adozona.hu
BH 2012.3.77
BH 2012.3.77
Forgalomképtelen önkormányzati vagyontárgyat nem lehet térítésmentesen más tulajdonába adni, ezért termékértékesítésre nem kerülhet sor (1992. évi LXXIV. tv. 7. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2002-2004. évekre valamennyi adóra és költségvetési támogatásra kiterjedően utólagos adóellenőrzést végzett. Ennek eredményeként a felperes terhére általános forgalmi adó adónemben 100 196 000 Ft adókülönbözetet, társasági adó adónemben 22 853 000 Ft adókülönbözetet állapított meg. Kötelezte továbbá a felperest 8 328 000 Ft adóbírság és 3 469 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. Az adóhatóság három külön tényállás körében állapított meg adófizetési kötel...
BH 2012.3.77 Forgalomképtelen önkormányzati vagyontárgyat nem lehet térítésmentesen más tulajdonába adni, ezért termékértékesítésre nem kerülhet sor (1992. évi LXXIV. tv. 7. §).
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2002-2004. évekre valamennyi adóra és költségvetési támogatásra kiterjedően utólagos adóellenőrzést végzett. Ennek eredményeként a felperes terhére általános forgalmi adó adónemben 100 196 000 Ft adókülönbözetet, társasági adó adónemben 22 853 000 Ft adókülönbözetet állapított meg. Kötelezte továbbá a felperest 8 328 000 Ft adóbírság és 3 469 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. Az adóhatóság három külön tényállás körében állapított meg adófizetési kötelezettséget, de ebből csak egyet érintett a felülvizsgálati eljárás. Ennek lényege, hogy a felperes az S. program keretében integrátor úthálózat fejlesztés-beruházást végzett K. és Kk. települések külterületén, mezőgazdasági földutak szilárd burkolatú úttá történő építését végezte el. A földutak tulajdonosai a K. és Kk. település önkormányzatai voltak. A pályázat elnyerése, majd az engedélyek után a felperes a beruházást megvalósította, 2004. december 20-án az utak végleges forgalomba helyezéséről rendelkező határozatokat megkapta. Ugyanezen a napon megállapodást kötött K. és Kk. települési önkormányzatokkal a szilárd útburkolatú utak, mint helyi közutak térítés nélkül történő átadásáról. Az adóhatóság megállapítása szerint - mivel az út jellege a beruházással nem változott és jogszabályi kötelezettség a térítésmentes átadásról nem volt - a felperes részéről termékértékesítés valósult meg, amely forgalmi adó fizetési kötelezettséget von maga után, és a társasági adó alapját is meg kellett növelni.A felülvizsgálati eljárásban nem érintett másik két tényállás szerint az S. Kft. által kiállított számlákban feltüntetett gazdasági események nem valósak, illetve az Ny. Kft.-vel kötött mezőgazdasági termelési és felvásárlási szerződés alapján utólagos árengedmény nyújtása nem volt jogszerű.
Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az integrátori úthálózat fejlesztés-beruházással összefüggésben megállapította, hogy az utak jellege a beruházónál nem változott, az a helyi közút kategóriában maradt, így a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (továbbiakban: Kkt.) 32. § (2) bekezdés alapján nem volt térítésmentes átadási kötelezettség. A felperes megszerezte a használati-kezelői jogot, de ezt nem lehet ellenértéknek tekinteni. A felperes úthasználati joga nem minősíthető vagyoni értékű jognak. Az ingyenes átadás az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 7. § (1) bekezdés a) pontja szerint termékértékesítésnek minősül, a (3) bekezdés e) pontja szerinti törvényi kötelezettség nem áll fenn.
