BH 2012.3.83

A közvetett képviselő fizetési kötelezettsége a termékimport adómentességének hiányában (1992. évi LXXIV. tv. 29/A. §, 31. §, 41. §, 2913/92/EGK r. 5., 201. Cikk).

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes 2006. február 6-án közvetett képviseletre jogosító megbízást kötött a K. M. S. lengyel céggel (továbbiakban: Megbízó), melynek alapján a Megbízó részére távol-keleti cégektől érkezett termékek, mint nem közösségi árukra vonatkozó szabad forgalomba bocsátási kérelmeket nyújtott be 2006. március 20. és április 25. között összesen 7 alkalommal. Az elsőfokú vámhatóság a nem közösségi áruk szabad forgalomba bocsátását határozattal elvégezte, az árut kiadta, importot terhelő általános fo...

BH 2012.3.83 A közvetett képviselő fizetési kötelezettsége a termékimport adómentességének hiányában (1992. évi LXXIV. tv. 29/A. §, 31. §, 41. §, 2913/92/EGK r. 5., 201. Cikk).
A felperes 2006. február 6-án közvetett képviseletre jogosító megbízást kötött a K. M. S. lengyel céggel (továbbiakban: Megbízó), melynek alapján a Megbízó részére távol-keleti cégektől érkezett termékek, mint nem közösségi árukra vonatkozó szabad forgalomba bocsátási kérelmeket nyújtott be 2006. március 20. és április 25. között összesen 7 alkalommal. Az elsőfokú vámhatóság a nem közösségi áruk szabad forgalomba bocsátását határozattal elvégezte, az árut kiadta, importot terhelő általános forgalmi adó nem került kiszabásra, illetve beszedésre.
Az elsőfokú adóhatóság 2006. szeptember 11-én hatósági ellenőrzést rendelt el annak megállapítására, hogy az áruk valóban kiszállításra kerültek-e Magyarország területéről, illetve a rendeltetési országban a forgalmi adó megfizetésre került-e. A lengyel vámhatóság tájékoztatása szerint a számlák a Megbízó könyvelésében szerepeltek, de a 2006. évi áfa-nyilvántartásában bejegyzés nincs, az áfa Lengyelországban nem került megfizetésre. Ennek alapján az elsőfokú adóhatóság 7 határozatával a felperest összesen 8 737 037 Ft áfa megfizetésére kötelezte.
Az alperes határozatával az elsőfokú határozatokat helybenhagyta azzal, hogy nem állapítható meg, hogy a perbeli áruk elhagyták-e Magyarország területét. Adófizetési kötelezettség keletkezett, melyért a felperes, mint közvetett vámjogi képviselő köteles helytállni. Hivatkozott az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 29/A. § a) pontjára, 31. § (7) bekezdésére, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 79. § (2) bekezdésére, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK Tanácsi rendelet (továbbiakban: Vámkódex) 5. Cikk (1), (2) bekezdéseire, 201. Cikk (1) bekezdés a) pontjára, (2) bekezdésére, a Vámkódex végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény (továbbiakban: Vtv.) 3. §-ára.
Az elsőfokú adóhatóság 2009. július 31-én kelt határozataival a Megbízót is kötelezte egyetemlegesen a vámteher megfizetésére.
