adozona.hu
ÍH 2012.45
ÍH 2012.45
KÖZBENSŐ MÉRLEG SZEREPE - KÖZBENSŐ MÉRLEGBEN FELTÜNTETETT KIFIZETÉS SÉRELMEZÉSE - KIFOGÁS A FELSZÁMOLÁSI ELJÁRÁSBAN - ADÓS ESZKÖZEINEK BÉRBEADÁSA A közbenső mérleg az adós vagyonában a felszámolás alatt bekövetkező változásokat tükrözi, és elsősorban a hitelezők tájékoztatását szolgálja. Az, hogy egy adott, a mérlegben szereplő költségtételt a felszámoló jogszerűen vagy jogszerűtlenül fizetett-e ki, a mérleg számviteli helyességétől független kérdés, emiatt a mérleg nem támadható meg. A felszámoló intézkedé
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A 2008. július 9-én benyújtott kérelemre indult eljárásban az adós felszámolásának közzétételére 2008. október 29-én került sor a Cégközlönyben, amely nap egyben a felszámolás kezdő időpontja is. Az elsőfokú bíróság felszámolóként a CS. Kft.-t jelölte ki.
A felszámoló által 26. sorszám alatt benyújtott közbenső mérleget az elsőfokú bíróság a 2010. október 8-án tartott meghallgatáson hozott 29-II. számú végzésével jóváhagyta. A végzés indokolása szerint a mérlegre az APEH Észak-magyarországi ...
ÍH 2012.45 KÖZBENSŐ MÉRLEG SZEREPE - KÖZBENSŐ MÉRLEGBEN FELTÜNTETETT KIFIZETÉS SÉRELMEZÉSE - KIFOGÁS A FELSZÁMOLÁSI ELJÁRÁSBAN - ADÓS ESZKÖZEINEK BÉRBEADÁSA
A közbenső mérleg az adós vagyonában a felszámolás alatt bekövetkező változásokat tükrözi, és elsősorban a hitelezők tájékoztatását szolgálja. Az, hogy egy adott, a mérlegben szereplő költségtételt a felszámoló jogszerűen vagy jogszerűtlenül fizetett-e ki, a mérleg számviteli helyességétől független kérdés, emiatt a mérleg nem támadható meg. A felszámoló intézkedései jogszerűségének vizsgálatára a Cstv. 51. § szerinti kifogás körében van lehetőség (Cstv. 50. §, 51. §, 54. §).
A 2008. július 9-én benyújtott kérelemre indult eljárásban az adós felszámolásának közzétételére 2008. október 29-én került sor a Cégközlönyben, amely nap egyben a felszámolás kezdő időpontja is. Az elsőfokú bíróság felszámolóként a CS. Kft.-t jelölte ki.
A felszámoló által 26. sorszám alatt benyújtott közbenső mérleget az elsőfokú bíróság a 2010. október 8-án tartott meghallgatáson hozott 29-II. számú végzésével jóváhagyta. A végzés indokolása szerint a mérlegre az APEH Észak-magyarországi Regionális Igazgatósága, az R. Zrt., valamint az M. Kft. tett észrevételt. A meghallgatáson az adóhatóság, valamint az R. Zrt. hitelező a közbenső mérleget elfogadta. Az M. Kft. képviselője nem jelent meg, az észrevétele részletes indokolását nem terjesztette elő. A bíróság a Cstv. 50. § (6) bekezdése alapján a mérleget jóváhagyta.
A végzés ellen az R. Zrt. vitatott követeléssel rendelkező hitelező élt fellebbezéssel a végzés hatályon kívül helyezése iránt.
Kérte a felszámoló kötelezését a közbenső mérleg és a szöveges jelentés átdolgozására olyan formában, hogy a 10 785 675 forint vagyonőrzési költséget a felszámoló ne szerepeltesse a mérlegben, kérte a felszámoló kötelezését arra is, hogy az átdolgozott közbenső mérleget és szöveges jelentést a hitelezőknek észrevételezésre küldje meg.
