincs jogi lehetőség.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[7] Az alperes határozatával szemben a felperes terjesztett elő keresetet. Ebben elsődlegesen az alperes határozatának a megváltoztatását és számára az illetékkedvezmény biztosítását, másodlagosan pedig az alperesi határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Hivatkozott arra, hogy mindkét közigazgatási határozat az Itv. 21. § (2) és (5) bekezdésébe ütközik, ezért jogsértő. Kifejtette, hogy a 2016. október 16-án kelt adásvételi ajánlat tartalmazta az adásvételi szerződés valamennyi lényeges elemét, az eladó még ugyanazon napon a vételi ajánlatot változatlan tartalommal írásban, kifejezett nyilatkozattal elfogadta, és e nyilatkozat még aznap közlésre is került, tehát hatályos volt. Jogértelmezése szerint így a szerződés a vételi ajánlatban foglalt tartalommal érvényesen és hatályosan létrejött. A szerződés létrejöttére vonatkozóan nem az Itv., hanem a Ptk. rendelkezései az irányadók, hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság EBH 867/2003. szám alatti eseti döntésében, valamint más döntvénytárban is kifejtett eseti döntés indokaira.[8] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott az Itv. 3. § (3) bekezdés a) pontjában foglaltakra, mely szerint a visszterhes vagyonátruházási illeték kötelezettsége a szerződés megkötése napján keletkezik, ez esetben akkor, amikor az alakilag és tartalmilag ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre alkalmas adásvételi szerződést megkötötték. Ez az okirat a felperes esetében 2017. november 10-én kelt adásvételi szerződés, ami a korábbi lakástulajdon értékesítésére irányuló ügylethez képest 1 éven túl került megkötésre. Az Itv. 21. § (2) bekezdésében foglaltakra történő hivatkozás és a KGD 2013.153. számú eseti döntés mellett kérte a Kúria Kfv.I.35.781/2015/5. számú határozatában foglaltakat is figyelembe venni.
Az elsőfokú ítélet
[9] Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes keresettel támadott határozatát - az elsőfokú fizetési meghagyásra is kiterjedően - akként változtatta meg, hogy a felperes terhére a 2017. október 16-án kötött adásvételi szerződés alapján történt tulajdonszerzés után 180 000 Ft visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettséget állapított meg, egyebekben a határozat rendelkező részét változatlanul hagyta. Megállapította, hogy a 76 800 Ft kereseti illetéket az állam viseli, kötelezte az alperest 60 000 Ft perköltség felperes javára történő megfizetésére.[10] Ítéletének indokolásában rögzítette, hogy a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 2. § (4), 85. § (1) (2) és 86. § (1) (2) bekezdéseiben foglaltak szerint azt kellett elbírálnia, hogy a közigazgatási tevékenység megvalósításának időpontjában fennálló tények alapján a közigazgatási határozat jogsértő-e, ennek a jogsértésnek a fennállását a perben a Kp. 78. § (1) bekezdés szerint a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 265. § (1) bekezdése szerint a felperesnek kellett bizonyítania.
[11] Az ítélet indokolása szerint a bíróságnak a felperes keresete alapján abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az alperes jogszerűen állapította-e meg, hogy a felperes nem jogosult az illetékkedvezmény igénybevételére, ezért azt vizsgálta, hogy az illetéktörvény rendelkezései miként szabályozzák a felperes által igénybe vett illetékkedvezmény feltételeit. Az indokolásban a bíróság elemezte az Itv. 3. § (3) bekezdés a) pontjában, 18. § (1) bekezdés, 19. § (1) bekezdés, 21. § (2) és (5) bekezdéseiben foglaltakat, majd rögzítette, hogy az Itv. bár önálló fogalomrendszerrel is rendelkezik, mégsem tartalmaz a Ptk.-tól eltérő "szerződés", illetve "szerződés megkötése" fogalmakat. Álláspontja szerint nincs valós jogszabályi felhatalmazás arra, hogy a felperes írásbeli adásvételi szerződés létrejöttének időpontját az alperes és a bíróság figyelmen kívül hagyja, alperes nem tudott olyan jogszabályt megjelölni, amely azt mondaná ki, hogy adásvétel esetén az illetékkötelezettség az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre alkalmas okirat keltének időpontjában keletkezik. Mindezek alapján a bíróságnak a felperes által hivatkozott és teljes körben igazolt szerződése létrejöttének napját kellett elfogadnia és azt kellett megállapítani, hogy a Ptk. 6:63. § (1) és (2) bekezdése, 6:69. § (1) bekezdése és a XXV. számú Polgári Elvi Döntés szerint az adásvételi szerződés 2017. október 16-án létrejött, emiatt felperes kérelme szerint az ügylet az Itv. 21. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelel. Mindezek alapján a Kp. 90. § (1) bekezdésére utalással a keresettel támadott, jogszabálysértőnek minősített határozatot megváltoztatta és az illeték összegét az Itv. 19. § (1) bekezdése alapján számította ki.