adozona.hu
ÍH 2012.18
ÍH 2012.18
KÖZIGAZGATÁSI HATÓSÁG ELJÁRÁSRA KÖTELEZÉSE - FOLYÓSZÁMLA HELYESBÍTÉSI KÉRELEM ÉRTELMEZÉSE A nyilvántartás vezetésével kapcsolatos adóhatósági eljárásban - ideértve a folyószámla helyesbítés iránti kérelem elbírálását is - a hatóságnak határozathozatali kötelezettsége van abban az esetben, ha az adózó kérelmét nem teljesíti. Amennyiben az adóhatóság a folyószámla helyesbítés iránti kérelemre nem jár el, fennáll a jogalapja annak, hogy a bíróság nemperes eljárásban eljárás lefolytatására kötelezze [Art. 123.
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.), továbbá az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.), valamint a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról és az egyes közigazgatási nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról szóló 2005. évi XVII. törvény (a továbbiakban: Knp) alapján a kérelmezett adóhatóságot arra kötelezte, hogy a kérelme...
ÍH 2012.18 KÖZIGAZGATÁSI HATÓSÁG ELJÁRÁSRA KÖTELEZÉSE - FOLYÓSZÁMLA HELYESBÍTÉSI KÉRELEM ÉRTELMEZÉSE
A nyilvántartás vezetésével kapcsolatos adóhatósági eljárásban - ideértve a folyószámla helyesbítés iránti kérelem elbírálását is - a hatóságnak határozathozatali kötelezettsége van abban az esetben, ha az adózó kérelmét nem teljesíti. Amennyiben az adóhatóság a folyószámla helyesbítés iránti kérelemre nem jár el, fennáll a jogalapja annak, hogy a bíróság nemperes eljárásban eljárás lefolytatására kötelezze [Art. 123. § (1) bek.; Ket. 20. § (6) bek.].
Az elsőfokú bíróság a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.), továbbá az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.), valamint a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról és az egyes közigazgatási nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról szóló 2005. évi XVII. törvény (a továbbiakban: Knp) alapján a kérelmezett adóhatóságot arra kötelezte, hogy a kérelmező 2009. szeptember 23. napján kelt kérelme tárgyában 30 napon belül járjon el. Kifejtette, hogy a kérelmező 2009. szeptember 23. napján folyószámla-helyesbítési kérelmet terjesztett elő - az adóhatóság által korábban késedelmi kamat címén jogerős elsőfokú ítélet alapján a felperesnek kifizetett, de a Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.35.044/2008/7. számú ítéleti döntését követően a folyószámlára tartozásként felkönyvelt - 33 389 000 forint erejéig. A kérelem nyilvántartás vezetéssel kapcsolatosan lefolytatandó hatósági eljárásra vonatkozott, a folyószámla-helyesbítés iránti kérelemről az Art. 123. § (1) bekezdése alapján határozatot kell hozni, a kérelmezett ennek nem tett eleget, erre a felettes szerv sem kötelezte, ezért a Ket. 20. § (6) bekezdése és a Knp. 2. §-a alapján eljárásra kötelezésnek volt helye. A teljesítési határidőt az elsőfokú bíróság az Art. 5/A. § (1) bekezdésére tekintettel határozta meg.
Az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatása, a kérelmező kérelmének elutasítása iránt a kérelmezett terjesztett elő fellebbezést. Elismerte, hogy 2009. január 1-je esedékességgel 33 389 000 forint tartozást könyvelt a kérelmező adófolyószámlájára, ezt végrehajtotta, a kérelmező ugyanezen összeg erejéig 2009. szeptember 23-án folyószámla helyesbítés iránti kérelmet terjesztett elő. A folyószámla helyesbítés iránti kérelmet azért nem teljesítette, mert az Art. 43. § (1) bekezdéséből, valamint 143. § (1) bekezdéséből, továbbá a Ket. 111. § (3) bekezdéséből azt a következtetést vonta le, hogy ezzel a Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.35.044/2008/7. számú ítéleti döntésében foglaltakat hajtotta végre. A kérelem tartalma az volt, hogy a fizetési kötelezettség felkönyvelésének nincs jogalapja. A beadványt a Ket. 37. § (1) bekezdése alapján vizsgálva egyértelmű, hogy az egy másodfokú adóhatósági határozattal jogerősen lezárt, elbírált adóügy (folyószámlaügy) azonos tárgyú továbbvitelét célozza. Az adóhatóság a kérelmező adózó kérelmében foglaltakat már jogerősen érdemben elbírálta, a kérelem nem keletkeztetett új adóhatósági ügyet, következésképpen a nemperes eljárás tárgyává tett eljárási kötelezettsége nem állt fenn.