A felperes keresetében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését kérte azzal, hogy az nem tett eleget a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 50. §-ában foglalt tényállás tisztázási kötelezettségének. A vonatkozó számlák a Megbízó könyvelésében szerepeltek, így a kérdéses termékek Magyarország területét elhagyták. Az importügyletet nem a felperes bonyolította, és az ügyben felmerült magyar cégekkel semmilyen kapcsolatban nem állt. A vámeljárás lefolytatásának idején az adóhatóság (APEH) hatáskörébe tartozott a vámeljárás idején meg nem fizetett általános forgalmi adóval kapcsolatos eljárás, így a vámhatóságnak nem volt hatásköre az ügyben. Ennek kapcsán hivatkozott az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2006. évi LXI. törvény (továbbiakban: Módosító tv.) rendelkezéseire.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a perbeli vámáruk szabad forgalomba bocsátására 2006. március 20-ától április 25-éig került sor, így az ekkor hatályos jogszabályok alapján kellett vizsgálni az alperesi határozat jogszerűségét. Hivatkozott és idézte az ügyben alkalmazandó jogszabályokat: Áfa. tv. 29/A. § a) pontját, 31. § (7) bekezdését, 41. § (1) és (2) bekezdéseit, 66/A. § (6) bekezdésének 2. fordulatát, az Art. 79. § (2) bekezdését, a Vtv. 3. §-át, a Vámkódex 5. Cikk (1), (2) és (4) bekezdéseit, 201. Cikk (1) bekezdés a) pontját, (2) bekezdését. Ezen jogszabályhelyek alapján rámutatott arra, hogy a felperes által sem vitatottan közvetett vámjogi képviselőként járt el a vámeljárás során egy másik személy érdekében, de saját nevében tett nyilatkozatot. Így az Áfa. tv. 66/A. § (6) bekezdése alapján a keletkezett adókötelezettségért helytállni köteles. A felperes, mint a Megbízó helyett közvetett vámjogi képviselőként eljáró akkor mentesül az adó alól, ha igazolni tudja hitelt érdemlően, hogy a terméket a Közösség más tagállamába elfuvarozták, eljuttatták. A felperes azonban ezt nem tudta bizonyítani, és a lengyel társhatóság tájékoztatása szerint az adótartozás Lengyelországban sem került megfizetésre.
Az alperes hatáskörével kapcsolatban az elsőfokú bíróság utalt az Áfa. tv. 41. § (2) bekezdésére, mely szerint a közvetett vámjogi képviselő által fizetendő adót a vámhatóság határozattal állapítja meg. Az Art. 10. § (1) bekezdés b) pontja szerint a vámhatóság adóhatóságnak minősül. Az elsőfokú bíróság nem fogadta el a felperesnek a Módosító tv.-re való hivatkozását, mivel a 228. § (9) bekezdésére figyelemmel annak rendelkezéseit a 2006. szeptember 1. napját követő árunyilatkozat elfogadása esetén kell alkalmazni. Rámutatott arra, hogy a felperes figyelmen kívül hagyta, hogy a 2006. szeptember 1-jét megelőző időszakban hatályos Áfa. tv. rendelkezései [29/A. §, 31. § (7) bekezdés, 41. §] az adómentes termékimport feltételeinek meghatározása körében már tartalmazták, hogy ki kötelezhető az import áfa megfizetésére, hogyan kell igazolni a más tagállamba történő elfuvarozást. A felperes nem import adójogi megbízottként járt el, mivel ezt a fogalmat a törvény csak később vezette be, de vitathatatlanul közvetett vámjogi képviselőként járt el.
Az elsőfokú bíróság megítélése szerint az alperes a Ket. 50. §-ában foglalt tényállás megállapítási és tisztázási kötelezettségének megfelelő mértékben eleget tett. E körben vizsgálta, hogy a szabad forgalomba bocsátás feltételei teljesültek-e, az adótartozás megfizetésre került-e, vagy sem. Ennek tisztázása érdekében kereste meg a lengyel vámhatóságot, mely ugyancsak bizonyítást folytatott le. Az a felperesi hivatkozás, hogy az alperes nem tisztázta minden vonatkozásában a vámáru sorsát, vagy azt, hogy az adó meg nem fizetése a Megbízónak mennyiben felróható, nem releváns körülmények az adófizetési kötelezettség megállapítása szempontjából.