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[12] Az ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, ebben annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének teljes elutasítását kéri. Felülvizsgálati kérelmében az Itv. 3. § (3) bekezdés a) pontja, a Ptk. 5:38 § (2), 5:168. § (1) és (2) bekezdéseire hivatkozva előadta, hogy az ingatlan-nyilvántartási jegyzésre alkalmas okirat nélkül tulajdonjog-változás (vagyonátruházás) sem történhet. A Ptk. Ötödik Könyv X. Címéhez fűzött miniszteri indokolásra hivatkozva kiemelte, hogy az új szabályozás a forgalombiztonság érdekében fenntartotta az okirati elvet: az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésbe kizárólag a jogszabályban meghatározott okirat, vagy hatósági határozat alapján kerülhet sor. A bejegyzési elv azt jelenti, hogy a jogszerzés ebben a körben a bejegyzéshez kötött. Mivel a bejegyzésre alkalmas okirat nélkül vagyonátruházásra nem kerülhet sor, a vagyonátruházás pedig a visszterhes vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettség alapja, így a felperes vételi ajánlatának elfogadása csupán polgári jogi igényt keletkeztet, ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre nem alkalmas, és mint ilyen, tényleges tulajdonjog-változást sem eredményezhet. A vételi ajánlat, illetve annak elfogadása önmagában a tulajdonjog megszerzését nem eredményezi, ahhoz ugyanis a tulajdonjog átruházásának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése is szükséges. Hivatkozott arra, hogy a XXV. számú Polgári Elvi Döntés "szerződés létrejöttére vezet" és "szerződés megkötésére vezet" szóhasználata nem az Itv. 3. § (3) bekezdés a) pontja szerinti "szerződés megkötésének" felel meg. Kiemelte, hogy a vételi ajánlat elfogadása illetékjogi szempontból nem értékelhető, arra illetékfizetési kötelezettséget alapozni nem lehet, így illetékkedvezmény alkalmazása esetén sincs relevanciája. Összességében álláspontja szerint a vagyonszerzőnek azon a napon keletkezik illetékkötelezettsége, amikor az alakilag és tartalmilag az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre alkalmas adásvételi szerződést megköti. Ez az okirat a 2017. november 10-én kelt adásvételi szerződés, amelyre a felperes lakástulajdon értékesítésére irányuló ügylethez képest 1 éven túl került sor, így az illetékkedvezmény a felperes számára nem biztosítható.[13] Ellenkérelmében a felperes a felülvizsgálati kérelem elutasítását és az elsőfokú bíróság ítéletének hatályában történő fenntartását kérte. Előadta, hogy a megállapított tényállást nem vitatta. Megismételte, hogy a felperes 2017. október 16. napján vételi ajánlatot tett az ingatlanra, a vételi ajánlat alperes által sem vitatottan tartalmazta az adásvételi szerződés megkötéséhez szükséges lényeges kérdéseket, a vevő ugyanezen napon elfogadta, azt a felperesnek írásban visszajelezte, így a felek kifejezték kölcsönös és egybehangzó akaratukat az adásvételi szerződés megkötésére, ezért az a Ptk. 6:63 §-a alapján létrejött. Kiemelte, hogy nem létezik olyan jogszabályi rendelkezés, amely alapján az illetékkiszabási eljárás során a Ptk.-tól eltérően nem a kontraktus, hanem annak bejegyzésére is alkalmas materializálódott formája tekinthető a szerződésnek.
[14] Előadta, hogy a bejegyzési elv teljes félreértelmezése azt állítani, hogy az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre alkalmas okirat nélkül tulajdonjog változás nem történhet, de az Itv. nem is a tulajdonszerzés időpontjához köti az illetékkötelezettség keletkezését. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság támadott ítélete nem jogsértő, az alperes nem is jelölt meg semmilyen jogszabályhelyet, melyet az ítélet sértene, ezért kérte az ítélet hatályban történő fenntartását.
[15] Hivatkozott a Kp. 121. § (1) és (2) bekezdéseiben foglaltakra, és kifejtette, hogy a Kúria a felülvizsgálat kérelem elbírálása körében reformatórius jogkörrel nem rendelkezik, így a felülvizsgálati kérelem lehetetlen célra irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[16] A felülvizsgálati kérelem alapos.[17] A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, de abból helytelen jogi következtetésre jutott.
[18] Az elsőfokú bíróságnak a perben azt kellett eldöntenie, hogy az adóhatóság jogszerűen tagadta-e meg a felperes által érvényesíteni kívánt, az Itv. 21. § (2) bekezdésben foglalt ún. cserét pótló vétel illetékkedvezményét. Ennek eldöntéséhez a bíróságnak a szerződéskötés illetőleg illetékkötelezettség keletkezésének az időpontját és azt kellett vizsgálnia, hogy az illetékkedvezményre jogosító adásvétel időpontja a törvényben meghatározott időhatáron belül van-e.
[19] Az Itv. 21. § (2) bekezdésének az ügylet idején hatályban volt szabályozása szerint lakástulajdonok magánszemélyek közötti cseréje, valamint lakástulajdon vásárlása esetén, ha a magánszemély vevő a másik lakástulajdonát a vásárlást megelőző, vagy azt követő 1 éven belül eladja, az illeték alapja az elcserélt lakástulajdonok, illetőleg a vásárolt és az eladott lakástulajdon - terhekkel nem csökkentett - forgalmi értékének a különbözete. Az illetékalap megállapításához vizsgálni kell, hogy a kedvezményre hivatkozó fél - jelen esetben a felperes - illetékkötelezettsége mikor keletkezik, illetékkedvezmény igénybevételére ugyanis értelemszerűen csak az illetékkedvezmény keletkezése esetén van lehetőség.
