adozona.hu
BH+ 2012.4.168
BH+ 2012.4.168
A felszámolási eljárás során keletkező késedelmi kamat ki nem fizetésére hivatkozással a felszámolási kérelem nem tartható fenn, mert a fizetésképtelenség megállapításának a feltételei a követelésnek erre a részére nem állnak fenn [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 27. § (2) bek. a) pontja és (6) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős végzésben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:
A hitelező felszámolási kérelmét arra alapította, hogy az adós két számláját teljes egészében nem egyenlítette ki, a 2009. augusztus 10-én kelt fizetési felszólításában 1 594 880 Ft és 1 715 600 Ft lejárt számlatartozásoknak a levélhez mellékelt kimutatás szerinti megfizetésére szólította fel az adóst. A kimutatás a késedelmi kamatot nem tartalmazta.
Az elsőfokú bíróság az...
BH+ 2012.4.168 A felszámolási eljárás során keletkező késedelmi kamat ki nem fizetésére hivatkozással a felszámolási kérelem nem tartható fenn, mert a fizetésképtelenség megállapításának a feltételei a követelésnek erre a részére nem állnak fenn [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 27. § (2) bek. a) pontja és (6) bek.].
A jogerős végzésben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:
A hitelező felszámolási kérelmét arra alapította, hogy az adós két számláját teljes egészében nem egyenlítette ki, a 2009. augusztus 10-én kelt fizetési felszólításában 1 594 880 Ft és 1 715 600 Ft lejárt számlatartozásoknak a levélhez mellékelt kimutatás szerinti megfizetésére szólította fel az adóst. A kimutatás a késedelmi kamatot nem tartalmazta.
Az elsőfokú bíróság az adós felszámolását elrendelte megállapítva, hogy az adóssal szemben fennállnak a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 27. § (2) bekezdés a) pontjában írt feltételek.
Az adós fellebbezésében kérte az eljárás megszüntetését arra hivatkozással, hogy a tartozását kiegyenlítette és ezért nem fizetésképtelen. Igazolta 3 310 480 Ft tőketartozás, 87 500 Ft elsőfokú bíróság által megállapított eljárási költség és 714 132 Ft késedelmi kamat megfizetését.
A hitelező elismerte az adós által állított összeg megfizetését, de kifejtette, hogy ez a teljes tartozást nem fedezi, mert az adós a kamatot tévesen számította ki.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, mellőzte az adós fizetésképtelenségének megállapítását, felszámolásának elrendelését és a felszámoló kijelölését, s az eljárást soron kívül megszüntette. A végzés indokolásában megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helytálló határozatot hozott a döntés meghozatalakor irányadó tényállás alapján. Az adós azonban az eljárás során kifizette a fizetésképtelensége megállapításának alapjául szolgáló tartozását, ezért az elsőfokú bíróság végzését meg kellett változtatni. Utalt arra, hogy az adós nem sérelmezte az elsőfokú határozat eljárási költségben marasztaló rendelkezését és a kifizetett összeg egy részét e költségre számolta el, ezért a másodfokú bíróság a végzés e rendelkezését nem érintette.
Kifejtette, hogy a felek között a másodfokú eljárásban a jogvita csak abban a körben maradt fenn, hogy az adós teljesítése fedezi-e a teljes hitelezői követelést, vagy fennáll még tartozása, tekintettel arra, hogy a hitelező a késedelmi kamat összegét másként számította.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy a hitelező a fizetési felszólítást tartalmazó levélben nem szólította fel az adóst késedelmi kamat fizetésére. Az adós fizetésképtelenségét az alapozta meg, hogy a tőketartozást nem egyenlítette ki. Miután azonban ennek kifizetése megtörtént, a hitelezőnek nincs olyan szerződésen alapuló, nem vitatott, vagy elismert követelése az adóssal szemben, amelynek teljesítésére felszólította volna az adóst. A fizetési felszólításban szereplő összeget az adós megfizette, ezért nem fizetésképtelen, s emiatt a másodfokú bíróság a Cstv. 27. § (6) bekezdése alapján megszüntette az eljárást.
Utalt még arra, hogy az adós az elsőfokú eljárás során felmerült költséget megfizette, a másodfokú eljárás költségére pedig nem tarthatott igényt, mert a hitelező követelésének kiegyenlítésére az elsőfokú határozat meghozatala után került sor.