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak megváltoztatását és a keresetnek történő helyt adást, vagy az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását. Álláspontja szerint a vámhatóság visszaélésszerűen járt el, megsértette az Áfa. tv. 29/A. § a) pontját, az Art. 79. § (2) bekezdését, a Ket. 1. § (2) bekezdését, 2. § (1) és (2) bekezdéseit, 50. § (1) bekezdését. Sem a vámhatóság, sem az elsőfokú bíróság a tényállást teljes körűen nem tárta fel, az ún. háromoldalú szerződés körében iratellenes megállapításokat tettek. A vámáruk Magyarország területét elhagyták, ennek ellenkezőjét a vámhatóság nem bizonyította. Továbbra is fenntartotta, hogy nem a vámhatóságnak, hanem az APEH-nek lett volna hatásköre az ügyben. E körben hivatkozott a Módosító tv. rendelkezéseire. A vámhatóság eljárása során az egyenlő bánásmód követelményét sem tartotta be, az egyetemleges kötelezettség elmaradt.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta azzal, hogy a Módosító tv.-t az ügyben nem lehet alkalmazni, az ügyre alkalmazandó hatályos jogszabályok alapján a felperes nem bizonyította, hogy a vámáru kiszállításra került Magyarországról, és az áfát megfizették. Az ügyben a vámhatóságnak volt hatásköre és az egyetemleges kötelezettségre is sor került.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság elsődlegesen a felperesnek az alperesi hatáskörre vonatkozó érvelését vizsgálta. A Módosító tv. 228. § (1) bekezdés értelmében az e törvénynek az Áfa. tv.-t módosító rendelkezései - a 229-230. §-okban foglaltak figyelembevételével - 2006. szeptember 1-jén lépnek hatályba. A 228. § (9) bekezdése alapján az Áfa. tv.-nek az e törvénnyel megállapított, az adómentes termékimportra vonatkozó rendelkezéseit a 2006. szeptember 1. napját követő árunyilatkozat elfogadása esetén kell először alkalmazni. Mivel a perben vitatott szabad forgalomba bocsátási kérelmek 2006. március 20. és április 25. közötti időszakra estek, így a Módosító tv. rendelkezései a perbeli esetben semmilyen formában nem alkalmazhatók. Ezt az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, és azt is, hogy nem a Módosító tv. vezette be először az adómentes termékimportra vonatkozó rendelkezéseket, hiszen erre vonatkozóan a 2006. március 20. és április 25. közötti időben hatályos Áfa tv. is tartalmazott rendelkezéseket.
Az Áfa. tv. 41. § (1) bekezdése alapján az adót termékimportnál a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel az importáló fizeti. A (2) bekezdés tartalmazza azt az esetet, ha a vámeljárásban az importáló helyett az általa megbízott közvetett vámjogi képviselő jár el. A perbeli esetben is ez történt, hiszen a felperes - általa sem vitatottan - közvetett vámjogi képviselőként járt el. Ebben az esetben az Áfa. tv. 41. § (2) bekezdés utolsó mondata alapján a közvetett vámjogi képviselő által fizetendő adót a vámhatóság határozattal állapítja meg. A 66/A. § (6) bekezdése alapján a közvetett vámjogi képviseletre vonatkozó megbízás megszűnése nem érinti a megbízás fennállása alatt keletkező adókötelezettségért való helytállást.
Az Art. 10. § (1) bekezdés b) pontja szerint az adóhatóságok a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága és szervei. Az Art. 79. § (2) bekezdése alapján az Áfa. tv. 31. § (6) bekezdése szerint adómentes termékimport esetén az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró, általános forgalmi adó-alany a vámeljárásban az erre a célra rendszeresített nyomtatványon nyilatkozik az adómentes termék azon értékesítéséről, amely után a másik tagállamban Közösségen belül történő termékbeszerzés címén adófizetési kötelezettsége keletkezik (összesítő nyilatkozat). A termékimport adómentességét a vámhatóság határozattal állapítja meg. Az összesítő nyilatkozat tartalmazza az adózó illetősége szerinti közösségi adószámát, a vevő illetősége szerinti közösségi adószámát, valamint a termékimport általános forgalmi adóalapját. A nyilatkozatokat a vámhatóság a negyedévet követő hónap 20. napjáig megküldi az állami adóhatóságoknak.