[20] Az Illetéktörvény célja, hogy az állami és társadalmi feladatokhoz való arányos hozzájárulást biztosítsa, melynek során a vagyonszerzéshez kötődő illetékek (így a visszterhes vagyonátruházási illeték) mértékénél figyelembe veszi, hogy az részben vagy egészben adózott jövedelemből történő vagyonszerzést jelent. Az Itv.-ben a vagyonszerzés gyűjtőfogalom, amely a vagyon mozgását jelöli. Az illeték alapja a vagyonmozgás, a "más módon" történő vagyonszerzés (Alkotmánybíróság 112/B/2001., 207/B/2001. AB alatti határozatok, Kúria Kfv.I.35.076/2016/4. számú ügy [20] és [21] alatti pontok).
[21] Az illetéket tehát a vagyon megszerzésekor kell megfizetni [Itv. 3. § (3) bekezdés a) pontja], ebben az időpontban kell megállapítani az illetékalapot és ehhez az időponthoz köti az Itv. 21. § (2) bekezdése az ott szabályozott illetékkedvezményt.
[22] Nem osztotta a Kúria a felperesnek az elsőfokú bíróság által elfogadott azon jogi érvelését, mely szerint az ingatlanra vonatkozóan megkötött adásvételi szerződés vagyonátruházási illetékkötelezettség keletkezésének időpontját nem az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre alkalmas szerződés megkötése napján, hanem a felperes vételi ajánlata és az eladó azt elfogadó nyilatkozata keltének napjával kellene megállapítani. A Ptk. 6:215. § (2) bekezdése értelmében, ha az adásvételi szerződés tárgya ingatlan, az adásvételi szerződést írásba kell foglalni. A Legfelsőbb Bíróság XXV. Polgári Elvi Döntésében foglaltak szerint az ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződés érvényes létrejöttéhez szükséges és egyben elegendő, ha az okirat tartalmából a felek személye mellett az ingatlan tulajdonjogának átruházását célzó akaratnyilvánítás kitűnik és az okirat tartalmazza az ellenszolgáltatást, vagy az ingyenesség megjelölését, feltéve hogy a felek a megállapodásukat írásba foglalták.
[23] Ez a szabályozás különbséget tesz a Ptk. szabályai és az ingatlan-nyilvántartási szabályoknak a bejegyzésre alkalmas okirat alakiságára vonatkozó előírásai között. A Ptk. 5:167. §-a, illetőleg az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 32. §-a tartalmazza az okirati elv és az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzéshez szükséges okiratok kellékeinek megfogalmazását. Az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésnek csak alakilag megfelelő okirat alapján van helye, a bejegyzésre alkalmas okirat kötelező elemei hiányában a jogosultnak kötelmi jogi követelése lehet (KGD 2005.100. számon közzétett Kfv.III.37.229/2004.).
[24] Az Itv. 3. § (3) bekezdés a) pontjában írt illetékkötelezettség-keletkezési időpont az Itv. szempontjából főszabály, melytől eltérni csak akkor lehet, ha maga az Itv. tartalmaz erre megengedő szabályt. A visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség a vagyon átruházásakor keletkezik, az a vagyonszerzéshez kapcsolódik. A Ptk. 5:38. § (2) bekezdése értelmében ingatlan tulajdonjogának átruházással való megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződés, vagy más jogcím és erre tekintettel a tulajdonjog átruházásának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése szükséges. Az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzés feltételeit a Ptk. 5:167 §-a tartalmazza, eszerint az ingatlan-nyilvántartásba jog és jogilag jelentős tény bejegyzésére, feljegyzésére és adatok átvezetésére jogszabályban meghatározott okirat, továbbá bírósági, vagy hatósági határozat alapján kerül sor. Mindezekből a rendelkezésekből következik, hogy az ingatlan tulajdonjogának megszerzése az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéssel történik, az ingatlan tulajdonjogát megszerző vevő ekkor szerzi meg azt a vagyont, amely az illetékfizetési kötelezettségének alapja. Ebből következően a megszerzés időpontjának, illetékfizetési kötelezettsége keletkezésének szempontból a bejegyzésre alkalmas szerződés megkötésének napját kell tekinteni. Amennyiben a felperes érvelésével egyezően a XXV. PED szerint ilyen szerződés létrejöttének minősülne az Itv. szempontjából a vételi ajánlat és annak írásbeli elfogadása abban az esetben, ha a vevő már abban az időpontban terhelné illetékfizetési kötelezettség, amikor a vagyont még meg sem szerezte, ugyanis ingatlan-nyilvántartási bejegyzés hiánya miatt nem szerzett tulajdonjogot.