A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát kérve kifejtette, hogy a beruházással összefüggésben tett adóhatósági megállapítások tévesek. A műtárgy forgalomképtelen, a helyi közutak végig önkormányzati tulajdonban maradtak, ezek soha nem voltak a felperes tulajdonában, ezért azokat értékesíteni sem tudta. Nem tartozhat más kategóriába az út területe és másba a pályaszerkezet. A beruházás közcélokat is szolgált, de vitathatatlanul szolgálta a felperes érdekeit is.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát az integrátori úthálózat fejlesztéssel kapcsolatos megállapításait az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, azt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, az alperes is elismerte, hogy a közutak mindvégig az önkormányzat tulajdonában voltak és nem vitatta azok forgalomképtelenségét sem. Az átruházó tulajdonjog hiányában az Áfa. tv. 7. § (1) bekezdés a) pontjában szereplő térítésmentes átadás nem valósulhatott meg. Osztott tulajdonú termék a forgalomképtelen önkormányzati vagyontárgyon nem jöhetett létre, így azt nem lehetett sem térítésmentesen, sem térítés mellett érvényesen más tulajdonába átadni. Az utak soha nem voltak a felperes tulajdonában, így tulajdonosváltozással járó termékátadás sem történt. Az elsőfokú bíróság hivatkozott a BH 2009/175. számon közétett eseti döntésre, melyben a Legfelsőbb Bíróság egyértelműen rendelkezik arról, hogy forgalomképtelen ingatlanon nem jöhet létre osztott tulajdon.
Az elsőfokú bíróság az S. Kft. és az Ny. Kft.-vel kapcsolatos felperesi kereseti kérelmeket elutasította.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítélete ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak megváltoztatását, és a felperes keresetének teljes körű elutasítását. Továbbra is fenntartotta, hogy a felperes jogszabályi kötelezettség nélkül, szabad akaratából döntött az ingyenes átadás mellett. A beruházás során létrejött és aktivált eszközt adta át. Az elsőfokú bíróság által hivatkozott eseti döntés nem alkalmazható, mivel jelen esetben a feleknek nem volt szándéka osztott tulajdon létrehozása. Ugyanakkor az eseti döntés is kifejti, hogy elszámolási jogviszony keletkezett a felek között. Az ingyenes átadásra figyelemmel az Áfa. tv. 7. § (1) bekezdése alapján termékértékesítés valósult meg.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte azzal, hogy az alperes egybemossa a beruházás és termék fogalmakat. Beruházást nem lehet átadni, csak az annak alapján létrejött terméket. Mivel az utak tekintetében nem jött létre osztott tulajdon, így az a felperes tulajdonába nem került, ezáltal nem is volt mit átadni. Az adóhatóság nem vizsgálta az S. támogatási rendszert, annak lényegét és megvalósítási folyamatát.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes az S. Kft. és az Ny. Kft.-vel kapcsolatos keresetet elutasító elsőfokú bírósági megállapításokat sem felülvizsgálati kérelemben, sem csatlakozó felülvizsgálati kérelemben nem vitatta, ezért ezeket a Legfelsőbb Bíróság sem vizsgálhatta felül. A Legfelsőbb Bíróság csak az integrátor úthálózat fejlesztésével kapcsolatos elsőfokú bírósági megállapításokat vizsgálhatta.
A Legfelsőbb Bíróság véleménye szerint az alperes a tényállás feltárásánál alapvető hibát követett el, amikor nem vizsgálta, és nem vette figyelembe, hogy milyen gazdasági háttér mellett került megvalósításra az úthálózat fejlesztése.
Az S. mozaikszó a program angol elnevezése kezdőbetűinek összeolvasásával keletkezett: Special Acession Programme for Agriculture and Rural Development, melyet magyarul úgy fordíthatunk, hogy egy különleges/speciális segélyprogram a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés számára. A program nem más, mint az Európai Unió a csatlakozni kívánó közép- és kelet-európai országokban a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés területén kezdeményezett, a csatlakozást előkészítő intézkedéseinek közösségi támogatása, az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap (EMOGA) Orientációs részének az előfutára.
A program közvetlen célja az, hogy hozzájáruljon egy fenntartható és versenyképes agrárgazdaság kialakításához, valamint a vidék életképességének növeléséhez: a magyar agrárgazdaság versenyképességének javításával a mezőgazdasági termelésből adódó káros környezeti hatások csökkentésével, a vidéki térségek alkalmazkodóképességének növelésével, munkahelyteremtéssel, illetve munkahelyek megőrzése, megtartása révén. E program keretében megvalósított úthálózat-fejlesztés, a felperes üzleti érdekein kívül messzebbható következményekkel járt. A beruházás nemzetközi finanszírozására tekintettel a felperesnek annak megfelelően kellett eljárnia, a beruházást megvalósítania, és a felújított utakat az önkormányzatoknak vissza kellett adnia (nem tulajdonba adni), és az utak kezelőivé vált.
