adozona.hu
AVI 2012.4.44
AVI 2012.4.44
A Jöt. szerinti tényállások bekövetkezte esetén kimentésre nincs lehetőség (2003. évi CXXVII. tv. 114. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Vám- és Pénzügyőrség Központi Járőrszolgálati Parancsnokságának járőre - 2007. április 3-án - ellenőrzés alá vonta a B. J. által vezetett és N. J. egyéni vállalkozó által üzemeltetett járműszerelvényt. Az ellenőrzés során feltalálásra, majd lefoglalásra került 6000 karton - a rakomány és a kipufogódob közé rejtett - magyar adójegy nélküli cigaretta, melynek származását, adózott voltát a gépjármű vezetője semmilyen okmánnyal nem tudta igazolni. Az elsőfokú vámhatóság egyidejűleg a cigaretta ...
AVI 2012.4.44 A Jöt. szerinti tényállások bekövetkezte esetén kimentésre nincs lehetőség (2003. évi CXXVII. tv. 114. §)
A Vám- és Pénzügyőrség Központi Járőrszolgálati Parancsnokságának járőre - 2007. április 3-án - ellenőrzés alá vonta a B. J. által vezetett és N. J. egyéni vállalkozó által üzemeltetett járműszerelvényt. Az ellenőrzés során feltalálásra, majd lefoglalásra került 6000 karton - a rakomány és a kipufogódob közé rejtett - magyar adójegy nélküli cigaretta, melynek származását, adózott voltát a gépjármű vezetője semmilyen okmánnyal nem tudta igazolni. Az elsőfokú vámhatóság egyidejűleg a cigaretta szállítására használt járműszerelvény lefoglalásáról is intézkedett.B. J. az ellenőrzés során akként nyilatkozott, hogy N. J. egyéni vállalkozótól kapott megbízást a szállítmány fuvarozására.
Az elsőfokú vámhatóság 2007. június 28-án kelt határozatával kötelezte a felperest 88 434 375 Ft jövedéki bírság megfizetésére azzal, hogy a lefoglalt pótkocsi sorsáról külön végzésben fog rendelkezni.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2007. augusztus 17. napján hozott határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperes érdemi döntését a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Jöt.) 114. § (1)-(3) bekezdésében, 121. § (3) bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a rendelkezésre álló munkaszerződés tanúsága szerint B. J. a felperes alkalmazásában állt, és a munkakörében szereplő tevékenység - azaz a járművezetés - végzése során követte el a jövedéki törvénysértést. Ezért a Jöt. 121. § (3) bekezdése alapján a jövedéki bírságot a munkáltatónak kell megfizetnie. Kiemelte, hogy a hatóságnak nem kötelessége vizsgálni a munkaköri leírásban szereplő utasításokat, kizárólag azt, hogy a jövedéki törvénysértésre az alkalmazott által a munkakörének elvégzése során került-e sor.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy nem volt tudomása arról, hogy alkalmazottja a járművet jövedéki törvénysértésre használja fel.
A megyei bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította, jogi álláspontja a következő volt:
A jövedéki törvény szankciórendszere független a jövedéki termék birtokosának jó vagy rosszhiszeműségétől, alapvetően az objektív felelősségen alapul. Ezért nem enged olyan kimentési lehetőséget, mely szerint a jövedéki termék a felperes akaratán, vagy akár tudatán kívül került a tulajdonában álló területre. Mindebből következően az alperes megalapozottan és jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy a felperessel szemben fennálltak a jövedéki bírság kiszabásának feltételei.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, elsődlegesen kérte annak hatályon kívül helyezését és kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát, másodlagosan pedig a bíróság új eljárásra utasítását. Felperes álláspontja szerint az alperes határozata és a jogerős ítélet nem felel meg a Jöt. 121. § (3) bekezdésében foglaltaknak. Hivatkozott továbbá a Munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (továbbiakban: Mt.) 4. §-ának (1) bekezdésére, 103. §-ának (1) bekezdés b) pontjára, 104. § (1) bekezdésére, valamint a Legfelsőbb Bíróság BH 2004/11. és BH 1982/422. számú eseti döntéseire. Megismételte a keresetében már előadott érvelését, mely szerint alkalmazottja nem a munkakörében követte el a jövedéki törvénysértést, mert nem adott részére utasítást a jövedéki adózás alól elvont termék szállítására - azaz jövedéki törvénysértés elkövetésére -, sőt arról nem is bírt tudomással. Ennek alátámasztásául hivatkozott a Fővámhivatal határozatára, amellyel a járműszerelvény lefoglalását megszüntették és a felperes részére kiadni rendelték, mivel a tulajdonosnak - nyilatkozata szerint - nem volt tudomása arról, hogy a járművön jövedéki termék van. Ismételten előadta, hogy sem a közigazgatási hatóság, sem a megyei bíróság nem tett eleget tényállás tisztázási kötelezettségének, amikor nem adott helyt a járműszerelvény tachográfjának és a szállítóleveleknek a beszerzésével kapcsolatos bizonyítási indítványának, melyek alkalmasak lettek volna annak igazolására, hogy az alkalmazott nem a munkakörében járt el.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Kiemelte, hogy a jövedéki bírság kiszabására a jövedéki termék birtoklása - nem pedig annak járműre történő felpakolása miatt - került sor, így a törvénysértés elkövetésére kétséget kizáróan a fuvarozás - vagyis a munkakör ellátása - közben került sor. Álláspontja szerint a felperes által hivatkozott Mt.</a> szabályok és eseti döntések a munkáltató és az alkalmazott közötti jogviszonyt szabályozzák, és irrelevánsak a jövedéki jogsértés miatt a hatóság felé fennálló felelősség szempontjából, melyre vonatkozóan a Jöt. kógens szabályokat tartalmaz, és objektív felelősséget hárít a munkáltatóra az alkalmazott által munkakörében elkövetett jövedéki jogsértés miatt. Hivatkozott továbbá a Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.35.116/2007/5. számú ítéletére is.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Jöt. 114. § (1) bekezdés b) pontja értelmében a természetes személy - a jövedéki termékkel gazdasági tevékenységet folytató egyéni vállalkozó kivételével - amennyiben olyan jövedéki terméket birtokol, szállít, értékesít, használ fel, amelyet nem adóraktárban állítottak elő, vagy amelyet - import jövedéki termék esetén - nem vámkezeltek, a jövedéki termék mennyisége után jövedéki bírságot fizet. A Jöt. 114. § (2) bekezdés b) pontja alapján az (1) bekezdés - tehát jövedéki bírságfizetési kötelezettség - alá tartozónak kell tekinteni azt a jövedéki terméket, amelynek adózott voltát vagy adófelfüggesztés mellett történő szállítását birtokosa, szállítója, értékesítője, felhasználója számlával, egyszerűsített számlával, termékkísérő okmánnyal, borkísérő okmánnyal, egyszerűsített kísérő okmánnyal, vámokmánnyal, illetve más, hitelt érdemlő módon nem tudja bizonyítani. A cigaretta a Jöt. 96. § (1) bekezdés a) pontja alapján dohánygyártmánynak, ebből következően a Jöt. 3. § (2) bekezdés g) pontja értelmében jövedéki terméknek minősül. A Jöt. 121. § (3) bekezdése alapján az alkalmazott által munkakörében elkövetett cselekmény után a jövedéki bírságot a munkáltató köteles megfizetni.