A hitelező jogorvoslati kérelmében előadta, hogy a végzésben foglaltakkal szemben a személyes meghallgatáson úgy nyilatkozott, hogy a közbenső mérlegre 1-4. pontok alatt tett észrevételeire adott felszámolói választ elfogadja, azonban az észrevétele 5. pontjában kifejtetteket továbbra is fenntartja. A közbenső mérleg 10. oldalának 3.2 pontjában "vagyonőrzésével, megóvásával kapcsolatos költségek" alatt feltüntetett 10 785 675 forint kifizetése ugyanis nem a hitelezők érdekének megfelelően történt.
Megismételte korábbi előadását, mely szerint az adós által kötött bérleti szerződés már a felszámolási eljárás kezdő időpontját követően megszűnt, míg a 2008. november 1. napjától hatályos bérleti szerződés rendelkezéseit a felszámolónak már úgy kellett volna kialakítani, hogy az őrzés-védés költségei a bérlőt terheljék. Megjegyezte, hogy a bérlő elemi érdeke, hogy az ingatlanban található vagyontárgyai, eszközei őrzés-védéséről saját maga gondoskodjon. Egy felszámolási eljárás alatt álló társaságtól nem várható el, illetve a felszámolás céljával ellentétes, hogy a társaság további jelentős összegű fizetési kötelezettséget vállal.
Kifejtette, hogy a Cstv. 34. § (1) bekezdésében foglaltak alapján a felszámolás kezdő időpontjában megszűnnek a tulajdonosnak a gazdálkodó szervezettel kapcsolatos külön jogszabályokban meghatározott jogai, a (2) bekezdés értelmében a felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet. Álláspontja szerint a bérleti szerződést, amennyiben azt az adós kötötte, nem jöhetett létre érvényesen, mivel az adós felszámolási eljárását már korábban, 2009. (helyesen 2008.) október 29. napi kezdő időponttal elrendelték. Amennyiben pedig a bérleti szerződést a felszámoló kötötte, úgy ismernie kellett annak tartalmát, és nem szerződhetett volna olyan feltételek mellett, hogy a bérbeadó köteles az őrzés-védés költségeit fizetni. Hivatkozott arra, hogy a felszámoló a közbenső mérlegre tett észrevételére adott válaszában úgy nyilatkozott, hogy a bérleti szerződés tartalmát megvizsgálta, melyet az adós szempontjából elfogadhatónak minősített, vagyis ismerte az adósra nézve hátrányos tartalmú bérleti szerződést. Kifejtette, hogy amennyiben a felszámoló megvizsgálta volna az adós vagyoni helyzetét, akkor nem csupán a felszámolás kezdő időpontját követő hat hónap elteltével, hanem korábban módosíthatta volna a szerződést. Ezzel kapcsolatban előadta, hogy a szöveges jelentés szerint a tevékenységet záró mérleg átadására 2009. február hónapban sor került, tehát a felszámolónak álláspontja szerint már ekkor tudnia kellett a bérleti szerződésről. A felszámolónak egyébként a Cstv. 47. §-a alapján arra is lehetősége lett volna, hogy a bérleti szerződést azonnali hatállyal felmondja, vagy attól elálljon.
Előadta, hogy a felszámolónak a személyes meghallgatáson tett nyilatkozatával ellentétben - mely szerint a mérlegben kimutatott őrzés-védelmi költség tartalmazza a különböző állagmegóvási munkálatok költségeit is, amelyek megoszlásáról csak később tud tájékoztatást adni - később 2010. október 28-án úgy nyilatkozott, hogy a közbenső mérlegben szerepeltetett összeg teljes egészében a vagyon őrzésével merült fel. Hangsúlyozta, hogy a közbenső jelentésben a bevételek között a felszámoló 5 106 806 forintot tüntet fel 12 hónapra, míg a kiadások között 10 785 675 forint összeget vagyonőrzéssel kapcsolatos költségként hat hónapra. A hitelező álláspontja szerint ez elfogadhatatlan, és a hitelező érdekét sérti "ugyanis azzal, hogy a felszámoló bérbeadással hasznosította az ingatlant saját magának, illetve az adósnak és a hitelezői kielégítés alapjából elvonva generált további 5 678 875 forint összeget".