A jogerős végzéssel szemben a hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság változtassa meg a jogerős végzést, állapítsa meg az adós fizetésképtelenségét és rendelje el felszámolását annak megállapításával, hogy az adós a teljes tartozását a másodfokú eljárás alatt nem fizette meg. Kérte továbbá az adóst kötelezni az eljárás költségének megtérítésére is. Állította a Pp. 253. § (1) és (3) bekezdésének, 75. § (1) és (2) bekezdésének, 220. § (1) bekezdés d) pontjának és 222. § (1) bekezdésének a megsértését. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a tények téves értékelésével jogszabálysértően szüntette meg az eljárást, és jogszabálysértéssel mellőzte javára perköltség megállapítását.
A felülvizsgálati kérelem indokolásában kifejtette, hogy a Ptk. 293. §-a alapján számolta el az adóstól beérkezett összeget, és az elszámolás eredményeként az adósnak tőketartozása maradt fenn vele szemben.
Állította, a másodfokú bíróság tévesen állapította meg azt, hogy a fizetési felszólításban nem hívta fel az adóst a késedelmi kamat megfizetésére. Tény az, hogy az adóst nem a csatolt kimutatásban, hanem magában a fizetési felszólításban hívta fel a késedelmi kamat megfizetésére, és az tartalmazza azt is, hogy a jegybanki alapkamat kétszeresében jelölte meg a kamat mértékét. Álláspontja szerint ezért téves a jogerős végzésben foglalt ténymegállapítás, ugyanis igényt tartott a késedelmi kamatra és a felek kamatelszámolását a bíróságnak ellenőriznie kellett volna, illetve azzal részletesen kellett volna foglalkoznia. Hivatkozott arra is, hogy a másodfokú bíróság által a kamattal kapcsolatban kifejtettekre az adós nem hivatkozott.
Állította továbbá, hogy a másodfokú eljárásban a bíróságnak a hitelező javára mindenképpen meg kellett volna állapítania perköltséget, hiszen az elsőfokú bíróság határozata alapos volt, s csak a fellebbezést követően teljesített a hitelező részére az adós, s ezzel a hitelezőt védekezésre kényszerítette.
Az adós kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását. Állította, hogy a hitelező felülvizsgálati kérelme nem felel meg a Pp. 270. § (2) bekezdésében írt feltételeknek, mert nem jelölte meg, hogy az érintett bírósági határozat melyik jogszabályt sérti.
Érdemben kifejtette, hogy azért sem jogszabálysértő a jogerős végzés, mert a fellebbezés alapos volt, ebből következően nem sértett jogszabályt a másodfokú bíróság azzal, hogy nem állapított meg perköltséget a hitelező részére. A "pervesztes" fél ugyanis maga köteles a perköltségét viselni. Hivatkozott e körben a BH2002.164. számú eseti döntésben kifejtettekre.
Álláspontja szerint a késedelmi kamattal kapcsolatban sem jelölte meg a hitelező, hogy melyik jogszabályt sértette meg a másodfokú bíróság. Hivatkozott arra, hogy hitelező a fizetési felszólítás mellékletében nem jelölt meg és nem számított fel késedelmi kamatot a már teljesített számlatartozások után sem, és erre vonatkozóan az adóst nem szólította fel kamatfizetésre. A felszámolási kérelemben sem jelölte meg a késedelmi kamat mértékét, ezért a késedelmi kamat mértéke ismeretének hiányában nincs jogalapja a hitelezőnek arra hivatkozni, hogy az adósnak tőketartozása vagy bármely jogcímen tartozása áll fenn vele szemben.
A Ptk. 301. § és 301/A. §-ai a késedelmi kamat mértékét egyértelműen meghatározzák, melytől eltérni csak írásban kikötött szerződésben lehet, ilyen pedig nem jött létre a felek között. A másodfokú bíróság már csak azért sem hozhatott jogszabálysértő döntést ebben a tekintetben, mert a késedelmi kamat mértékére vonatkozóan a hitelező nem csatolt érdemi bizonyítékot.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős másodfokú végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 275. § (2) bekezdése alapján.
A felülvizsgálati kérelem az eljárás fő tárgya tekintetében alaptalan az alábbi indokok miatt.
A Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja szerint fizetésképtelen az adós, ha a szerződésen alapuló, nem vitatott vagy elismert tartozását a teljesítési határidő lejártát követő 15 napon belül sem egyenlítette ki vagy nem vitatta, és az ezt követő hitelezői írásbeli fizetési felszólításra sem teljesítette. E rendelkezés alapján kell vizsgálni azt, hogy a hitelező kérelmének valamennyi eleme megfelel-e a fizetésképtelenség fogalma fent idézett feltételének.
A Cstv. hivatkozott rendelkezései szerint az adóst két alkalommal kell felhívni fizetésre: egyszer a számlával (vagy egy számlát helyettesítő felhívással), s csak az ebben szereplő esedékességet követő 15 nap múlva küldheti el a hitelező a fizetési felszólítását, amelyet követően az adós már nem vitathatja a tartozást, a fizetésképtelenség megállapítása alól csak úgy mentesülhet, ha a tartozását kiegyenlíti a hitelező felé.
Jelen eljárásban - nem vitásan - a hitelező a számlában érvényesítette a tőkeigényét, tehát ebben a tekintetben a fizetésképtelenség megállapításának a feltételei fennálltak. A késedelmi kamatra vonatkozó követelését - beleértve a késedelmi kamat mértékére vonatkozó igényét is - azonban csak a fizetési felszólításban jelentette be az adóssal szemben.
A hitelezőnek - nem vitásan - joga van arra, hogy késedelmi kamatot érvényesítsen az adóssal szemben, ha az késedelembe esett. Ha azonban a késedelmi kamat és annak mértéke iránti igényét a számlában nem jelölte meg, úgy a késedelmi kamatnak megfelelő összeg felszámolási eljárásban történő ki nem egyenlítése miatt alaptalanul tartja fenn a felszámolási kérelmet, hiszen erre vonatkozóan nem állnak fenn a fizetésképtelenség megállapításának feltételei.
Jelen eljárásban tehát nem a fizetési felszólításból hiányzott a késedelmi kamatra vonatkozó igény - mert a hitelező a fizetési felszólításban valóban megjelölte a jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő összegben a késedelmi kamat iránti igényét. Ez azonban - a fent kifejtettek szerint - csak az első felhívásnak minősült, hiszen ezt megelőzően a számlában nem jelölte meg az esetleges - nem a lejáratkor történt teljesítés esetén alkalmazandó - késedelmi kamatigényt, illetve annak mértékét.
A hitelezőnek ugyanígy a Ptk. 293. §-a alapján joga van elszámolni az adóstól behajtott összegeket, azonban a felszámolási kérelem fenntartására ezen az alapon nincs lehetősége. A Cstv. rendelkezései - bár nem vitásan a gyakorlatban kikényszerítik az adós tartozásának a kiegyenlítését - nem teszik lehetővé azt, hogy a hitelezők a folyamatosan felmerülő követeléseiket - így a késedelmi kamatigényüket is - a felszámolási eljárás segítségével hajtsák be. A fizetésképtelenségi ok előzőekben idézett megfogalmazása ugyanis csak olyan lejárt követelésekre hivatkozással előterjesztett kérelmek esetén teszi lehetővé a fizetésképtelenség vizsgálatát, amely követelések megfelelnek a törvényben előírtaknak. A folyamatosan - akár a felszámolási eljárás során - keletkező késedelmi kamatok azonban e feltételeknek nem felelnek meg, ezért erre a fizetésképtelenség megállapítása iránti kérelem megalapozottan nem tartható fenn.
A hitelező tehát nem veszíti el a késedelmi kamat megfizetése iránti igényét az adóssal szemben - azt külön eljárásban érvényesítheti -, csak annak teljesítését a felszámolási eljárás segítségével nem kényszerítheti ki.
Az eljárási költség körében azonban helytálló volt a hitelező felülvizsgálati kérelme. Valóban csak a másodfokú eljárás során - az időközbeni teljesítésre tekintettel - változtak meg a tények a fizetésképtelenség megállapíthatósága tekintetében, ezért az adós adott okot a másodfokú eljárás lefolytatására, melynek költségeit a fellebbezés megalapozottsága ellenére viselnie kell a Pp. 77. §-ának utolsó mondatában foglalt rendelkezés alapján.
Mindebből következően a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős végzés - az eljárás fő tárgya tekintetében - nem jogszabálysértő, ezért azt ebben a részében a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A másodfokú eljárási költség viselésére vonatkozó rendelkezést azonban a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és arról új határozatot hozott. (Legf.Bír. Gfv.X.30.378/2010.)