adozona.hu
AVI 2012.4.39
AVI 2012.4.39
Az adózó bizonyítási lehetősége becslés alkalmazása esetén mind a közigazgatási, mind a bírósági eljárásban fennáll [2003. évi XCII. tv. 109. § (1) és (3) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felpereseknél 2002-2004. adóévekre vonatkozóan személyi jövedelemadó adónemben lefolytatott ellenőrzések alapján a felperesek terhére két elsőfokú határozattal személyenként 2 735 420 Ft adóhiányt állapított meg, valamint 1 367 710 Ft adóbírság és 1 219 915 Ft késedelmi pótlék is megállapításra került. Az ellenőrzésekre azért került sor, mert a felperesek 2000-2004. években összesen 11 200 000 Ft összegben kölcsönt adtak fiúknak, M. A.-nek tagi kölcsön nyújtására. A k...
AVI 2012.4.39 Az adózó bizonyítási lehetősége becslés alkalmazása esetén mind a közigazgatási, mind a bírósági eljárásban fennáll [2003. évi XCII. tv. 109. § (1) és (3) bek.]
Az elsőfokú adóhatóság a felpereseknél 2002-2004. adóévekre vonatkozóan személyi jövedelemadó adónemben lefolytatott ellenőrzések alapján a felperesek terhére két elsőfokú határozattal személyenként 2 735 420 Ft adóhiányt állapított meg, valamint 1 367 710 Ft adóbírság és 1 219 915 Ft késedelmi pótlék is megállapításra került. Az ellenőrzésekre azért került sor, mert a felperesek 2000-2004. években összesen 11 200 000 Ft összegben kölcsönt adtak fiúknak, M. A.-nek tagi kölcsön nyújtására. A kölcsönből 2 900 000 Ft került visszafizetésre.Az elsőfokú adóhatóság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 109. §-a alapján nem fogadta el sem a kölcsön fedezeteként, sem az E. Banknál vezetett lakossági folyószámlára történő befizetések fedezeteként az elévülési időn túli megtakarításokat. Az alperes határozataival az elsőfokú határozatokat helybenhagyta azzal, hogy az Art. 109. §-a szerinti becslési eljárás alkalmazásának jogalapja fennállt, a becslés módszerét is helyesnek találta a valós adó alapjának valószínűsítésére.
A felperesek keresetükben vitatták a becslési eljárás alkalmazhatóságának jogalapját.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatait - az elsőfokú határozatokra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az adóhatóság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy az Art. 109. § (1) bekezdése alapján a becslési eljárás alkalmazásának jogalapja fennállt. A felpereseknek lehetőségük volt az Art. 109. § (3) bekezdésére figyelemmel, hogy a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést hitelt érdemlő adatokkal igazolják.
Az elsőfokú bíróság megállapította, a felpereseknek nem sikerült valószínűsíteni, hogy valamennyi kiadásaikra - különös tekintettel a felperesek fiának nyújtott kölcsönre - fedezet lett volna.
A felperesek a tanúbizonyítás során valószínűsítették, hogy takarékosan élő, szerény életmódot folytató emberek voltak. A 2000. évet megelőzően is rendelkeztek postai takarékbetéttel, de nem tudták bizonyítani, hogy rendelkeztek volna otthonukban 11 millió forintot meghaladó megtakarítással. Az elsőfokú bíróság a Pp. 206. § szerinti mérlegelés eredményeként megállapította, hogy a felperesek igazolták az E. Bank Rt.-nél vezetett lakossági folyószámlán történő befizetéseikre a fedezet rendelkezésükre állt az évek során történő megtakarításaik eredményeként. Ennél nagyobb nagyságrendű megtakarítás tényét azonban a felperesek nem tudták valószínűsíteni. Ezért az elsőfokú adóhatóságnak eljárása keretében a felperesek részéről fiúknak nyújtott összesen 8 300 000 Ft összegű kifizetés utáni személyi jövedelemadó adónemben és százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemben fennálló, évekre lebontott adókülönbözetet és ebből következő adóhiányt, ez utáni adóbírság és késedelmi pótlékot kell megállapítani.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését, és a kereset elutasítását, mivel a felperesek csak valószínűsítették, de nem bizonyították hitelt érdemlően a becsült adóalaptól való eltérést.
A felperesek a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozták.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság elsődlegesen rögzíti, hogy a felperesek sem felülvizsgálati kérelmet, sem csatlakozó felülvizsgálati kérelmet nem nyújtottak be abban a körben, hogy az elsőfokú bíróság az összesen 8 300 000 Ft-os kölcsönnel kapcsolatban a keresetüket elutasította, hiszen nem találta bizonyítottnak, hogy erre is megfelelő fedezetük lett volna. Ezért e tényállási résszel a Legfelsőbb Bíróság érdemben nem foglalkozhatott.
Az Art. 109. § (1) bekezdése értelmében, ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját becsléssel állapítja meg. Az Art. 109. § (3) bekezdése alapján a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja. Az adózó bizonyítási lehetősége, illetve kötelezettsége mind a közigazgatási eljárásban, mind a bírósági eljárásban fennáll.
Az elsőfokú bíróság az általa lefolytatott bizonyítási eljárás adatai alapján - a Pp. 206. § (1) bekezdésére figyelemmel - állapította meg, hogy a nyújtott kölcsön kivételével a felperesek megfelelően igazolni tudták, hogy a korábbi megtakarításaikban, illetve a Postabanknál elhelyezett betétekben lévő összegekből került sor befizetésekre az E. Banknál nyitott folyószámlára.
A felülvizsgálati eljárásban - annak rendkívüli perorvoslati jellegéből is fakadóan - a tényállás módosítására, vagy a bizonyítékok újraértékelésére általában nincs lehetőség. Erre csak akkor van mód, ha az elsőfokú bíróság nem állapított meg tényállást, vagy iratellenes megállapításokat tett, illetve a bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül mérlegelte. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint azonban az elsőfokú bíróság a fenti hibáktól mentesen állapította meg a történeti tényállást, és a bizonyítékok mérlegelésénél sem volt tapasztalható kirívó okszerűtlenség, ítéletét a Pp. 221. § (1) bekezdésében írtak alapján megfelelő részletességgel indokolta. Ezért a Legfelsőbb Bíróság nem látott lehetőséget arra, hogy az elsőfokú bíróság bizonyíték mérlegelését felülmérlegelje.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.150/2008.)