A hitelező álláspontja szerint a vagyon őrzésével kapcsolatos költségek eltúlzottak. Kifejtette, hogy a vagyon megőrzésével kapcsolatos költségek a Cstv. 55. § (2) bekezdés b) pontja szerint felszámolási költségnek minősülnek, azonban csak abban az esetben és abban a mértékben, amennyiben és amilyen mértékben indokolt. Az ingatlan bérbeadásával azonban több kiadás, mint bevétel keletkezett, így ez a kiadás egyáltalán nem volt indokolt a felszámoló részéről.
A felszámoló a végzés helybenhagyására irányuló észrevételében előadta, hogy a fellebbező csak vitatott hitelezői igénnyel rendelkezik, ezért álláspontja szerint nem jogosult fellebbezés előterjesztésére.
A bérbeadással összefüggő kiadásokat érintően utalt arra, hogy bár a fellebbezés tárgyát képező bérleti szerződés a felszámolás kezdő időpontja után (2009. november 1-jén) lépett hatályba, azt nem a felszámoló kötötte meg, hanem a felszámolás kezdő időpontját megelőzően az adós. Így annak tartalmáról a megkötéskor a felszámoló nem szerzett tudomást. A felszámoló 2009. november 12-én módosította és egységes szerkezetbe foglalta a bérleti szerződést. Az eredeti szerződésben nem szerepelt rendelkezés az őrzés-védelem költsége és a vagyonbiztosítás költsége tekintetében sem, a módosítás tette ezt egyértelművé. Az ingatlan és a benne lévő gépek nagy része a bérbeadó adós tulajdonát képezte, ezért jelen esetben nem állt fenn az, hogy a bérlő saját érdeke lett volna azok állagmegóvása és őrzése, hanem a bérbeadó adós érdeke volt az ingatlan és a gépek állagmegóvása és őrzése. Szintén az adós érdekében állt a vagyonbiztosítás is, amit sikerült a módosításban a bérlőre terhelni.
Előadta, hogy az ügyvezető a Cstv. 31. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettségeinek jelentős késedelemmel tett eleget, mivel az adós 2007-2008. évi gazdasági eseményeit újra kellett könyvelni. A tevékenységet záró mérleg átadására így 2009 februárjában került sor, ami miatt a felszámoló akadályozva volt az adós gazdálkodására vonatkozó információk áttekintésében.
Hangsúlyozta, hogy a fellebbezés alapvetően téves felvetésből indul ki, miszerint a bérleti szerződésben az őrzési költségeket a bérbeadás keletkezteti. Kifejtette, hogy az ingatlant és a gépeket akkor is őrizni kell, ha azok nincsenek bérbe adva, így a bérleti díjból származó bevétel nem állítható szembe az őrzési költségekkel, mert az őrzési költségek attól függetlenül keletkeztek volna, így nem okozott felesleges kiadást a bérbeadás sem. A bérleti szerződésben az állagmegóvás karbantartás megosztott a bérlő és a bérbeadó között. A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény 37. §-ának megfelelően, melyre tekintettel részben a bérlő teherviselésével megoldásra került az állagmegóvás, karbantartás is. A bérleti szerződéssel szintén a bérlő viseli a rezsiköltséget, és a közmű alapdíjakat is, ami bérlet hiányában szintén az adóst terhelné. Előadta, hogy a bérleti szerződés szerint a bérleti díj havi 5 000 000 forint volt, az őrzési költségek havi 3 000 000 forintot tettek ki. A területen 600 000 000 forintot kellett őrizni, ami miatt indokolt volt három kutyás őr alkalmazása, ez okozta a költségeket. Előadta, hogy 2009. májusában a bérleti szerződés módosításra került, mely szerint az őrzési költségek átvállalása miatt a bérleti díj csökkent havi 1 500 000 forintra. A bérleti díj mértékével kapcsolatban előadta, hogy az azért 5 000 000 forint, mert a bérlő jelentős bérleti díj tartozást halmozott fel. Ennek ellenére sem lett volna azonban célszerű a bérlőnek felmondani, mert a bérbevételre más érdeklődő nem volt és a bérlettel biztosított volt az ingatlan őrzése és állagmegóvása, felmondás esetén ez is további költségként jelentkezett volna. Megjegyezte, hogy több évtizedes tapasztalata alapján működő termelő üzemként a vagyonértékesítés magasabb vételáron történhet meg, mivel a vevők ellenőrizhetik a működőképességet, az állás a gépek állagának rosszabbodását is eredményezheti, a működtetés nélkül állagmegóvási munkák további fedezetlen költségeket eredményeztek volna.