A fenti jogszabályok alapján megállapítható, hogy mind a termékimport adómentességét, mind a közvetett vámjogi képviselő által fizetendő adót (amennyiben az utólagos ellenőrzés adatai alapján nem állapítható meg az adómentes termékimport) a vámhatóság állapítja meg. A vámhatóság tehát hatáskörében eljárva hozta meg határozatát.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal abban is, hogy a vámhatóságok a Ket. 50. §-ára figyelemmel a tényállást megfelelő terjedelemben feltárták. E körben az ügy eldöntésére ügydöntő tényeket kellett feltárni és tisztázni. Az ügy elbírálásához közvetlenül nem tartozó körülményeket nem kellett vizsgálni. Az ügyben két kérdéskör volt lényeges: az áruk elhagyták-e Magyarország területét, és a Megbízó megfizette-e Lengyelországban az áfát vagy sem. E két kérdéskörben a vámhatóságok eleget tettek tényállás tisztázási kötelezettségüknek.
Az Áfa. tv. 31. § (7) bekezdése alapján mentes az adó alól azon termékek importja, amely rendeltetési helye a Közösség másik tagállama, feltéve, hogy az importáló az importált termékeket a 29/A. § a)-d) pontja szerint adómentesen értékesíti. A 29/A. § a) pontja értelmében mentes az adó alól: az a termékértékesítés, amelyet Magyarországtól eltérő tagállamban nyilvántartásba vett adóalany vagy a Közösségen belülről történő termékbeszerzés után adófizetésre kötelezett nem adóalany jogi személy számára teljesítenek, és amely termékértékesítés közvetlen következményeként az értékesített terméket belföldről igazoltan más tagállamba, de még az e törvény értelmében vett Közösség területére fuvarozzák vagy egyéb módon juttatják el. A termék más tagállamba történő elfuvarozásának, eljuttatásának ténye fuvarokmánnyal vagy más hitelt érdemlő módon igazolható.
A fenti törvényhely alapján a felperes alapvetően tévesen értelmezte a bizonyítási teher kérdését. Nem a vámhatóságnak kellett bizonyítania, hogy a vámáru nem hagyta el Magyarországot, hanem a felperesek kellett volna bizonyítania, hogy elhagyta az országot. A termék más tagállamba történő elfuvarozásának, eljuttatásának ténye különösen fuvarokmánnyal, vagy más hitelt érdemlő módon igazolható, mint ahogyan azt az Áfa. tv. 29/A. § a) pontjának utolsó mondata meghatározza. A felperes azonban sem fuvarokmánnyal, sem más hitelt érdemlő módon nem igazolta, hogy a vámáru elhagyta Magyarországot, erre bizonyítási indítványa sem volt. Az a tény, hogy a Megbízó könyvelésében szerepeltek a távol-keleti cégek által kiállított számlák, önmagában nem bizonyítja a vámáruk elfuvarozását. A lengyel cég sem tett ezzel kapcsolatban elismerő nyilatkozatot, hogy a vámáruk Lengyelországba kerültek volna, illetve elhagyták volna Magyarországot.
Mivel az adómentesség feltételei az Áfa. tv. 31. § (7) bekezdés, és a 29/A. § a) pontja szerint nem álltak fenn, ezért vizsgálni kellett, hogy a Megbízó megfizette-e az áfát vagy sem. Amennyiben megfizette, akkor a felperes mentesült volna a felelősség alól. A lengyel vámhatóság válasza alapján azonban egyértelmű volt, hogy a Megbízó áfa-bevallásában nem szerepeltette, és azt nem is fizette be. Az Áfa. tv. 66/A. § (6) bekezdése alapján a közvetett vámjogi képviselő és az importáló a termékimporttal kapcsolatos adókötelezettségekért, így különösen az adó megfizetéséért, levonásáért, egyetemlegesen felelős. Ennek alapján a vámszervek jogszerűen kötelezték a felperest az áfa megfizetésére.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a Ket. 2. § (2) bekezdésében megfogalmazott egyenlő bánásmód követelménye sem szenvedett sérelmet, hiszen a vámhatóság mind a felperest, mind a megbízottat kötelezte az áfa megfizetésére az egyetemleges felelősségük alapján. A határozatok időbeli eltérése nem alapozza meg az egyenlő elbánás megsértését.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.425/2010.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.