E körben a Legfelsőbb Bíróság megállapítása szerint az elsőfokú bíróság a tényállást a szükséges mértékben feltárta, és a jogszabályoknak megfelelő döntés hozott. Az Áfa. tv. 7. § (1) bekezdés a) pontja értelmében termékértékesítésnek minősül az is, ha az adóalany a terméket az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenysége köréből kivonja, ideértve a más tulajdonába történő ellenérték nélküli átadást is, kivéve a (3) bekezdésben meghatározott eseteket feltéve, hogy a termék, illetve annak alkotórészeinek belföldi beszerzéséhez, importálásához (továbbiakban: együtt: beszerzés) kitermeléséhez, előállításához, feldolgozásához, átalakításához vagy felújításához kapcsolódó előzetesen felszámított adó egészben vagy részben levonható. Az Áfa. tv. 7. § (3) bekezdés e) pontja alapján nem minősül termékértékesítésnek a terméknek más tulajdonába történő ellenérték nélküli átadása, ha az ellenérték nélküli átadás kötelezettségét törvény írja elő.
A Kkt. 32. § (2) bekezdése előírja, hogyha az (1) bekezdésben megjelölt utak forgalmi jellege megváltozik, akkor az utak tulajdonosai az utak tulajdonjogának egymás javára térítés nélkül történő átadásáról, a változás ingatlan-nyilvántartáson való átvezetésére való alkalmas megállapodást kötnek. Ezen a jogszabályi kötelezettségen alapuló ingyenes átadás megfelelne az Áfa. tv. 7. § (3) bekezdés e) pontja szerinti kivételnek, amely nem minősíti ezen ügyleteket termékértékesítésnek.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint azonban a perben nem ezen jogszabályhelyek alapján kellett vizsgálni a felperes és az önkormányzatok megállapodását. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a perbeli utak sem a beruházás megkezdését megelőzően, sem a beruházás közben, sem azt követően nem voltak a felperes tulajdonában, még részlegesen sem. A Kkt. 32. § (3) bekezdése kizárja, hogy más kategóriába, más tulajdonába tartozzon az út területe és másba a pálya szerkezete. Az utak az önkormányzatok tulajdonában voltak, a felperes a beruházások következtében sem szerezhetett tulajdonjogot a pályaszerkezetre. Ezzel kapcsolatban helytállóan utalt az elsőfokú bíróság az BH 2009/175. számú megjelent eseti döntésre, mely egyértelműen kimondja, hogy forgalomképtelen ingatlanon nem jöhet létre osztott tulajdon. Ez független attól, hogy a felek akarata osztott tulajdon létrejöttére irányul-e vagy sem. A perbeli esetben az önkormányzat tulajdonában álló utakon - mint forgalomképtelen ingatlanon - sem jöhetett létre osztott tulajdon az ingatlan, illetve a pályaszerkezet kapcsán.
Mivel a pályaszerkezet nem lehetett a felperes tulajdonában, így az Áfa. tv. 7. § (1) bekezdés a) pontja szerinti termékértékesítés sem valósulhatott meg, hiszen nem volt olyan termék a felperes tulajdonában, amelyet értékesíteni tudott volna az új tulajdonosnak.
A felperes helytállóan utalt felülvizsgálati ellenkérelmében arra, hogy nem lehet azonosítani a beruházás és az annak alapján létrejött termékfogalmakat. Magát a beruházást nem lehet átadni az új tulajdonosnak, hanem a beruházás folytán létrejött terméket lehet ingyenesen vagy ellenérték fejében átruházni. A perbeli esetben azonban nem volt olyan termék a felperes tulajdonában, amelyet az Áfa. tv. 7. § (1) bekezdés a) pontja szerinti termékértékesítéssel akár ingyenesen átruházhatott volna. Arra is helyesen utal a felperes, hogy az alperes nem vizsgálta érdemben az út megvalósulásának pályázati rendszerben történő jogszabályi hátterét és körülményeit. Ennek lényege, hogy az adózó által a SAPARD támogatással megkezdett útépítés bár valóban saját vállalkozás keretében valósult meg, de a felperes üzleti érdekein kívül a közérdeket is szolgálta. Az önkormányzatok maradtak az út tulajdonosai, és a beruházó adózó annak meghatározott ideig az üzemeltetője.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, a felülvizsgálati kérelemmel támadott részét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.405/2010.)