A Fővárosi Ítélőtáblának először abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy jogosult-e a vitatott követeléssel rendelkező hitelező a közbenső mérleget jóváhagyó végzés ellen fellebbezést benyújtani.
A felszámolási kérelem benyújtásának időpontjára tekintettel a jelen felszámolási eljárásra a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló - a 2006. évi VI. törvénnyel és a 2007. évi LXXVIII. törvénnyel is módosított - 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 2008. július 9. napján hatályos rendelkezései az irányadóak. E törvény 3. § (1) bekezdésének c) pontja szerint a felszámolási eljárásban a felszámolás kezdő időpontja után hitelező mindenki, akinek az adóssal szemben pénz- vagy pénzben kifejezett vagyoni követelése van, és azt a felszámoló nyilvántartásba vette. A felszámolónak a hozzá bejelentett követeléseket a Cstv. 46. § (5) bekezdése alapján attól függetlenül nyilvántartásba kell vennie, hogy azokra vonatkozóan mi az érdemi állásfoglalása, és a vitatott hitelező igényt is nyilvántartásban kell tartania mindaddig, amíg arról a felszámoló kérelmére a bíróság jogerősen nem határoz. Mindaddig tehát, amíg a vitatott hitelezői igény tárgyában a bíróság nem hoz jogerős (elutasító) határozatot, a vitatott követelés jogosultját hitelezőnek kell tekinteni, ebből következően ő is jogosult mindazokat a jogokat gyakorolni, amelyeket a Cstv. a hitelezők számára biztosít. A vitatott követeléssel rendelkező hitelező tehát a hitelezői jogait mindaddig gyakorolhatja, amíg (a jelenleg még vitatott) hitelezői pozíciója fennáll. Hasonló iránymutatást adott a Fővárosi Ítélőtábla a 12.Fpkf.44.610/2004/2.számú határozatában is.
A fentiekből következően a közbenső mérleget a vitatott követeléssel rendelkező hitelezőnek is meg kell küldeni, őt is megilleti a közbenső mérleg észrevételezésének joga, és a közbenső mérleget jóváhagyó végzés ellen joga van fellebbezni is.
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást annyiban pontosítja, hogy az R. Zrt. képviselője a 2010. október 8-án tartott meghallgatáson a közbenső mérlegre tett észrevétele 1-4. pontjaiban foglaltakra adott felszámolói választ elfogadta, azonban a felszámoló válasza ismeretében is fenntartotta az észrevétele 5. pontjában foglaltakat, mely szerint a 10 785 675 forint őrzés-védelmi költség kifizetése nem a hitelezők érdekének megfelelően történt. Álláspontja szerint a 2008. november 1. napjától hatályos bérleti szerződésben már akként kellett volna rendelkeznie a felszámolónak, hogy az őrzés-védelem költsége a bérlőt terhelje.
A fellebbezés azonban az így pontosított tényállás mellett is alaptalan.
A hitelező fellebbezésében felhozottak nem alkalmasak az elsőfokú bíróság érdemben helytálló végzésének megváltoztatására.
