adozona.hu
AVI 2012.4.42
AVI 2012.4.42
Az Európai Közösségek Bírósága nem rendelkezik hatáskörrel az új tagállamnak az Európai Unióhoz történt csatlakozást megelőző időszakra vonatkozóan (EKB C-261/05.)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság 2000-2004. évekre vonatkozóan - a 2002. január-március közötti időszakra eső általános forgalmi adó kivételével - az összes adóra és költségvetési támogatásra kiterjedő, bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le a felperesnél. Ennek eredményeként határozatával a felperes terhére 2003. év április, július, augusztus és szeptember hónapokra összesen 228 000 024 Ft adóhiánynak minősülő általános forgalmi adókülönbözetet állapított meg, amely után 1...
AVI 2012.4.42 Az Európai Közösségek Bírósága nem rendelkezik hatáskörrel az új tagállamnak az Európai Unióhoz történt csatlakozást megelőző időszakra vonatkozóan (EKB C-261/05.)
Az elsőfokú adóhatóság 2000-2004. évekre vonatkozóan - a 2002. január-március közötti időszakra eső általános forgalmi adó kivételével - az összes adóra és költségvetési támogatásra kiterjedő, bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le a felperesnél. Ennek eredményeként határozatával a felperes terhére 2003. év április, július, augusztus és szeptember hónapokra összesen 228 000 024 Ft adóhiánynak minősülő általános forgalmi adókülönbözetet állapított meg, amely után 114 000 012 Ft adóbírságot és 104 000 622 Ft késedelmi pótlékot szabott ki. A határozat megállapította, hogy a M. Szakszervezetek Szövetsége E. Jogvédő Iroda és a felperesi beavatkozó által kibocsátott számlákban feltüntetett általános forgalmi adó levonása a felperes részéről jogszerűtlen volt. A számlakibocsátók által végzett szolgáltatás közvetített szolgáltatásnak, szerzői szolgáltatásnyújtásnak minősült, melyet a számlákban feltüntetett 25% helyett 12%-os áfa terhelt.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Kiemelte, hogy a felperes a 2000. augusztus 7-én és 2003. november 20-án kelt állásfoglalás, illetve a vele szemben 2002. I. negyedévvel kapcsolatos adóellenőrzés kapcsán tudomással bírhatott a közvetített szolgáltatás kapcsán a helyes számlázási módról. Így a felperes alaptalanul hivatkozott az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 45. § (5) bekezdésére, az adóbírság és késedelmi pótlék kapcsán az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 165. § (3) és 171. § (1) bekezdésére. A felperesnek 3 év állt rendelkezésére, hogy a számlák helyesbítéséről gondoskodjon.
A felperes keresetében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését kérte.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. A perbeli jogvita alapját képező szolgáltatással kapcsolatban hivatkozott az Áfa. tv. 8. § (4) és (5) bekezdéseire, valamint a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (továbbiakban: Szjt.) 20. és 28. §-aira. Rögzítette, hogy a rendelkezésére álló iratok alapján a felperes 1997-től több alkalommal kért és kapott tájékoztatást ezen tevékenység általános forgalmi adóvonzata tekintetében.
Az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontjára, 35. § (1) bekezdés a) pontjára, 43. § (4) bekezdésére és a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 165. és 166. §-aira hivatkozással megállapította, hogy a perbeli számlák az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentumnak nem tekinthetők. Nem a valós gazdasági esemény szerinti 12%-os adómértéket tartalmazták, így a felperes jogszerűen adólevonási jogot nem is gyakorolhatott.
Megállapította, hogy a felperes alaptalanul hivatkozott az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésére, mivel esetében a kellő körültekintés nem volt megállapítható.
Az adóhatóság nem sértette meg az Art. 130. §-át sem, mivel a felperesi beavatkozónál lefolytatott adóhatósági ellenőrzések egyike sem érintette a perbeli időszak adóbevallását. A 2002. I. negyedévével kapcsolatban az adóhatósági ellenőrzés külön kiemelte, hogy a felperesi beavatkozó kimenő számláin az áfa-tartalmat helytelenül tüntette fel.
Az adóbírsággal kapcsolatban utalt az Art. 170. § (1) bekezdésére, 171. § (1) bekezdésére, a késedelmi pótlékkal kapcsolatban az Art. 165. § (3) bekezdésére. E jogkövetkezmények tekintetében az Art. mérlegelési jogkört biztosít az adóhatóságnak. A Pp. 339/B. §-a szerint a mérlegelési jogkörben hozott közigazgatási határozat akkor tekintendő jogszerűnek, ha a közigazgatási szerv a tényállást kellő mértékben feltárta, az eljárási jogszabályokat betartotta, a mérlegelés szempontjai megállapíthatók és a határozat indokolásából a bizonyítékok mérlegelésének okszerűsége kitűnik. Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint az alperes határozata e követelményeknek maradéktalanul megfelelt.
A felperesi beavatkozó kifogásával szemben kifejtette az elsőfokú bíróság, hogy a perbeli esetben a felperes volt az adózó, a felperes költségvetési kapcsolatait ellenőrizte az adóhatóság. A perbeli ügyben a felperesi beavatkozó nem volt adózó, rá vonatkozóan az elsőfokú határozat rendelkezést nem tartalmaz, ennél fogva jogorvoslati joga sem sérülhetett.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését, és a keresetnek történő helyt adást. Kifogásolta, hogy sem az alperes, sem a bíróság nem gyakorolt méltányosságot. A késedelmi pótlék kiszabása jogszabálysértő volt, az nem objektív szankció. A költségvetést kár nem érte, a helytelen számlázásról 2003. november 20-án értesülhettek a felek. A bizalomvédelem elve alapján a felperes bízhatott a befogadott számlák helyességében. A felperes az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése alapján jogosult volt az áthárított adó levonására, annak megtagadása ellentétes az Európai Bíróság gyakorlatával. Az alperes megsértette az Art. 130. §-át, a rendeltetésszerű joggyakorlás elvét, jogszerűtlen volt az F. és az M. kizárása az eljárásból.