[25] Más történeti tényállások mellett, de a fenti jogértelmezést figyelembe véve értelmezte az illetékkedvezmény érvényesíthetőségét a Kúria a KGD 2013.153. szám alatt közzétett Kfv.I.35.735/2011/6., a Kfv.I.35.782/2015/5., illetve a KGD 2016.192. alatt közzétett Kfv.III.35.781/2015/5. szám alatti döntéseiben is. A részben eltérő tényállás mellett hozott Kfv.I.35.782/2015/5. számú határozatban az ingatlan-nyilvántartásban joghatást kiváltó szerződés mellőzhetetlenségére történt okfejtés jelen ügyben is irányadó. Az ingatlan-nyilvántartási eljárásnak a 2017. november 10. napján kötött szerződés volt a tárgya, az váltotta ki a joghatást a nyilvántartásban, annak bejegyzése eredményeként szerzett tulajdonjogot (vagyont) a felperes. A fentiekből következően tehát a felperest terhelő visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség időpontja az adásvételi szerződés megkötése napja, ennek időpontjához képest kellett vizsgálni azt, hogy a korábban megkötött adásvételi szerződése az illetékkedvezmény szempontjából figyelembe vehető-e. Mivel az az Itv. 21. § (2) bekezdésben írt 1 éves határidőt megelőzően történt, így az illetékkedvezmény biztosítása szempontjából nem vehető figyelembe.
[26] Kiemeli a Kúria, hogy az Itv. 21. § (5) bekezdésében írt "más megfelelő módon" történő igazolás vizsgálatára az eljárásban nem volt szükség, ugyanis a felperes illetékkedvezményének formai alapját a 2016. október 21. napján kötött szerződés képezte, melynek másolatát megfelelően csatolta kérelméhez, így az Itv. 21. § (5) bekezdés által megkívánt formai feltétel teljesült.
[27] Mindezekre tekintettel a Kúria azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság ítélete az Itv. 21. § (2) bekezdésben írt rendelkezést sérti, a jogerős ítéletet a Kp. 121. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
[28] Az új eljárás során a bíróságnak a Kúria jogértelmezése alapján kell az alperes határozatának törvényességi felülvizsgálatát elvégeznie és ennek során állást foglalni arról, hogy a felperes keresetlevelében támadott közigazgatási cselekmény megvalósítja-e az arra hivatkozó felperessel szemben a keresetlevélben állított jogsérelmet.
(Kúria Kfv.I.35.056/2019.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Kfv.I.35.056/2019/5.
A tanács tagjai: dr. Darák Péter a tanács elnöke
dr. Sisák Péter előadó bíró
Huszárné dr. Oláh Éva bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Lázár Zsigmond Ügyvédi Iroda
Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatóság
Az alperes képviselője: dr. Tamás Dorottya kamarai jogtanácsos
A per tárgya: illetékügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: az alperes
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.K.32.654/2018/11. számú ítélet
Rendelkező rész
A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.K.32.654/2018/11. szám alatti ítéletét hatályon kívül helyezi és az első fokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítja.A felek felülvizsgálati eljárási költségét 50.000-50.000 (ötvenezer) forintban állapítja meg.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2017. november 28-án nyújtotta be a 2017. november 10-én kelt a Budapest Kerület alatti helyrajzi számú "lakás" megjelölésű, természetben (...) alatti ingatlanra kötött adásvételi szerződését. A szerződés szerint az ingatlan teljes vételára 32.000.000 Ft volt. A szerződés mellett a felperes csatolta a vásárolt ingatlanra az eladó felé írásban, 2017. október 16-án tett vételi ajánlatát is.[2] A szerződéssel egyidejűleg benyújtott B400-as adatlapon a felperes az ingatlan forgalmi értékét a vételárral egyezően jelentette be, egyben nyilatkozott, hogy az ügyben az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 21. § (2) bekezdés szerint illetékkedvezmény alkalmazását kéri. Az adatlaphoz csatolta a 2016. október 21. napján a Budapest (...) hrsz. alatti, természetben (…) alatti társasházi öröklakásra vonatkozó adásvételi szerződést, amelyben az eladott ingatlan vételárát 27.500.000 Ft-ban jelölték meg.
[3] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Észak-budapesti Adó- és Vámigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) 2018. április 11. napján kelt 3592514368 szám alatti fizetési meghagyásával a felperes terhére a 2017. november 10-én kelt adásvételi szerződésben foglalt tulajdonjog megszerzése után 1.280.000 Ft visszterhes vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettséget állapított meg.
[4] Határozatának indokolásában hivatkozott az Itv. 19. § (1) bekezdés, 21. § (2) és (5) bekezdés, illetőleg a 102. § (1) bekezdés e) és f) pontjában foglalt rendelkezésekre. Rögzítette, hogy az Itv. 21. § (2) bekezdésében megfogalmazott ún. "cserepótló vételi kedvezmény" alkalmazásának feltétele és lényege az, hogy amennyiben egy magánszemély egy lakás tulajdont vesz és a vásárláshoz képest egy éven belül egy másik lakástulajdont elad, akkor a megszerzett lakás után fizetendő vagyonszerzési illetékalapjának összegét csökkenthesse az eladott lakás forgalmi értékével. A jogszabályban meghatározott 1 éves határidő objektív, attól eltérni nem lehet. Megállapította, hogy a felperes a vásárlást megelőzően 1 éven túl értékesítette a korábbi lakástulajdonát, ezért az Itv. 21. § (2) bekezdés szerint járó illetékkedvezmény részére nem adható meg.