A Cstv. 50. §-a értelmében a felszámolónak a felszámolás kezdetétől évente kötelező közbenső mérleget készítenie. A szöveges jelentésnek tartalmaznia kell a tevékenységet lezáró mérleg és a közbenső mérleg eltéréseinek, valamint a bevételek és költségek alakulásának részletes magyarázatát. A közbenső mérleget, a bevételek és költségek alakulásáról készített kimutatást és a részleges vagyonfelosztási javaslatot a felszámoló köteles a hitelezőknek - ha van, akkor a választmánynak is - megküldeni azzal, hogy arra 15 napon belül észrevételt tehetnek. Az (1) bekezdésben meghatározott iratokat a bíróság részére jóváhagyás végett be kell mutatni, a hitelezők (választmány) véleményét is csatolva. A bíróság a közbenső mérleget és a részleges vagyonfelosztási javaslatot 30 napon belül végzéssel jóváhagyja, vagy elutasítja. A hitelezőket tehát a törvény 50. §-a értelmében megilleti az észrevételezés joga a közbenső mérlegre vonatkozóan.
Az 51. § (1) bekezdése értelmében a felszámoló jogszabálysértő, valamint a felek vagy más személy jogos érdekét sértő intézkedése vagy mulasztása ellen a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül a sérelmet szenvedett fél a felszámolást elrendelő bíróságnál kifogással élhet. A Legfelsőbb Bíróság az EBH 2004. 1133. számú elvi határozatában kifejtette, hogy a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán alkalmazott Pp. 3. §-ának (1) bekezdése értelmében a bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe. Amennyiben a tartalmukból következően függetlenek a beadványok a közbenső mérleg benyújtásától, úgy azokat a Cstv. 51. §-ának (1) bekezdése alapján kell elbírálni. Nevezetesen, ha a felszámoló valamilyen jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása ellen irányulnak, eljárási szempontból benyújthatóságukat is vizsgálat tárgyává kell tenni. Ebben az esetben a bíróságnak a Cstv. 51. §-ának (3) bekezdése alapján kell a határozatát meghoznia, mert a közbenső mérleg ellen kifogás benyújtásának nincs helye.
A felszámoló továbbá a törvény 54. §-a értelmében a felszámolás során az adott helyzetben elvárható gondossággal köteles eljárni. A kötelezettségeinek megszegésével okozott kárért a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint felel.
A felszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XII. 19.) Kormányrendelet (továbbiakban: kormányrendelet) 2. § (1) bekezdése szerint a felszámolás időszaka alatt a gazdálkodó szervezetre a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény előírásait a hatályos Cstv.-ben és e rendeletben előírtak figyelembevételével kell alkalmazni. A 4. § (1) bekezdése értelmében a gazdálkodó szervezet a felszámolási időszak alatt is köteles megfelelni a számviteli törvényben meghatározott könyvvezetési kötelezettségének a kormányrendelet 4. § (2)-(9) bekezdésben foglaltak figyelembevételével. A 7. § (1) bekezdése kimondja, hogy a felszámolás kezdetétől évente kötelező közbenső felszámolási mérleget készíteni, kivéve az egyszerűsített felszámolás esetét.
A kormányrendelet 7. § (1) bekezdése a közbenső felszámolási mérleg célját akként határozza meg, hogy megbízható, hiteles helyzetfelmérés alapján történjen a hitelezők és a bíróság tájékoztatása a pénzügyi helyzetről. A 7. § (3) bekezdése értelmében a közbenső mérleg a felszámoló által meghatározott mérleg-fordulónapra vonatkozóan tartalmazza a vagyoni eszközök, a kötelezettségek és a saját tőke állományát könyv szerinti értéken, a bevételek és a költségek alakulásáról készített kimutatást és a szöveges jelentést. A (7) bekezdés szerint a szöveges jelentésben be kell mutatni a nyitó felszámolási mérleg adatait módosító korrekciókat, és részletes tájékoztatást kell nyújtani a nyitó felszámolási mérleg és a közbenső felszámolási mérleg adatai közötti eltérések, változások minősítéséről, indokairól.