Az alperes a tárgyaláson előadott ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A felperesi beavatkozó felülvizsgálati eljárásban nem nyilatkozott.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság elsődlegesen arra utal, hogy a felperes felülvizsgálati kérelmében nem vitatta a perbeli gazdasági események közvetített szolgáltatás jellegét és azt sem, hogy ennek alapján a vitatott számlákban a jogszabályoknak nem megfelelő áfa-kulcs került feltüntetésre, ezért e körben sem vizsgálódott.
Az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja, 35. § (1) bekezdés a) pontja és az Sztv. 166. § (2) bekezdése értelmében csak a tartalmilag és formailag hiteles számla alapján gyakorolható az adózó általános forgalmi adólevonási joga. A perbeli esetben azonban a vitatott számlák nem megfelelő áfa-kulcsot tartalmaztak, így azokra jogszerűen általános forgalmi adólevonási jogosultságot nem lehetett alapítani. A bizalomvédelem elve, illetve az áthárított adó levonásával kapcsolatban a felperes alaptalanul hivatkozott a Tanács hatodik irányelvére, illetve az Európai Közösségek Bírósága joggyakorlatára.
Ezzel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság utal arra, hogy a perbeli adóellenőrzési időszak Magyarország uniós csatlakozását megelőző időszakra vonatkozott. Az Európai Közösség Bírósága a C-261/05. végzésében kifejtette, hogy nem rendelkezik hatáskörrel az új tagállamnak az Európai Unióhoz történt csatlakozását megelőző időszakára vonatkozóan. Erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság sem alkalmazhatta a perbeli ügyben a Tanács hatodik irányelvének rendelkezéseit, illetve nem vehette figyelembe az Európai Közösségek Bíróságának joggyakorlatát.
A felperes hivatkozásával szemben a Legfelsőbb Bíróság is megállapította, hogy sem az alperes, sem az elsőfokú bíróság nem lett volna köteles méltányosságot gyakorolni. A méltányosság gyakorlása egyébként sem kötelezettség, csak lehetőség. A felperes kellő körültekintése, illetőleg a méltányosság gyakorlása két aspektusból is felmerült a perben. Egyrészt az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése kapcsán, az áfa levonhatósága körében, másrészt az Art. 171. § (1) bekezdése szerinti adóbírság mérséklése és a 165. § (3) bekezdése esetén a pótlékfizetés kezdő napjának megállapítása körében.
Az elsőfokú bíróság részletesen vizsgálta a Pp. 339/B. §-a értelmében az alperes méltányossági jogkör gyakorlása körében megvalósított magatartását, illetve, hogy ezt határozatában miként indokolta. Az elsőfokú bíróság is részletesen ismertette, a felperes mikor, milyen módon értesülhetett arról, hogy az általa befogadott számlák áfa-tartalma az adóhatóság megítélése szerint nem felelnek meg a jogszabálynak. A felperes e körben iratellenesen hivatkozott arra, hogy csak a 2003. november 20-án kelt tájékoztató alapján szerzett erről tudomást. Ennek ellentmond egyrészt a 2000. augusztus 7-én kiadott APEH állásfoglalás, illetve az a körülmény, hogy a 2002. I. negyedévével kapcsolatban a felperessel szemben lefolytatott adóellenőrzés kapcsán is tudomással bírhatott erről a körülményről.
A felperesnek 3 év állt rendelkezésére, hogy a számlakibocsátóknál eljárjon a számlák kijavítása érdekében. A felperes azonban ezen időszak alatt nem tett semmit, így kellő körültekintésre és kivételes méltánylást érdemlő körülményre alappal nem hivatkozhat.
A késedelmi pótlék vitatásával kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság még utal arra is, hogy az Art. 165. § (1) bekezdésére figyelemmel késedelmi pótlékot kell fizetni, vagyis nem az adóhatóság megítélésétől függ a késedelmi pótlék megállapítása, azt kötelező kiszabni, ebben az értelemben objektív jellegű szankció.
Az Art. 130. §-ával kapcsolatban is részletes tényállást és indokolást tartalmaz az elsőfokú bíróság ítélete. A perbeli időszakot a felperesi beavatkozónál az adóhatóság nem vizsgálta, így az Art. 130. §-ának alkalmazása fel sem merülhet. Más időszakra éppen azt állapította meg az adóhatóság a felperesi beavatkozónál, hogy az általa kiállított számlákon feltüntetett áfa-tartalom nem helytálló. Ezzel kapcsolatban a felperes tévesen hivatkozott arra, hogy az alperes megsértette a rendeltetésszerű joggyakorlást, hiszen az adóhatóság kifejezetten rögzítette a felperesi beavatkozó esetében, hogy kibocsátott számlái korrekcióra szorulnak.
A perbeli jogvita tárgya a felperesi adózónál lefolytatott adóhatósági ellenőrzés, illetve az annak alapján meghozott jogerős alperesi határozat jogszerűsége volt. Ez az ellenőrzés a felperesi adózóval szemben folyt le, a felperesi adózóra vonatkozóan állapított meg kötelezettségeket. Az F. és az M. nem voltak ezen adóhatósági ellenőrzésben ellenőrzés alá vont adózók, így jogorvoslati jogaik sem sérülhettek.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.146/2008.)