A kérelmező a fellebbezésre előterjesztett észrevételében a fellebbezés elutasítását, az elsőfokú bíróság jogszabályoknak mindenben megfelelő végzésének helybenhagyását kérte. Kiemelte, hogy nem kifogásolta, hogy a kérelmezett a felülvizsgálati eljárást követően hatályában fenntartott jogerős másodfokú adóhatározatban írt kötelezettségeket a kérelmező adófolyószámlájára felvezette. A Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.35.044/2008/7. számú ítéleti döntése, illetve a felülvizsgált jogerős határozat kizárólag az ellenőrzési időszakra vonatkozó adófizetési kötelezettségről, arra az időszakra eső adókülönbözet és adókülönbözettel összefüggő bírság és pótlék kötelezettségről tartalmazott rendelkezést. Sem az adóhatóság által fizetendő, sem az adóhatóság által követelt kamatról nem rendelkezett. Azt sem vitatta a kérelmező, hogy a kérelmezettnek törvény által biztosított joga az is, hogy egy korábban született jogerős adóhatósági határozatot hatályon kívül helyező jogerős ítéletet követően általa fizetett kamatot, mint az adózót terhelő kötelezettséget előírja és beszedje. Egyetértett ugyanakkor azzal a végzésbeli indokolással, hogy a folyószámla helyesbítésre irányuló kérelemmel azonban egy új hatósági ügy indult meg.
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
A közigazgatási szerv, amelyre a jogszabály hatósági hatáskört telepít az illetékességi területén köteles eljárni. Ha ennek nem tesz eleget, a Ket. 20. § (1)-(6) bekezdése szerinti eljárási rendben van lehetőség, a felügyeleti szerv útján - ilyen hatóság hiányában közvetlenül - a bírósághoz fordulva az eljárás lefolytatására kényszeríteni. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a kérelmezett eljárás lefolytatására kötelezésének jogalapja fennállt. Jogi álláspontját az alábbiakat kiemelésével a Fővárosi Ítélőtábla helyes indokai szerint osztja:
Az adózó adókötelezettségének tartalmát az Art. 14. §-ának (1) bekezdése részletezi, e szabályozás szerint az adózó az adó és a költségvetési támogatás megállapítása, megfizetése (kiutalása) érdekében köteles jogszabályban vagy e törvényben előírt bejelentésre, nyilatkozattételre, adó-megállapításra, bevallásra, adófizetésre és adóelőleg fizetésére, bizonylat kiállítására és megőrzésére, nyilvántartás vezetésére (könyvvezetésre), adatszolgáltatásra, adólevonásra, adóbeszedésre, pénzforgalmi számlanyitásra (együtt: adókötelezettség).
Az adóhatóság feladatkörét az Art. 10. §-ának (1) bekezdése tartalmazza: nyilvántartja az adózókat és azokat az adózónak nem minősülő személyeket, akiknek, amelyeknek jogát, kötelezettségét e törvény vagy adót, költségvetési támogatást megállapító törvény írja elő, az adót, a költségvetési támogatást, adó-visz-szatérítést, adó-visszaigénylést - ha törvény előírja - megállapítja, az adót, az adók módjára behajtandó köztartozást beszedi, végrehajtja, az adókötelezettségek teljesítését ellenőrzi, a költségvetési támogatást, az adó-visszaigénylést, az adó-visszatérítést kiutalja, és vezeti az adózók adószámláját.