A közbenső mérleg elkészítésének célja tehát, hogy a felszámoló legalább évente megbízható és hiteles tájékoztatást adjon az adós vagyonáról, a költségek és bevételek alakulásáról, illetve biztosítsa a kielégítési sorrend figyelembevételével a jogerős határozaton alapuló, illetve nem vitatott hitelezői követelések mielőbbi kielégítését a tartalékon felüli pénzvagyon terhére. A közbenső mérleg tehát az adós vagyonában a felszámolás alatt - lényegében a tevékenységet lezáró mérleg adataihoz képest - bekövetkező változásokat tükrözi, a szöveges jelentés pedig a változások, köztük a pénzeszközök változásának magyarázatát adja. A mérlegnek meg kell felelnie a csődtörvény előírásain túl a 225/2000. (XII. 19.) Kormányrendelet 7. §-ában foglaltak figyelembevételével a számvitelről szóló 2000. évi C. törvényben írt általános számviteli követelményeknek is.
Mivel a közbenső mérleg elsősorban a hitelezők tájékoztatását szolgálja, a közbenső mérleget és mellékleteit - a bíróság részére történő bemutatást megelőzően - meg kell küldeni a hitelezőknek (választmánynak), akik arra 15 napon belül tehetnek észrevételt. Az elsőfokú bíróságnak az észrevételekben foglaltak alapján azt kell vizsgálnia, hogy a közbenső mérleg a számviteli előírásoknak megfelelően, helyesen tartalmazza-e a közbenső mérleg elkészítéséig megtörtént gazdasági eseményeket, a mérleg valós képet ad-e a felszámolási vagyonban bekövetkezett változásokról, a felszámoló a közbenső mérleget a csődtörvény, a számviteli törvény és a felszámolás alatti számviteli feladatokról szóló kormányrendelet előírásainak megfelelően készítette-e el, a közbenső mérleg kiegészítésének, módosításának, esetleg kijavításának szükségessége felmerül-e. A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Sztv.) 18. §-a alapján az éves beszámoló, azaz a mérleg készítésének az a célja, hogy a vállalkozás vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről és azok változásáról megbízható és valós képet mutasson.
A gazdálkodó szervezet mérlegének és így a hitelezők tájékoztatásának céljából készülő közbenső mérlegnek is valós adatokon kell alapulnia [Sztv. 15. § (3) bekezdés: valódiság elve], és tartalmaznia kell mindazon gazdasági eseményeket, amelyek az adott üzleti évre vonatkoznak [Sztv. 15. § (2) bekezdés: teljesség elve]. A mérleg tehát akkor felel meg a számviteli szabályoknak, ha valamennyi bevételt és kiadást tartalmazza, akkor is, ha azok mértékét a hitelezők esetleg eltúlzottnak, vagy azok kifizetését jogszerűtlennek tartják. Amennyiben az adott költséget a felszámoló kiegyenlítette, úgy ezt a könyvelésben ki kell mutatni és annak eredményét a számviteli beszámolóban figyelembe kell venni. Ha ugyanis ezek a kifizetések a mérlegben nem szerepelnének, akkor a mérleg nem felelne meg a valódiság és a teljesség elvének, tehát jogszabálysértő lenne. A felszámolási eljárásban a mérleg éppen azt a célt szolgálja, hogy a hitelezők a vagyoni helyzet változásáról értesüljenek, nem csak a felszámolási eljárás bevételeiről, hanem a felszámoló által eszközölt kiadásokról is. Az, hogy az adott költségtételt a felszámoló jogszerűen vagy jogszerűtlenül fizette-e ki, a mérleg számviteli helyességétől független kérdés. Amennyiben tehát a mérleg a sérelmezett kifizetéseket tartalmazza - és ezt a hitelező az adott ügyben nem vitatta - úgy maga a mérleg ezen kifizetések miatt nem támadható meg, hiszen az alapul vett időszak gazdasági eseményeinek leírását rögzíti.
A hitelező észrevételében és fellebbezésében foglaltakat tehát a bíróság a közbenső mérleg jóváhagyásakor nem vizsgálhatja, mivel a mérleg jóváhagyása során a mérleg szabályszerűségének vizsgálatára van lehetőség. A mérlegidőszakban tett felszámolói intézkedések, illetve mulasztások jogszerűségének felülvizsgálatára a közbenső mérleg elbírálása körében lehetőség nincs, tehát az őrzés-védelmi költség hitelező által jogszerűtlennek tartott kifizetése a közbenső mérleg jóváhagyására irányuló eljárásban nem vizsgálható.