[5] A fellebbezés folytán eljáró alperes a 2018. június 11. napján kelt 2235480058 számú határozatával a fizetési meghagyást helybenhagyta. Határozatának indokolásában rögzítette, hogy a felperes fellebbezésében arra hivatkozott, hogy a 2016. október 21. napján értékesített G. utcai ingatlan értékesítéséhez képest 1 éven belül, 2017. október 16. napján tett vételi ajánlatot a (...) alatti ingatlan vásárlására. Vételi ajánlata az adásvételi szerződés lényeges elemeit tartalmazta, azt az ingatlan akkori tulajdonosa még aznap el is fogadta. Ezért felperes a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 6:63-6:69 §-aira, valamint a XXV. számú Polgári Elvi Döntésben foglaltakra hivatkozással állította, hogy közte és az eladó között az adásvétel 2017. október 16-án létrejött, csupán az alaki feltételek teljesítése érdekében került sor az 1 éves határidőn túl, 2017. november 10-én a szerződés írásba foglalására.
[6] Az alperes hivatkozott az Itv. 3. § (3) bekezdés 3. pontjában, a Ptk. 5:38 § (2) bekezdésében, 5:168 § (1) és (2) bekezdéseiben foglaltakra, valamint a KGD 2013.153 számú döntésben foglalt jogértelmezésre. Megállapította, hogy a vételi ajánlat, illetőleg annak elfogadása önmagában a tulajdonszerzést nem eredményezi, ahhoz ugyanis a tulajdonjog átruházásának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése is szükséges. Az illetékkedvezmény alkalmazásánál kizárólag az adásvételi szerződés megkötésének időpontja vehető figyelembe, ezt támasztja alá az Itv. 21. § (5) bekezdésének rendelkezése is. Mivel a felperes a lakástulajdona értékesítésére irányuló ügylet 2016. október 21-i időpontjához képest a vásárlására irányuló ügylet megkötésére csak 2017. november 10. napján, azaz 1 éven túl került sor, így az illetékkedvezmény biztosítására nincs jogi lehetőség.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[7] Az alperes határozatával szemben a felperes terjesztett elő keresetet. Ebben elsődlegesen az alperes határozatának a megváltoztatását és számára az illetékkedvezmény biztosítását, másodlagosan pedig az alperesi határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Hivatkozott arra, hogy mindkét közigazgatási határozat az Itv. 21. § (2) és (5) bekezdésébe ütközik, ezért jogsértő. Kifejtette, hogy a 2016. október 16-án kelt adásvételi ajánlat tartalmazta az adásvételi szerződés valamennyi lényeges elemét, az eladó még ugyanazon napon a vételi ajánlatot változatlan tartalommal írásban, kifejezett nyilatkozattal elfogadta, és e nyilatkozat még aznap közlésre is került, tehát hatályos volt. Jogértelmezése szerint így a szerződés a vételi ajánlatban foglalt tartalommal érvényesen és hatályosan létrejött. A szerződés létrejöttére vonatkozóan nem az Itv., hanem a Ptk. rendelkezései az irányadók, hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság EBH 867/2003. szám alatti eseti döntésében, valamint más döntvénytárban is kifejtett eseti döntés indokaira.[8] Alperes a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott az Itv. 3. § (3) bekezdés a) pontjában foglaltakra, mely szerint a visszterhes vagyonátruházási illeték kötelezettség a szerződés megkötése napján keletkezik, ez esetben akkor, amikor az alakilag és tartalmilag ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre alkalmas adásvételi szerződést megkötötték. Ez az okirat a felperes esetében 2017. november 10-én kelt adásvételi szerződés, ami a korábbi lakástulajdon értékesítésére irányuló ügylethez képest 1 éven túl került megkötésre. Az Itv. 21. § (2) bekezdésében foglaltakra történő hivatkozás és a KGD 2013.153 számú eseti döntés mellett kérte a Kúria Kfv.I.35.781/2015/5. számú határozatában foglaltakat is figyelembe venni.
Az elsőfokú ítélet
[9] Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes keresettel támadott határozatát - az elsőfokú fizetési meghagyásra is kiterjedően - akként változtatta meg, hogy a felperes terhére a 2017. október 16-án kötött adásvételi szerződés alapján történt tulajdonszerzés után 180.000 Ft visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettséget állapított meg, egyebekben a határozat rendelkező részét változatlanul hagyta. Megállapította, hogy a 76.800 Ft kereseti illetéket az állam viseli, kötelezte az alperest 60.000 Ft perköltség felperes javára történő megfizetésére.[10] Ítéletének indokolásában rögzítette, hogy a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (továbbiakban: Kp.) 2. § (4), 85. § (1) (2) és 86. § (1) (2) bekezdéseiben foglaltak szerint azt kellett elbírálnia, hogy a közigazgatási tevékenység megvalósításának időpontjában fennálló tények alapján a közigazgatási határozat jogsértő-e, ennek a jogsértésnek a fennállását a perben a Kp. 78. § (1) bekezdés szerint a Polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (továbbiakban: Pp.) 265. § (1) bekezdés szerint a felperesnek kellett bizonyítania.