Jelen ügyben a rendelkezésre álló iratokból egyértelműen megállapítható, hogy a járműszerelvényből nagy mennyiségű adózás alól elvont cigaretta került lefoglalásra, amelynek adózott voltát birtokosa a Jöt.-ben előírt módon nem tudta igazolni. A járműszerelvény a felperes üzemeltetése alá tartozott, és azt az ellenőrzés időpontjában a felperes által a jármű vezetésére, a szállítási tevékenységre alkalmazott személy vezette, ezért az adózatlan jövedéki termék szállítása miatti szankció, a jövedéki bírság a felperest, mint munkáltatót terheli. Kiemeli e körben a Legfelsőbb Bíróság, hogy a következetes bírói gyakorlat szerint a Jöt. előzőekben ismertetett szabályozása folytán nincs jelentősége annak, hogy a felperes, mint munkáltató az adott tényállás tekintetében szándékosságot, gondatlanságot, jó-, avagy rosszhiszeműséget tanúsított-e vagy sem, vétkessége kimutatható-e vagy sem. A felelősségi szabályok ugyanis objektívek, és a Jöt. szerinti tényállások bekövetkezte esetén kimentésre nem adnak lehetőséget. Az iratokból megállapítható, hogy a gépkocsivezető munkaköre arra terjed ki, hogy a járműszerelvényt vezesse, az árut a megadott címre eljuttassa. A gépkocsivezető az adózatlan jövedéki termék szállítását, birtoklását munkaidejében, munkájának ellátása során végezte, így a cselekmény a Jöt. 121. § (3) bekezdése szerinti "munkakörében elkövetett cselekmény"-nek minősül. Ebből következően nem foghat helyt az a felperesi érvelés, mely szerint a munkavállaló nem a munkakörében járt el, amennyiben a legális áru felrakodása után megállt vagy az előírt útvonaltól eltérő utat tett meg a jövedéki termék járműre történő felrakodása céljából. Az alperes e tekintetben helyesen mutatott rá ellenkérelmében, hogy a jövedéki bírság kiszabásának alapjául a jövedéki termék birtoklása szolgál, és nincs jogi relevanciája, hogy a felrakodásra milyen körülmények között került sor. Az alperes és a megyei bíróság ezért nem sértett jogszabályt, amikor a felperesnek a tachográf és a szállítólevelek beszerzésére vonatkozó bizonyítási indítványát nem vette figyelembe.
A felperes felülvizsgálati kérelmében foglaltakra tekintettel megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Jöt. szerinti objektív felelősségi szabályokból következően nincs jelentősége annak, hogy a felperesnek volt-e tudomása arról, hogy a járműszerelvényen a gépkocsivezető munkakörébe tartozó árufuvarozás keretében kereskedelmi mennyiségű magyar adójegy nélküli cigaretta került elrejtésre, szállításra. A felperes érvelésével ellentétben a munkakörben elkövetett cselekmény jogi terminológiát nem lehet szűkítően értelmezni, és kizárólag arra az esetkörre vonatkoztatni, amikor a munkavállaló a munkáltató utasítása szerint jár el, és a munkáltató jogsértő cselekmény elvégzésére utasítja a munkavállalót. A jogi terminológia helyes értelme szerint minden olyan esetben, amikor az alkalmazott munkavégzése során, munkakörében eljárva követ el jövedéki jogszabálysértést, a Jöt. szankcióit a munkáltatóval szemben kell alkalmazni, az objektív felelősség elve alapján.
A Legfelsőbb Bíróság osztotta az alperes álláspontját abban a tekintetben is, hogy a felperes által a felülvizsgálati kérelmében hivatkozott Mt.</a> rendelkezések és eseti döntések a munkáltató és a munkavállaló közötti jogviszonyra vonatkoznak, és nem bírnak jogi relevanciával a munkáltatónak a jövedéki hatósággal szemben fennálló objektív felelőssége szempontjából.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a megyei bíróság eleget tett tényállás tisztázási kötelezettségének, a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben jogszerű döntést tartalmaz, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.167/2008.)