A felszámoló intézkedései jogszerűségének vizsgálatára a Cstv. 51. §-a szerinti eljárás keretében van lehetőség. A Legfelsőbb Bíróság 3/2010. számú jegységi határozata értelmében nincs akadálya annak, hogy amennyiben a hitelező a teljesítési segéd igénybevétele folytán felmerült kiadás felszámolási költségek között történő elszámolását jogszabálysértőnek tartja, úgy emiatt kifogást terjesszen elő. Amennyiben a kifogás elbírálása során hozott határozatában a bíróság a felszámolót a jogszerűtlenül elszámolt költség visszafizetésére kötelezi, úgy a visszafizetés számviteli következményei abban a mérlegben vonhatóak le, amelynek időszaka alatt a felszámoló a visszafizetési kötelezettségét teljesítette, illetve amennyiben ennek a kötelezettségének nem tesz eleget, akkor a visszafizetést elrendelő jogerős határozat alapján kintlévőségként kell az általa visszafizetendő összeget kimutatnia. Az adott ügyben azonban egyrészt a hitelező kifogással nem élt, másrészt az általa állított korlátozást a Cstv. 57. § (2) bekezdés b) pontja nem tartalmazza.
A hitelező azért tartotta eltúlzottnak az őrzés-védelmi költség mértékét, illetve azért nem tartotta azt felszámolási költségként elszámolhatónak, mert álláspontja szerint a felszámoló azt nem úgy kötötte meg, illetve nem módosította úgy időben az adós által kötött bérleti szerződést, hogy az őrzés-védelem költségei a bérlőt terheljék. Álláspontja szerint a vagyon megőrzésével kapcsolatos költségek csak indokolt esetben és csak az indokolt mértékben minősülnek a Cstv. 57. § (2) bekezdés b) pontja szerint felszámolási költségnek. Véleménye szerint a felszámoló azzal, hogy bérbeadással hasznosította az ingatlant, több kiadást mint bevételt eredményezett, amivel a hitelezői kielégítés alapjából elvont 5 678 875 forintot. A hitelező nem hivatkozott arra, hogy az őrzés-védelem költsége a piaci viszonyokhoz képest volt eltúlzott.
A Cstv. 48. § (3) bekezdése alapján a felszámoló egyik alapvető feladata a felszámolási eljárás alatt az adós vagyonának megóvásáról, megőrzéséről való gondoskodás. A Cstv. 57. § (2) bekezdés b) pontja értelmében felszámolási költség többek között a felszámolás kezdő időpontja után az adós gazdasági tevékenységének ésszerű befejezésével, továbbá vagyonának megőrzésével kapcsolatos költségek, ideértve a környezeti károsodások és terhek rendezésének költségeit, továbbá a Cstv. 27/A. § (10) bekezdése szerint létesített polgári jogi jogviszonnyal összefüggésben felmerült kiadásokat. A Cstv. 27/A. § (10) bekezdése szerint a felszámoló a feladatai ellátása érdekében polgári jogi jogviszonyt létesíthet - többek között - a) külön jogszabályban a felszámolási tevékenység végzésének feltételeként meghatározott szakképzettségen kívüli szakértelmet igénylő feladat ellátására, b) a felszámolási tevékenység végzéséhez általában nem szükséges, vagy a szükségest meghaladó mértékű tevékenység elvégzésére stb. Az őrzés-védelmi tevékenység nem minősül a külön jogszabályban [114/2006. (V. 12.) Korm. rendelet] a felszámolási tevékenység végzésének feltételeként meghatározott szakképzettség körébe, így annak ellátására a felszámoló jogosult polgári jogi jogviszonyt létesíteni. Amelyből eredő költsége felszámolási költségként történő elszámolását a törvény 57. § (2) bekezdés b) pontja kifejezetten lehetővé teszi, mégpedig a hitelező által hivatkozott korlátozás nélkül. A Cstv. 57. § (2) bekezdés b) pontja ugyanis - a hitelező állításával ellentétben - nem tartalmaz a fenti költségek, illetve a mértékük indokoltságával kapcsolatban korlátozást.