[11] Az ítélet indokolása szerint a bíróságnak a felperes keresete alapján abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az alperes jogszerűen állapította-e meg, hogy a felperes nem jogosult az illetékkedvezmény igénybevételére, ezért azt vizsgálta, hogy az illetéktörvény rendelkezései miként szabályozzák a felperes által igénye venni illetékkedvezmény feltételeit. Az indokolásban a bíróság elemezte az Itv. 3. § (3) bekezdés a) pontjában, 18. § (1) bekezdés, 19. § (1) bekezdés, 21. § (2) és (5) bekezdéseiben foglaltakat, majd rögzítette, hogy az Itv. bár önálló fogalomrendszerrel is rendelkezik, mégsem tartalmaz a Ptk.-tól eltérő "szerződés", illetve "szerződés megkötése" fogalmakat. Álláspontja szerint nincs valós jogszabályi felhatalmazás arra, hogy a felperes írásbeli adásvételi szerződés létrejöttének időpontját az alperes és a bíróság figyelmen kívül hagyja, alperes nem tudott olyan jogszabályt megjelölni, amely azt mondaná ki, hogy adásvétel esetén az illetékkötelezettség az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre alkalmas okirat keltének időpontjában keletkezik. Mindezek alapján a bíróságnak a felperes által hivatkozott és teljes körben igazolt szerződése létrejöttének napját kellett elfogadnia és azt kellett megállapítani, hogy a Ptk. 6:63 § (1) és (2) bekezdés, 6:69 § (1) bekezdés és a XXV. számú Polgári Elvi Döntés szerint az adásvételi szerződés 2017. október 16-án létrejött, emiatt felperes kérelme szerint az ügylet az Itv. 21. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelel. Mindezek alapján a Kp. 90. § (1) bekezdésre utalással a keresettel támadott, jogszabálysértőnek minősített határozatot megváltoztatta és az illeték összegét az Itv. 19. § (1) bekezdése alapján számította ki.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[12] Az ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, ebben annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének teljes elutasítását kéri. Felülvizsgálati kérelmében az Itv. 3. § (3) bekezdés a) pontja, Ptk. 5:38 § (2) bekezdés, 5:168 § (1) és (2) bekezdéseire hivatkozva előadta, hogy az ingatlan-nyilvántartási jegyzésre alkalmas okirat nélkül tulajdonjog változás (vagyonátruházás) sem történhet. A Ptk. Ötödik. Könyv X. Címéhez fűzött miniszteri indokolásra hivatkozva kiemelte, hogy az új szabályozás a forgalombiztonság érdekében fenntartotta az okirati elvet: az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésbe kizárólag a jogszabályban meghatározott okirat, vagy hatósági határozat alapján kerülhet sor. A bejegyzési elv azt jelenti, hogy a jogszerzés ebben a körben a bejegyzéshez kötött. Mivel a bejegyzésre alkalmas okirat nélkül vagyonátruházásra nem kerülhet sor, a vagyonátruházás pedig a visszterhes vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettség alapja, így a felperes vételi ajánlatának elfogadása csupán polgári jogi igényt keletkeztet, ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre nem alkalmas, és mint ilyen tényleges tulajdonjog változást sem eredményezhet. A vételi ajánlat, illetve annak elfogadása önmagában a tulajdonjog megszerzését nem eredményezi, ahhoz ugyanis a tulajdonjog átruházásának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése is szükséges. Hivatkozott arra, hogy a XXV. számú Polgári Elvi Döntés "szerződés létrejöttére vezet" és "szerződés megkötésére vezet" szóhasználata nem az Itv. 3. § (3) bekezdés a) pontja szerinti "szerződés megkötésének" felel meg. Kiemelte, hogy a vételi ajánlat elfogadása illetékjogi szempontból nem értékelhető, arra illetékfizetési kötelezettséget alapozni nem lehet, így illetékkedvezmény alkalmazása esetén sincs relevanciája. Összességében álláspontja szerint a vagyonszerzőnek azon a napon keletkezik illetékkötelezettsége, amikor az alakilag és tartalmilag az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre alkalmas adásvételi szerződést megköti. Ez az okirat a 2017. november 10-én kelt adásvételi szerződés, amelyre a felperes lakástulajdon értékesítésére irányuló ügylethez képest 1 éven túl került sor, így az illetékkedvezmény a felperes számára nem biztosítható.[13] Ellenkérelmében az alperes a felülvizsgálati kérelem elutasítását és az elsőfokú bíróság ítéletének hatályában történő fenntartását kérte. Előadta, hogy a megállapított tényállást nem vitatta. Megismételte, hogy a felperes 2017. október 16. napján vételi ajánlatot tett az ingatlanra, a vételi ajánlat alperes által sem vitatottan tartalmazta az adásvételi szerződés megkötéséhez szükséges lényeges kérdéseket, a vevő ugyanezen napon elfogadta, azt a felperesnek írásban visszajelezte, így a felek kifejezték kölcsönös és egybehangzó akaratukat az adásvételi szerződés megkötésére, ezért az a Ptk. 6:63 §-a alapján létrejött. Kiemelte, hogy nem létezik olyan jogszabályi rendelkezés, amely alapján az illeték-kiszabási eljárás során a Ptk.-tól eltérően nem a kontraktus, hanem annak bejegyzésére is alkalmas materializálódott formája tekinthető a szerződésnek.
