adozona.hu
AVI 2012.3.28
AVI 2012.3.28
Az adótartozásról az adózónak értesítés hiányában is tudnia kell (2003. évi XCII. tv. 43. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 2004-2005. évekre valamennyi adóra és költségvetési támogatásra vonatkozó ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban kötelezte a felperest általános forgalmi adó adónemben előírt adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére. Az elsőfokú adóhatóság határozatának indokolásában megállapította, hogy a felperes 2004. és 2005. években a ráfordításként elszámolt helyi iparűzési adó 25, illetve 50%-ával csökkentette a társasági a...
AVI 2012.3.28 Az adótartozásról az adózónak értesítés hiányában is tudnia kell (2003. évi XCII. tv. 43. §)
Az adóhatóság a felperesnél 2004-2005. évekre valamennyi adóra és költségvetési támogatásra vonatkozó ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban kötelezte a felperest általános forgalmi adó adónemben előírt adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére. Az elsőfokú adóhatóság határozatának indokolásában megállapította, hogy a felperes 2004. és 2005. években a ráfordításként elszámolt helyi iparűzési adó 25, illetve 50%-ával csökkentette a társasági adóalapját. Erre nem volt jogosult, mert a 2004. december 31-i és a 2005. december 31-i adófolyószámláján késedelmi pótlék, bírság, mulasztási bírság, önellenőrzési pótlék adónemekben hátraléka mutatkozott. Ezért a felperes társasági adóalapját 2004. évre - 87 179 000 Ft-ban, 2005. évre pedig 0 Ft-ban állapította meg, az előző évek elhatárolt veszteségéből adóévben leírt összeget pedig 81 974 000 Ft-ban. E megállapítások eredményeként a felperes terhére társasági adónemben adókülönbözet nem írt elő.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozat rendelkező részét akként változtatta - 87 179 000 Ft-ban, a 2005 évi társasági adóalapot 0 Ft-ban, az előző évek elhatárolt veszteségéből adóévben leírt összeget pedig 81 974 000 Ft-ban állapította meg, egyéb rendelkezéseit helybenhagyta.
Az alperes a megváltoztatást azzal indokolta, hogy a hatóság döntését nem a határozat indokolásának, hanem rendelkező részének kell tartalmaznia. Az alperes érdemi döntését a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tao. tv.) 7. § (1) bekezdés x) pontjában, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 4. § (3) bekezdés a) pontjában, 40. § (1) bekezdésében, 43. § (1), (5), (8) bekezdéseiben, 178. § 20. pontjában, az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (továbbiakban: Áht.) 10. § (2) bekezdésében foglaltakra alapította. Az volt a jogi álláspontja, hogy amennyiben az adózónak az adófolyószámláján valamely adónemben tartozása áll fenn, akkor az adóalapot csökkentő kedvezményt nem veheti igénybe még akkor sem, ha más adónemben fennálló túlfizetése miatt az egyenlege 0 Ft. Az adóhatóságnak az adótartozásokat adónemenként kell nyilvántartania. A bírságra, pótlékra és költségre pedig az adókra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. A túlfizetést az adóhatóság csak az adózó kérelmére számolhatja el az általa nyilvántartott más adótartozásra, és nem az adószámláról küldött értesítés keletkezteti a folyószámla hiányt, illetve többletet. A felperes esetében az adózás előtti eredmény csökkentésének törvényi feltételei köztartozás, illetve adótartozás miatt nem álltak fenn.
A felperes keresetében a 2004-2005. évre vonatkozó társasági adóalap módosítást érintő megállapítások és rendelkezések megváltoztatását vagy hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy az alperes a tényállást nem tisztázta, megállapításait nem bizonyította. Köztartozása, illetve adótartozása nem állt fenn, folyószámláján csupán késedelmi pótlék, illetve mulasztási bírság hátralék szerepelt, és ezek összege is csekély volt. Az általa fizetendő és bevallott önellenőrzési pótlék közötti különbözet pedig - számításai szerint - javára mutatkozó 11 000 Ft.