Az adóhatóság által nyilvántartott adót az adózónak adónként, a megfelelő adószámlára kell megfizetnie, illetve a költségvetési támogatást támogatásonként, a megfelelő számláról kell visszaigényelnie; a bírságot, a pótlékot és a költséget külön számlára kell megfizetni [Art. 40. § (1) bekezdés].
Az adóhatóság az adózó adókötelezettségét és költségvetési támogatási igényét, valamint az arra teljesített befizetést és kiutalást az adózó adószámláján tartja nyilván. Az adózó kötelezettségeit a bevallás - ideértve az önellenőrzési lapot is -, az adóhatóság vagy más hatóság határozata, a befizetéseket és a kiutalásokat a pénzintézet és a posta bizonylatai alapján kell nyilvántartani. Ha az adószámla 1000 forintot meghaladó összegű tartozást vagy túlfizetést mutat, az adóhatóság az adózó adószámlájának egyenlegéről és a tartozásai után felszámított késedelmi pótlékról az adózók részére október 31-ig értesítést ad ki [Art. 43. § (1), (8) bekezdés]. Az adózó válaszától függően az adóhatóság folyószámla egyeztetést végez. A nyilvántartás vezetésével kapcsolatos hatósági eljárásban - ideértve a kiutalási és az átvezetési kérelem elbírálását is -, ha e törvény másként nem rendelkezik, az adóhatóság csak abban az esetben hoz határozatot, ha az adózó kérelmét nem teljesíti [Art. 123. § (1) bekezdés].
Az önadózás rendszeréből következően az adózó önmaga vallja be és fizeti meg az adóját, amelyet az adóhatóság könyvelni és nyilvántartani köteles. A bevallások, a megfelelő nyilvántartás, a befizetések helyes könyvelése az adóhatóság kötelezettsége, amelynek teljesítése során nem vizsgálja sem a bevallások helyességét, sem az adókötelezettség teljesültségét, és nem bocsátkozhat a jogerős (ítélettel felülbírált) adóhatározat szerint adókötelezettség jogalapjának és összegszerűségének megítélésébe. Ugyanerre nem jogosult az adózó sem, ezért nem volt helytálló az a kérelmezetti érvelés, amely szerint kérelmező kérelmében foglaltakat a bíróság által felülvizsgált másodfokú határozattal jogerősen lezárt ügyben érdemben már elbírálta. Az adószámla helyességét az adózó abból a szempontból vitathatja, hogy a folyószámlára felkönyvelt bevallási és pénzforgalmi adatok helyesek-e. Az álláspontok tisztázása, az esetleges ellentétek feloldása érdekében az adóhatóság egyeztetés végez, amely nem az Art. VII. fejezetében szabályozott ellenőrzési eljárás, hanem az Art. 120. (2) bekezdés szerinti kérelemre és hivatalból egyaránt induló hatósági eljárás. A kérelmezett egyértelműen folyószámla helyesbítési kérelmet terjesztett elő, ezzel új hatósági ügyet indított, amelyben a kérelmezett nem járt el, ennélfogva az elsőfokú bíróság által helyesen felhívott Art. 123. § (1) bekezdése alapján határozathozatali kötelezettsége keletkezett, olyan határozaté, amely bíróság által felülvizsgálható döntésnek minősül, és amely kötelezettségének nem tett eleget, így fennállt a jogalapja annak, hogy az elsőfokú bíróság eljárás lefolyatására kötelezze. Az, hogy a kérelem indokai alaposak-e, a kérelmezetti érveléssel ellentétben nem jelen eljárásra, hanem a határozatra tartozó kérdés, a kérelem tartalmának a kérelmezetti vélt minősítése a határozathozatali jogtól a kérelmezőt nem fosztja meg.
Mindezek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Knp. 4. §-a és a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 259. §-a folytán alkalmazandó Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A kérelmezőt megillető másodfokú nemperes eljárás során felmerült költségről a másodfokú bíróság a Pp. 78. § (1); (2) bekezdése alapján rendelkezett, míg a fellebbezési illetéket a kérelmezettet az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. §-ának (1) bekezdése c) pontja alapján megillető személyes illetékmentessége folytán, a költségmentességről szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
(3. Kpkf. 50.766/2011/4.)