[14] Előadta, hogy a bejegyzési elv teljes félreértelmezése azt állítani, hogy az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre alkalmas okirat nélkül tulajdonjog változás nem történhet, de az Itv. nem is a tulajdonszerzés időpontjához köti az illetékkötelezettség keletkezését. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság támadott ítélete nem jogsértő, az alperes nem is jelölt meg semmilyen jogszabályhelyet, melyet az ítélet sértene, ezért kérte az ítélet hatályban történő fenntartását.
[15] Hivatkozott a Kp. 121. § (1) és (2) bekezdéseiben foglaltakra, és kifejtette, hogy a Kúria a felülvizsgálat kérelem elbírálása körében reformatórius jogkörrel nem rendelkezik, így a felülvizsgálati kérelem lehetetlen célra irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[16] A felülvizsgálati kérelem alapos.1;17] A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, de abból helytelen jogi következtetésre jutott.
[18] Az elsőfokú bíróságnak a perben azt kellett eldöntenie, hogy az adóhatóság jogszerűen tagadta-e meg a felperes által érvényesíteni kívánt, az Itv. 21. § (2) bekezdésben foglalt ún. cserét pótló vétel illetékkedvezményét. Ennek eldöntéséhez a bíróságnak a szerződéskötés illetőleg illetékkötelezettség keletkezésének az időpontját és azt kellett vizsgálnia, hogy az illetékkedvezményre jogosító adásvétel időpontja a törvényben meghatározott időhatáron belül van-e.
[19] Az Itv. 21. § (2) bekezdésének az ügylet idején hatályban volt szabályozása szerint lakástulajdonok magánszemélyek közötti cseréje, valamint lakástulajdon vásárlása esetén, ha a magánszemély vevő a másik lakástulajdonát a vásárlást megelőző, vagy azt követő 1 éven belül eladja az illeték alapja az elcserélt lakástulajdonok, illetőleg a vásárolt és az eladott lakástulajdon - terhekkel nem csökkentett - forgalmi értékének a különbözete. Az illetékalap megállapításához vizsgálni kell, hogy a kedvezményre hivatkozó fél - jelen esetben a felperes - illetékkötelezettsége mikor keletkezik, illetékkedvezmény igénybevételére ugyanis értelemszerűen csak az illetékkedvezmény keletkezése esetén van lehetőség.
[20] Az Illetéktörvény célja, hogy az állami és társadalmi feladatokhoz való arányos hozzájárulást biztosítsa, melynek során a vagyonszerzéshez kötődő illetékek (így a visszterhes vagyonátruházási illeték) mértékénél figyelembe veszi, hogy az részben vagy egészben adózott jövedelemből történő vagyonszerzést jelent. Az Itv-ben a vagyonszerzés gyűjtőfogalom, amely a vagyon mozgását jelöli. Az illeték alapja a vagyonmozgás, a "más módon" történő vagyonszerzés (Alkotmánybíróság 112/B/2001., 207/B/2001. AB alatti határozatok, Kúria Kfv.I.35.076/2016/4. számú ügy [20] és [21] alatti pontok).
[21] Az illetéket tehát a vagyon megszerzésekor kell megfizetni [Itv. 3. § (3) bekezdés a) pontja], ebben az időpontban kell megállapítani az illetékalapot és ehhez az időponthoz köti az Itv. 21. § (2) bekezdése az ott szabályozott illetékkedvezményt.
[22] Nem osztotta a Kúria a felperesnek az elsőfokú bíróság által elfogadott azon jogi érvelését, mely szerint az ingatlanra vonatkozóan megkötött adásvételi szerződés vagyonátruházási illetékkötelezettség keletkezésének időpontját nem az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre alkalmas szerződés megkötése napján, hanem a felperes vételi ajánlata és az eladó azt elfogadó nyilatkozata keltének napjával kellene megállapítani. A Ptk. 6:215 § (2) bekezdés értelmében ha az adásvételi szerződés tárgya ingatlan, az adásvételi szerződést írásba kell foglalni. A Legfelsőbb Bíróság XXV. Polgári Elvi Döntésében foglaltak szerint az ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződés érvényes létrejöttéhez szükséges és egyben elegendő ha az okirat tartalmából a felek személye mellett az ingatlan tulajdonjogának átruházását célzó akaratnyilvánítás kitűnik és az okirat tartalmazza az ellenszolgáltatást, vagy az ingyenesség megjelölését feltéve, hogy a felek a megállapodásukat írásba foglalták.
[23] Ez a szabályozás különbséget tesz a Ptk. szabályai és az ingatlan-nyilvántartási szabályoknak a bejegyzésre alkalmas okirat alakiságára vonatkozó előírásai között. A Ptk. 5:167 §-a, illetőleg az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (továbbiakban: Inytv.) 32. §-a tartalmazza az okirati elv és az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzéshez szükséges okiratok kellékeinek megfogalmazását. Az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésnek csak alakilag megfelelő okirat alapján van helye, a bejegyzésre alkalmas okirat kötelező elemei hiányában a jogosultnak kötelmi jogi követelése lehet (KGD 2005.100. számon közzétett Kfv.III.37.229/2004.).