A törvény nem írja elő továbbá, hogy a felszámoló az adós vagyonának őrzéséről milyen formában köteles gondoskodni. A gyakorlatban a felszámolók ezt őrző-védő szolgáltatás igénybevételével, vagy saját őr alkalmazásával, illetve, amennyiben erre lehetőség van, akkor az eszközök bérbeadásával oldják meg. Ha azonban a bérlő az őrzés-védelem költségeit nem vállalja, akkor nem kötelezhető ezeknek a költségeknek a megfizetésére. Helytállóan hivatkozott a felszámoló arra, hogy a vagyon őrzésének költsége akkor is felszámolási költségként terhelné az adóst, ha a bérbeadásra nem került volna sor.
A kormányrendelet 6. § (1) bekezdése is akként rendelkezik, hogy a felszámoló a Cstv. 48. § (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően a felszámolás időszaka alatt köteles gondoskodni a gazdálkodó szervezet vagyoni eszközeinek megóvásáról, megőrzéséről, a felszámolás kezdő időpontjáig folytatott tevékenység befejezéséről. Ezen tevékenység gazdasági eseményeit a számviteli törvényben foglaltaknak megfelelően kell elszámolni. A kormányrendelet 6. § (1) bekezdés k) pontjában a jogalkotó nevesítette is az őrzés-védelem költségeit.
A felszámoló továbbá a feladatát a saját felelősségére végzi. A felszámolási eljárást lefolytató bíróság a felszámoló tevékenységét gazdaságossági szempontból nem vizsgálhatja felül. Így annak vizsgálatára, hogy a felszámoló tevékenységének eredményeképpen nyereség vagy veszteség keletkezett-e, és ennek mi volt az oka, a felszámolási eljárásban eljáró bíróság nem jogosult. Amennyiben a hitelező úgy véli, hogy a felszámoló gondatlan magatartása következtében kár érte, úgy az ebből eredő igényét a felszámoló ellen a Cstv. 54. §-a alapján indított perben érvényesítheti. Annak a vizsgálatára, hogy a felszámoló az adós által kötött szerződéseket módosítja-e vagy nem, szintén a Cstv. 54. §-a alapján indított perben van jogi lehetőség a felszámoló kártérítési felelősségének vizsgálata körében.
Megjegyzi a Fővárosi Ítélőtábla, hogy a Cstv. hitelezői választmányra irányadó szabályai (5. §) lehetőséget adnak a hitelezőknek, hogy választmány alakításával és működtetésével befolyásolják a felszámoló tevékenységét. Ha ugyanis a hitelezők választmányt alakítottak, a felszámoló az adós gazdasági tevékenységének felszámolás alatti továbbfolytatásához köteles megszerezni a választmány hozzájárulását a felszámolás közzétételét követő 120 napon belül. Ha a választmány később jön létre, a hozzájárulást a választmány megalakulásának bejelentésétől számított 60 napon belül kell beszerezni. A választmány hozzájárulása egy évre szól. Ha a felszámoló az egy év elteltével tovább akarja folytatni a tevékenységet, meg kell szereznie ehhez a választmány jóváhagyását, legkésőbb az egy év elteltét megelőző 30 napon belül. [Cstv. 46. § (3)-(4) bekezdés]. Az adós eszközeinek bérbeadása pedig mind a Legfelsőbb Bíróság által a Gfv.X.30.017/2010/4. számú felszámolási ügyben hozott felülvizsgálati határozatában kifejtettek, mind a Fővárosi Ítélőtábla 12.Fpkf.43.001/2011/2., valamint 12.Fpkf.45.140/2010/5. számú határozataiban foglaltak szerint az adós gazdasági tevékenysége folytatásának minősül.
A kifejtettek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzését a többször módosított Cstv. 6. § (3) bekezdése folytán megfelelően alkalmazott Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján - a fenti indokolásbeli kiegészítéssel - helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 12. Fpkf. 43.242/2011/4.)