A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította, teljes körűen osztotta az alperes határozatába foglalt jogi álláspontot annak megállapítása mellett, hogy az alperes a tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségének is maradéktalanul eleget tett.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet és az alperes határozata nem felel meg az Art. 1. § (1) bekezdésében, 4. § (1) bekezdés a) pontjában, (3) bekezdés a) pontjában, 15. §-ában, 97. § (4) és (6) bekezdéseiben, 123-124. §-aiban, 178. § 20. pontjában, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 78. § (6) bekezdésében, a Pp. 3. § (3) bekezdésében, 336/A. § (2) bekezdésében, 339. §-ában, a Tao. tv. 7. § (1) bekezdés x) pontjában foglaltaknak. A megyei bíróság tévesen állapította meg a bírság és a késedelmi pótlék adójellegét, valamint azt, hogy ezek köztartozásnak minősülnek. Kifejtette, hogy az adófolyószámla nem tekinthető határozatnak, joghatása egyébként is csak a közléssel állna be, így ennek tartalma a jogvita eldöntése során a terhére nem értékelhető. A tényállás tisztázatlan és bizonyítatlan volta miatt a megyei bíróságnak kereseti kérelmének megfelelő döntést kellett volna hoznia. Álláspontjának alátámasztásaként hivatkozott adóhatósági állásfoglalásokra, továbbá az egyes adótörvények módosításáról szóló 2007. évi CXXVI. törvény (továbbiakban: T.) 16. § (1) bekezdésére, amely az Art. 178. § 4. pontját, az adótartozás fogalmát módosította.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A legfelsőbb Bíróság teljes körűen osztja az alperes és a megyei bíróság jogi álláspontját. Ennek megismétlése helyett csupán a következőkre kíván rámutatni:
Az adóhatósági állásfoglalások nem jogszabályok, ennél fogva ezek nem lehetnek irányadóak a felek közötti jogvita eldöntésére [1987. évi XI. törvény 1. § (1) bekezdése].
A felperes által hivatkozott T. 216. § (1) bekezdése, ami az adótartozás fogalmát szabályozó Art. 178. § (4) bekezdés helyébe lépett, csak a kihirdetés napjától, azaz 2007. november 16-tól hatályos, ennél fogva visszamenőlegesen, azaz a perrel érintett időszakokra - jogszabályi felhatalmazás hiányában - nem alkalmazható [T. 382. § (5) bekezdése].
Az Art. perrel érintett időszakban hatályos szabályai szerint az adóhatóságnak a kötelezettségeket és befizetéseket, kiutalásokat adószámlán adónként, költségvetési támogatásonként kellett kimutatnia. Az adózónak pedig az adóhatóság által nyilvántartott adót adónként megfelelő adószámlára kellett megfizetnie, és az esetlegesen fennálló túlfizetést az adóhatóság csak az adózó kérelmére számolhatta el az általa nyilvántartott más adótartozásra [Art. 40. § (1) bekezdése, 43. § (1) és (5) (6) bekezdései]. Ennél fogva az adóhatóság helyesen állapította meg, hogy a felperesnek a határozat szerinti adónemekben tartozása állt fenn, mivel egyéb adónemekben fennálló túlfizetéseit nem vehette figyelembe. Jogszerűen utalt arra is, hogy nem az évente egyszeri adószámláról kiküldött értesítés keletkezteti az adótartozást [Art. 43. § (8) bekezdése] Az adótartozásról az adózónak értesítés hiányában is tudomása kell, hogy legyen, hiszen pl.: mulasztási bírság kizárólag határozattal szabható ki. Az adóhatóság - jogszabályi lehetőség hiányában - nem számolhatta el egymással szemben a felperes túlfizetéseit és adótartozásait.
A felperes tévesen hivatkozott a tényállás tisztázatlan voltára, mivel azt maga sem vitatta, hogy mindkét évben késedelmi pótlék és mulasztási bírság hátraléka volt. A megyei bíróság helytállóan utalt arra is, hogy a felperes által - önellenőrzési pótlék tekintetében - utólag elvégzett olyan "kalkuláció"-nak, amely az adófolyószámlán nem jelent meg, nem lehet ügydöntő jelentősége. A határozatok tényállása tekintetében tehát - az előzőekben részletezettekre figyelemmel - az összességében mutatkozó túlfizetésre alapított érvelésre figyelemmel jogszabálysértés nem állapítható meg.
A Tao. tv. 2004. évben hatályos 7. § (1) bekezdés x) pontja szerint csak akkor kerülhetett sor az adózás előtti eredmény csökkentésére, ha az adózónak az adóév utolsó napján nem volt köztartozása. Az ekkor hatályos Art. 178. § 20. pontja és a 4. § (3) bekezdése a) pontja, valamint az Áht. 10. § (2) bekezdése szerinti szabályozás értelmében a pótlék és a bírságtartozás köztartozásnak minősült.
A Tao. tv. 2005 évben hatályos 7. § (1) bekezdés x) pontja értelmében pedig az adóalap csökkentést az állami vagy önkormányzati adóhatóságnál nyilvántartott adótartozás zárta ki. Az Art. 178. § 4. pontja alapján adótartozásnak minősült az esedékességkor meg nem fizetett adó és a jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatás. Tekintettel arra, hogy a bírság és a pótlék tekintetében az adóra vonatkozó rendelkezéseket kel alkalmazni, a felperes tartozása adótartozásnak minősült [Art. 4. § (3) bekezdése a) pontja].
A kifejtettekre figyelemmel a határozatok jogszerűen állapították meg, hogy a felperes a vizsgált években - köztartozás, illetve adótartozása miatt - nem csökkenthette az adózás előtti eredményét annak ellenére sem, hogy a fennálló túlfizetései ellenére egyenlege 0 Ft volt.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta [Pp. 274. § (3) bekezdése].
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.137/2008.)