[24] Az Itv. 3. § (3) bekezdés a) pontjában írt illetékkötelezettség keletkezési időpont az Itv. szempontjából főszabály, melytől eltérni csak akkor lehet, ha maga az Itv. tartalmaz erre megengedő szabályt. A visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség a vagyon átruházásakor keletkezik, az a vagyonszerzéshez kapcsolódik. A Ptk. 5:38 § (2) bekezdés értelmében ingatlan tulajdonjogának átruházással való megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződés, vagy más jogcím és erre tekintettel a tulajdonjog átruházásának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése szükséges. Az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzés feltételeit a Ptk. 5:167 § tartalmazza, e szerint az ingatlan-nyilvántartásba jog és jogilag jelentős tény bejegyzésére, feljegyzésére és adatok átvezetésére jogszabályban meghatározott okirat, továbbá bírósági, vagy hatósági határozat alapján kerül sor. Mindezekből a rendelkezésekből következik, hogy az ingatlan tulajdonjogának megszerzése az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéssel történik, az ingatlan tulajdonjogát megszerző vevő ekkor szerzi meg azt a vagyont, amely az illetékfizetési kötelezettségének alapja. Ebből következően a megszerzés időpontjának, illetékfizetési kötelezettsége keletkezésének szempontból a bejegyzésre alkalmas szerződés megkötésének napját kell tekinteni. Amennyiben a felperes érvelésével egyezően a XXV. PED szerint ilyen szerződés létrejöttének minősülne az Itv. szempontjából a vételi ajánlat és annak írásbeli elfogadása abban az esetben, ha a vevő már abban az időpontban terhelné illetékfizetési kötelezettség, amikor a vagyont még meg sem szerezte, ugyanis ingatlan-nyilvántartási bejegyzés hiánya miatt nem szerzett tulajdonjogot.
[25] Más történeti tényállások mellett, de a fenti jogértelmezést figyelembe véve értelmezte az illetékkedvezmény érvényesíthetőségét a Kúria a KGD 2013.153. szám alatt közzétett Kfv.I.35.735/2011/6., a Kfv.I.35.782/2015/5., illetve a KGD 2016.192. alatt közzétett Kfv.III.35.781/2015/5. szám alatti döntéseiben is. A részben eltérő tényállás mellett hozott Kfv.I.35.782/215/5. számú határozatban az ingatlan-nyilvántartásban joghatást kiváltó szerződés mellőzhetetlenségére történt okfejtés jelen ügyben is irányadó. Az ingatlannyilvántartási eljárásnak a 2017. november 10. napján kötött szerződés volt a tár4gya, az váltotta ki a joghatást a nyilvántartásban, annak bejegyzése eredményeként szerzett tulajdonjogot (vagyont) a felperes. A fentiekből következően tehát a felperest terhelő visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség időpontja az adásvételi szerződésének megkötése napja, ennek időpontjához képest kellett vizsgálni azt, hogy a korábban megkötött adásvételi szerződése az illetékkedvezmény szempontjából figyelembe vehető-e. Mivel az az Itv. 21. § (2) bekezdésben írt 1 éves határidőt megelőzően történt, így az illetékkedvezmény biztosítása szempontjából nem vehető figyelembe.
1;26] Kiemeli a Kúria, hogy az Itv. 21. § (5) bekezdésében írt "más megfelelő módon" történő igazolás vizsgálatára az eljárásban nem volt szükség, ugyanis a felperes illetékkedvezményének formai alapját a 2016. október 21. napján kötött szerződés képezte, melynek másolatát megfelelően csatolta kérelméhez, így az Itv. 21. § (5) bekezdés által megkívánt formai feltétel teljesült.
[27] Mindezekre tekintettel a Kúria azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság ítélete az Itv. 21. § (2) bekezdésben írt rendelkezést sérti, a jogerős ítéletet a Kp. 121. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
[28] Az új eljárás során a bíróságnak a Kúria jogértelmezése alapján kell az alperes határozatának törvényességi felülvizsgálatát elvégeznie és ennek során állást foglalni arról, hogy a felperes keresetlevelében támadott közigazgatási cselekmény megvalósítja-e az arra hivatkozó felperessel szemben a keresetlevélben állított jogsérelmet.
A döntés elvi tartalma
Ingatlan tulajdonjogának átruházása esetén a Itv. 21.§ (2) bekezdésében szabályozott illeték-kedvezmény érvényesíthetőségének időpontját az ingatlannyilvántartási bejegyzés alapjául szolgáló szerződés keltének időpontjától kell számítani.Záró rész
[29] A felülvizsgálati eljárásban tárgyalás tartását egyik fél sem kérte, ezért a Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Kp. 115. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó Kp.107. § (1) bekezdésében írtakra figyelemmel tárgyaláson kívül bírálta el.[30] A Kúria a felülvizsgálati eljárásban a Kp. 110. § (3) bekezdésben írtakra figyelemmel megállapította a felek felülvizsgálati perköltségének összegét, ennek viseléséről az elsőfokú bíróság fog határozni az eljárást befejező határozatában.
Budapest, 2019. március 7.
Dr. Darák Péter sk. a tanács elnöke dr. Sisák Péter sk. előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva sk. bíró
(Kúria Kfv.I.35.056/2019.)